2020. október 27., kedd

Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő

 

Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő


Fekete István Gyeplő nélkül könyve 1947-ben jelent meg, az Új Idők kiadásában. Az író gazdatiszti múltjából merítve öntötte regénybe egy dunántúli uradalom mindennapjait, az ott élők életét. Mindez abban az átmeneti időszakban történt, amikor a társadalom egyre nagyobb rétege tért át a földművelésről ipari munkára, akár alkalmazottként is.



Fekete István Gyeplő nélkül tartalom, történet


Egy vidéki gazdaságban mezőgazdasági termeléssel telnek a mindennapok, több-kevesebb sikerrel. Az uraság csak a hasznát nézi, a dolgozók kénytelenek beérni azzal, ami van, az ispán meg a két fél között őrlődik. Továbbítania kell az úr kívánságait, de a munkások sorsa sem hagyja hidegen.

Vannak akik a bánya felé nézelődnek, ahol biztos megélhetés várna rájuk, mások messziről jönnek ide, s egyebek, mint a Mackó kutya és kölykei itt vannak otthon. Közben személyes sorsok dőlnek el, boldogság és szomorúság zajlik, de a változások elkerülhetetlenek.



Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő, kritika


Jó sok oldal elment, mire felfogtam, miről van szó. Nem sokon múlott, hogy abba nem hagytam. Ez a könyv is körülbelül a rendszerváltás óta megvan, de nem tudom, honnan származik. Az elejével az volt a bajom, hogy nem volt benne történet. Az egész olyan, mint a mindennapok leírása külsőleg, majd a szereplők szemszögéből.

Azt is csak lassan tudtam kihámozni, ki kicsoda, micsoda. Ez is decemberben kezdődik, mint a Téli berek, de az jóval érdekesebb volt. Ha nem lett volna pár szokatlan jellemvonása a szereplőknek, biztosan abbahagyom. Csak lassan esett le, hogy az ispán lesz a leginkább főszereplő. Először olyan semmilyennek tűnt, aki se jó, se rossz, nem tartozik se az urakhoz, se a parasztokhoz.

Majd a szegény úton gyalogló öregember sorsán lepődtem meg. Az utódjai milyen hidegen bántak vele! Épphogy megtűrik a létét. Micsoda embertelen népség. Az uraság meg, aki az ispán feljebbvalója, úgy tekinti az embereket is, mint a tárgyakat; csupán eszközöknek. De a csúcs a Tobakné. Ilyen asszony szó szerint több is létezik, még manapság is!

Tipikusan a megfélemlítő szerepét veszi fel. De miért ilyen ostobák az emberek, hogy hagyják? Ki ez? Egy senki, aki csupán olyan légkört teremtett, hogy neki aztán senki sem szólhat, úgy lesznek a dolgok, ahogy ő akarja. A gróf gyengesége, hogy hagyja.

Jancsi, aki a Bódai éjjeliőr lányára pályázik, érdekes mellékszál lehetne, inkább, mint a Mackó komondor a kölykeivel. Bár utóbbi sem rossz téma, hiszen ha Lassie kalandjaira gondolok, az is megért egy misét. De ha Bódai 65 éves, akkor elég nagy korkülönbség lehet a lánya és közte, bár ez nem baj, sőt manapság már semmi különös nem lenne ebben.

Azért Fekete Istvánnak is van humorérzéke:

Van olyan, aki háromszor is visszamegy ugyanarra a helyre, ami mégis kisebb bolondság, mint aki ugyanazt az asszonyt elveszi kétszer is, holott nyilvánvaló, hogy a szolgálat megváltozhatik, de az asszony egykutya marad mindvégig.”

A komor gondolatokkal teli szereplőknek jól jött volna, ha olvashatják a vonzás törvénye könyveket, hogy pozitívabban gondolkodjanak. De akkoriban ezek még nem léteztek, s az átlagemberek gondolatait a szokás és a betanult korlátok irányították. Gyeplő nélkül elveszettek.

A „fiatalúr” pedig egészen jó fej lehetne, de az apja, az uraság elrontotta. Elültette benne a gyanakvást az emberek iránt, s nem is sejti, hogy ezáltal tudat alatt bizalmatlan rezgések kelnek életre. A pénzes ügy az állatorvossal tényleg szörnyű, s teljesen az ispánnal értek egyet: maradni a becsületnél, többet ér.

Az új felvételiseknél pedig megmutatkozott az ispán embersége, amikor a betegeket nem küldte el, különösen amit a tbc -s fiúval szemben tanúsított. A párbeszédek, s ilyetén történések miatt néha érdekesebb a könyv, de aztán megint nem halad a történet, csak a mindennapok unalma kerül leírásra. Bizony, nem egy Kinizsi Pál ez a történet, még ha közeli vidéken is zajlik.

Amikor belementek a viharba, már előtte, ahogyan közeledett, tapasztalatból szurkoltam, hogy ne menjenek tovább. De a regénybeli ispán nem hallgatott rám. Igencsak szívbemarkoló emberi sorsok vannak a regényben. De mindez javítható lenne gyeplő nélkül, amennyiben az emberek mind szívvel viseltetnének egymás iránt. Az ispán a kasznártól tudja meg a legközvetlenebb dolgokat.

Az uraság, vagyis az öregúr a termés iránt érdekelt, a felesége meg – aki társaságával nyaralni jön – a kertet, parkot szereti gondozni. Viszont nincs annyi munkás, így az asszony az ispántól kér kölcsön embereket. Csakhogy a mezőgazdasági munkákhoz is kevés a munkás, nemhogy a kertbe. Így aztán két malom közt őrlődik az ispán, mert egyiknek se mondhat nemet, viszont mindenért megkapja a magáét.

Ráadásul a jónépről rosszat is kell mondania (személyenként), hogy az uraság bízzon bennük, hát micsoda kifacsart kommunikációs logika. A dzsungel vadászai pedig csóválnák a fejüket, látván, az uraság unokája mennyi madarat lelövöldözött, köztük hasznosakat is. A másokkal olyan szigorú öregúr az unokájának mindent elnéz. Az szinte bármit tehet. Ugyanezt egyes mai embereknél is megfigyelem, olyanok, mint egy diktátor, de van valaki számukra, akinek mindent lehet. És sokszor éppen az fütyül rájuk.


Fekete István Gyeplő nélkül könyvbemutatás


Ez a sok jelenet, ahol csak kihasználják az ispánt és nem becsülik meg, bosszantó lehetne. Hej, ha ismerte volna a tolték harcosok művészetét, vagy Castaneda munkásságát, mennyire másként élte volna át az egészet. Akkor az egész egy képzési folyamat része lett volna szomorúság, bánkódás és önsajnálat helyett. De hát erről fogalmuk sem volt ebben az országban, ama szerző meg csak évtizedekkel később bukkant fel.

A Kálmán és az Anna kapcsolata halvány kis mellékszál, mégis elgondolkodtató. Aminthogy az is, az uraság unokját, a Bélát elkényeztetése helyett miért nem nevelik jóra. A Bálaházi birtokrész eladása újabb megmosolyogtatóan szomorú esemény. Közben az új Mackó kutya, a kölyök felnő az ispánéknál. De az idő is eljár, decemberben kezdtünk, jött a tél a tavasz, a nyár, s máris itt az ősz. Pont mint a Bőrharisnyában fél bolygóval arrébb, s másfél századdal előbb.

Hanem az a Kálmán nagy gazember. Ezt nem vártam volna tőle. A szerző pedig gondolhatott volna a tudatlan olvasóra, s vagy pontosabban meghatározza ki kicsoda, vagy egy névmutatót is ad a Gyeplő nélkül regényhez. Ugyanis még a könyv vége felé is gyakran zavarban voltam a szereplők meghatározásánál. Ki volt az az asszony, aki a tüdőbajos fiúval összejött? Mert egy mondatban beszél a számadónéról, s (egy) asszonyról, előtte a szakácsnéról, így engem teljesen megkevert.

Majd milyen szomorú dolgok történnek, és akkor ott az az asszony, akit csak az anyagiak érdekelnek. Te jó isten, milyen lelketlen egy némber az, akit egy tragédiánál csak az érdekel, milyen hasznot húzhat belőle? De még csak ezután jöttek a szomorú dolgok.

Időben Nem sokkal előbb játszódhatott a Puskák és galambok regény, s bár más téma, az emberek lelkivilágába hasonló bepillantást adott. Ott is jelen volt egyfajta háttérben meglapuló bizalmatlanság az emberek között. Az öregúr, a fiatalúr, meg a vő vezetik a gazdaságot, ami különböző személyiségüket tekintve kész vicc, az eredménye – vagy inkább eredménytelensége – meg is lesz.

Volt egy kis hiányérzetem, mert nem derült ki a Fekete István Gyeplő nélkül könyv szövegéből, pontosan mire utalt az a bizonyos hivatalos levél, amit az ispán kapott. Az öregúr drámája pedig sajnálatos, de a fia az ő nevelése, ahogy vezette és továbbadta a birtokot, meg az ő felelőssége. A haszonvágyból eladott Bálaházi birtokrész pedig előre vetítette a pereskedéseket, de egyik tulajdonos sem hallgatott az ispánra.

A csodás leírások, a föld, az évszakok, állatok, emberek és termények változásai Rudolf Steinert juttatják eszembe. Magasabb világok megismeréséhez egyik legjobb előfeltétel a természettel együtt élés, annak csendes szemlélése, együtt haladás az évszakokkal, a változással. Borongós egy könyv ez, de nem bántam meg, hogy több mint negyed század után elolvastam.



Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)





A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.10.27. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

2020. október 23., péntek

Vavyan Fable – Halkirálynő könyv bemutatás értékelés

 

Vavyan Fable – Halkirálynő könyv bemutatás értékelés


Vavyan Fable Halkirálynő könyve eredetileg 1987-ben jelent meg, A Halkirálynő és a kommandó címmel. A második kiadás 1990-ben már csak a Halkirálynő címet viselte. A regényből az évek alatt sorozat lett.



Vavyan Fable – Halkirálynő tartalom, történet


Denisa Wry belevaló zsarulány, egyik feladata a késes előkerítése. Ehhez társul Danielt kapja, akit ő csak Mogorvának nevez. A férfi a háttérből biztosítja őt, amire szükség is lesz, mert a gyanúsított életveszélybe sodorja. Időközben Denisa öccse, Martin, belekeveredik valamibe, mire kemény verést kap, és a kórházban köt ki.

Majd egy motoros támadásnál a nő barátját is csúnyán helybenhagyják. A szálak – úgy tűnik – magasabb körökhöz vezetnének, de eléggé veszélyes az ügyben nyomozni. Nemsokára még a bűnözők is veszélybe kerülnek, sőt, úgy tűnik, ők sem maradhatnak életben, mert valakiknek érdekében áll, hogy semmiről se beszéljenek.

Közben persze elkerülhetetlen, hogy főhőseink hozzátartozói is fenyegetettségbe kerüljenek. Sajnos a hatóságnak is részben kötve a keze, ezért kénytelenek improvizálni, nem várt ötleteket bevetni. De a „játék” sokkal veszélyesebb, mint valaha gondolták volna, és életekről van szó.


Halkirálynő könyv tartalom


Valaki olyan messziről mozgatja a szálakat és azok annyira behálózzák a hatóságokat, hogy nyilvánosan nem lehet felvenni a harcot. De vannak akik nem nyugszanak ebbe bele, és feltűnik Justitia, majd a Justitia kommandó, egy nem hivatalos cselekvő szerv, de senki sem tudja kik és mik ők.



Halkirálynő könyv bemutatás, értékelés, kritika


Pontosan 30 éve, 1990-ben olvastam ezt a könyvet, vagyis ez a második kiadása a műnek (az első Halkirálynő és a kommandó címen jelent meg). Megtaláltam a félretett regények között a szekrényben az egyik folytatásával együtt. Nagyon halványan rémlett valami, a főszereplők személyére részben emlékeztem.

De azt nem tudtam, hogy Vavyan Fable magyar írónő, erről sehol sem lehetett olvasni. Mellesleg a női és férfi főszereplőről egyből a klasszikus személyiségtípusok jutottak eszembe. Denisa kolerikus jellegzetességeket mutatott, Daniel pedig kezdéskor flegmatikusat. Ez később árnyaltabb lett, különösen Danielnél, őt már nem is tudtam volna a végén besorolni, de nem csak flegmatikus.

Bár érzékelhető volt, hogy a tűz és a víz vonzzák egymást, mégis túl gyorsan egymásnak estek. Nem rossz a történet, viszont néha sok nekem Vavyan szövegelése. Sok mellékdolog nem érdekelne, de tudom, hogy a nők szeretnek ezekbe belemerülni. Aztán meg hirtelen egyik izgalom a másik után. Pontosan mint Wilbur Smith Mozambik közeli szigeteken játszódó regényében.

Ugyanúgy itt is szörnyű gyilkosok leledzenek, és még mélyebb lelki szintre süllyedő megbízóik, és ebből a világból nagyon elegem van. Vavyan Fable viszont olyan bravúrosan halmozza az izgalmakat a Halkirálynő könyvben, hogy nem tud nem érdekelni. Ami kicsit zavaró, hogy abban a korban csak azt hitték, amit láttak, mintha az élet a fizikai test haláláig tartana, és az 50 éves már idősnek számított. De komolyan, ahogy ír, ő, a főszereplő 26-27 évesen már szokatlannak számít egyedülállóként, manapság a 36 éves lány sem. Quasimodót pedig majdhogynem idősként mutatja be, amikor csak a negyvenes éveiben jár.

A vendéglátóhelyen, ahol a főszereplő Daniellel jár, a régi Modern Talking zenét játsszák. 1987-ben, amikor a könyv először megjelent vált szét éppen először a zenei duó. Majd Denisa látogatása Jon Holdennél, aki a háttérből irányítja a bűnszövetkezeteket, szintén emlékezetes. Pont olyan, mint a filmbeli gazdag patkányok, akik felett a rendőrségnek sincs hatalma.

Az nem derül ki, a világ melyik szegletében játszódik a történet, így maradjunk abban, hogy kitalált helyszín. Line nevű várost nem ismerek. A regénybeli filmforgatás jelenetei felülmúlják a harcművészeti filmek legkeményebb pillanatait is, annak ellenére, hogy Vavyan Fable – azaz Molnár Éva – sosem tanult ilyen sportot. Daniel Belloq ezek szenvedő alanya, aki dublőrként helyettesíti a főszereplőt, bár ellenfelei számára is emlékezetesek maradnak ezek a küzdelmek.

A valóságban egy filmforgatáson a kaszkadőrök sem verik össze egymást, épp csak annyira küzdenek, hogy valódinak hasson. Majd a további események felbőszítőek. Milyen jogon vernek kínoznak erősebbek gyengébbeket, főleg kislányokat aljas célból? Nagyon alacsony tudati rezgésszinten élőkre jellemző ez.

És, hogy mindenkinek homokba kell dugnia a fejét, mert Holdennek a rendőrség is a kezében… A nőket késelő férfi ügye beékelődött a regénybe, mintha húzni kellene az időt. Már amikor Denisa elindította az autóját és nem indult, azonnal tudtam, hogy baj lesz, nem igaz, hogy ő nem érezte meg…

Majd az izgalmak után ismét egy kis időhúzás, hát ezért olyan hosszú a Halkirálynő könyv. De később újra lélegzetelállító veszélyek, amikor nem lehet letenni. Az nem szimpatikus, hogy cigarettázik és gyakran nyúl az alkoholhoz a főhős. A sok titokzatosság, és hogy a szálak sokkal fontosabb dologról szólnak, mint Holden, egy kicsit az Emlékmás regény történetének csavarásaira emlékeztetnek.

Denisa bemegy egy üzletbe, és Vavyan Fable könyvet vesz… Hát ez nagyon vicces. Vajon melyik ország lehet ez? De nem is szóltam még arról, hogy a Halkirálynő fontos szereplője Donald – egy másik zsaru – aki könyvet ír, és feleségével együtt jó barátja a főszereplőknek. Valamint a főhősnő öccse, Martin motoros barátairól, élükön Konraddal, akikre újabban mindig számíthat. És akkor még ott van Lubos Holden, a főgonosz öccse, aki testvérével ellentétben normális életet él… vagyis élne.


Halkirálynő bemutatás, kritika


Ezek felett még ott van a titokzatos Justitia, vagy Justitio, a gonoszakat elintéző, aki egy személy, vagy később egy egész kommandó is lehet. A Justitia kommandó. Az elmegyógyintézetről elmondottak, amikor ott járnak titokban elég borzalmasak, de van ennél még szörnyűbb. Manapság normál kórházakban ugyanígy kezelik a betegeket, különösen idősebb embereket, olyan nyugtatókkal, melyek egy elefántnak is elvennék az eszét. Szóval a valóság még rosszabb.

Ahogy kiderül, kik mozognak a háttérben, akik akcióba lendülnek, az egész hasonlít Rog Carter történetére a Hádész bolygón. Ama régi sci-fi akcióregényben is varázslatos volt, ahogyan kibomlottak a szálak, mit miért tettek a háttérerők. Viszont a játék, amit játszottak a kaszkadőrök a filmforgatás szüneteiben, elég buta játék.

Mi abban az élvezet, ha egy választott közülük egy napon át szolga és mindent meg kell tennie, amit parancsolnak? Oviban elmenne, de komoly felnőttek közt… A végső felvonás – ami jó hosszú – pontosan olyan, mint a 80-as évekbeli akciófilmek fináléja. Csak itt részletesebben van leírva, s van bonyodalom bőven. A halkirálynő pedig nem segít.

Vavyan Fable első sikerében igen jól megírta a végjátékot is. De volt egy pont, ahol ennek ellenére untam, mert egy kicsit túl hosszúra nyúlt ez a regény. Az időről időre felpörgő események néha bosszantóak voltak. Miért is nem viselt ez egyik főszereplő golyóálló mellényt? És ez az őrült nőszemély megint mit művel! Sérülten, erőszakkal kirohanni, csak mert aggódik valaki miatt és újból életveszélyes helyzetbe kerülni… Kicsit gyorsan lezárul a vége, de elég volt.


Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.10.23. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

2020. szeptember 20., vasárnap

Wilbur Smith A tigris szeme könyv ajánló, értékelő

 

Wilbur Smith A tigris szeme könyv ajánló, értékelő


Wilbur Smith A tigris szeme könyve 1975-ben jelent meg. A Mozambik közeli szigetek környékén játszódik. A szerző első szám első személyben, Harry Fletcher szemszögéből mutatja be egy rejtélyes kutatás és azzal kapcsolatos bűnesetek szövevényét.



Wilbur Smith A tigris szeme tartalom, történet


Harry a délkelet-afrikai partoknál hajózik két társával, és halászásból, meg különféle ügyletekből él. Egy napon két rosszfiúnak látszó ember keresi fel, és megbízzák, hogy fiatal társukkal együtt hajózza el őket valahova. Napokig csak hajózgatnak, mielőtt pontos úti cél megnevezésre kerülne.

Közben rájönnek, hogy Harry -nek is van egy sötét múltja – valaha részt vett rablásokban – így kissé jobban megbíznak benne. Egy hajózásilag veszélyes helyen érnek el oda, ahol valamit keresnek. Végül némi nehézségek árán sikerül a felszínre hozni, de ekkor beüt a krach. A fegyverek eldördülnek és minden megváltozik…

Később kiderül, hogy valami van a szigetek közt a tenger alján, ami a bűnszövetkezetek érdeklődését is felkeltette. A főszereplő, és két fekete társa, Chubby és Angelo, valamint egy angol hölgy, kockázatos merülésekbe kezdenek. Veszélyes korallok, cápák, balesetek, viharok, és bűnözők sodorják őket folyamatosan veszélybe.



A tigris szeme könyv ajánló, értékelő, bemutatás


A szerző könyveit nézegettem a hálózaton, amikor rábukkanva A tigris szeme borítójára, hirtelen felismerés gyúlt bennem. Hiszen ez nekem megvan! Már 3 évtizede, 1990 óta, de nem emlékszem, hogy vettem-e, vagy úgy kaptam. Valószínűleg nem igazán tetszett az elején, így félre lett téve azok könyvek közé, melyektől egyszer megszabadulnék. Előkerestem az átlátszó zsákból, ahol egy kicsit megviselten, de elég jó állapotban megmaradt.

Mozambik partjainál


El is kezdtem olvasni, és már értettem, miért nem folytattam. Akkoriban rengeteg jó könyv volt, és itt az elején elég sok a mellébeszélés, ezért lemondtam róla. Most viszont kíváncsi voltam. A Kiálts rá az ördögre regényhez hasonlóan, itt is a kelet-afrikai partok mentén zajlik a történet, bár most jóval délebbre.

Egy szimpatikus fiatalember, , és két gengszterképű alak keres valamit a szigetek között. Többé-kevésbé szokványos akciótörténet egészen addig, míg azt a valamit ki nem húzzák a vízből. Na itt aztán elindul a haddelhadd. Kőkemény jelenetek vannak, s nem győztem ámuldozni, hogy ilyen gyorsan véget érnek az életek. Rövid ideig hajótöréshez hasonló időszak következett, melyet utolsóként A kalózbáró diadalában olvastam.

Nem is tudtam, hogy a Mozambik közeli szigeteken is ilyen komoly civilizációs élet van. A korrupt Daly rendőrtiszt hamar elnyerte az ellenszenvem. Ha a hatóság, illetve katonaság is ilyen gátlástalan, mint itt, akkor még inkább a főszereplőnek szurkolok, annak ellenére, hogy nem értek egyet a törvénytelen életmódjával.

Az újabb veszélyes jelenetek után nem igazán értettem, hogy Harry – két fekete társával, Chubby -vel és Angelóval – miért megy vissza úgy az otthonába, mintha mi sem történt volna, és folytatja addigi életét. Ezek szerint a brit katonai gépezet sem cselekedett valami törvényesen. Egyébként mivel könyvben eddig csak Dáné Tibor történetében hajóztam körül a fekete kontinenset, elővettem imádott régi világatlaszomat, hogy kutassak a könyvbeli helyszínek után, persze eredmény nélkül.

A történetbe belépő szőke nő, érdekes egy figura. Legalább néhány szokványos jellemzőt leszámítva más jellegű, mint akikkel regénybeli főhősök összejönnek. Viszont a legkevésbé sem volt rokonszenves. Nem gondoltam, hogy ilyen tragikus eseményekhez vezet a találkozásuk. Az is váratlan volt számomra, hogy másik kontinensen folytatódik a történet.

De Sherry North ideális jelenség, nem is gondoltam volna, hogy Harry -nek is ilyen jó az ízlése. Az angliai jelenetektől felidéződött bennem a Nindzsaörökség sztorija, ahol szintén egy érdekes ügy állt a fejlemények mögött. Egy izgalmasabb perpatvart leszámítva, kissé leült a sztori, és nekem hiányzott az egzotikus, trópusi környezet.

A 19. századi hajó története igazán drámai volt, nem is tudom, a Homokzátony, vagy a Kék hegyek kincse regények hasonló epizódjaira emlékeztetett. Talán inkább utóbbira, bár egészen mások a részletek. Később, az elrablással ismét sötét oldalak következtek, itt éreztem, hogy a hideg akcióregények lelki sivárságától elszoktam.

Örültem később, amikor újra az indiai-óceáni szigeteknél jártunk. Bár sok leírás következett, és a történet eléggé leült, néhány kisebb malőrt és balesetet leszámítva. Akkor már inkább Cormac Mac Art tengeri harcairól olvastam volna. A rengeteg felkészülés csak feleslegesen elnyújtotta a regényt, és a korallok közti roncsfeltáró műveletek is elég unalmasak.

De csak azért, hogy utána ne győzzem kapkodni a fejem. Tudtam, szinte biztos voltam a jellemét ismerve, hogy Harry őrültséget csinál, és úgy is lett. Majd túl gyorsan jöttek az izgalmak, itt sokkal durvábbak voltak a cápák, mint a Fogakkal és karmokkal könyvben bemutatott esetek. S persze mikor újra felbukkant az „ellenség” mindjárt biztosan tudtam, hogy rájöttek hőseink tartózkodási helyére. Csak azt nem értettem, Harry, Sherry, Chubby és Angelo miért nem jut erre a következtetésre.

A tenger a partról


Elképesztő, milyen alacsony rezgésszinten élnek egyesek, akik szemrebbenés nélkül képesek bárkit elpusztítani, ha vagyonról, pénzről, kincsekről van szó. Többek közt ezért sem rajongom túlzottan az akcióregényekért, bár mint Wilbur Smith mondja, ez egy akció thriller. A végéhez közeledve számos brutális esemény történt, amiért nem is bánom, hogy annak idején kihagytam ezt a regényt.

Szulejmán Dada valami emberi förtelem, nem értem, hogy lehetett egy ilyen szörnyetegből tiszt és tele kitüntetésekkel. Azon mindvégig csodálkoztam, hogy az a sok gyilkolás és eltűnt ember miért nem kelti fel a hatóságok figyelmét. A szerző könyveit leszámítva talán a Tarzan és a hajótöröttek regényben volt még ennyi „gazember náció”, de Burroughs legalább nem ment el a brutalitás irányába.

A tigris szeme fülszövege túl sokat árul el a történetből. Ez nem jó. A jó fülszöveg felcsigáz, de nem árul el döntő pontokat. A regény végén is van még egy csavar, úgyhogy nem mindennapi a történet. Ennek ellenére számomra túl sok a negatív tényező, az erőszak és sötétség, ami miatt nem szívesen olvasnám újra. 


Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.09.20. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod! 


2020. szeptember 1., kedd

Franz Bardon – Frabato életrajz könyvajánló, értékelés

Franz Bardon – Frabato életrajz könyvajánló, értékelés

 

Franz Bardon Frabato című önéletrajzi művét titkárnője és tanítványa, Otti Votavova rögzítette, és 1958-ban adták ki először. A történet alapját Franz Bardon elmondása szolgáltatta, melyet titkárnőjével közölt, aki később saját információi birtokában bővítette és írta meg teljes regénnyé.



Kicsoda Franz Bardon?


Franz Bardon – aki művésznévként a Frabato nevet használta – 1909 decemberében született a ma Opava – nak nevezett településen, mely most Csehország része. A hermetikus tudományok beavatottjaként előadóként lépett fel Németországban, az 1920-as évek végétől, majd később Csehszlovákiában.

Később hivatalosan természetgyógyászként tevékenykedett, meglehetősen sikeresen. Hitler egyszer elfogatta, és rá akarta venni képességeinek az ő szolgálatába állítására, de ellenállt, ezért koncentrációs táborba került. A háború után gyógyítóként igen sikeres volt, amit más orvosok irigykedve néztek, ezért különféle koholt vádakkal elérték, hogy letartóztassák. Fogsága alatt hasnyálmirigy-gyulladásban hunyt el 1958-ban, amihez megtagadták számára a gyógyszereket.

Ennyit a külső történelemről. Valójában Franz Bardon egy magas beavatott, aki élete során küldetést hajtott végre. Ennek csúcspontjaként jelentek meg Az igazi beavatás útja (1956), A mágikus idézés (1956), és Az igazi kabbala (1957) című művei. Tudásáról és életéről eme önéletrajzi regényből tudhatunk meg többet, de legyünk tisztában vele, a könyvet nem ő írta, bár lényege igaz, a részleteket Otti Votavova dolgozta ki.


Kicsoda Franz Bardon?


Ebben az életében az általa viselt testbe csak annak 14 éves korától költözött. Ugyanis a fiú apjának szüksége volt egy szellemi vezetőre, így vállalta azt, ezzel együtt a testhez tartozó lélek karmáját is. Ez volt az oka, hogy annyi megpróbáltatáson ment keresztül. A világháború idején a 99-es fekete páhollyal kellett volna együttműködnie, melynek Hitler is tagja volt, és ezt utasította el.

Míg az időtájt az okkult tudományokat is felhasználó nácik kínozták, később a materialista kommunisták támadták, sarlatánsággal, és illegális gyógyszerkészítmények előállításával vádolva.



Otti Votavova, Franz Bardon – Frabato regény tartalom, történet


Frabato rendszeresen tart előadásokat Németországban, melynek során mágikus képességeit mutatja be a nézőknek, vagy a nézők által. Előadásai nagyon népszerűek, de egyben felkeltik a figyelmet, és a F.O.G.C. páholy szeretné a tagjai közt tudni. Eme szervezet titkos volt, és a tagok fekete mágiát használtak világbeli céljaik eléréséhez.

Frabato átlátott rajtuk és elutasította a meghívást, amivel kivívta a páholy nagymestere rosszallását. Komoly erőket vetnek be ellene, hogy elpusztítsák, azonban őt védi egy szellemi rend, a Fény Testvéreinek hatása. Ennek ellenére mindent megpróbálnak, s végül menekülni kényszerül.



Franz Bardon – Frabato, a mágus, önéletrajzi regény értékelés, jellemzés, kritika


Ennek a könyvnek egyetlen hibája van, hogy túl rövid. Annyira olvasatja magát, hogy nem lehet abbahagyni, és igazi hiányérzete van az embernek, amiért hamar vége van. Számos spirituális témát érint a mágikus praktikáktól a halál utáni életig. Franz Bardon – azaz Frabato – személyiségét gyorsan meg lehet kedvelni.

Az ellenpólusa a könyv első felében a F.O.G.C. páholy nagymestere, aki Bardonnal ellentétben mindent a saját személyes érdekében tesz. Sajnos ez és hasonló titkos, sötét szervezetek többen léteztek abban az időben, s szerepük közrejátszott a szörnyű események létrejöttében, melyek a háborúkhoz vezettek.

Számomra valami elképesztően szánalmas a nagymester viselkedése, aki ahelyett, hogy visszalépne, mindent megpróbál, hogy bosszút álljon Frabatón. Ehhez még a saját jövőjét is képes feláldozni, sőt a lelkét! De akkor mi értelme az egésznek? Innen is látszik, hogy a sötét úton járók nem a maguk urai.

De a páholy tagjai is mennyire mélyen a vágyaiknak, szenvedélyeiknek élő emberek, hogy vállalják a tagsággal járó veszélyeket is... Mint például az évenkénti sorshúzás, amely valamelyikük feláldozásával jár. Sajnos ebben a korban már nagyon látszott, hogy óriási mértékben eluralkodik a tudományon majd a materializmus, s többek közt ezért is tudnak titokban sötét mágiákat űzni egyesek, mivel hivatalosan nem ismerik el a létét.

Frabato sok képessége és tanítása például a ciprusi mágus történeteiben is fellelhető. Érdekes, hogy sok mágikus formula, jelenség és lény ma már csak a fantasy részét képezi, mivel azt hiszik, ezek csak kitalációk. A könyvbeli professzor megismertetése sok szokatlan jelenséggel nagyon szórakoztató és tanulságos.

Elisabeth Haich híres könyvében is szó esik egy bizonyos szellemi testvériségről, amely egyidős a Földdel. Itt a Fény Testvériségének nevezett szellemi szervezet jelenik meg, melynek Frabato is tagja. Ennek a bemutatása kétségkívül a könyv egyik legérdekfeszítőbb része.


A Fény Testvérisége



Fény Testvériségével való találkozáskor a fejlődéssel kapcsolatban van egy hatalmas marhaság, és ezt például a Seth könyvek is megerősítenék. Mi az, hogy a „végén” lehetőség van az isteniségben való teljes feloldódásra, ami egyenlő az egyéniség teljes elvesztésével? Akkor mi végre is lett volna az egész? Végigszenvedni a fejlődés összes létráját, s jutalmul elveszteni a megszerzett tudatosságot? A tudatosságot éppen az egyéni Én okozza, ezért itt van egy nagy félreértés.

Az új megbízatással kapcsolatban több kérdés is felmerült bennem. Miért nem akarta vállalni sem Frabato, sem a többi magasan fejlett szellem, hogy a felsőbb tudást nyilvánosságra hozza az emberek számára? Valamint miért úgy beszélt róla a legfelsőbb szellemi vezető – Urgaya – mint olyasmiről, amit eddig még nem osztottak meg az emberiséggel?

Ha nem is szó szerint, de a magasabb szellemi tudatossághoz vezető utat már kezdetektől fogva hozzáférhetővé tették az arra érettek számára, gondoljunk csak az egyiptomi időkre. Az viszont igaz, hogy a nagy nyilvánosság számára ezen tudások csak később váltak elérhetővé. De már az is megtörtént, elég, ha például Rudolf Steiner magasabb világokhoz vezető szellemi útmutatásait vesszük alapul.

Innentől fogva már rövid történet marad, amely megegyezik azzal, amit Franz Bardon életéről tudunk. Igazából nincs a regény végén tetőpont, hiszen, ha élvezetes történet formájában is, de mégiscsak életrajz. Említés történik arról, hogy ugyanaz a szellem, aki ezen életében Franz Bardon volt, jelent meg más neves spirituális tudású személyiségek alakjában is, mint például Saint Germain gróf. A szerkesztő jegyzete szerint ugyanezt Szepes Mária is megerősítette A vörös oroszlán 2000-es, svájci kiadásának utószavában.



Értékelés (saját tetszési indexem)

8

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.09.01. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


2020. augusztus 31., hétfő

Wilbur Smith Égi Sas könyv bemutatás, értékelés

 

Wilbur Smith Égi Sas könyv bemutatás, értékelés

 

Wilbur Smith Égi sas című műve 1974-ben jelent meg. Ez volt a szerző első olyan könyve, amely nem csak Angliában, de az USA -ban is nagy sikert ért el. A történet alapjául az író barátjának valós története szolgált, valamint az 1973-as, Izrael és a Szíria és Egyiptom vezette arab államok közötti háborús konfliktus.



Wilbur Smith - Égi sas tartalom, történet


David Morgan egy világméretű üzleti érdekeltségű, hatalmas vagyonnal rendelkező család egyik örököse. Ám nem törekszik a vállalat(ok) irányításának átvételére, inkább katonai pilóta kiképzőbe megy. Visszatérve sem vágyik az üzleti életre, inkább elutazik. Lenyűgöző fizimiskája miatt nem tudnak neki ellenállni a nők, mígnem Spanyolországban találkozik Debrával.

Később Izraelbe utazik, ahol ismét felkeresi őt, akinek apja magas beosztású katonai vezető. Miután elfogadja az ő ajánlatát, Debra fivérével együtt harci bevetésekre indul az Izrael, és a környező államok közötti konfliktusokban. A lánnyal már a távolabbi jövőjüket tervezgetik, de egyre több háborús merénylet történik, és az események nagyobb tragédiákba torkollanak.



Égi Sas könyv bemutatás, értékelés, kritika


Az Égi sas is jól példázza, hogy Wilbur Smith -et nem lehet kalandregényírónak beskatulyázni. Én nem is tekintem annak, mert a legtöbb írása más műfajjal keveredik, vagy inkább akció, sőt sokuk teljesen más műfaj. Ez éppen egy romantikus-akció-dráma. Nem voltam biztos benne, hogy ezt a könyvet végig olvasom. Az elején – meg később is – voltak időszakok, amikor semmi érdemleges nem történt. Bár részben romantikus kötet, hol van ez például az Ida regénye ártatlan bájolgásához képest...

 

Izraeli hegyek között

 

A főszereplő fiatalember önként megy pilótaképző iskolába, és később is lemond az üzlettel járó elfoglaltságokról. Ő inkább saját életcélt keres. Így kerül Európába, majd Izraelbe, és ismerkedik meg Debra Mordechai -val. David eleinte nagyon nem jött be nekem, mint főhős. Szánalmasan elkényeztetett. Látszik, hogy nem tudja értékelni a dolgokat. Ettől függetlenül persze jóindulatú, de gyakran az érzelmei vezetik. Az meg egy vicc, hogy csak azért, mert olyan jól néz ki, mindenütt a nők alig várják, hogy a közelébe férkőzhessenek. A valóságban ez nem teljesen így működik.

Persze Debrát is azonnal meg akarta kapni, és milyen nehezen tűrte, hogy ez nem ment. Végül is mit gondolt, ennyi az egész, mindig lekapni egy nőt, és kész, ennyi? Az is furcsa volt, hogy hirtelen egyik napról a másikra „izraelivé” vált. Lehet, hogy részben zsidó, de akkor sem lesz az emberből egy szempillantásra fanatikus hazafi, aki mindennap az országért harcol.

A pénzhez való hozzáállás jól jellemezte a két főszereplő különbözőségét. Pont a két véglet, Debra úgy érzi, nem engedhetik meg maguknak a luxust, David szemében pedig semmi értéke a pénznek. A harci repülőgépes filmekhez képest itt sokkal drámaibb a hangulat, bár nem kevésbé izgalmasak a légi hajszák.

Ami Izraelben – de úgy általában a közel-keleti államokban – történik, iszonyú. Nagyon-nagyon beteges, szörnyű, amit művelnek. Kötélidegek kellenek, hogy az ember elolvassa miket művelnek vallási és hazafias okokból. Az ég világon semmi sem igazolhatja más emberek brutális elpusztítását, felrobbantását. Nem jó olvasni, mert az embernek felforr a vére, elmegy a kedve.

Az a bizonyos festőnő, Debra ismerőse, különös jelenség a regényben. Egy terebélyes, nagyon szókimondó, beszólogató asszonyság, aki azonban rengeteg jót tesz a főszereplőkkel. Ezt a karaktertípust már sok más történetben megismertem, kissé más jellemzőkkel. A közel-keleti helyszín atmoszférája talán még Az Ararát legendájához hasonlított, bár más emberi környezetben.

S mintha a sok szörnyűség nem lenne elég, a főszereplő ezt még tetézi azzal, hogy nem tud uralkodni a bosszúvágyán. Egyszerűen nem értem, hogyan lehetett David ilyen eszetlen, ilyen mértékben hatalmába kerítette a sötét oldal, hogy ekkora bajt okoz magának, barátjának, és az országnak. Wilbur Smith pedig nagyon mélyen belemerül itt is a részletekbe, amit egyáltalán nem szeretek benne. Nem akarom ismerni a részleteit, hogyan szakad, ég, robban egy ember darabokra. És még számtalan szörnyűség, de ez a szerző semmit sem akar kihagyni.

Hasonlókat írtam az Elefántsirató jellemzésekor is. Az Égi sas a közepe táján túlzóan drámai, bár egyben ennek is köszönhető, hogy nem tudtam abbahagyni az olvasását. Olyan, mintha két részre lenne osztva a regény, mert a második fele már Afrikában játszódik. De még itt sem kaland, csupán a háborús, vagy katonai akció helyett, most vadorzókkal szembeni akcióvá válik.

A két főszereplő a Morgan család Jabulani házába költözik. Ez David édesapjának volt a vadászóhelye, a vadon szívében, a Krüger Nemzeti Park közvetlen szomszédságában. Időközben kissé lepusztult, ezért rendbe kell hozni, valamint a közeli park is kerítést húzatott fel, így kapcsolatba kerülnek a vadőrök vezetőjével, Conrad Berg -gel. A legnagyobb veszélyt egy bizonyos Akker jelenti, aki illegálisan átjár vadászni.

A Jékely Endre csodálatos vadászkönyvéből ismert afrikai ragadozóknak itt nem sok szerep jut, annál több a növényevőknek. De főhősünk meg is akarja védeni területe állatvilágát. Nem értettem, miért követte el David azt az ostobaságot, hogy odautazott a vadorzó fickó boltjához, vajon mit akart ezzel elérni? Így csaknem odaveszett a kutyájuk, és Akker személyében megismertem az egyik legkevésbé emberi lényt a világon. A csapdába csalására tett kísérlet hihetetlenül izgalmas volt, ezt nem egyhamar fogom elfelejteni.

Egyszer már a Régi Új Könyvek blog Facebook oldalán is közzétettem, a fordítók miket művelnek tudatlanságból. Ez már a sokadik regény, amelyben a kafferbivalyokat bölénynek nevezik. Az amerikai angolban buffalo -nak hívják a(z amerikai) bölényt, de szó szerint bivalyt jelent. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a fordítók ennyire nincsenek képben. Afrikában mióta létezik bölény? Számomra ez annyira magától értetődő, hogy nem győzök csodálkozni. 

 

A dél-afrikai szavannán

 

A regény vége felé annyira izgalmas jeleneteket készített elő az író, hogy szinte féltem olvasni. Sokkal körömrágóbb volt, mint egy film. Hajszál híján olyan jelenetek történtek, mint a Szókratész utazásai -ban. Ott mérges is voltam Dan Millman -re, hogy túl nyers és brutális, de nála ez kivételes, míg Wilbur Smith -nél mindennapos.

Amúgy az időtartam is érdekes. Mert ha 1973-ban történtek az izraeli harci események, utána még a könyv történetében évek telnek el. Az Égi sas pedig 1974-ben jelent meg, tehát a szerző jócskán előrement a jövőbe. Majd a könyv végére sikerült elvennie a kedvem az olvasástól.

Azt hittem, csak egy-két apróságot ír, de nem. Részletesen leírta a koponyaműtétet, ahogy történt, mintha filmen nézném. Ez már sokk volt nekem. Ki is hagytam azt a részt. Wilbur Smith tuti, hogy sebész lehetett előző életében, vagy valami hasonló, de erőteljesen vonzódik a véres, belsőségekkel teli jelenetek ábrázolásához. Köszönöm, nekem ez nem hiányzik.

David egészen a könyv végéig az érzéseire hallgatott, ezért is csinált sok őrültséget, igazán messze volt a tudatosságtól. Viszont legalább megállapodott és harmonikus lett a tragédiák után. Amúgy ingadozó, de jó regény, viszont még egyszer nem olvasnám el, ha romantika, akkor már inkább Stackpoole csodálatos kék lagúnája a nyerő nálam.

 

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.08.31. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.