Woldemar von Uxkull Egyiptom beavatási útja című spirituális regénye 1922-ben jelent meg. A könyv egy fiatal növendék beavatását mutatja be az ősi Egyiptomban.
Bár az elbeszélés története az író terméke, a beavatás menete és egyes történései pontosan adják vissza az egykori események lényegét.
Egyiptom beavatási útja története, tartalma
Réges-régen, az ősi Egyiptom idejében egy ifjú dolgozott, s tanult a templomnegyedben. Mikor elérkezett az idő, a papok próbáknak vették alá, hogy megtudják, készen áll e a beavatásra. A próbák során tesztelték, hogy a négy fő dologban – tudni, merni, akarni, hallgatni – megállja e a helyét.
A vizsga során - melyet háromnapos böjtölés előzött meg – egy titkos folyosóhoz vezették. A folyosón való előrejutáshoz szüksége volt minden szerzett tulajdonságára és képességére, hogy előrejusson. Fizikai képességei mellett lelkiereje segített, hogy ne adja fel, és a legnehezebb pillanatokban is megtalálja a továbbvezető utat. A folyosón mind a négy említett dologban jónak kellett lennie, hogy sikerüljön.
A könyv második részében Toth könyvének 22 képének lényegét magyarázza el a főpap. Ezen képeken szimbólumok formájában jelenik meg mindaz, amit az istenség kinyilatkoztatott az embernek. Az örök törvényeket, az ember és a világ útját mutatják be. Ezeken a napokon éjszakánként az ifjú elhagyja testét, és a szellemi világokban utazik vezetőjével. Eközben megismeri a szellemvilágok lényeit és egyre magasabb világokba emelkednek.
Woldemar von Uxkull Egyiptom beavatási útja jellemzése
Az Egyiptom beavatási útja nagy becsben tartott könyveim közé tartozik, amelyhez néhány évenként visszatérek. Mély bölcsesség és nagy lelkierő van ebben a regényben, amelynek a története is érdekfeszítő.
A regény első része izgalmas, és rejtelmes, az olvasó együtt éli át a neofitával a próbák nehézségeit, a titokzatos folyosó veszedelmeit. A második rész ezzel szemben nyugodtabb, itt a képek magyarázatát és értelmét ismerhetjük meg. Ellenben az ifjú éjszakai asztrális utazásai nagyon érdekesek és „élénkítőek” lettek.
Uxkull Egyiptom beavatási útja könyvének egyetlen szépséghibája, hogy rövid, legalábbis a szokványos regényekhez képest. Az első része igencsak jól sikerült, élvezetes regénynek indul, kár, hogy a második részben jócskán visszavesz ebből a szempontból. Ettől függetlenül, mint már említettem, az asztrális utazások ezeket az oldalakat is feldobják, nem mintha a képek magyarázata unalmas lenne.
Mai szemmel már túl drasztikus lenne ez a fajta szemlélet, ahol minden anyagiság és vágy bűn, de akkor még nem volt ilyen mélyre merülve az emberiség a matériába. Most már az anyagon át, az anyag megismerésével és tapasztalatával együtt vezet az út, felfelé, a szellemi világokba (ld.: Az emberi tudat fejlődése az ókortól napjainkig).
Az akkori papnövendékek esetében azonban teljesen helytálló volt ez a tanítási mód, és az akkori testek is mások voltak, mint manapság. Az Egyiptom beavatási útja részletességét tekintve a ritkább művek közé tartozik, olyan misztériumokról ad közérthető felvilágosítást, melyekről kevés könyv született.
Kapcsolódó cikkek: A valódi ókori Egyiptom
Elisabeth Haich Beavatás könyv, életrajz
Jean-Pierre Montcassen A fáraó lánya
Ti-Tonisza láma Kőszikla
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése