2019. február 14., csütörtök

R. E. Howard Solomon Kane történetek, novellák, könyvek

R. E. Howard Solomon Kane történetek, novellák, könyvek
R. E. Howard Solomon Kane történetek, novellák, könyvek





Robert E. Howard Solomon Kane történetei 1928 és 1932 között jelentek meg először. Kane a 16. század végének magányos lovagja, aki a gonoszság ellen harcol. Angol férfi, aki Európában, vagy Afrikában keveredik kalandokba.
1992-ben adtak ki először magyarul A koponyák holdja címmel egy róla szóló történetgyűjteményt. Mivel akkor már pár éve ismertem a szerző műveit, számomra kihagyhatatlan volt ez is. Az a kiadás a Cherubion munkájának köszönhető, de 2008-ban a Tuan is megjelent egy Solomon Kane történetei válogatással, melyben az összes szerepel, a töredékekkel együtt.


Solomon Kane élete



1549-ben (?) született az angliai Devonshire -ben. Még 20-as évei előtt tengerre szállt, és közben bejárta a fél világot, így eljutott Indiáig is. Olyan jól szolgált, hogy hamar hajóskapitánnyá vált. Megjárta az Újvilágot is, és visszatérve a francia vallási háborúkban vett részt.
Jár német földön, eljut a Földközi-tengerre, fogságba kerül, török gályán rabszolga, Angliába visszatérve újra messzi utakra indul. Az Újvilág hódításaiban részt vesz, majd a spanyol-angol háborúkban is. Az inkvizíció börtönében is sínylődik. Afrikában sok rejtély után nyomoz, mielőtt az 1600-as években ismét Angliába tér.




Solomon Kane történetek sorrendje



Howard 9 Solomon Kane történetet fejezett be, és több töredék maradt félbe. Ebben a cikkben ezt a 9 történetet mutatom be. Régebben sokat kutattam a történetek sorrendje után. Mivel Howard nem határozta meg a pontos sorrendet, későbbi szerkesztők és szerzők tették meg azt, így eltérések találhatók.


Solomon Kane élete, novellák sorrendje


Alább a legelfogadottabb sorrend szerint jellemzem a befejezett történeteket, odaírtam a feltételezett évszámokat is. Mivel több variáció létezik, ezért fordulhat elő, hogy egy-egy évszám a sorrendtől eltérő.




Solomon Kane történetek, novellák, elbeszélések




Koponyák a csillagfényben (Skulls in the Stars)



Megjelenés: 1929
Játszódik: 1587 ???


Kane egy faluból kifele haladva két úton haladhat tovább. A rövidebbik út egy lápvidéken vezet át, a kacskaringósabb pedig egy mocsáron. Egy fiú utoléri és figyelmezteti, hogy a hosszabbik utat válassza, ha ne akarja, hogy baja essen. De a férfi nem tud ellenállni a kaland kísértésének. Borzalmas élményben lesz része.


Jó kis dermesztő történet. Kísérteties átélésben van részünk a lápi környezetben. Később pedig fény derül a roppant érdekes történet okára. Még a valóságban is (már ha valaki hisz az élet utáni életben) elképzelhető. Igazi Howard -i mestermű.
Értékelés (saját tetszési indexem)
8



A végzet jobb keze (The Right Hand of Doom)



Megjelenés: 1968
Játszódik: 1605 ???


Egy sötét mágiában is jártas valakit fognak kivégezni. De van valaki, akire nagyon haragszik, mert jutalomért elárulta őt. Főhősünk szemtanúja lesz a különös eseménynek, melyben a halálra ítélt a vesztőhelyről is képes lesz a távolból cselekedni.
Egy rövidebb történet, ami annyira nem volt szimpatikus, bár nem rossz.
Értékelés (saját tetszési indexem)
6




Vörös árnyak (Red Shadows)



Megjelenés: 1928
Játszódik: 1579-80, 1581-82 ???


Kane egy lányt talál az erdőben, aki egy haramia elől menekült. Mielőtt meghal, megtudja tőle, hogy hívják a férfit és ettől kezdve őt üldözi. Nem nyugszik, míg a tettes, Le Loup bandáját el nem intézi. Csakhogy őt magát nehezebb elkapnia, mert könyörtelenebb és ravaszabb bármelyiküknél. A hajsza egy másik kontinensen folytatódik.


Ez egy ötrészes történet, amely akár a második után véget érhetne. De nem így lesz, és egy egészen jó elbeszélés kerekedik belőle. Itt már Európa után az afrikai dzsungelekbe is ellátogatunk, és a főhős első alkalommal találkozik N' Longával, a bennszülött varázslóval.
Tanúi lehetünk a testelhagyás és más testének mozgatásába a beköltözés által. Amit valaha sok sámán tudott, itt a fantasy -ben köszön vissza. Ez is kiválóan megírt sztori. Amikor gondolnád, már itt a vége, még folytatódik.
Értékelés (saját tetszési indexem)
8



Zörgő csontok/Csontzene (Rattle of Bones)



Megjelenés: 1929
Játszódik: 1575 ???


Solomon Kane és egy fiatalabb férfi, egy erdő mélyén levő fogadónál kér bebocsáttatást. A fogadós komor férfi, és az egész hely nagyon baljóslatúnak tűnik. Amikor megkapják a szobájukat, körülnéznek mivel lehetne elreteszelni az ajtót. Az egyik helyiségben egy leláncolt csontvázra bukkannak.


Valód ijesztő fantasy, a hangulata az elejétől fogva megragad. Rejtelmes, és magával ragadja az olvasó kíváncsiságát, nagyon nehéz letenni. Nem hosszú novella, de elég hátborzongató és zord, több meglepő fordulattal.
Értékelés (saját tetszési indexem)
7




A koponyák Holdja (The Moon of Skulls)



Megjelenés: 1930
Játszódik: 1592-1605, 1582 ???


Egy férfi halad a dzsungelben, majd egy hegyoldalhoz ér. Felfele kezd mászni, de közben egy hatalmas sziklatömb zúdul alá. Épphogy elkerüli az ütközést. Felérve egy nagy darab fekete harcost talál, aki figyelmezteti, hogy tiltott helyen jár. Végül megegyeznek, de amikor továbbmennek, egyre többen követik őket. Egy kőhíd előtt a férfit sarokba szorítják. Nem tehet mást, harcolnia kell.


Ez egy hosszú, kis híján kisregény terjedelmű mű. Aprólékosan, részletesen ki van dolgozva minden, bár a történet mozgatórugóit csak a szereplők elmondásából ismerjük meg. Itt a főhős ismét Afrika földjére kerülve jut egy eldugott, de annál rejtelmesebb helyre.
Amikor Nekari, az eldugott városban levő feketék királynője felajánlja trónját Kane -nek, az kísértetiesen emlékeztetett arra, ahogyan Nemone ajánlotta Tarzannak hasonlóan a hatalmát, egy másik könyvben. De Solomon rendíthetetlen, és a végsőkig elszánt.
A történet előzményei Angliába nyúlnak vissza, egy elveszett-elrabolt trónörökös lány miatt, aki végett Kane beutazta a fél világot. Rátalál egy férfira is, aki a valamikori Atlantisz leszármazottjainak utolsó megmaradt papja. Az alkotásban keveredik az ősi Afrika barbársága, a lovagiasság kérlelhetetlen céltudatossága, és a régmúlt idők misztikuma.


Solomon Kane és a koponyák holdja


Solomonnak egyre nehezebb feladatokkal kell megküzdenie, s már-már lehetetlennek tűnik a küldetés. Howard mesterien keveri az izgalmat, a páratlanul kidolgozott háttértörténetet és a misztikát, miközben mélyreható leírásokat kapunk a környezetről, a jelenről, s a múltról. A koponyák Holdja egész jellege már előrevetítette a későbbi Conan történetek sajátos hangulatát.
Értékelés (saját tetszési indexem)
8




A testvériség pengéi / A bosszú kék lángja (Blades of the Brotherhood)


Írás-megjelenés: 1930, 1968
Játszódik: 1588, 1590 ???


Sir George és a fiatal Hollinster párbajozik egy fiatal hölgyet ért sértés miatt. Ezt követően a fiatal férfi a tengerparton haladva találkozik valakivel, aki a közelben veszteglő hajót kémleli. Az este folyamán hírt kap, hogy kedvesét elrabolták, ezért azonnal Sir George házához siet, azonban orvul tőrbe csalják.


Lendületes párbajjal indul a sztori, még nem is ismerjük a szereplőket, máris egy csetepaté közben vagyunk. Nemsokára előkerül Kane is, mintha csupán mellékszereplő lenne. Úgy tűnik, itt a középpontban a fiatal Hollinster áll. Viszont ez inkább történelmi kalandfikció, és nem fantasy.
Több szálon is futhatna a történet, de a fiatalember oldaláról kísérhetjük figyelemmel. Itt is több rétegű a cselekmény, és számos előzmény van, amire a novella visszautal. Robert E. Howard ezt számos remek találmányában megcsinálja, amitől szinte regény jelleget kap az egész. Az elrabolt lány és a tengeri kalózok miatt a Tenger tigrisei történetekre emlékeztettek.
Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5




Holtak dombjai / A vámpírok hegye (The Hills of the Dead)


Megjelenés: 1930
Játszódik: 1592-1605 ???


Solomon Kane ismét Afrikában van, és N'Longa, a fekete varázsló egy juju botot ad neki. A vadonban kószálva találkozik egy fiatal helybélivel, akit egy oroszlán elől ment meg. Egy barlangnál telepednek le, de fura teremtmények jelennek meg, akik embernek tűnnek, viszont ellenségesek, és szinte legyőzhetetlenek…


Újra találkozunk N'Longa -val, és ismét részesülhetünk mágikus képességei eredményeiből. Solomon itt valamilyen hívásnak engedve hatol egyre beljebb az afrikai vadonba, mintha valami belső elhivatottság vezérelné. A végére nem tudott különösebb meglepetéssel szolgálni, de az egész, ahogyan van, jól megírt.
Értékelés (saját tetszési indexem)
7




Szárnyak az éjben (Wings in the Night)


Megjelenés: 1932
Játszódik: 1592-1605 ???


Solomon tovább halad kelet felé, egyre messzebb a civilizációtól. A dzsungelekben többször is emberevőktől veszélyeztetve menekül. Végül egy szavannán átvágva olyan helyre kerül, ahova nem merészkednek a kannibálok. Egy szétmarcangolt, odakötözött férfit talál, majd egy szárnyas valami csap le rá, és elragadja.


Ha nem fantasy -ról lenne szó, őrültségnek tűnhet, amit a főszereplő csinál. Saját életét folyamatosan veszélyeztetve halad, egyre mélyebben a vadonba, mintha muszáj lenne. A szárnyas, emberhez hasonló teremtmények elég fura elképzelés, bár maga a történet megfelelő.
Az, hogy az egyik jelenetben 140 hárpia, vagyis szárnyas, emberszerű lény ment be egy (!) kunyhóba, szerintem őrült túlzás. Ez a novella meglehetősen borongós, drámai. A végén olyan érzésem volt, ebből a típusból egy elég egy életre. Maradjunk a pozitív figyelemnél ☺.
Értékelés (saját tetszési indexem)
6.5


Solomon Kane Afrikában



Léptek a sírboltban (The Footfalls Within)


Megjelenés: 1931
Játszódik: 1592-1605 ???


Főhősünk egy rabszolgakaravánra bukkan, amint a forró Afrikában arabok terelgetik őket. A rendkívül kegyetlen bánásmód felbőszíti, és amikor kikészítenek egy védtelen leányt, megtámadja őket.


Ez rövidebb történet mint az előző, de annál megragadóbb. Az első felében a küzdelem, és az arabok állnak a középpontban, a második felében a különös mauzóleumszerű épület a dzsungelben. Howard az efféle sejtelmes találkozásokat később is sikeresen ábrázolta az olyan elbeszélésekben, mint a Gwahlur fogai és hasonlók.
Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5




Itt van sorrendben a történetek listája, zárójelben írtam a másik lehetséges verziót, amely egyébként jobban illik az évszámokhoz.


1.(3) Koponyák a csillagfényben (Skulls in the Stars) 1587 ???
2. (9) A végzet jobb keze (The Right Hand of Doom) 1605 ???
3.(2) Vörös árnyak (Red Shadows) 1579-80, 1581-82 ???
4.(1) Zörgő csontok / Csontzene (Rattle of Bones) 1575 ???
5. (5) A koponyák holdja (The Moon of Skulls) 1592-1605, 1582 ???
6.(4) A testvériség pengéi / A bosszú kék lángja (Blades of the Brotherhood) 1588-90 ???
7. (6) Holtak dombjai / A vámpírok hegye (The Hills of the Dead) 1592-1605 ???
8. (7) Szárnyak az éjben (Wings in the Night) 1592-1605 ???
9. (8) Léptek a sírboltban (The Footfalls Within) 1592-1605 ???




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2019.02.14. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2019. február 5., kedd

Dáné Tibor - Négy tenger hajósa könyvajánlás, értékelés

Dáné Tibor - Négy tenger hajósa könyvajánlás, értékelés
Dáné Tibor - Négy tenger hajósa könyvajánlás, értékelés



Dáné Tibor - Négy tenger hajósa az ókori Egyiptom idejében játszódó kalandregény. Dáné Tibor erdélyi író volt, ez az ifjúsági regénye 1973-ban jelent meg Budapesten.



Négy tenger hajósa könyv tartalom, történet



Kirkuf – a fáraó fiatal hadnagya – eléri, hogy ura egy különleges feladattal bízza meg. Eddigi életét főleg a hajókon töltötte, és minden vágya egy küldetés messzi vidékekre. A feladat nem más, mint az afrikai part mentén evezve találják meg a hírhedt Punt országát.
Családtagjai és az általuk kiszemelt leendő párja aggódva figyelik, ahogy az elszánt ifjú 5 hajóval útnak indul, bármi áron teljesíteni a küldetést. Számtalan napon át előre haladva, olyan vizekre eveznek, ahol már semmilyen más hajó nem jár.
Végig ügyelnek arra, hogy a parthoz közel maradjanak, és egy napon azt veszik észre, hogy a delelő nap már a hátuk mögött van. A part mentén vad dzsungeleket, új állatokat találnak és vadembereket ismernek meg. A küldetés egyre lehetetlenebbnek tűnik, főleg, hogy az egyik hajón lázadás támad.



Négy tenger hajósa könyvajánlás, értékelés



A Négy tenger hajósa rövid regény, ami éppenséggel nem baj, mert hamar túl lehet lenni rajta. Viszont többet vártam el tőle. Az elején sok untató szöveg van, aminek igazából a későbbiekben nem sok szerepe lesz. Engem egy kicsit A fáraó lánya könyvre emlékeztetett a környezet és a kor, a történet már kevésbé.


Négy tenger hajósa tartalom, történet


Amit hatalmas butaságnak tartok, ugyanaz, amit Verne is művelt például a Föld körüli utazásról szóló regényben. A cím után mindjárt alcímként oda van írva egy mondatban, miről szól egy-egy rész. Vagyis előre lelövik a poént.
Egyébként a történet eredete Hérodotosz leírásához fűződik, aki szerint - egyiptomi megbízásra - a föníciaiak körülhajózták a kontinenst. Pontosabban Punt ország megtalálása volt a cél. De egyes források szerint körülbelül két és fél évezreddel időszámításunk előtt, Szahuré fáraó is indított kereskedelmi expedíciót ebbe az országba.
Punt területéről több feljegyzés is létezik, a Vörös-tenger déli részén, az afrikai partoknál lehetett. A regényben Kirkuf mellett a kormányos jut a legtöbbször szóhoz. És egy fiatalabb legényke is, ezért többször is eszembe jutott egy másik magyar író könyve – a Barlang a szigeten, mivel az is az afrikai partok mentén játszódott.
A történet a közepéig elég vérszegény. Semmi különösebb nem történik, csak az utazás részleteit, s valamennyire a szereplőket ismerhetjük meg. Talán onnan érdekesebb, amikor a bennszülöttekkel találkoznak. Meg természetesen, amikor az emberek egy része fellázad, mert elvesztik a reményüket.
A történetben többször is szó esik a férfias bátorságról, a kitartásról, aminek legfőbb híve Kirkuf. Ő volt az ideális személy arra, hogy vezesse ezt az expedíciót, de szerencsére társai java része is osztozott a mentalitásában. Egy másik szimpatikus szereplő a fekete srác volt, aki a bennszülött törzstől került hozzájuk.
Sajnos több olyan epizódja van a könyvnek, amelyben erős ellenszenvet gerjesztettek bennem a főszereplők. Az első akkor történt, amikor egy bizonyos edényt elvittek a bennszülöttektől, ami szent tárgy volt számukra, s ezért összetűzésbe keveredtek velük. Ez még többé-kevésbé tudatlanságuknak volt köszönhető, és némi véletlennek.
A következő ilyen esemény már nem. Az egyik Tarzan könyvben egészen intelligens gorillák vannak, azonban ők mégiscsak állatok. Annak sem örültem, amikor itt megpróbálták elfogni őket, hát még amikor evezésre kényszeríteni! Hogyan is gondolhatták, hogy a vad gorillák engedelmeskedni fognak?
Egy csomó majom élete szárad a lelkükön, és ez nagy csúfság. De még ezt is überelték azzal, amit a – vélhetően pigmeusokkal – műveltek. Itt a legkevésbé sem volt szimpatikus Kirkuf a döntéséért. Elég szörnyű, hogy ezekkel a bennszülöttekkel barátságosan együtt esznek, aztán meg őket is megpróbálják elfogni.


Négy tenger hajósa könyvértékelés


Ezek azt hitték, csak úgy joguk van rabszolgának használni másokat? Ez már barbárság volt tőlük, s nem is bántam, amiért nem úszták meg szárazon. Nem volt igazán nagy kaland a regényben, de legalább a végére olvasmányosabb lett, és élveztem.
Sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. Például a romantikus szálban rejlő lehetőségeket teljesen kihasználatlanul hagyta Dáné Tibor. Végül is nem volt rossz könyv, de valahogyan túl „szokványosra” sikerült a levezetés. Csak utaztak, utaztak, néha megálltak és egy-egy kalamajkába keveredtek.
Akkor már Salgari Kék hegyek kincse története izgalmasabb, ha a hajós kalandoknál vagyunk. Ettől függetlenül persze megér egy elolvasást, jó érzés volt az egzotikus afrikai partoknál utazni.


Értékelés (saját tetszési indexem)
5.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.02.05. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2019. január 1., kedd

Tarzan a vadember könyvajánló, könyvértékelés, elemzés

Tarzan a vadember könyvajánló, könyvértékelés, elemzés
Tarzan a vadember könyvajánló, könyvértékelés, elemzés




Tarzan a vadember Edgar Rice Burroughs hetedik Tarzan könyve, amely először két önálló történetként került megjelenésre. Az első a Redbook női magazinban, 1919 -ben, Tarzan the untamed / Tarzan and the Huns címmel. A második már az All-story Weekly magazinban, 1920 -ban, Tarzan and the Valley of Luna címmel.
Történetileg ez a Tarzan és a gyémántok könyv folytatása. Könyvként a két történetet egybevonva, 1920 -ban adták ki, Tarzan a vadember (Tarzan the untamed) címmel. Magyarországon az Ifjúsági Könyvkiadó adta ki 1988 -ban. A regény tartalmát (spoiler nélkül), itt olvashatod el: Tarzan könyvek




Edgar Rice Burroughs - Tarzan a vadember könyvajánló, elemzés


Ez a könyv később jelent meg, mint a folytatása - 1988 karácsonyára kaptam – így most pontosan 30 évvel később, szintén karácsonykor olvastam el újra. Kifejezetten örültem neki, hogy jóval vastagabb, mint az előző regények, mert Tarzanból sosem elég.
Az évszámok mindenesetre nem stimmelnek. Ugyanis a dzsungel ura az 1880 -as évek végén született, az első világháborús afrikai küzdelmek pedig az 1910 -es évek közepén zajlottak. Vagyis még Tarzan 30 -adik életéve előtt, pedig ezen történet idejében már felnőtt a fia is.


Tarzan a vadember az All-Story Weeks magazinban
Tarzan a vadember az All-Story Weeks magazinban


A Tarzan a vadember 2 részre bontható, amelynek első része a dzsungel-szavanna-sivatag kalandok. A második részben pedig elkezdte a szerző (ha Opart nem számítjuk) kitalált népek és települések bevonását a Tarzan történetekbe. De ha másképpen tekintem, 3 részre is osztható, a kezdeti, háborús rész, majd a sivatagon túli dzsungeles, végül az eszelősök városában zajló események.
Amikor ez a regény megjelent, jelentősen csökkent Burroughs németországi népszerűsége, mivel a németeket elég negatívan ábrázolja. Ez persze érthető volt a világháború tükrében, bár későbbi regényeiben többször is pozitív hősként szerepelnek, például Erich von Harben az elveszett birodalomból.
A könyv egyben vízválasztó is a kezdeti Tarzan regények – amelyek a dzsungelben, reális környezetben és népekkel játszódtak – és a későbbi kötetek között, melyekben számtalan kitalált hely és civilizáció szerepel. Ezen kívül eddig főleg a saját problémáival foglalkozott a főszereplő, s innentől fogva más emberek, népek sorsának megmentője is lesz.
Az addig megjelent Tarzan könyvektől eltérően itt két olyan oroszlán is van, amely a majomember oldalára áll. Az első kemény idomítás, a másik egy megmentés következtében. Az eszelősök városának tagjai pedig oroszlánokat tartanak, amely jelenség visszatér évekkel később Cathne, az aranyváros nemességének szokásában.
 A dzsungel ura ebben a könyvben – az elején ismertetett eseményeknek is köszönhetően – vérszomjasabb, mint valaha. Sokat öl, eleinte német katonák tömegét géppuskával, később feketéket, s támadó állatokat, ámbár minden esetben oka volt rá, s bizony, többnyire meg is érdemelték az áldozatok.


Tarzan a vadember saját rajz könyvből lerajzolva
Tarzan a vadember saját rajz könyvből lerajzolva

 
Mindazonáltal ezzel párhuzamosan folyton előtérbe került a majomember civilizált személyisége, erkölcsös lénye, hiszen folyamatosan segített. Noha egyedül akart maradni, s Afrika nyugati részének dzsungeljeibe visszavonulni, a körülmények folytán újra és újra megmenti Bertha Kircher -t és Harold Percy Smith-Oldwick angol repülőst.




Edgar Rice Burroughs - Tarzan a vadember könyvértékelés



Ezen könyvben már Muvirót említi az író – pontosabban a fiát, akit kivégeztek a németek – mintha Mugambi nem is létezett volna. Ez azért is furcsa, mert a Tarzan és a gyémántok -ban még Mugambi a legádázabb védelmezője Jane -nek. Ő ugyan nem vaziri, de végletekig hű a dzsungel ura családjához. A 11-es számú Tarzan könyvtől már rendszeresen Muviro vezeti a vaziriket.
Azt mindig nagyon szórakoztatónak találtam, ahogyan a majomember megtréfálta, vagy megijesztette a gonoszabb bennszülötteket. A különböző személyiségekkel bíró feketék is sok örömet okoztak a személyes perpatvaraikkal.
A könyv első harmadában a németekkel való összetűzések, a főszereplő hajmeresztő húzásai szórakoztató pillanatokat okoztak. A Bertha Kircherként megismert fiatal kémnő igazi egyéniség volt a sorozatban gyakran felbukkanó, szokványos civilizált hölgyekhez képest. A később feltűnő Harold Percy Smith-Oldwick viszont nagyjából a megszokott fiatal férfi típust hozta.
A Tarzan a vadember középső része igazán „ízletes” volt számomra, hiszen megjelentek a nagy majmok, emberevő bennszülöttek, szökött fekete katonák. A csúcs Uszanga, a fekete őrnagy repülése volt, amely jelenetek – amikor magával vitte Bertha Kircher -t – izgalma kicsit az Indiana Jones filmekre emlékeztetett.


Burroughs Tarzan a vadember, könyvértékelés


De mindezek előtt a kopár, sivatag szerű vidéken Tarzan túlélése is új elem volt, hiszen az előtte játszódó regényekben még nem szorította így sarokba a természet. Az kicsit meglepő, hogy a regény elején még vazirik egy csapatával indult hazafelé, és később teljesen megfeledkezett róluk. Azon kívül a fiáról említés sem esik, mintha nem is létezett volna.
Az eszelősök városában játszódó részek elején meglehetősen leült a történet. Később csak lassan indultak be az események a végére. Azon elgondolkodtam, vajon miért mozgósított az angol hadsereg akkora erőket Smith-Oldwick hadnagy felkutatására. Miért volt fontosabb ez az egy ember, mint minden más?
A regény vége izgalmas lett, viszont az utolsó megjegyzést logikátlannak találtam. Miért is ígérte meg Bertha Kircher – akinek nem is az az igazi neve – azt a bizonyos dolgot, ha egyszer nem is szerette? De az utolsó bekezdések előkészítették a történet folytatását is a főhős szempontjából.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.01.01. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. december 10., hétfő

Tarzan és az őrült könyvajánló, könyvértékelés

Tarzan és az őrült könyvajánló, könyvértékelés

Tarzan és az őrült könyvajánló könyvértékelés




A Tarzan és az őrült című regényt Edgar Rice Burroughs 1940 első két havában vetette papírra. Azonban ez nem került kiadásra, hanem csak jóval halála után, 1964 -ben jelent meg először. Magyarországon a Lap-Ics adta ki 1997 -ben.
A megírásának időpontja miatt ez a regény a Tarzan és a hajótöröttek című könyv első története előtt, és utolsó két története után játszódik.


Tarzan és az őrült tartalom, történet



Timothy Pickerall skót milliomos a lányával, Sandrával és Pelham Duttonnal vadászik az afrikai dzsungelben. Egy napon megjelenik egy Tarzanhoz hasonlító fickó és elrabolja. A skót gazdag jutalmat tűz ki annak, aki kézre keríti az elrablót, Pelham pedig egy Gantry nevezetű vadásszal a nyomába szegődik.
A dzsungelben találkoznak Crump -pal és Minsky -vel, akik egy másik szafarit vezetnek. Előbbit Tarzan már egyszer kiutasította az országából, mert orvvadász, és több nemzet körözi. Ők ketten és Gantry el akarják kapni a majomembert, mert úgy tudják, ő rabolta el a lányt. 


Tarzan és az őrült tartalom, történet

 
Az ál-Tarzantól vad bennszülöttek rabolják el Sandrát, és készülnek, hogy lakomát rendezzenek belőle. Az igazi Tarzan közeledik, de még nem tudja, hogy hamarosan rá is balsors vár, amikor Crump fegyvere elé kerül… És akkor a történet szálai kiszámíthatatlan folynak tovább.


Edgar Rice Burroughs - Tarzan és az őrült könyvajánló, könyvértékelés



Ezt a Tarzan könyvet csak jóval később ismertem meg, mert amikor megjelent, nálam teljesen kimaradt, nem is tudtam róla. Hozza azt a felejthetetlen dzsungel feelinget, amelyben bennszülöttek, emberszabású majmok, fehér vadászok, és a dzsungel vadjai találkoznak egymással. Mindebből remek, izgalmas mixet keverve, amiben Burroughs máig felülmúlhatatlan.
Az írónak egyik vesszőparipája, hogy Tarzan hasonmásokkal színesíti a regényeit. Annak ellenére, hogy a dzsungel urából csak egy van, volt egy alteregója az oroszlánember személyében, illetve egy másik a hangyaemberekről szóló regényben. Az pedig szintén rendszeresen visszatérő motívum, hogy a majomember elveszíti az eszméletét, (és többször az emlékezetét is). Gondolj csak a kiváló Tarzan és a gyémántok regényre!
Nem tudom, a fordítás hibája -e, de az afrikai dzsungelben nem futkároznak szarvasbikák. A főszereplő pedig nem a gorillák üvöltését hallatja győzelem után, mint ahogy írják, hanem a nagy emberszabású majmokét. Bölények pedig főleg nincsenek Afrikában, csak kafferbivalyok a szavannán, és vörös bivalyok az őserdőben!
Alemtejo települése egy újabb kitaláció, amit ki nem bírt volna hagyni Burroughs. Szerencsére itt többé-kevésbé reálisak és hihetőek az események, de igazán szomorú, hogy 10 Tarzan történetből 8 -ban valamilyen kitalált helynek, városnak, népnek kell lennie. Bár az itteni keverék népség meg van magyarázva, az egykori portugálok – akik a muzulmánoktól menekültek ide – leszármazottai.


Edgar Rice Burroughs - Tarzan és az őrült könyvértékelés


Természetesen – mint szinte minden Burroughs műben – 2 település és nép van, amelyek ellenségek, valamint az egyikben rossz a vezetés, amit hőseink felbukkanása változtat meg. Az a jó, hogy ebben a regényben a szerző nem vitte túlzásba ezt a vonalat, viszonylag gyorsan történnek az események.
A másik, a galla falu is hihető, viszont ahhoz, hogy a nagy bivalyt szarvainál fogva földre kényszerítse, minimum szuperhős képességekkel kellett volna rendelkeznie a dzsungel urának. Talán ez az egyetlen Tarzan könyv, ahol két emberszabású majomtörzs is jelen van.
Szerencsére a történet visszatér a dzsungelbe, és ahogyan mindenki külön kevereg, szép kis végjáték lesz belőle. A két gaztevővel történtek nagyon tanulságos és élethű. A regény nem túl hosszú, de pont megfelelő ahhoz, hogy remek szórakozást nyújtson néhány délutánra. A sorozat többi regényéhez viszont – a főszereplőt és Afrikát leszámítva – semmilyen módon nem kapcsolódik.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)






Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.10. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. november 25., vasárnap

Armando Torres - Találkozók az utolsó naguallal könyv

Armando Torres – Találkozók az utolsó naguallal könyv
Armando Torres – Találkozók az utolsó naguallal könyv




Armando Torres - Találkozók az utolsó naguallal (Beszélgetések Carlos Castanedával) című könyve 2002 -ben jelent meg spanyol, majd 2 évvel később angol nyelven. Torres 1984 -ben talákozott először Castanedával, majd beszélgetéseiket leírva, összegyűjtötte az évek során, és így alakult ki ez a könyv.



Találkozók az utolsó naguallal könyvértékelés



Nagyon érdekes, hogy erről az irományról félig-meddig tudtam, de nem könyvként. Egy rövidebb részletre emlékszem, valószínűleg olvastam sok-sok éve, majd nemrégiben a Terebess oldalán láttam újra. Sokáig nem nagyon foglalkoztam vele, mire rájöttem, hogy valódi könyv.
Hihetetlen izgalommal töltött el, mivel A végtelen aktív oldala című, utolsó Castaneda mű óta nem jelent meg konkrétan vele szerzemény. Nem is csalódtam, ugyanaz a fergeteges hatás jött át, mint a don Juannal közös kalandjaikon. Persze itt most többnyire nyugodt körülmények között párbeszédek zajlottak, mégis, nagyon sok gyakorlati tanítást ad.
Már az elején padlót fogtam a nevetéstől, amikor ama bizonyos három embercsoportot megnevezi don Juan kategóriái alapján. Az nagyon ütős, és eszembe juttatja a Mennyei prófécia sorozatot. Sokszor szóba kerül a halál, mint tanácsadó, és a halál, de a halál utáni életről továbbra sem beszél. Csupán annyi tűnik ki, hogy energetikailag felszabadulnak a „varázslók”.
Viszont a hatodik fejezetben Armando Torres kérdésére mégiscsak válaszol, ami nagyon érdekes. Részben visszaigazol egyes beszámolókat, a halál utáni létet álomszerűen írva le. Másrészről viszont szerintem korlátozott a tudása, mert az átlagos emberi lények tudata sem enyészik el idővel. Valami miatt a tolték tudásáramlat nem tud, vagy nem beszél a többszöri leszületésről fizikai testbe.


Találkozók az utolsó naguallal könyvértékelés


A La Gordával történ eset elszomorított. Sok dolog kimaradt a könyvekből. Amikor a gyerekekről beszél, hogy a saját gyermekek energetikailag lyukat csinálnak az ember fényszövedékében, mindig döbbenetes. Ez a rész sosem lett rendesen megmagyarázva, mert úgy jön ki, mintha szörnyű lenne annak, akinek gyereke lesz, hiszen egy életen át szívják az energiáját.
Az energia pedig ahhoz szükséges, hogy az állandó körforgásból szabaduljon az ember – mellesleg ez a keleti filozófiákban is megjelenik. A kék felderítő is szóba kerül, aki Castaneda '93 -as könyvében jelenik meg. A többi könyvének filozófiája is minduntalan visszaköszön. Érdekes volt így „külön” szemügyre venni, amikor az életben – és már „harcosként” - találkozhatunk Carlossal.
Az rendben van, hogy a harcos útján járók kerülik a kiszámíthatóságot – eltüntetve ezzel személyes történetüket és bekategorizálásukat – az viszont ellenszenves volt, hogy a megbeszélt találkozókra összevissza érkezett. Ez inkább mások idejének semmibe vétele.
Szóba kerül, hogy a tensegrity gyakorlatokat – amely bizonyos szempontból hasonló a keleti mozgás és harcművészetek mozdulataihoz, mégis egészen más – miért tárta a nyilvánosság elé. Az, hogy a tudatilag átlagos életet élt emberek személye a halál után idővel feloszlik, nem teljesen fedi a valóságot. Amiről ő beszél, azok a múlandó rétegek, de a szellem, az „én” senkinél sem szűnhet meg.
Carlos viselkedése, személye Torres – szel szemben néha egész hasonló don Juanéhoz. A mű vége felé, amikor leküldi a templom kriptájába, az egy kisebb beavatási procedúrának tűnik. A nagualizmusban használt számok, amelyek szinteket, típusokat, vagy tagok számát jelentik, ugyanazok, mint minden spirituális iskolában; a hetes, négyes, tizenkettes, hármas.
A legutolsó fejezetben történtek kísértetiesen emlékeztetnek sok olyan eseményre, amelyek régebben Carlossal történtek meg, de most Armandóval. Az egész mesésnek tűnik, már-már hihetetlennek. Mint ahogy az egész energetikai világ, s ami mögötte áll. Mégis, minden tagomban, egész életemben éreztem. Ahogyan Te is, még ha sosem vallottad be magadnak.




A flyer -ek, vagy szökdécselők bemutatása



Rendkívül érdekes amit a flyer -eknek – vagy régebbi könyvekben szökdécselőknek – nevezett lényekről mond Castaneda. A tolték látók szerint az emberi lények tudomását valaha foglyul ejtette kozmikus entitások egy csoportja, amelyek ebből a tudomásból táplálkoznak.
Őket nagy, fekete, ugráló alakzatokként jellemezték. A folyamatos belső párbeszéd, és főleg az érzelmek olyan táplálék, amit ezek a lények magukba szívnak. Ez egy régi egyezség, mely szerint az energiánként cserébe a flyerek átadták a gondolkodás, az ego és ragaszkodás ajándékát. Kialakultak a korlátozott hiedelmek és szokások, melyek gúzsba kötik az emberi szellemet.


Flyer -ek, vagy szökdécselők bemutatása


Ellenszer a szökdelők ellen az összegzés (lásd Castaneda műveit), illetve a belső csend állapota. A Castaneda és társai által a 90-es években terjesztett tensegrity gyakorlatok szintén a flyerek ellen való kapcsolat megszüntetését segítik. A flyerek közrejátszottak abban, ahogy az emberi lények a „világ leírását” rögzítették az évezredek alatt, s ennek erős fókusza miatt ezen kívül nem észlelnek semmit.
Sokat gondolkodtam azon, ezek a lények melyek lehetnek azok közül, amit más spirituális iskolák említenek. A Pillantás az abszolútumba című, letölthető e-könyvemből megnézheted a 23. fejezetben a luciferi és az ahrimani lények, valamint az azurák leírását. Sok azonosság van.


Találkozók az utolsó naguallal könyv üzenete, lényege



Ez a mű egyike annak az áramlatnak, amely az emberiséget átvezeti az ősi, de évezredek alatt háttérbe szorult energetikai tudásba. A Találkozások az utolsó naguallal üzenete hasonló, mint a Castaneda könyveknek: az emberi lény saját kezébe veheti sorsát. Az ehhez vezető út lépései megtalálhatók a könyvekben, amelyek lényegét az olvasásukkal, majd a hétköznapi életben való alkalmazásukkal ragadhatjuk meg.


Olyan sok időt töltöttünk mindenféle kacat felhalmozásával, hogy nagyon nehéz elfogadnunk bármi újat. Készek vagyunk éveket elvesztegetni formanyomtatványok kitöltésével vagy a barátainkkal való fecsegéssel, de ha valaki azt mondja nekünk, hogy a világ egyedi és teli van varázslattal, akkor bizalmatlanná válunk, és készen kapott eszméink katalógusa mögé bújunk.”
Carlos Castaneda


A könyvből világossá válik, hogy a „tudományos út”, és a toltékok módja valójában hasonló, mindkettő a tapasztalatra épül. Csak a tolték sámánok – akiket varázslóknak nevez – személyes megtapasztalással hatolnak a dolgok mélyére, míg a külsődleges tudomány a maga korlátozott eszközeivel. De a jövőben ez változhat:


Egy nap megtörik majd a jég, és a tudomány felfedezi, hogy egyazon vonzalmon osztozik a nagualizmussal: az igazság iránti szenvedélyen. Akkor a két kutatói modalitás kezet ráz egymással, és megszűnik ellentétes világnézetnek lenni. Egyetlen szándékká fonódnak össze, és behatolnak a misztériumokba.“


Castaneda is beszél a Föld energiamezejében levő sajátos konfigurációról, amelynek epicentruma a Mexikói-völgyben van. Ezt egy gigantikus tölcsérnek érzékelték a látók, amelyben az univerzumból érkező emanációk igazodnak a bolygó emanációihoz, megkönnyítve ezzel az emelkedett tudomás állapotát. Mindez összhangban áll a Hórusz szeme sorozatban bemutatott energiamezőkkel, melyek a Földet körülveszik.
Az összegzés, amely sokszor szóba kerül, a végtelenül lelassított változata annak, ami egy átlagemberrel történik a fizikai test halála után, illetve néha életveszélyben. Lepereg előtte az élete. Aminek oka, hogy az étertest időlegesen (vagy végleg) elválik a fizikai testtől. Ugyanezt használták ki a régi beavatásoknál.
A halál után még három nap, míg eloszlik az étertest, ezalatt az idő alatt az ember átéli életét visszafelé (és azt is amit mások éreztek vele kapcsolatban). (Lásd a már említett e-könyvemet.) Összegzséskor az egyén összegzi élete eseményeit választott rendszer szerint és elengedi, illetve visszaveszi a felvett, vagy elvesztett energiákat. Így halál után már nem igazán maradnak energiák, amelyek ezt végigvinnék, és az „én” egyből továbbléphet.


Találkozók az utolsó naguallal könyv üzenete


Fény derül a Castaneda könyvek megírásának titkára is. Carlos elmondja, hogy don Juantól származott az ötlet a könyvek írására, és persze, mint tudjuk, ő áll a hatalmas tudásanyag mögött.


Valójában don Juan a könyveim szerzője. Nem betűről betűre diktálta le őket, hanem az egész anyagért ő a felelős.
...Kidolgozott egy fenségesen vakmerő és briliánsan egyszerű tervet. A látók tudását a nyilvánosság elé tárta, nem azért, hogy elnyerje az akadémiai körök tetszését, hanem hogy megemelje a tömegek tudatossági szintjét. Mindezt olyan intézmények közreműködésével tette, amelyek elutasították mindazt, amit képviselt!



Carlos kérése volt Armando Torres -hez, hogy távozása után négy évvel adja közre az üzeneteit, mivel addigra már sokan pocskondiázzák majd azokat. Ez lehet az oka, hogy a jóval régebbi beszélgetések is csak 2002 -ben jelentek meg, négy évvel azután, amikor Carlos végleg itt hagyta a földi szférát.
Azt átlagos emberi lények energiateste két részből áll. A nagualoké négyből. Ritkán megjelenik egy olyan, akié háromból. Ilyen volt Castaneda. Ami azt jelentette, don Juan leszármazási ágának ő a lezárása. A tudást terjesztenie kellett és elvetnie a magvait, hogy később majd új ágak keletkezzenek, amelyek továbbviszik a toltékok ősi és időtlen tudását az energetikai valóságról.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.25. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.