Legjobb sci-fi írók a 20. századból. A 20. század legjobb sci-fi íróinak kiválasztása nem kis feladat, hiszen számos nagy alkotó dolgozott a sci-fi hőskorától. Mivel a hely és az idő egy cikk esetében korlátozott, 18 írót választottam ki, amelyek a hasonló toplisták többségének élmezőnyében szerepeltek. Őket időrendi sorrendben (születésük illetve alkotásaik ideje szerint) mutatom be. Mivel a 20. századról van szó, kimaradnak a science-fiction „előalkotói”, így például Jules Verne is.
Szokásomhoz híven itt sem fogok túlzottan lexikális lenni, igyekszem a néhány főbb információ és mű pár soros bemutatása mellett saját szavaimmal jellemezni ezen páratlan szerzőket.
Legjobb sci-fi írók a 20. századból
Herbert George Wells (1866-1946)
Ő egy igazi határeset, ugyanis már a 19. században kedődött írói munkássága, de a 20. században teljesedett ki. Mint oly sokan, én is a Világok harca című történet kapcsán ismertem meg a nevét. A Világok harca az Idegen támadó sci-fi –k egyik őstörténete. Marslakók Föld elleni támadásáról szól és először 1898-ban jelent meg könyvben. A belőle készült rádiójáték is híressé tette, pánikot okozott, mert a hallgatók nem tudták, hogy csak fikcióról van szó.
Egy másik legismertebb regénye Az időgép, amely az Időutazásos sci-fi –k egyik legnagyobb klasszikusa. Wellsnek az előbbiek mellett más műveit is feldolgozták filmben. Számos könyve és novellája született meg a 20. század első felében, ötleteivel nemcsak későbbi szerzőket, hanem más területeken dolgozó embereket is inspirált.
Edgar Rice Burroughs (1875 – 1950)
Több műfajban is jeleskedett, de leginkább a kaland és fantasztikus történetei által vált „halhatatlanná”. 1912-ben született meg A Mars holdjai alatt című története, amelyből a híres Mars regénysorozat keletkezett, John Carterrel a főszerepben. A Mars hercegnője címmel jelent meg nálunk (is) az első rész, majd a folytatások, amelyek nagyon népszerűek voltak első megjelenése óta. Burroughs rendkívüli fantáziával és elmesélőképességgel rendelkezett.
Több más fantasztikus témájú történetet írt, ilyen például a Pellucidar sorozat is, amely a Föld kérge alatt létező másik világban játszódik. Rengeteg történetét megfilmesítették. Edgar Rice Burroughs életét és műveit részletesen bemutatom itt: Burroughs és művei
Aldous Huxley (1894 – 1963)
Huxley főleg A szép új világ című művéről ismert, mely a 3. évezred közepén, egy idealisztikus társadalmat mutat be, amelynek azonban megvannak a maga hátrányai. Aldous Huxley élete során nagy érdeklődést mtatott a misztikum, az okkultizmus és a természettudományok iránt egyaránt.
A pszichedelikus szerekkel való élményeiből származik Az érzékelés kapui című műve.
A legjobb sci-fi írók közül az elsők közé tartozott aki igazi tudományos-fantasztikusnak nevezhető műveket írt, de társadalmi témákat érintő alkotásai is jelentősek. Talán egyik legismertebb regénye a Csillagközi invázió, amelyből később film is készült. A mű az idegen lényekkel való küzdelem mellett a történetben fennálló politikai rendszer kifejtése is. Emellett előzménye volt a későbbi katonai akció-sci-fiknek.
Munkásságáért elnyert díjai mellett az általa létrehozott alkotások és világok alapokat és inspirációkat adtak a későbbi, vagy akár kortárs sci-fi író nemzedék számára is.
Az ő munkássága elég vegyes kritikákat kapott a 20. században. Bár sok „szakértő” nem ismerte el, később mégis a science-fiction meghatározó klasszikusai közé emelkedett. Történetei nem szokványosak, gyakran alkalmazott a megszokottól eltérő fordulatokat, eseményeket.
Magyarországon főleg a 90-es években adták ki több könyvét, a Linn varázslója, a Háború a Rull ellen, vagy a Zsiványhajó a kedvelt sci-fi könyvek közé tartozott. A Küldetés a csillagokhoz című művet pedig nemrégiben mutattam be.
Ha Artur C. Clarke nevét halljuk, legtöbbünknek az Űrodüsszeia ugrik be, amely filmekben (is) világhírűvé tette az angol alkotót. Az 1968-as 2001: Űrodüsszeia később több regényben folytatódott, és filmben is elkészült a folytatása. Ld.: 2001 Űrodüsszeia könyv jellemzés
Clarke mérnök is volt és természettudományos ismeretei hozzásegítették a „hiteles” tudományos-fantasztikus történetek megalkotásában. Figyelemmel kísérte a tudomány és az űrkutatás eredményeit, ismeretterjesztő írásokat is készített. Nemcsak tudományos, hanem társadalmi kérdéseket is érintett műveiben.
Legnagyobb hírnevét és népszerűségét a Dűne sorozattal szerezte. Bevallom – miután oly sokan áradoztak e műről – elkezdtem olvasni (a 2. kötetet anno meg is vettem), de nekem nem jött be. A Dűne előzményei az 50-es évek végére nyúlnak vissza, s a 60-as években olyan hosszú mű kerekedett belőle, hogy rengeteg kiadó elutasította a szerzőt. A végleges változat – magazinban való megjelenés után – az évtized közepére jelenhetett meg könyv formában.
Az 1970-es években már befutott írónak számított, és ennek megfelelően élhetett. Sok más műve is megjelent, de egyik sem lett annyira híres, mint az említett regényciklus.
Bár már a 30-as évek végén kezdte írói pályafutását, munkássága az 50-es években vált meghatározóvá. 1950-ben a Marsbéli krónikák –kal hívta fel magára a figyelmet, majd a Fahrenheit 451-gyel 1951-ben örökre beírta magát a sci-fi irodalom klasszikusai közé. Utóbbit meg is filmesítették és egy olyan jövőbeli világot ábrázol, amelyben a könyvolvasás tiltott.
Tévé és mozifilmekhez is írt adaptációkat. Az ő munkássága több díjat hozott számára, és a szakma elismerése kísérte évtizedeken át, élete végéig.
A legjobb sci-fi írók közül ő az egyik, ha nem a legtermékenyebb sci-fi író. Nem csupán a műfajra, de más területekre is hatással voltak alkotásai. A sci-fi mellett tudományos ismeretterjesztő írásai, és számos más jellegű műve is megjelent. A magyar sci-fi magazinokban is rengeteg írását közölték. Remek logika, és következetes gondolkodásmód jellemző a műveire, s ennek egyik kiváló „mellékterméke” például a robotika három törvénye, mely számos alkotásában visszaköszön.
Az Alapítvány-trilógiája komoly hatással bírt későbbi alkotók és művek ötleteihez és megalkotásához. Ehhez kapcsolódtak a Birodalom regények is. Az ő ötleteit filmekben is felhasználták, például A két évszázados ember című novellája A kétszáz éves ember című film alapja. Rengeteg novellát írt fikciós és nem fikciós témákban is, én kedveltem az Azazel történeteit, vagy például a Mese a három királyfiról című novellát, amely már a fantasy kategóriájába tartozik.
A lengyel író igencsak jelentős volt a tudományos-fantasztikus irodalomban. Művei többségében megmaradt a technikai-tudományos irányokon belül, és sosem távolodott el a túlzott fantasztikum irányába. Talán a legismertebb regénye a Solaris, amelyet később film formájában is elkészítettek. A Solaris eseményei egy távoli bolygó űrállomásán történnek, ahol egy idegen fajjal, egy óceánszerű lénnyel próbálják felvenni a kapcsolatot.
Lem a többi kelet-európai sci-fi íróhoz képest meglepően ismertté és olvasottá vált, bár ehhez időre volt szükség. Főleg a jövő mechanikája, technológiája, társadalma és az idegen fajokkal való kapcsolat foglalkoztatta.
A 90-es évek elején hazánkban megjelent A legyőzhetetlen című művének többször nekirugaszkodtam, de végül csak a közelmúltban olvastam el végig. Mindenképpen érdekfeszítő, jól felépített, egyszerre hihető és elképesztő. De semmiképpen sem könnyű olvasmány, szórakoztatásnak túl száraz, fárasztó és igazából a mű végére nem lettem sokkal okosabb, már ami a „megfejtést” illeti.
Neki szintén jópár könyve megjelent Magyarországon a 80-as évek végétől. Nem csupán sci-fi szerző, de illusztrátor is volt, és a műfaj humorosabb ágának egyik képviselője.
Leghíresebb regénysorozatai A Rozsdamentes Acélpatkány, Halálvilág, Bill, a Galaktika hőse, és az Éden trilógia. Utóbbiban egy párhuzamos világot ábrázolt, amelyben nem pusztultak ki a dinoszauruszok, hanem továbbfejlődtek. A Helyet! Helyet! című kötete ötletének felhasználásából később filmet is forgattak. Szellemes és szókimondó íróként elszórakoztatta olvasóit, de nem hiányzott belőle a megfelelő etikai tartás és intelligencia sem.
Aldissról már többször elmondták kortársai, hogy rendkívül sokoldalú. Számos más alkotóval ellentétben ő nem ismétli önmagát a regényeiben, hanem képes teljesen eltérő jellegű és felépítésű műveket létrehozni.
Antológiák szerkesztőjeként is elhíresült. Kezdettől fogva arra törekedett, hogy ne lehessen beskatulyázni, mindig más és más területre tévedt. Bár számos alkalommal szerkesztett űroperákat antológiáiban, ő maga nem mozgott otthonosan ebben, és hősei is általában emberiek, esendőek voltak. Egyik rövidebb története az alapja az A.I. - Mesterséges értelem című filmnek is. Számos műve közül nehéz lenne kiválasztani a legjobbakat – ha vannak ilyenek – mindenesetre eredményeit az elnyert díjak is mutatják.
Neki szintén több, mint 10 könyve jelent meg magyarul, ezért a hazai közönség előtt is jól ismert. A sci-fi mellett a fantasy, történelem és kalandos történetek írásaiban is kiélte magát, és egy csomó díjat összegyűjtött.
Több művében is foglalkozott az időutazással, mint például Az idő folyosói, vagy az Időjárőr könyvek. Érdekesek azon leírásai, amelyben egy fejlettebb, vagy időben előrébb levő civilizáció kerül össze a fejletlen, régi néppel. Kalandos történetekbeli hősei a legismertebbek. Nem zárkózott el a szociális és politikai kérdésektől sem sci-fi regényeiben és spekulatív tudományos irányokban is használt ötleteket.
Robert A. Heinlein (1907-1988)
A legjobb sci-fi írók közül az elsők közé tartozott aki igazi tudományos-fantasztikusnak nevezhető műveket írt, de társadalmi témákat érintő alkotásai is jelentősek. Talán egyik legismertebb regénye a Csillagközi invázió, amelyből később film is készült. A mű az idegen lényekkel való küzdelem mellett a történetben fennálló politikai rendszer kifejtése is. Emellett előzménye volt a későbbi katonai akció-sci-fiknek.
Munkásságáért elnyert díjai mellett az általa létrehozott alkotások és világok alapokat és inspirációkat adtak a későbbi, vagy akár kortárs sci-fi író nemzedék számára is.
A. E. van Voght (1912 - 2000)
Az ő munkássága elég vegyes kritikákat kapott a 20. században. Bár sok „szakértő” nem ismerte el, később mégis a science-fiction meghatározó klasszikusai közé emelkedett. Történetei nem szokványosak, gyakran alkalmazott a megszokottól eltérő fordulatokat, eseményeket.
Magyarországon főleg a 90-es években adták ki több könyvét, a Linn varázslója, a Háború a Rull ellen, vagy a Zsiványhajó a kedvelt sci-fi könyvek közé tartozott. A Küldetés a csillagokhoz című művet pedig nemrégiben mutattam be.
Arthur C. Clarke (1917-2008)
Ha Artur C. Clarke nevét halljuk, legtöbbünknek az Űrodüsszeia ugrik be, amely filmekben (is) világhírűvé tette az angol alkotót. Az 1968-as 2001: Űrodüsszeia később több regényben folytatódott, és filmben is elkészült a folytatása. Ld.: 2001 Űrodüsszeia könyv jellemzés
Clarke mérnök is volt és természettudományos ismeretei hozzásegítették a „hiteles” tudományos-fantasztikus történetek megalkotásában. Figyelemmel kísérte a tudomány és az űrkutatás eredményeit, ismeretterjesztő írásokat is készített. Nemcsak tudományos, hanem társadalmi kérdéseket is érintett műveiben.
Frank Herbert (1920-1986)
Legnagyobb hírnevét és népszerűségét a Dűne sorozattal szerezte. Bevallom – miután oly sokan áradoztak e műről – elkezdtem olvasni (a 2. kötetet anno meg is vettem), de nekem nem jött be. A Dűne előzményei az 50-es évek végére nyúlnak vissza, s a 60-as években olyan hosszú mű kerekedett belőle, hogy rengeteg kiadó elutasította a szerzőt. A végleges változat – magazinban való megjelenés után – az évtized közepére jelenhetett meg könyv formában.
Az 1970-es években már befutott írónak számított, és ennek megfelelően élhetett. Sok más műve is megjelent, de egyik sem lett annyira híres, mint az említett regényciklus.
Ray Bradbury (1920 - 2012)
Bár már a 30-as évek végén kezdte írói pályafutását, munkássága az 50-es években vált meghatározóvá. 1950-ben a Marsbéli krónikák –kal hívta fel magára a figyelmet, majd a Fahrenheit 451-gyel 1951-ben örökre beírta magát a sci-fi irodalom klasszikusai közé. Utóbbit meg is filmesítették és egy olyan jövőbeli világot ábrázol, amelyben a könyvolvasás tiltott.
Tévé és mozifilmekhez is írt adaptációkat. Az ő munkássága több díjat hozott számára, és a szakma elismerése kísérte évtizedeken át, élete végéig.
Isaac Asimov (1920-1992)
A legjobb sci-fi írók közül ő az egyik, ha nem a legtermékenyebb sci-fi író. Nem csupán a műfajra, de más területekre is hatással voltak alkotásai. A sci-fi mellett tudományos ismeretterjesztő írásai, és számos más jellegű műve is megjelent. A magyar sci-fi magazinokban is rengeteg írását közölték. Remek logika, és következetes gondolkodásmód jellemző a műveire, s ennek egyik kiváló „mellékterméke” például a robotika három törvénye, mely számos alkotásában visszaköszön.
Az Alapítvány-trilógiája komoly hatással bírt későbbi alkotók és művek ötleteihez és megalkotásához. Ehhez kapcsolódtak a Birodalom regények is. Az ő ötleteit filmekben is felhasználták, például A két évszázados ember című novellája A kétszáz éves ember című film alapja. Rengeteg novellát írt fikciós és nem fikciós témákban is, én kedveltem az Azazel történeteit, vagy például a Mese a három királyfiról című novellát, amely már a fantasy kategóriájába tartozik.
Stanislaw Lem (1921 – 2006)
A lengyel író igencsak jelentős volt a tudományos-fantasztikus irodalomban. Művei többségében megmaradt a technikai-tudományos irányokon belül, és sosem távolodott el a túlzott fantasztikum irányába. Talán a legismertebb regénye a Solaris, amelyet később film formájában is elkészítettek. A Solaris eseményei egy távoli bolygó űrállomásán történnek, ahol egy idegen fajjal, egy óceánszerű lénnyel próbálják felvenni a kapcsolatot.
Lem a többi kelet-európai sci-fi íróhoz képest meglepően ismertté és olvasottá vált, bár ehhez időre volt szükség. Főleg a jövő mechanikája, technológiája, társadalma és az idegen fajokkal való kapcsolat foglalkoztatta.
A 90-es évek elején hazánkban megjelent A legyőzhetetlen című művének többször nekirugaszkodtam, de végül csak a közelmúltban olvastam el végig. Mindenképpen érdekfeszítő, jól felépített, egyszerre hihető és elképesztő. De semmiképpen sem könnyű olvasmány, szórakoztatásnak túl száraz, fárasztó és igazából a mű végére nem lettem sokkal okosabb, már ami a „megfejtést” illeti.
Harry Harrison (1925 – 2012)
Neki szintén jópár könyve megjelent Magyarországon a 80-as évek végétől. Nem csupán sci-fi szerző, de illusztrátor is volt, és a műfaj humorosabb ágának egyik képviselője.
Leghíresebb regénysorozatai A Rozsdamentes Acélpatkány, Halálvilág, Bill, a Galaktika hőse, és az Éden trilógia. Utóbbiban egy párhuzamos világot ábrázolt, amelyben nem pusztultak ki a dinoszauruszok, hanem továbbfejlődtek. A Helyet! Helyet! című kötete ötletének felhasználásából később filmet is forgattak. Szellemes és szókimondó íróként elszórakoztatta olvasóit, de nem hiányzott belőle a megfelelő etikai tartás és intelligencia sem.
Brian W. Aldiss (1925-2017)
Aldissról már többször elmondták kortársai, hogy rendkívül sokoldalú. Számos más alkotóval ellentétben ő nem ismétli önmagát a regényeiben, hanem képes teljesen eltérő jellegű és felépítésű műveket létrehozni.
Antológiák szerkesztőjeként is elhíresült. Kezdettől fogva arra törekedett, hogy ne lehessen beskatulyázni, mindig más és más területre tévedt. Bár számos alkalommal szerkesztett űroperákat antológiáiban, ő maga nem mozgott otthonosan ebben, és hősei is általában emberiek, esendőek voltak. Egyik rövidebb története az alapja az A.I. - Mesterséges értelem című filmnek is. Számos műve közül nehéz lenne kiválasztani a legjobbakat – ha vannak ilyenek – mindenesetre eredményeit az elnyert díjak is mutatják.
Poul Anderson (1926 – 2001)
Neki szintén több, mint 10 könyve jelent meg magyarul, ezért a hazai közönség előtt is jól ismert. A sci-fi mellett a fantasy, történelem és kalandos történetek írásaiban is kiélte magát, és egy csomó díjat összegyűjtött.
Több művében is foglalkozott az időutazással, mint például Az idő folyosói, vagy az Időjárőr könyvek. Érdekesek azon leírásai, amelyben egy fejlettebb, vagy időben előrébb levő civilizáció kerül össze a fejletlen, régi néppel. Kalandos történetekbeli hősei a legismertebbek. Nem zárkózott el a szociális és politikai kérdésektől sem sci-fi regényeiben és spekulatív tudományos irányokban is használt ötleteket.
Philip K. Dick (1928 - 1982)
Egy olyan sci-fi szerző, akinek számos alapötletét vitték filmvászonra. Először az Emlékmás című film kapcsán ismertem meg a nevét, 1990 táján. A film alapjául szolgáló 50-es évekbeli novelláját - Emlékárusítás nagyban és kicsiben – éppen nemrégiben olvastam.
A Szárnyas fejvadász és más jó néhány ismert sci-fi – amelyeket itt most nem sorolok fel – története az ő alkotása nyomán jött létre. Sok-sok regényt és novellát írt, az 1992-es Analógiá –ban olvastam először Dick novellát, A kettes változat –ot. Az alternatív, virtuális valóságok, a mesterséges intelligencia és az emberek közötti kapcsolat, valamint az önmagára ébredő ember jellemző témái Dick történeteinek.
Robert Sheckley (1928 - 2005)
Miután 1992-ben – három és fél évtizedes késéssel – megjelent nálunk a Zarándokút a Földre című novelláskötete, azonnal megkedveltem a szerzőt. Érdekes módon a regényei annyira nem tudtak lekötni, de például A státuszcivilizáció tetszett.
Történeteire nagyon jellemző a csavaros észjárás, a humoros fordulatok, s mindezt nagyon szórakoztatóan teszi. Kedvenceim az Arnold-Gregor páros történeteiről írt novellák.
Elég sokoldalú szerző volt és más írókkal is együttműködött. A Szabad préda című regényéből 1992-ben film is készült, bár a történetet teljesen átformálták. Utánozhatatlan stílusban írt novellái miatt máig a legkedveltebb szerzők közé tartozik.
Harlan Ellison (1934 – 2018)
Ellison rengeteg díjat nyert el munkásságáért, és számtalan novellát írt. Több, mint 1700 történetet írt, amelyek között esszék, forgatókönyvek, képregény alapok is találhatók. Számos álnevet is használt, és az ő ötleteiből merítettek a Star Trek sorozatban. Többek között egy életmű díjat, négy Nebulát (plusz hármat rövid történetekért), egy Edgart és nyolc Hugo díjat kapott.
Robert Silverberg (1935 -
Robert Silverberget is a novellái által szerettem meg. A különböző újságokban és az Új kolónia című gyűjteményben remek történeteket olvashattunk tőle. Az 50-es években igen termékeny volt, majd egy kisebb kihagyást követően, amikor csökkent a sci-fi iránti kereslet, ismét folytatta a műtermelést.
Ekkor már több figyelmet fordított a háttérre, és szereplői karakterfejlődésére is.A 60-as évek végefelé írt történetei különböző dijakat hoztak számára. Munkáira az is hatással volt, hogy 1965-re a Columbia Egyetemen angol irodalomból végzett.
Alan Dean Foster (1946 -
Alan Dean Fostert talán nem mindenki tenné ebbe a nevezetes listába, de filmregényei mellett más alkotásai is vannak. Persze kétségkívül a filmes munkái miatt ismerik a legtöbben, hiszen az első Csillagok háborúja regénytől, az Alien könyveken át, a Transformers –ig számos sikerfilm könyvformájának az írója. Számomra ezek közül A fekete lyuk a kedvenc, amelyet filmen is nagyon szerettem (ld.: Tudományos-fantasztikus filmek).
Még lennének bőven neves sci-fi írók a múlt századból, de valahol meg kell állni, s ezúttal most jött el az a pillanat. Remélhetőleg sikerült a legnevesebb, legjobb sci-fi írók összegzését pár sor elejéig bemutatni, amely egyben kis összegzője is a 20. század sci-fi irodalmának.
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés