2018. december 10., hétfő

Tarzan és az őrült könyvajánló, könyvértékelés

Tarzan és az őrült könyvajánló, könyvértékelés

Tarzan és az őrült könyvajánló könyvértékelés




A Tarzan és az őrült című regényt Edgar Rice Burroughs 1940 első két havában vetette papírra. Azonban ez nem került kiadásra, hanem csak jóval halála után, 1964 -ben jelent meg először. Magyarországon a Lap-Ics adta ki 1997 -ben.
A megírásának időpontja miatt ez a regény a Tarzan és a hajótöröttek című könyv első története előtt, és utolsó két története után játszódik.


Tarzan és az őrült tartalom, történet



Timothy Pickerall skót milliomos a lányával, Sandrával és Pelham Duttonnal vadászik az afrikai dzsungelben. Egy napon megjelenik egy Tarzanhoz hasonlító fickó és elrabolja. A skót gazdag jutalmat tűz ki annak, aki kézre keríti az elrablót, Pelham pedig egy Gantry nevezetű vadásszal a nyomába szegődik.
A dzsungelben találkoznak Crump -pal és Minsky -vel, akik egy másik szafarit vezetnek. Előbbit Tarzan már egyszer kiutasította az országából, mert orvvadász, és több nemzet körözi. Ők ketten és Gantry el akarják kapni a majomembert, mert úgy tudják, ő rabolta el a lányt. 


Tarzan és az őrült tartalom, történet

 
Az ál-Tarzantól vad bennszülöttek rabolják el Sandrát, és készülnek, hogy lakomát rendezzenek belőle. Az igazi Tarzan közeledik, de még nem tudja, hogy hamarosan rá is balsors vár, amikor Crump fegyvere elé kerül… És akkor a történet szálai kiszámíthatatlan folynak tovább.


Edgar Rice Burroughs - Tarzan és az őrült könyvajánló, könyvértékelés



Ezt a Tarzan könyvet csak jóval később ismertem meg, mert amikor megjelent, nálam teljesen kimaradt, nem is tudtam róla. Hozza azt a felejthetetlen dzsungel feelinget, amelyben bennszülöttek, emberszabású majmok, fehér vadászok, és a dzsungel vadjai találkoznak egymással. Mindebből remek, izgalmas mixet keverve, amiben Burroughs máig felülmúlhatatlan.
Az írónak egyik vesszőparipája, hogy Tarzan hasonmásokkal színesíti a regényeit. Annak ellenére, hogy a dzsungel urából csak egy van, volt egy alteregója az oroszlánember személyében, illetve egy másik a hangyaemberekről szóló regényben. Az pedig szintén rendszeresen visszatérő motívum, hogy a majomember elveszíti az eszméletét, (és többször az emlékezetét is). Gondolj csak a kiváló Tarzan és a gyémántok regényre!
Nem tudom, a fordítás hibája -e, de az afrikai dzsungelben nem futkároznak szarvasbikák. A főszereplő pedig nem a gorillák üvöltését hallatja győzelem után, mint ahogy írják, hanem a nagy emberszabású majmokét. Bölények pedig főleg nincsenek Afrikában, csak kafferbivalyok a szavannán, és vörös bivalyok az őserdőben!
Alemtejo települése egy újabb kitaláció, amit ki nem bírt volna hagyni Burroughs. Szerencsére itt többé-kevésbé reálisak és hihetőek az események, de igazán szomorú, hogy 10 Tarzan történetből 8 -ban valamilyen kitalált helynek, városnak, népnek kell lennie. Bár az itteni keverék népség meg van magyarázva, az egykori portugálok – akik a muzulmánoktól menekültek ide – leszármazottai.


Edgar Rice Burroughs - Tarzan és az őrült könyvértékelés


Természetesen – mint szinte minden Burroughs műben – 2 település és nép van, amelyek ellenségek, valamint az egyikben rossz a vezetés, amit hőseink felbukkanása változtat meg. Az a jó, hogy ebben a regényben a szerző nem vitte túlzásba ezt a vonalat, viszonylag gyorsan történnek az események.
A másik, a galla falu is hihető, viszont ahhoz, hogy a nagy bivalyt szarvainál fogva földre kényszerítse, minimum szuperhős képességekkel kellett volna rendelkeznie a dzsungel urának. Talán ez az egyetlen Tarzan könyv, ahol két emberszabású majomtörzs is jelen van.
Szerencsére a történet visszatér a dzsungelbe, és ahogyan mindenki külön kevereg, szép kis végjáték lesz belőle. A két gaztevővel történtek nagyon tanulságos és élethű. A regény nem túl hosszú, de pont megfelelő ahhoz, hogy remek szórakozást nyújtson néhány délutánra. A sorozat többi regényéhez viszont – a főszereplőt és Afrikát leszámítva – semmilyen módon nem kapcsolódik.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)






Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.12.10. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. november 25., vasárnap

Armando Torres - Találkozók az utolsó naguallal könyv

Armando Torres – Találkozók az utolsó naguallal könyv
Armando Torres – Találkozók az utolsó naguallal könyv




Armando Torres - Találkozók az utolsó naguallal (Beszélgetések Carlos Castanedával) című könyve 2002 -ben jelent meg spanyol, majd 2 évvel később angol nyelven. Torres 1984 -ben talákozott először Castanedával, majd beszélgetéseiket leírva, összegyűjtötte az évek során, és így alakult ki ez a könyv.



Találkozók az utolsó naguallal könyvértékelés



Nagyon érdekes, hogy erről az irományról félig-meddig tudtam, de nem könyvként. Egy rövidebb részletre emlékszem, valószínűleg olvastam sok-sok éve, majd nemrégiben a Terebess oldalán láttam újra. Sokáig nem nagyon foglalkoztam vele, mire rájöttem, hogy valódi könyv.
Hihetetlen izgalommal töltött el, mivel A végtelen aktív oldala című, utolsó Castaneda mű óta nem jelent meg konkrétan vele szerzemény. Nem is csalódtam, ugyanaz a fergeteges hatás jött át, mint a don Juannal közös kalandjaikon. Persze itt most többnyire nyugodt körülmények között párbeszédek zajlottak, mégis, nagyon sok gyakorlati tanítást ad.
Már az elején padlót fogtam a nevetéstől, amikor ama bizonyos három embercsoportot megnevezi don Juan kategóriái alapján. Az nagyon ütős, és eszembe juttatja a Mennyei prófécia sorozatot. Sokszor szóba kerül a halál, mint tanácsadó, és a halál, de a halál utáni életről továbbra sem beszél. Csupán annyi tűnik ki, hogy energetikailag felszabadulnak a „varázslók”.
Viszont a hatodik fejezetben Armando Torres kérdésére mégiscsak válaszol, ami nagyon érdekes. Részben visszaigazol egyes beszámolókat, a halál utáni létet álomszerűen írva le. Másrészről viszont szerintem korlátozott a tudása, mert az átlagos emberi lények tudata sem enyészik el idővel. Valami miatt a tolték tudásáramlat nem tud, vagy nem beszél a többszöri leszületésről fizikai testbe.


Találkozók az utolsó naguallal könyvértékelés


A La Gordával történ eset elszomorított. Sok dolog kimaradt a könyvekből. Amikor a gyerekekről beszél, hogy a saját gyermekek energetikailag lyukat csinálnak az ember fényszövedékében, mindig döbbenetes. Ez a rész sosem lett rendesen megmagyarázva, mert úgy jön ki, mintha szörnyű lenne annak, akinek gyereke lesz, hiszen egy életen át szívják az energiáját.
Az energia pedig ahhoz szükséges, hogy az állandó körforgásból szabaduljon az ember – mellesleg ez a keleti filozófiákban is megjelenik. A kék felderítő is szóba kerül, aki Castaneda '93 -as könyvében jelenik meg. A többi könyvének filozófiája is minduntalan visszaköszön. Érdekes volt így „külön” szemügyre venni, amikor az életben – és már „harcosként” - találkozhatunk Carlossal.
Az rendben van, hogy a harcos útján járók kerülik a kiszámíthatóságot – eltüntetve ezzel személyes történetüket és bekategorizálásukat – az viszont ellenszenves volt, hogy a megbeszélt találkozókra összevissza érkezett. Ez inkább mások idejének semmibe vétele.
Szóba kerül, hogy a tensegrity gyakorlatokat – amely bizonyos szempontból hasonló a keleti mozgás és harcművészetek mozdulataihoz, mégis egészen más – miért tárta a nyilvánosság elé. Az, hogy a tudatilag átlagos életet élt emberek személye a halál után idővel feloszlik, nem teljesen fedi a valóságot. Amiről ő beszél, azok a múlandó rétegek, de a szellem, az „én” senkinél sem szűnhet meg.
Carlos viselkedése, személye Torres – szel szemben néha egész hasonló don Juanéhoz. A mű vége felé, amikor leküldi a templom kriptájába, az egy kisebb beavatási procedúrának tűnik. A nagualizmusban használt számok, amelyek szinteket, típusokat, vagy tagok számát jelentik, ugyanazok, mint minden spirituális iskolában; a hetes, négyes, tizenkettes, hármas.
A legutolsó fejezetben történtek kísértetiesen emlékeztetnek sok olyan eseményre, amelyek régebben Carlossal történtek meg, de most Armandóval. Az egész mesésnek tűnik, már-már hihetetlennek. Mint ahogy az egész energetikai világ, s ami mögötte áll. Mégis, minden tagomban, egész életemben éreztem. Ahogyan Te is, még ha sosem vallottad be magadnak.




A flyer -ek, vagy szökdécselők bemutatása



Rendkívül érdekes amit a flyer -eknek – vagy régebbi könyvekben szökdécselőknek – nevezett lényekről mond Castaneda. A tolték látók szerint az emberi lények tudomását valaha foglyul ejtette kozmikus entitások egy csoportja, amelyek ebből a tudomásból táplálkoznak.
Őket nagy, fekete, ugráló alakzatokként jellemezték. A folyamatos belső párbeszéd, és főleg az érzelmek olyan táplálék, amit ezek a lények magukba szívnak. Ez egy régi egyezség, mely szerint az energiánként cserébe a flyerek átadták a gondolkodás, az ego és ragaszkodás ajándékát. Kialakultak a korlátozott hiedelmek és szokások, melyek gúzsba kötik az emberi szellemet.


Flyer -ek, vagy szökdécselők bemutatása


Ellenszer a szökdelők ellen az összegzés (lásd Castaneda műveit), illetve a belső csend állapota. A Castaneda és társai által a 90-es években terjesztett tensegrity gyakorlatok szintén a flyerek ellen való kapcsolat megszüntetését segítik. A flyerek közrejátszottak abban, ahogy az emberi lények a „világ leírását” rögzítették az évezredek alatt, s ennek erős fókusza miatt ezen kívül nem észlelnek semmit.
Sokat gondolkodtam azon, ezek a lények melyek lehetnek azok közül, amit más spirituális iskolák említenek. A Pillantás az abszolútumba című, letölthető e-könyvemből megnézheted a 23. fejezetben a luciferi és az ahrimani lények, valamint az azurák leírását. Sok azonosság van.


Találkozók az utolsó naguallal könyv üzenete, lényege



Ez a mű egyike annak az áramlatnak, amely az emberiséget átvezeti az ősi, de évezredek alatt háttérbe szorult energetikai tudásba. A Találkozások az utolsó naguallal üzenete hasonló, mint a Castaneda könyveknek: az emberi lény saját kezébe veheti sorsát. Az ehhez vezető út lépései megtalálhatók a könyvekben, amelyek lényegét az olvasásukkal, majd a hétköznapi életben való alkalmazásukkal ragadhatjuk meg.


Olyan sok időt töltöttünk mindenféle kacat felhalmozásával, hogy nagyon nehéz elfogadnunk bármi újat. Készek vagyunk éveket elvesztegetni formanyomtatványok kitöltésével vagy a barátainkkal való fecsegéssel, de ha valaki azt mondja nekünk, hogy a világ egyedi és teli van varázslattal, akkor bizalmatlanná válunk, és készen kapott eszméink katalógusa mögé bújunk.”
Carlos Castaneda


A könyvből világossá válik, hogy a „tudományos út”, és a toltékok módja valójában hasonló, mindkettő a tapasztalatra épül. Csak a tolték sámánok – akiket varázslóknak nevez – személyes megtapasztalással hatolnak a dolgok mélyére, míg a külsődleges tudomány a maga korlátozott eszközeivel. De a jövőben ez változhat:


Egy nap megtörik majd a jég, és a tudomány felfedezi, hogy egyazon vonzalmon osztozik a nagualizmussal: az igazság iránti szenvedélyen. Akkor a két kutatói modalitás kezet ráz egymással, és megszűnik ellentétes világnézetnek lenni. Egyetlen szándékká fonódnak össze, és behatolnak a misztériumokba.“


Castaneda is beszél a Föld energiamezejében levő sajátos konfigurációról, amelynek epicentruma a Mexikói-völgyben van. Ezt egy gigantikus tölcsérnek érzékelték a látók, amelyben az univerzumból érkező emanációk igazodnak a bolygó emanációihoz, megkönnyítve ezzel az emelkedett tudomás állapotát. Mindez összhangban áll a Hórusz szeme sorozatban bemutatott energiamezőkkel, melyek a Földet körülveszik.
Az összegzés, amely sokszor szóba kerül, a végtelenül lelassított változata annak, ami egy átlagemberrel történik a fizikai test halála után, illetve néha életveszélyben. Lepereg előtte az élete. Aminek oka, hogy az étertest időlegesen (vagy végleg) elválik a fizikai testtől. Ugyanezt használták ki a régi beavatásoknál.
A halál után még három nap, míg eloszlik az étertest, ezalatt az idő alatt az ember átéli életét visszafelé (és azt is amit mások éreztek vele kapcsolatban). (Lásd a már említett e-könyvemet.) Összegzséskor az egyén összegzi élete eseményeit választott rendszer szerint és elengedi, illetve visszaveszi a felvett, vagy elvesztett energiákat. Így halál után már nem igazán maradnak energiák, amelyek ezt végigvinnék, és az „én” egyből továbbléphet.


Találkozók az utolsó naguallal könyv üzenete


Fény derül a Castaneda könyvek megírásának titkára is. Carlos elmondja, hogy don Juantól származott az ötlet a könyvek írására, és persze, mint tudjuk, ő áll a hatalmas tudásanyag mögött.


Valójában don Juan a könyveim szerzője. Nem betűről betűre diktálta le őket, hanem az egész anyagért ő a felelős.
...Kidolgozott egy fenségesen vakmerő és briliánsan egyszerű tervet. A látók tudását a nyilvánosság elé tárta, nem azért, hogy elnyerje az akadémiai körök tetszését, hanem hogy megemelje a tömegek tudatossági szintjét. Mindezt olyan intézmények közreműködésével tette, amelyek elutasították mindazt, amit képviselt!



Carlos kérése volt Armando Torres -hez, hogy távozása után négy évvel adja közre az üzeneteit, mivel addigra már sokan pocskondiázzák majd azokat. Ez lehet az oka, hogy a jóval régebbi beszélgetések is csak 2002 -ben jelentek meg, négy évvel azután, amikor Carlos végleg itt hagyta a földi szférát.
Azt átlagos emberi lények energiateste két részből áll. A nagualoké négyből. Ritkán megjelenik egy olyan, akié háromból. Ilyen volt Castaneda. Ami azt jelentette, don Juan leszármazási ágának ő a lezárása. A tudást terjesztenie kellett és elvetnie a magvait, hogy később majd új ágak keletkezzenek, amelyek továbbviszik a toltékok ősi és időtlen tudását az energetikai valóságról.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.25. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. november 22., csütörtök

Edgar Rice Burroughs - A Mars katonája könyvértékelés

Edgar Rice Burroughs - A Mars katonája könyvértékelés
Edgar Rice Burroughs - A Mars katonája könyvértékelés




Edgar Rice Burroughs - A Mars katonája könyve a sorozat hetedik kötete, amely az előző cikkben bemutatott A Mars géniusza regény után következik. Ezt a könyvet 1929 -ben írta meg a szerző, és a következő évben a Blue Book magazin közölte, hat részletben. 1931 -ben könyv alakban is kiadták, Magyarországon a Szukits kiadónál jelent meg, 2013 -ban.
A Mars katonája gyorsabban elkelt, és 8000 dollárt hozott a konyhára. Ezt a kötetet Burroughs már a saját kiadójánál jelentette meg. Ez a történet egy marsi harcosról szól, aki padwar (ez a Földön nagyjából a hadnagynak felel meg) Héliumban, és a gatholi uralkodó családdal áll rokonságban. A regény történetét röviden itt találod: Burroughs és művei



A Mars katonája háttér, helyszínek, szereplők


Mindjárt a könyv elején felbukkan Jason Gridley, akit a régebben általam már bemutatott Tarzan a Föld mélyén című kötetből ismerhetünk. Vele a szerző találkozott, és a Gridley-hullám miatt szerepel, amely eszköz segítségével kommunikálhatott a Marssal. 


A Mars katonaja bemutatás

 
Így kapcsolatba lépett a 6. kötetből megismert Paxton Ulysses -szel, aki „elmesélte” neki ezt a történetet. A sorozat előző regényeihez képest változás, hogy itt a nő, akiért a főhős bolondul, egészen más természetű a megszokottnál. Ugyanis rendkívül szép, de nem a kérők jellemét nézi, hanem az anyagi helyzetét.
Tan Hadron, a katona, Hastorból származik. Az igazi, jelentős cselekménysor akkor indul, amikor választottját, Sanoma Torát elrabolják. Keresésekor találkozik Taviával, aki rabszolgalány volt, és elszökött. Nur An egy elmenekült nemes, akivel fogságban barátkozik meg a főhős.
A Mars katonája regényben újabb városokkal ismerkedhetünk meg. Jahar és Tjanath, messze Héliumtól nyugatra, és kissé délebbre helyezkednek el. Tjanath uralkodója, Haj Osis, rendkívül bizalmatlan minden idegennel, és tart a másik várostól. Jahar uralkodója, Tul Axtar végtelenül nagyravágyó, de egyben zsarnoki. Titkos vágya a Barsoom feletti uralom, de nincsen elég bátorsága a véghezviteléhez.
A jahariak új fegyvert alkalmaznak, amely elporlasztja a fémet, így veszélyes előnybe kerülhetnek vetélytársaikkal szemben. Uralkodójuk rendeletei miatt nagyon megszaporodott a népesség és új területekre, javakra, élelemre van szükségük. Phor Tak, a vén lángelme áll a találmányok mögött, akit messze száműznek.
Tar Hadron személyisége a lehető legjobb. Messze nem olyan legyőzhetetlen, mint John Carter, de leleményessége, ügyessége, és egyéb jó jellemvonásai által, szinte minden helyzetből megtalálja a kiutat. Pont el van találva, könnyű vele azonosulni, és társai, akiket megismerünk, szintén gyorsan elnyerik bizalmunkat.


A Mars katonája háttér, helyszínek, szereplők


A temérdek új helyszín – a földalatti világ, a különös város, U-Gor földje az emberevőkkel – igencsak változatossá tette ezt a könyvet. Úgy tűnik, mintha hősünk egyik csapdából a másikba keveredve juthatna csak előre. Mindeközben Sanoma Tora alakja keveset tűnik fel, és eléggé ellentmondó a személyisége. Tavia viszont fontos szerepet vállal, és erős lelket mutat meg.



A Mars katonája könyvértékelés, vélemény


Meg lehet figyelni, hogy szinte az összes Burroughs műben – azon kívül, hogy két rivális város van – a főhős találkozik az ellenséges város egy jóindulatú tagjával. Ez általában nemes, aki nem ért egyet városa, vagy az uralkodója politikájával, és a főszereplő barátja lesz. Ez esetben Nur An tölti be ezt a szerepet.
Csak mellékesen jegyzem meg, ebben a könyvben – ki tudja miért – a jeddak (ami nagyjából a földi császárnak megfelelő cím) helyett a jedda szó van írva. Ha Burroughs első szám első személyben ír, akkor a főszereplő szinte ugyanolyan belső jellemvonásokkal rendelkezik. Ami egyébként nem baj, Tar Hadront végig nagyon kedveltem.
Ebben a regényben az a bizonyos technikai újítás hozott új színt a történetbe. Ez most újra hosszabb történet, és minden pillanatát élveztem. Azokon a részeken, ahol a tjanathi palotában mászkáltak a rejtett folyosókon, minduntalan a Conan történetek jutottak eszembe.
Amikor pedig a földalatti folyó, majd a pókok erdeje, s utána a furcsa város került sorra, az már tiszta fantasy. Mintha Cugel utazásait olvastam volna, csak ezt előbb megírták. Nem csoda, hogy rengeteg későbbi híres író merített Burroughs egészen egyedi fantáziájából ihletet.


A Mars katonája könyvértékelés, vélemé


Az a helyzet, amikor Tar Hadron és Nur An olyan helyre került, ahonnét szinte teljesen reménytelennek tűnt a szökés, John Carter helyzetére emlékeztetett A Mars istenei kötetből. Olvastam néhány fanyalgó kritikát is a könyvről külföldi oldalakon, de igazán nem tudom, mit akarnak. Szerintem tökéletes sci-fi, fantasy kalandregény, némi romantikával. De szerencsére sokkal több az elismerő vélemény, és sokan a sorozat egyik legizgalmasabb darabjának tekintik.
Nagyon sok új elem van a történetben. A fény sugarait eltérítő, láthatatlanná tevő módszer új megoldásokat hozott a nehéz helyzetekre. A romantikus elem ezúttal egészen egyedi, hiszen most más is a képbe lép, és olvasóként is sikerült meglepni. Ez jó ötlet volt, mint ahogy Nur An kapcsolata(i) is. Így nem mondhatjuk, hogy ismét egy újabb elrabolt hercegnő kiszabadításáról szóló könyvet olvasunk, a téma ennél sokkal komplikáltabb.
Egészen a könyv utolsó pillanatáig újabb és újabb csavarok vannak a történetben, kalandkedvelőknek tömény élvezet. Megható a vége, s az olvasó olyan érzéssel hagyja abba, „ezt még sokszor el fogom olvasni”. Nem csodálom, hogy ezért jól fizettek az írónak, akkoriban és most is egy élmény, és A Mars katonája az egyik legnépszerűbb a Mars könyvek között.


Értékelés (saját tetszési indexem)
8
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha szeretnéd, hogy a 7.-11. kötetek is megjelenjenek magyarul, itt jelezheted egyetértésed:
Szeretném,hogy folytassák a Mars ciklust!



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.22. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. november 16., péntek

Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés

Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés
Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés





Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyve a sorozat hatodik kötete, amely az egy előbbi cikkben bemutatott A Mars sakkjátékosai regény után következik. A történet eredeti munkacímei – magyar fordításban – Vad Varoo a Marsról, illetve Furcsa kalandok a Marson voltak. Később Gernsback – a történetet közlő magazin tulajdonosa – választotta a The Master Mind of Mars címet végsőként.
Ez a történet már az Amazing Stories Annual magazinban jelent meg, és a szerző az előzőekhez képest kevesebbet, 1250 dollárt kapott érte. 1927 nyarán került a magazinba, és egy évvel később adták ki regény formájában. Magyarországon hosszabb kihagyás – 17 év – után jelent meg ismét Mars regény, a Szukits adta ki 2012 -ben a 6. kötetet


A Mars géniusza magazinborítón, Frank R. Paul 1927
A Mars géniusza magazinborítón, Frank R. Paul 1927

 
Az eddigiektől eltérően ez a Mars történet már nem John Carterrel, vagy családjával foglalkozik. Itt egy földi katona kerül át a vörös bolygóra, és az ő szokatlan kalandját meséli el a történet. A stílus hasonló maradt, a bolygóközi romantikában keverednek a tudományos-fantasztikum és a fantasy tartalomelemei. A történetet röviden itt találod: Burroughs és művei




A Mars géniusza könyv helyszínek és szereplők



Edgar Rice Burroughs 1925 -ben vetette papírra A Mars géniusza művét, amivel újra visszetért az egyes szám első személyű elbeszélésmódhoz. A szerző egy amerikai katona leveléből ismeri meg a történetet, aki első világháborús poklából kerül át a Marsra.
A katona, Paxton Ulysses – akit odaát Vad Varo -nak neveznek – a bolygó eddig nem ismert tájára kerül. Itt található Toloon, körülötte óriási kiterjedésű mocsárral, melynek túlsó végén Pundahl fekszik. Helyileg ezek az eddigi könyvekből megismert vörös emberek városaitól keletebbre helyezkednek el. A két település és nép egészen ellentétes, míg előbbi erősen anyagias és haszonelvű, utóbbi kicsit dogmatikusan vallásos.
A Mars géniuszában számos szereplő nem a saját testében tartózkodik a marsi tudós, Ras Thavas sebészi munkája következtében. Ezért furcsa és szokatlan a szerepük, de ettől lesz érdeksebb a történet. Ami a főszereplő Vad Varót illeti, ő a jellembeli hasonlatosságok ellenére egészen más, mint John Carter. Nem olyan legyőzhetetlen és kikezdhetetlen hős, amitől könnyebb azonosulni vele.


A Mars géniusza helyszínek, szereplők


Ras Thavas munkálkodása egyszerre csodálatos és rettenetes. Megment embereket a haláltól, vagy mástól, azzal, hogy új testbe ülteti az agyukat. Másrészt – mivel pénzért, azaz haszonért cselekszik – jótét lelkek csodás testét is megkaphatják gazdag, de öreg, vagy rosszindulatú emberek.
A téma megannyi kérdést vet fel, de miután „csak” egy fantasztikus műről van szó, nem érdemes mélyebben belebonyolódni. Azok után, hogy Burroughs másik sorozatában a gorillák eljutnak a beszéd képességéig, itt már nem volt olyan nehéz elképzelnem, amint a marsi fehér majom emberi jellemvonásokat mutat.




Burroughs – A Mars géniusza, könyvértékelés, kritika



Az első szám első személyű elbeszélés ez esetben nagyon jó volt, végig úgy éreztem, mintha a főszereplő helyében lennék. Az agyátültetés más testekbe elég morbid, ezt az ötletet azóta fel is használták filmekben. A történet igencsak izgalmas lett, nem lehet nem szorítani Vad Varónak. A karakterek elég egyediek, különösen a barsoomi fehér majom, amelynek testében félig emberi agy van.
Azt továbbra sem értem, miért természetes a Mars városaiban a rendszeres orgyilkosság. Fura, hogy az egyik pozitív szereplő, Gor Hajus is bérgyilkos, mégis nagy tiszteletnek örvend. Valójában nem is így nevezném, amit csinál. Valla Dia képviseli ebben a regényben a gyönyörű nőt, ami miatt itt is romantikus sci-fi fantasy -vé válik a mű. Csakhogy kicserélték a testét egy zsarnoki uralkodó öregasszony testével.
A vén marsi tudós sebész, Ras Thavas, a gondolkodásában hasonló, mint a sorozat előző kötetéből megismert kaldanok. Környezetében csak szolgákat (rabszolgákat) tűrt meg, Paxton volt az első, akiben megbízott és kiképezte. A Toonol városában megismert egyensúlymotorok érdekes újdonság. Egy szárnyakkal rendelkező szerkezet, amellyel repülni tudnak.


A Mars geniusza könyvértékelés, kritika


A Pundahl városában létező vallás nagyon ostobának tűnt. Az egész leírás, és a magyarázatuk engem A túlvilág szeme című, első Ravasz Cugel -es könyv humorára emlékeztetett. Ez a könyv a sorozatból számomra a kevésbé emlékezetesek közé tartozott, most mégis nagyon élveztem az újraolvasását.
A Pundahl város elöljáróinak palotájában történő események az író csavaros cselekményszabásának módját dicsérik. Nagyon szórakoztató volt a nép megtévesztése, az elöljárók átverése, a jó ügy érdekében. Rendesen pörögtek a történések a regény utolsó harmadában. Ezt mindig is élveztem a szerző stílusában, nem hagyott időt unatkozásra. A vége pedig igazi finálé, a régebbi regények főszereplői is feltűnnek, vagy említésre kerülnek.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: A Mars katonája



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.16. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


2018. november 13., kedd

A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye

A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye
A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye




A Mars sakkjátékosai Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1914-ben írt. Ez az az általam nemrég bemutatott, Thuvia, a Mars lánya folytatása, amely a Mars sorozat ötödik része. A történet főszereplői John Carter lánya, Héliumi Tara, és Gahan, Gathol hercege.
Ezt a történetet a szerző 1921 -ben írta, és 1922 első negyedévében jelent meg az Argosy All-Story Weekly magazinban, 6 részletben. Könyv formájában is nyomtatásra került, még az év novemberében. Magyarországon az InfoGroup adta ki 1995 -ben.
Burroughs az előző rész sikere után, itt is első szám harmadik személyben folytatta az elbeszélést. Ezúttal az egyik főszereplő már valódi marsi ember. Ebben az időben elég magas volt az író népszerűsége, ezért jelent meg hamar könyv alakban is. A magazintól 3500 dollárt kapott a történetért.
A Mars sakkjátékosai – folytatva a sorozat hagyományait – ismét egy kalandos románc, amelynek során a főhősnek számos veszélyen át kell megküzdeni a a hősnő kegyeiért.




Edgar Rice Burroughs - A Mars sakkjátékosai tartalom, történet



Burroughs éppen sakkozott Shea -val, ami után váratlanul megjelenik John Carter, ezúttal marsi öltözékben. Semmit sem öregedett, ugyanannak az életerős fiatal férfinak látszik. Ott marad estére, és elmeséli az írónak a legutóbbi kalandot, amely a lányával történt.
Héliumi Tara, Carter és Dejah Thoris lánya, kisebb táncmulatságra készülődik. Az ünnepségen jelen van Djor Kantos is, Kantos Kan fia, akit sokan a lány jövendőbelijének képzelnek. De Djor most egy másik hölggyel foglalkozik, és Tara kap az alkalmon, amikor apja bemutatja Gathol hercegének.


A Mars sakkjátékosai könyvborító, Allen St. John 1922
A Mars sakkjátékosai könyvborító, Allen St. John 1922


Beszélgetnek, és mivel Djor későn érkezik, Gahan herceggel táncol. Gahan -t lenyűgözi a lány, és nyíltan bevallja érzéseit iránta, amikor látja, hogy felkeltette az érdeklődését. Tara erre lobbanékonyan reagál, és visszavonul. Miután Djor sem kereste fel, egy elhamarkodott döntés következtében útra kel egyedül repülőn.
Aznap visszatér, de másnap ismét felszáll kis repülőjén. Nagyobb vihar kerekedik, s nagyon messzire sodródik hazájától, kényszerleszállást végrehajtva egy ismeretlen helyen. Különös lényeket lát meg, kupola formájú toronyépületek közelében.




Edgar Rice Burroughs - A Mars sakkjátékosai könyvértékelés



A regénynek a borítóját ezúttal nem a jól megszokott Szikszay-Boros páros készítette, hanem Veres László. Egész jó lett, sőt nagyszerűen sikerült. A második regény óta először tért vissza a szerző a kezdeti közlésmódra, miszerint John Cartertől közvetlen kapja a történetet.
Carter megjelenése a virginiai házban új kezdetét ígéri a sorozatnak, és így is van, egy nagyobb kalandot kapunk. Tara léte-nemléte viszont vicces, hiszen ha nem sokkal fiatalabb testvérénél, Carthorisnál, hogyhogy eddig nem tudtunk róla? Ezt nem lehet kimagyarázni, csakis arról lehet szó, hogy Burroughsnak „most” jutott eszébe kitalálni őt, így eddig nem is említhette.
A könyv elején lejátszott sakkjátszma Shea -val, nem kitaláció, Burroughs valóban sakkozott vele, miközben írta a regényt. 7 év telt el az előző Mars regény megírása óta. Változások történtek a szerző életében is, nagyobb álmait valósította meg, de nem túl előrelátó anyagi ráfordításokkal (ld. alább).


A Mars sakkjátékosai könyvértékelés


Gahan – a barbárságot, és vadságot leszámítva – engem kissé Conan -re emlékeztetett. A történet pedig a Vörös szögek, vagy kismértékben A végzet árnyéka című Conan sztorikra emlékeztet, a regény második felét tekintve. Naná, hogy itt is két (rivalizáló) város van, már számtalanszor írtam, hogy Burroughs nagyon szereti a duplázást.
Az 1920 -as évek elején Burroughs -nak - szerzői jövedelmei ellenére is - adósságai voltak, a nagyobb kiadásai miatt. Kaliforniába költözött, és az új telek, a változás sem könnyítette az írói összpontosítást. A Tarzana birtok hatalmas volt, és egyben túlkapása a költekezésben.
Mivel ekkortájt a műfaj még nem volt annyira kiforrott, így reálisabb stílusú regényekkel is próbálkozott, bár a kiadók nem mertek kockáztatni. A Mars sakkjátékosai az író egyik legkiegyensúlyozottabb regénye az olvashatóságot tekintve. Arányosan vannak kifejtve a leírások, párbeszédek, cselekmények, és minden más. Éppen jó, semmiből sem túl sok, ideális a történet levezetése.




A Mars sakkjátékosai elemzés, jellemzés, kritika


3 év telt el Mars könyv nélkül, mire végre egy másik kiadó folytatta a sorozatot 1995 -ben, idehaza. Sajnos csak egy regény volt, mégis nagyon örültem neki. A Mars sakkjátékosai az előző regényhez képest jóval hosszabb, és felül is múlja azt.
Minőségében hasonlít a legjobb fantasy könyvekhez, de egyben más is, mint bármelyik. A regény elején jó egy kicsit belelátni a héliumi udvar mindennapjaiba, a Carter család életébe. Tara egy kicsit önfejű, akaratos lány, aki még nem tapasztalta meg, milyen, amikor ki van szolgáltatva a természet, és más lények kénye-kedvére.
Az agy-lények és a testek, vagyis a kaldanok és rykorok az író fantáziájának különös termékei. A hideg, szenvtelen, logikus gondolkodáson alapuló kaldan gondolkodásmód, később sok sci-fi alkotás teremtményeiben felbukkant. Ez a része a könyvnek érdekes volt, de nem annyira jó, mint a későbbi események.
Az, hogy Tara a második találkozáskor nem ismerte fel Gahan -t, nagyon vicces. Ezt a blődséget számos könyvében eljátszatta a szereplőkkel az író, olykor ellenkező módon is, mint az oroszlánember esetében, amikor azt a dzsungel urával keverik össze. Akármennyire megviselt volt, az arca ugyanaz, és ha Tara azt elfelejtené, akivel táncolt, s még meg is haragudott rá, hát amnéziában szenvedne. Nos, innentől fogva Gahan herceg Turan, a panthan, legalábbis így mutatja be új identitását.
Ghek, a kaldan néha kicsit I-5 -re, a droidra emlékeztetett, mivel éppen ezzel párhuzamosan olvastam a Coruscanti éjszakák első kötetét. Noha 1995 után még néhányszor elolvastam az ötödik Mars regényt, szerencsére sikerült a részletekről elfeledkeznem, így újra izgalmas volt.


A Mars sakkjátékosai elemzés, jellemzés, kritika


Az összes „szokásos” Burroughs -i „szálfonási technika” jelen van, ami tényleg nagyon ütőssé teszi a regényt az utolsó harmadra. Bár rendre hasonló emberi jellemeket használ a jó és a rossz oldalról, a személyiségek elég változatosak ahhoz, hogy mindig újnak tűnjenek. Azokon már meg sem lepődöm, hogy a könyvekben minduntalan kiderül, a szereplők valaha kapcsolatban álltak, rokonok, vagy azonos nép tagjai.
Számomra az egyik csúcspont az 5000 éve elhunyt O-Mai, és a termei. Ez az, amiről mindig is eszembe jutott a könyv. Egyszerre félelmetes és humoros. Az itteni jelenetek felejthetetlenek, és igazi fantasy ízt adnak az egész történetnek. Úrihölgyekhez képest szokatlan módon Héliumi Tara többször is gyilkolt a tőrével, bár minden esetben jó oka volt rá. Azon viszont csodálkoztam, hogy egy év telt el az otthoni távozása óta.
Roppant érdekes, hogy régen mennyire élveztem ezt a regényt, s ezúttal nem éreztem ugyanazt a varázst, noha most is jó volt. Ennél jobban talán meg sem lehetett volna írni. A marsi sakk azonban főként kísérőjelensége volt a történetnek, de nem az állt a középpontban.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Folytatás: A Mars géniusza


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.13. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.