2016. december 31., szombat

Robert E. Howard Túl a Fekete folyón, Conan novella

Robert E. Howard Túl a Fekete folyón, Conan novella
 Robert E. Howard Túl a Fekete folyón Conan novella





Robert E. Howard Túl a Fekete folyón Conan novella 1935-ben jelent meg az amerikai Weird Tales magazinban. Magyarországon a Zsoldos barbár című kötetben jelent meg, 1991-ben, először.




Abban az időszakban játszódik, amikor Aquilonia népe nyugat felé terjeszkedett, a Mennydörgő folyón túlra. Itt, a határvidéken folyamatosan ütközetekre kényszerültek a nyugati vadonban lakó piktekkel. Conan ekkor már a negyvenes évei elején járt, és felderítőként szegődött a legszélső civilizált erőd, Tuscelan haderejéhez.



Robert E. Howard Túl a Fekete folyón Conan novella tartalom, történet


Balthus a pikt határvidéken halad az erdőben, amikor egy pikt leselkedik rá, de az ott járőröző Conan közbelép. Megtudja, hogy egy pikt sámán által már több embert ért a halál és a fejüket elvitték. Mindennek oka, hogy azt a bizonyos fickót egyszer elfogták, és bosszút esküdött.



 Conan és Balthus a pikt dzsungelben


A Fekete folyó partján levő erődben a rémisztő esetek elcsüggesztik az embereket, a helytartó megbízza Conant, hogy egy akciót hajtson végre. A barbár kiválaszt magának néhány embert és elindulnak az éjszaka leple alatt, hogy végezzenek a sámánnal. A küldetés lehetetlennek tűnik, de az egyetlen esélyük, hogy fennmaradjanak a természeti erőket használó ellenféllel szemben.
A fiatal Balthus egy társával a csónaknál marad, de elkapják őket és hamarosan egy pikt faluban találja magát megkötözve. Megpillantja a Conannal távozott társak gúlába rakott koponyáit, és egy másik társát is egy cölöphöz kötözve. Előjön Zogar Sag, a sámán, és egy fenevadat idéz meg az erdőből, amely egyenest a társának ront.



Robert E. Howard Túl a Fekete folyón jellemzés


A Túl a Fekete folyón története már szerves része a hibóriai történelemnek. Itt, a határvidéken, ahol a bossóniaiak földjétől nyugatra vagyunk, a piktek még ősi körülmények között élnek. Ez egy kicsit más, mint a többi, egzotikus Conan novella. Bizonyos szempontból emlékeztet az észak-amerikai indiántörzsekkel vívott harcokra, a 18. százaból, talán nem véletlenül.



 Túl a Fekete folyón Conan


Ezúttal nem a barbár, hanem a Balthus, a fiatal tauraniai telepes szemszögéből élhetjük végig a történetet. A Mennydörgő folyó és a Fekete folyó közötti rész most a civilizációé, de csak inkább telepesek élnek ott. A piktek a Fekete folyótól nyugatra vannak, de különböző klánokban, csak Zogar Sag egyesíti legtöbbjüket.
A Túl a Fekete folyón érdekes darabja a Conan novelláknak. Bár az aquilóniaiak nem az ő népe, a kimmériaiak ellen is harcoltak gyermekkorában, azóta több évtized eltelt és már az ő zsoldjukban van. Jó novella, mint általában a Conan történetek és sok részből áll, de nem tartozik a kedvenceim közé. Egy kicsit borongós hangulatú, nem „happy end” –es, a fantasy elemek mellett is elég „valóságszagú”.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Előzmény: Conan és a fekete óriások tava

Folytatás: A fekete idegen


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!




A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése