Az utolsó mohikán könyv

James Fenimore Cooper Az utolsó mohikán könyve 1827-ben jelent meg. Cooper 1825-ben járt a George tónál és a Glenn vízesésnél, ahol megillette a táj szépsége, különösen a barlang a zuhatagnál. 3-4 hónap leforgása alatt megírta a regényt, amely talán a legismertebb könyvévé vált.



Bár sok kritika is érte ezt a művét, mégis általa halhatatlanná tette a mohikán nevet.

 

Cooper Az utolsó mohikán könyv története

Az 1750-es években, Észak-Amerika keleti részén, az angol és francia gyarmatosítók hadereje háborúban áll, s különböző indiántörzsek a szövetségesei. Munro alezredes a William Henry erődben tartja a „frontot” a támadó franciák ellen, s segítségképpen Webb tábornoktól ezerötszáz katona indul hozzá.
Munro két lánya is apjukhoz igyekezne, de a velük levő Heyword őrnagy – egy indián által, akit Maguának hívnak – egy „jobb” útvonalon indul el. Velük tart egy fura szerzet is, aki énekmester, s zsoltárokat énekel. Az indián fickó az ellenséges irokézekhez tartozik, de most az angolok szolgálatában áll. Útközben találkoznak Sólyomszemmel, és két indián társával, Csingacsgukkal és a fiával, Unkasszal. Magua meglép tőlük és immár csak új ismerőseik segítségére számíthatnak. Ők a Glenn vízesésnél egy titkos barlangba vezetik őket, de az árulás folytán – az indián Magua révén, akit az indiánok Ravasz Rókának hívnak – mindannyian bajba kerülnek.

Az utazók fogságba kerülnek és csak barátjaikra számíthatnak, ha azok megmenekültek, mert Ravasz Róka valami miatt bosszút akar állni a lányokon...
A William Henry erődöt támadó Montcalm márki nagy fölényben van, és úgy tűnik, az erdőd megadásra kényszerül. A márki kész lenne elengedni a legyőzötteket, de az irokézek vérszomjasak és skalpokra vágynak.
Az utolsó mohikánban Csingacsguk fia, Unkasz eleinte csak szerénységével „tűnik ki”, később egyre többször bizonyítja páratlan megfigyelőképességét és találékonyságát.

 

Az utolsó mohikán könyv jellemzése

Mint a kapcsolódó cikkben, a Vadölő –ben írtam, nekem az volt a kedvenc, s nem ez a könyv. Attól függetlenül persze ez egy igen jó könyv, amelyet egyszer sem voltak képesek történethűen megfilmesíteni.
Ebben a regényben a Vadölőhöz képest igencsak magabiztos Sólyomszem. Jónéhány igen erős karakter szerepel ebben a műben. Érdekes, hogy pont a fiatal Unkasz, aki adja a könyv címét, nagyrészben csak mellékszereplő. Ő a regény végén kapja a hősi szerepet. Csingacsguk itt ritkán szólal meg, annál többször „hallhatjuk” Heyword őrnagyot. Az énekmester amolyan színesítőként kerülhetett a történetbe, ami jól sikerült. Annak külön örültem, hogy legalább megismerhettük a delavárokat, akikről a Vadölőben annyi említés esik. A bölcs Tamenund megjelenése is érdekes volt, a későbbi regényekből ezek az indiánok már hiányoznak.

A William Henry erőd a George tónál

Noha csak a Réz Ádám - Szinnai Tivadar féle fordítást olvastam – és sajnos a magyar fordítások mind lecsökkentették az eredeti szöveget – Az utolsó mohikán ideális indiánregény, minden kritika ellenére. A vége igencsak drámaira sikerült, de az egész mű olyan, amit nem elég egyszer elolvasni, mert „visszahúzza” az olvasót, hogy ismételten belemerüljön ebbe a kalandos, szórakoztató, ám mégis véresen komoly történetbe.
Az utolsó mohikán helyszíneinek és harcainak jó része valós eseményeken alapul. A New York állambeli George tónál ma is megtekinthető a helyreállított William Henry erőd. Erről bővebbel olvashatsz ebben a cikkben. Nagy élmény lehet élőben ott mászkálni, főleg ha valaki még a könyv eseményeinek hatása alatt van.


Értékelés (saját tetszési indexem)
9
(1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ajánlott cikkek: James Fenimore Cooper - A kém
                        James Fenimore Cooper - A méhvadász


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!