2018. október 3., szerda

Robert E. Howard - Cormac Mac Art - A tenger tigrisei

Robert E. Howard - Cormac Mac Art - A tenger tigrisei
Robert E. Howard - Cormac Mac Art - A tenger tigrisei




Robert E. Howard hőse, Cormac Mac Art, dán vikingek csapatával kalandozott Arthur király idejében. 4 történet maradt fenn Howard hagyatékából, amelyek főszereplője Cormac, és ezek 1973 -ben jelentek meg a Tigers of the Sea című könyvben.
Magyarországon A tenger tigrisei címmel adták ki 1990 -ben. Majd 2012 -ben a Cormac Mac Art és a vikingek című kiadványban újra megjelentek ezek a történetek, de A tenger tigrisei novella különböző befejezésekkel.
Míg Conant a 60 -as években L. Spraque de Camp és Lin Carter írta tovább, a Cormac Mac Art történeteket – Howard nyomán – Andrew J. Ofutt folytatta, 1975 és 1977 között, 4 regény megírásával. Keith Taylor csatlakozott hozzá, így 1980 -ban és 1982 -ben két újabb kötettel bővült a sorozat. A tenger tigrisei 1995 -ös amerikai kiadásához David Drake is írt egy kisregény méretű történetet.




Cormac Mac Art, a gael



Cormac Mac Art egy gael harcos, aki Írországot elhagyva került a dán Koponyahasító Wulfhere és vikingjei közé. Ő a viking vezér jobbkeze és az ész a csapatban. Cormac több nyelven beszél, rengeteg helyen megfordult, ügyessége és csavaros esze miatt kiválóan alkalmas felderítésre, kémkedésre. A druida tudás és hagyomány híve, szokták an Cliuin -nak, vagyis Farkas -nak is hívni.


Cormac Mac Art és Koponyahasító Wulfhere


Wulfhere könnyen indulatba jövő, nagy termetű, kivételes harcos, aki számos viking főnökkel szemben táplál rossz viszonyt. Bár erős és harcias, távol áll tőle a kegyetlenség, képes a jó érdekében cselekedni. Általában elfogadja Cormac tanácsait, aki őt vezérként, s ketten együtt a viking harcosokkal számos kalandon esnek át, még több csatán jutnak túl sikeresen.




Cormac Mac Art és A tenger tigrisei történetek



A négy történet közül csak az egyik fantasy, a többi inkább történelmi fikció. Alább feltüntettem a címek 1990 -es és 2012 -es fordítását is, ahol különbözik.


The Night of the Wolf (1973), A farkas éjszakája (1990), Farkasok éjszakája (2012)



Thorvald és vikingjei uralják a piktek földjét, akik valaha barátsággal fogadták őket. Mivel megelégelték a túlkapásaikat, a pikt főnök felkeresi Thorvaldot, aki nem veszi komolyan. A pikt jelzi, hogy veszély fenyegeti őket, ha nem hagyják el a területüket.
Közben ott van a vikingek közt egy idegen, aki egy foglyot akar kiváltani. Thorwald embereivel csúnyán elintézi Brullát, a piktek főnökét, nem is gondolva, ezzel milyen veszedelmet zúdít a fejére.


A Farkasok éjszakája remekül megírt novella, parázs harcokkal és csatákkal tüzdelt. Kemény, és vad történet, amely végig tartja a feszültséget. Értékelésem: 8




The Temple of Abomination (1973), Az undor temploma (1990), A förtelem szentélye (2012)



Cormac, Wulfhere és a dán vikingek egy régi szentélyszerűséghez hasonló helyre vetődnek. Kísérteties alakok vannak a barlangszerű járatokban, és egy lyuk, amelynek az alja a végtelenbe veszik. Találnak egy megkínzott, haldokló, keresztény papot odaláncolva.


A tenger tigrisei könyvben ez volt az egyetlen, amely részleteiben is a fantasy műfajhoz tartozik. Anno nem jelezték, de a Cormac Mac Art és a vikingek könyvben már igen, hogy ez sem volt teljes kézirat. Két töredékből maradt fenn, és a történet közepe hiányzott, Richard Tierney egészítette ki. Hátborzongató és rejtelmes, adjunk neki egy 7 -est, ami nálam már nagyon jónak számít.


Tigers of the Sea (1973), A tenger tigrisei (1990, 2012)



A brit szigeten élő Gerinth király húgát, Helénét elrabolják, és senki sem tudja, hova vitték. Donal, a lantos, Wulfhere csapatát ajánlja a királynak, akik segíthetnének. Találkozva velük, megegyeznek. Velük tart Donal és Marcus is, aki a hercegnő jegyese.
Mivel nem tudják, hova vitték, csak egy nyom van, Cormac a régi népe közé vegyülve akarja kideríteni, merre menjenek. Ezért szakállat növeszt, hogy ne ismerjék fel, és egy este hozzájuk megy. Szerencséjére köztük van egy pikt vezető, aki tud a lányról, de ott van még valaki, aki a gael igazi kilétére is rájön…


A tenger tigrisei



A tenger tigrisei novella a 6. fejezetnél félbeszakad. Az 1990 -es A tenger tigrisei könyvben Richard Tierney befejezését olvashattuk. Sokáig nem is tudtam, hogy a végét nem Howard írta, mivel ezt elfelejtettek közölni a szerkesztők. Tökéletes, izgalmas történet, sok erőteljes szereplővel, nálam egyértelműen 10 -es.
A David Drake -féle befejezés nem tetszett, rövid, gyenge, és egészen eltér az addigi történetvezetéstől, legalábbis nem ezt várná az ember. A későbbi kiadásban a szerkesztők azt írták, hogy Richard Tierney csak egymás mellé rakosgatja Howard paneljeit, de hiányzik belőle a szerző szelleme. Viszont Drake -nál érezhető a howardi hagyományok követése. Lehet, hogy valamennyire így van, szerintem ennek ellenére sokszorosan felülmúlja a Tierney -féle befejezés a másikat.




Swords of the Northern Sea (1973), Az Északi-tenger kardjai (1990), Véres menyegző (2012)



Cormac, a gael, a viking Rőt Rognor szálláshelyén vesz részt az esti lakmározásban, amikor visszatér a viking főnök egyik embere, Hakon. Rognor bejelenti, hogy egy elfogott brit hölgyet fog feleségül venni másnap.
A lány, Tarala megjelenése elárulja tüzes vérét, és a főnök iránti utálatát. De felbukkan egy roggyant alak, a vén Anzace, aki elárulja, hogy valaki Rognor emberei közül meg akarja szöktetni a lányt. Erre elszabadul a pokol, a férfit elkapják, és Cormac az egyetlen, aki segíthet.


Ez is jó novella, a szokásos karakter típusokkal, bár itt a női szereplő sem átlagos. Van némi hasonlóság a tenger tigriseivel. Noha itt egészen másképp kezdődik a történet, a vége akár azé is lehetne némi különbséggel. Egyben magyarázat arra is, honnan merített ötletet Drake az előző történet befejezéséhez. Ez viszont Robert E. Howard eredetije, és megér egy 7.5 -öst.




Cormac Mac Art történetek jellemzés



Az 1990 -es és a 2012 -es magyar kiadás nem ugyanaz a fordítás, így vannak különbségek szóhasználatban, a mondatok leírásában. Az első könyvnél is kellett tudniuk a kiadóknak, hogy ezek nem teljesen eredetiek, de erről nem írtak semmit. 


Cormac Mac Art történetek

 
Sajnálom, hogy Howardnak nem sikerült több és teljes történetet írnia Cormacról, mert ezek nagyon jók. Az persze igaz, hogy többségük még csak nem is történelmi fantasy, hanem mint már említettem, történelmi fikció. Ha nem vet véget életének oly hamar, hatalmas és lenyűgöző hagyaték maradt volna utána. De így is rengeteg történetet hagyott örökül.
Az 1990 -es könyv utószavában a szerkesztő (Novák Csanád ?) bemutatja a fantasy műfajt és altípusait. Ez egy nagyon jó ismertető volt akkoriban, hiszen egy-két magazinon kívül nem sokat tudhattunk erről. Azonban Howard műveit – Conannal az élen – a hard fantasy -hoz sorolta, holott a kard és boszorkányság alműfajhoz tartozik. Ezzel kapcsolatban ajánlom a fantasy történetét bemutató írásomat is.




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.10.03. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. szeptember 20., csütörtök

Nagy világatlasz bemutatása – az 1985-ös kiadás

Nagy vilagatlasz bemutatása – az 1985-os kiadas
Nagy világatlasz bemutatása – az 1985-ös kiadás




A Nagy világatlasz egy magyar földrajzi kiadvány, amely korát megelőzve, hihetetlenül gazdag információtárral jelent meg 1985 végén. Később több újított kiadása született, de megjelenésével nagyban megalapozta az újonnan létrehozott világatlaszok képét, s elvárt színvonalát.
1985 karácsonyán nagy izgalommal vártam az ajándékot. Szüleim ugyanis megígérték, hogy megveszik nekem az újonnan megjelenő, tévében is reklámozott Nagy világatlaszt. A földrajzot mindig nagyon szerettem és imádtam a térképeket bújni.
A hatalmas könyvet megkaptam, és hosszú éveken (sőt évtizedeken) át meghatározó olvasmányaim (vagy inkább megtekintéseim) közé tartozott. Talán csak a már régebbi cikkemben bemutatott Ég és Föld című kiadványt bújtam ennyit pár évvel később, bár azt nem olyan sokáig.




A Nagy világatlasz megjelenése 1985-ben



Ennek a könyvnek az előkészítése, megalkotása 8 évet vett igénybe, ami nem kis idő. Tudomásom szerint minden addigi hasonló jellegű kiadványnál részletesebb, szebb, sokrétűbb volt. A térképeken kívül elképesztő mennyiségű földrajzi és ide kapcsolódó információt, számszerű adatot összegyűjtöttek.


Nagy világatlasz megjelenése


Akkoriban (1985 és 1986) 27 ezer példányban adták ki, majd a 80-as évek végéig csupán kisebb módosításokkal, többször is megjelent. Később – ahogy változtak a földrajzi viszonyok, országhatárok, államok – többször is felújították.




A Nagy világatlasz részei, felépítése, tartalma



Ami különösen tetszett ebben a kiadványban, az a kitűnő vizuális ábrázolás, áttekinthetőség és látvány. Az első oldalakon csillagászati adatok vannak összegyűjtve, alapvető ismeretekkel, rajzokkal, ábrákkal. Majd a Föld és légköre következik, és a felszíne, országai, valamint Európa felszíne és országai.
A következő részekben kiváló térképeket láthatunk a világ minden tájáról. Először Magyarország, majd Európa országai, a Szovjetunió, Ázsia, Afrika, Észak és Dél-Amerika, végül Ausztrália és Óceánia. Ezeken a részletes térképeken – a domborzati viszonyok ábrázolásával – jó alaposan bepillanthatunk távoli világtájakba is.
De nem maradnak ki az óceánok és a sarkvidékek sem. Nagyszerű képeken láthatjuk az éghajlati öveket, tengeráramlásokat, népsűrűséget, de a Föld nyelveit és az időzónákat is. Utána az összes (akkori) ország zászlaja következik.


Nagy világatlasz tartalma, részei, felépítése


A növény és állatföldrajzi képek nagy kedvencem volt ebben a kiadványban. Minden egyes földrészen ábrázolták a legjellegzetesebb növényeket és állatokat. Utána rengeteg adat jön a Föld országairól. Az összes földrajzi jellegzetesség – szigetek, folyók, hegyek, zuhatagok, szorosok, valamint építmények – méreteit, „leg -jeit” elolvashatjuk.
Egy csomó gazdasági táblázat is van, és a névmutatóban 90 ezer név szerepel, melyek segítségével előkereshetjük az adott helyet a térképeken, illetve az atlasz egyéb oldalain. A teljes Nagy világatlasz 424 oldalon át kalauzol bennünket a világ tájain, adatain keresztül.




A Nagy világatlasz jellemzés, értékelés, bemutatás



Bár jó sok idő telt el 1985 óta, én mindmáig bele szoktam lapozgatni ebbe a könyvbe. Sajnos az idő vasfoga rajta hagyta nyomát a külső borítón, mely már jelentősen megviselt, valamint a közbenső oldalak némelyike kijött a helyéből.
Mindenesetre azóta sem készítettek sokrétűbb, csak más jellegű, speciálisabb kiadványokat. 1992 -ben a Földrajzi világatlasz is erre épült, több bővítéssel. A sok politikai, gazdasági változás, és egyéb fejlődések jelentősen megváltoztatták az országokkal kapcsolatos adatokat és képeket. De a földrajzi adatok nem változnak ilyen gyorsan. 


Nagy világatlasz, jellemzése, értékelése

 
Ezért a Nagy világatlasz ma is aktuális, ugyanúgy, ahogyan az 1983-as kiadású Kisatlasz, amelyet szintén kézbe szoktam venni. Ez utóbbi kis méretű, és sokkal könnyebb tartani, mégis rengeteg hasznos adatot, térképet tartalmaz.


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.09.20. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. augusztus 26., vasárnap

Carlos Castaneda Mesék az erőről könyv bemutatás

Carlos Castaneda Mesek az erorol konyv bemutatas
Carlos Castaneda Mesék az erőről könyv bemutatás



Carlos Castaneda Mesék az erőről könyve 1974-ben jelent meg az USA-ban, és 1998-ban Magyarországon. A don Juannal való tanítások csúcspontját mutatja be, és a végső beavatást, don Genaro tanítványaival együtt.
A Mesék az erőről lezár egy szakaszt a Castaneda sorozatban. Befejeződik a szerző tanítása, s az ezt követő könyvekben más irányvonalat vesznek az események.




Carlos Castaneda Mesék az erőről tartalom



Carlos Mexikóba utazik don Juanhoz, de egy érzésre megáll utóbbi sonorai házánál és ott találja az idős indiánt. Többször találkoznak a „tudomással”, melynek során egy pillét látnak a bokorban.
Carlos feladatot kap, hogy 48 ismerősét idézze meg. Ezen gyakorlat során auraszerű alakban jelennek meg előtte. Nemsokára felbukkan don Genaro is, és megmutatja, mi az alakmás.


Castaneda  Mesék az erőről könyv tartalom

A későbbiekben Mexikóvárosban találkoznak, ahol a szerző lenyűgöző ismereteket kap az emberi lény két fő alkotóeleméről. Ezt további cselekmények követik, melynek során don Juan és don Genaro elképesztő dolgokat „láttatnak” a testével.




Castaneda Mesék az erőről könyv bemutatás



Bár három fő részből áll a Mesék az erőről könyv, én négy részre osztottam tartalom szempontjából. Az első, amikor a főszereplő találkozik tanítójával, és annak házánál érzékeli a tudomást, valamint megismeri az alakmást.
A második hosszú rész, a tonál és a naguál nagyon hatásos bemutatása, amelyet sosem felejtek el. A harmadik rész Castaneda felkészítése, Genaro és Juan Matus munkálkodása az energiatestén. Ez nem az értelemnek szól, így inkább érdekes cselekvéssor, átélt események láncolata.
Ezzel készítették fel a későbbi eseményekre, majd a Genaro tanítványaival való ismételt találkozás mintegy bevezetés a „fináléba”, amely az egésznek a csúcspontja. Ez a tanítványok beavatásáról szól, melynek során tudatosan átlépnek energiatestükbe, valamit don Juan társaságának távozásáról (amely csak a következő kötetben kerül kifejtésre).


A tonál és a naguál

Az egész felkészítési folyamat – bár teljesen másként zajlott le – engem Elisabeth Haich képzésére, s beavatására emlékeztetett. Itt ugyanúgy rendbe teszik az ember energiatestét, ami így késszé válik a „magasabb lény” (itt naguál) befogadására. De maga a két könyv ég és föld, itt sokkal lazább a megközelítés.




Carlos Castaneda Mesék az erőről élmények, jellemzés, értékelés



A Mesék az erőről három nagy részből álló könyvének a második része sokáig nagy kedvencem volt. Ez mutatja be a tonál és a naguál jelentését, amely csodálatos magyarázat a világ energetikai működésére. Éppen húsz éve, 1998-ban olvastam ezt a könyvet, és akkor lenyűgözött.
A könyv elején Castaneda elmondja tanítójának, hogy több olvasója szemére vetette, „nagy titkokat” nem szabadna nyilvánosan elárulnia, leírnia. Don Juan válasza erre ez volt:


“– Mindegy, ki mit tár fel, vagy mit tart meg magának - mondta. - Mindaz, amit teszünk, ami és aki vagyunk, a személyes erőnkön nyugszik. Ha elegendő erő áll a rendelkezésünkre, egyetlen kimondott szó is sorsfordító jelentőségű. Ám, ha nincs elég személyes erőnk, feltárulhat előttünk a legkáprázatosabb bölcsesség is, és egy hajszálnyi változást sem idéz elő.”



Castaneda Mesék az erőről élmények, jellemzés, értékelés


A sok gyakorlat után, ami Juan Matus házánál, vagy annak közelében történik, Carlos már egész jól érzékeli távol levő emberek energiatestét. Mikor Genaro megjelenik, és újra mindenféle furcsa dolgot művel nekem azonnal beugrott: asztrális testével van jelen! Ők ezt alakmásnak nevezték.


A könyv belső része, amely a tonál és a naguál bemutatásáról szól, valódi mestermű. Elképesztő ahogy don Juan felhasználja a mindennapi élet történéseit az események mögött megbúvó energetikai valóság bemutatására.
Carlos mintegy „véletlenül” bukkan tanítójára Mexikóvárosban, aki öltönyével meghökkenti. Aznap látnak egy embert, aki végleg készül elhagyni a testét. Másnap egy étteremben don Juan bámulatos bemutatót tart a tonál és a naguál mibenlétéről.
Szinte bármi, ami Carlosnak eszébe jut, a tonál része, és alig tudja felfogni, mi is lehet a naguál. A naguál, a láthatatlan, megnevezhetetlen valami, amelyet ha le akarunk írni, a leírás által a tonál részévé tesszük, és máris nem arról beszélünk, ami valójában.


...Születésünk pillanatától érzékeljük, hogy két részből állunk. A születés időpontjában, és egy ideig utána is, a naguál tölt el. Aztán rádöbbenünk, hogy szükségünk van egy párra is, ha működni akarunk a világban. A kezdet kezdetétől a hiányzó tonálból fakad a tökéletlenség érzése. Azután kifejlődik a tonál, és annyira nélkülözhetetlenné válik a működésünkhöz, hogy elhomályosítja a naguál ragyogását, felülkerekedik rajta. És miután teljesen tonállá válunk, semmi mást nem teszünk, csak a tökéletlenség régi érzését gyarapítjuk; ez az érzés tehát elkísér a születésünk pillanatától, és örökösen azt bizonygatja, hogy nincs semmiféle másik rész, ami kiteljesíthetne minket.”


Amikor egy park padján ülnek, don Juan rengeteg embert „láttat” Carlossal, a tonáljukat tekintve. Nagyon tanulságos, ahogy a gyenge tonállal rendelkezőket nem szerencsétleneknek, vagy ilyen adottsággal születetteknek vallja, hanem olyanoknak, akik nem törődtek a tonáljukkal.
A megfelelő és a jó tonál megjelenése világosan mutatja a különbséget az emberek között. Másnap történik az az érdekes dolog, amikor don Juan meglöki a szerzőt és másfél mérfölddel arrébb kötnek ki a városban egy pillanat alatt. Egyébként ezt a jelenetet említi meg Kyriacos C. Markides is, A ciprusi mágus című könyvében.


Amikor Genaróval mindenféle fura dolgokat láttatnak vele az ő háza közelében, az az értelmünk számára már nehezen követhető. Akárhányszor olvasom, nem tudok vele mit kezdeni, bár későbbi könyvekben részben megmagyarázzák. Utána viszont don Juan részletes összegzései a „végső művelet” előtt, ismét lenyűgözőek.
Kiderül, hogy minden, amit tett Carlossal, a tonáljának a tisztítására és átrendezésére szolgált. Don Genaro pedig a naguál megjelenítésével tudta így megnyitni a „buborékját”. Ez a buborék nem más, ami gyermekkorunktól kezdve észlelésünk határait formálja, és egyre zártabb lesz azon „leírások” hatására, amelyeket környezetünk ad nekünk.
Ez a leírás alakítja ki a világképet, s az egyén egy ponton túl már semmi mást nem érzékel a valóságból, mint ami ezen belül van. A tanító feladata a leírás elgyengítése egy másik leírással, s egyben a rendrakás, miáltal a tanítvány képessé válik a buborékon kívüli, tágasabb valóság megismerésére.
Ha nem lennének a hosszabb, Genaróval végrehajtott furcsa jelenetek, amik érdekesek, de az értelemmel nem tudunk vele mit kezdeni, talán ez a legkáprázatosabb könyv a sorozatból. Az a tudás, amit itt kézhez kapunk, a világon a leggyakorlatiasabb, az átlagos – 3 D -s világba belemerevedett – ember azonban nem tud mit kezdeni vele.


A világ leírása

Megfigyelésem szerint harmóniában a van a Rudolf Steiner által leírt emberi energetikai működésekkel és más beavatási iskolák módszereivel. De annyira sajátos, mondhatni tolték eredetű a megközelítés és a módszerek, hogy kétségkívül elkápráztat.
Az egészből csupán az zavaró, hogy egészen don Juan társaságának távozásáig, azok tagjairól alig esik szó. A későbbi regényekben pedig folyamatosan, ami azt jelenti, hogy a szerző, ezekre az élményekre akkor még nem emlékezett, hiszen a másik tudatállapotában történtek meg vele.
A Mesék az erőről könyv csúcspontja a szakadékba való leugrás. Először az alakmással (asztráltestben, energiatestben), majd teljes valójukban. Ez csak sok év „harcos” életmódja és energiatesti gyakorlata révén végrehajtható. Egy átlagember képtelen rá, és kétségkívül halálát okozná.
Abban a jelenetben, amikor Carlos egyszerre sok én -nek érezte magát, sikerült tudatosan átélnie magasabb valója teljességét. Ehhez teljes tudatossággal kellett elválnia fizikai testétől, és az átélt élményeket felfognia. A végső, szakadékba ugrás leírása elmarad, ennek a lényegét a következő könyvben próbálja kideríteni a szerző.
Különleges egy könyv a Mesék az erőről. A hétköznapi élet forgatagában élő ember alig fogja fel a benne rejlő hatalmas tudást. Hiszen mindannyian a világ leírása bűvöletében élünk, amelyet születésünktől fogva tanítottak nekünk. De nyitva áll a lehetőség a leíráson kívüli – teljes valóság – megismerésére.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Előző rész: Ixtláni utazás





Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.26. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.




2018. augusztus 22., szerda

Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió könyv

Edgar Rice Burroughs Tarzan es az idegenlegio konyv
Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió könyv



Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió könyv 1947-ben jelent meg. A szerző a regényt 1944 júniusa és szeptembere között vetette papírra Honoluluban. Bár 1945-ben a mű kézirata elküldésre került az Argosy magazinnak, a történetet visszautasították, így maga Burroughs gondoskodott a kiadásról, két évvel később.



A Tarzan és az idegenlégió könyv Magyarországon az Infogroup kiadásában jelent meg 1995-ben, majd egy újabb kiadás a Lap-Ics által 1997-ben. Ez volt Edgar Rice Burroughs utolsó befejezett Tarzan regénye, amely a második világháború éveiben játszódik.


Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió tartalom, történet



Henrik van der Meer holland gumiültetvényes a rossz hírek ellenére nem hagyja el Szumátrai ültetvényeit. A japánok megtámadják a szigetet és a férfinak feleségével és lányával együtt menekülnie kell a dzsungelbe. Bár a bennszülöttek egy ideig segítik, a kegyetlen japánoktól való félelmükben mégis elárulják.
Felesége nem bírja a hányattatásokat. Nem marad életben, majd a japánok a férfit is megölik. A lány kínai segédjükkel menekül a dzsungelen át, és a helyiek rejtegetik. De egy napon különösen agresszív japán csapat érkezik, és valaki elárulja rejtekhelyüket.


Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió tartalom

Egy amerikai csapat, Jerry Lucas vezetésével, köztük a tanult Bubonovitch, és Tökmag, a brooklyni, aki utálja az angolokat, indul küldetésre. Az angol Clayton ezredes csatlakozik hozzájuk, és repülőgépen indulnak a Szumátrai part felett. Az ellenséges haderő célba veszi őket, majd üldözik, így kénytelenek menekülni.
Szumátra belsejében ki kell ugraniuk a gépből, mielőtt lezuhan. Az életben maradottak közül az angol Clayton azonnal feltalálja magát. Gondoskodik élelemről, hajlékról a fák magasában, és vezeti a csapatot. Hamarosan rátalálnak a kínai Sing Taira, aki életben maradt, és elmondja, hogy a holland lányt, Corrie -t, az ellenség elhurcolta magával.




Tarzan és az idegenlégió értékelés, kritika, jellemzés



A Tarzan sorozat eme darabja nem valami kitalált elveszett civilizációban, hanem a reális világ, reális korában játszódik. Kicsit szokatlan, hogy Magyarországon két év után újra kiadták, ráadásul a második borító képének semmi köze a történethez.
A humor itt is jelen van az izgalmak közepette, egyszer még Johnny Weissmullert is megemlítik. Szóba kerül Tarzan életkora, és ő elárulja, hogy egy bizonyos törzsi varázsló szere tartja őt ilyen fiatalon. A Tarzan és az idegenlégió könyv eseményeinek idején hősünk az 50-es éveiben járhatott.
A Tarzan és az idegenlégió könyvben jól megrajzolt személyiségek vannak. Egyetlen szürke, átlagos figura sincsen. Még a fiatal férfi és lány archetípusa – akik itt a romantikus szálat viszik – is, kicsit más, mint a többi Tarzan regényben.
Az orangutánok viselkedése kicsit túlzottan hasonlított az afrikai emerszabásúakéhoz. A többi állat nagyjából rendben van, de például fogoly tudtommal nem él Szumátrán. Jól árnyalta a regényt, hogy egy bűnözői csoportot is bedobott a szerző. Közülük Sarina kellemes meglepetés volt.


Tarzan és az idegenlégió értekelés, kritika

A regény végig reális, izgalmas, szórakoztató, egyben változatos, pörgős, és időnként érzelmileg is magával ragad. A holland gerillacsapat is jót tett a konfliktusok fokozásának. Embertípusban igencsak sokoldalú a választék, a végére kialakuló csapatban eurázsiai, holland, kínai, angol, amerikai – utóbbiak közül van olasz és orosz származású is – nemzetiségű vegyül.
A japánok nagyon sok kegyetlenséget követtek el a 2. világháború folyamán. Erről Lobszang Rampa könyveiben is olvashatunk, de számos történelmi bizonyítéka van. Ebben a történetben is pontosan ilyenek, egyetlen „normális” fickó sincs köztük.


Tarzan és az idegenlégió könyv élmény, vélemény



1995-ben ez különleges regény volt számomra, hiszen Tarzan a világ egy másik pontján, Szumátrában került kalandba. Ráadásul a második világháborúban zajlik a történet, amitől egy kicsit háborús kalandregény. Nagyon új és eredeti feelingje volt, hiszen nem ezt szoktam meg a Tarzan könyvsorozatban.
Elég nagy és jó váltás volt ez kedvenc kalandregényírómtól. Megtartotta remek történetvezetési fordulatait, de minden újnak hatott, és az egész könyv sokkal komolyabb, hihetőbb, mint a többiek. A szumátrai dzsungel egészen más, és mégis majdnem olyan, mint az afrikai.
Az biztos, hogy a szereplők igazi egyéniségek, ezért könnyű megkülönböztetni őket. Ez a sok váltás; menekülnek, támadnak, elfogják őket, kiszabadulnak, majd újra elölről kezdődik az egész, jó kis szórakozás. Persze nem szó szerint értve, hiszen az életükről volt szó, de olvasóként remek izgalmakat hoz.


Tarzan és az idegenlégió könyv élmény, vélemény

A Corrie és Jerry közt történtek (főleg a félreértéseket értve) nagyon emberiek, és pontosan így zajlanak ezek a dolgok a mindennapjainkban is. Amat, ez a szánalmas, gyáva bennszülött, a félelmei által irányított ember mintája. Érdekes, hogy nagy veszélyeket zúdított mindenkire, mégsem kívántam a vesztét. Talán mert nem tudatosan volt gonosz, mint például a japánok.
Tökmag, vagyis Rosetti és Sarina engem a Tarzan, a diadalmas regény főszereplőire emlékeztetett. A regény vége felé nagyon jól kijött a szereplők sokszínűsége. A menekülés vége, amely az Indiai-óceánban zajlott, elég szörnyű lett, s ez is az egyik oka, amiért nem felejtem ezt a könyvet.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ajánlott cikk: Dzsungel kalandfilmek


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.22. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



2018. augusztus 11., szombat

Tarzan és az elveszett birodalom könyv értékelés

Tarzan es az elveszett birodalom konyv ertekeles
Tarzan és az elveszett birodalom könyv értékelés




Edgar Rice Burroughs Tarzan és az elveszett birodalom című műve 1928 októbere és 1929 februárja között jelent meg folytatásokban, az amerikai Blue Book magazinban. 1929 szeptemberében könyv formában is kiadták. Magyarországon az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg 1990-ben. A magazinbeli fejezetcímek a könyvkiadásból kimaradtak.



Ez a történet először a Tarzan és az elveszett törzs címet viselte. Ez volt az első olyan Edgar Rice Burroughs mű, amely nem jelent meg az A. C. McClurgh kiadónál, amely az előző köteteket kiadta. Burroughs megszakította az üzleti kapcsolatot a kiadóval, jogdíjakkal való egyet nem értés miatt. A regény történetét (spoiler és lezárások nélkül), itt olvashatod el: Tarzan és az elveszett birodalom tartalom






Tarzan és az elveszett birodalom értékelés, jellemzés, kritika, vélemény




Jól kezdődik a könyv, Tarzan vazirijeivel tanyázik valahol, éppen egy háziállatokat gyilkoló fenevad nyomába eredtek. Amikor megérkezik Doctor von Harben, aki eltűnt fiát keresi, egy újabb (ki tudja már hányadik) legenda kerül szóba, ezúttal az elveszett törzsről.


Tarzan és az elveszett birodalom regény jellemzés

Ez a Viramvazi hegységnél van, amerre a fiatal Erich von Harben expedíciót vezetett, de bennszülött kísérői sorra elhagyták az elveszett törzstől való félelem miatt. A Tarzan és az elveszett birodalom az első regény, ahol megjelenik Nkima, a kis majom.
Ő Tarzan barátja, aki gyakran telepszik meg a vállán. Vérszomjas és dicsekvő, de egyébként mindentől fél, viszont „gazdáját” nagyon szereti és gyakran visz üzeneteket baj esetén. Valószínűleg róla (is) mintázták később a Tarzan filmekben Csitát, aki azonban csimpánz volt.
Ebben a könyvben már nagy szomorúságomra nem Fazekas Attila, hanem Matheidesz Antal volt az illusztrátor, ami meg is látszott a rajzok színvonalán. Más területen talán jó rajzok, de elődje csodálatos Tarzan rajzaihoz képest borzalmasan rossz, még csak nem is hasonlít a dzsungel urához a főhős.
A bagegók falujában zajló jelenetek viccesek voltak, de aztán az elveszett törzs Római Birodalom maradvány leírásai untattak. Akkoriban már (1990) a könyökömön jött ki, hogy Burroughs ilyen kitalált marhaságokkal tűzdeli tele a Tarzan könyveket, pedig a java még csak a következő regényekben érkezett...
Később, a regény harmadik harmadán már egész szórakoztató, ahogyan a különböző szálak egybefolynak. A történet innentől már akkoriban is tetszett, csakhogy ennek mi köze az afrikai dzsungelek világához? Erich von Harben a regény egy jó hosszú részéből kimarad, az ő sorsáról csak közvetve értesülünk. Nem tudni, mi okból intézte el pár sorral az ottani fontos eseményeket a szerző.
A két római város csak abban különbözik, hogy a nyugatiban jelen van a bűnözés, a keletiben pedig szinte nincs is. Mindkét helyen adott egy népszerűtlen, zsarnoki „császár”, valamint a fiúk, aki valakinek udvarol, aki valamelyik hősünk szerelme, vagy barátjának menyasszonya. 


Burroughs Tarzan és az elveszett birodalom vélemény

 
Az egyiknél a császár valódi fia, a másiknál adoptált, amiről csak mások elmondásából értesülünk. Ez meglehetősen logikátlan, mert ez a férfi, Fupus, egyáltalán nem állt a császár kegyében, nem is kedvelte, hogyan adoptálta volna akkor a fiának? Ezt következetlenségnek éreztem a könyvben. Megjegyzem, a regényben található régi római nevek 90%-ban „us” -ra végződnek.
A finálé és az előzmények elég jól sikerültek. Ez a része a regénynek valóban beszívja az olvasót. A sok-sok érdekes karakter sorsa itt összefut, több drámai csúcspontban. Egy történelmi regénynek egész jó lenne a Tarzan és az elveszett birodalom, de hát csak a fantázia szüleménye...


Értékelés (saját tetszési indexem)
6.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.11. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.