Cooper Nyomkereső könyv bemutatás, jellemzés

James Fenimore Cooper Nyomkereső könyve 1840-ben jelent meg Amerikában. A Nyomkereső regényhez Cooper saját tapasztalatai is szolgáltattak háttéranyagot, mert az Ontario tó mentén, az Oswego erőd közelében szolgált. Megismerte a tó partjának erdőségeit, és hajón gyakran járt az Ezer szigetek között is.



A Nyomkereső a Natty Bumpo életét bemutató könyvsorozat haradik darabja, a már bemutatott „Az utolsó mohikán” után következik.

James Fenimore Cooper Nyomkereső tartalom, történet

Mabel, az Oswego erődjében szolgáló őrmester lánya, a tengerész Cap bácsikája és egy tuszkaróra útikalauz, valamint annak asszonya társaságában igyekszik apjához. Útjuk az amerikai ösvadonon át vezet, az Ontario tó partján fekvő erődig. Találkoznak Nyomkeresővel, aki indián barátjával, Csingacsgukkal, és Jasper Westernnel, a fiatal édesvízi hajóssal eléjük jött, az őrmester kérésére. Rövid társalgás után a folyón indulnak tovább, kenuban. Nyomkereső és Jasper leviszik a kenut egy kisebb zuhatagon, majd két kenuban haladnak, s Csingacsguk közben felderíti a partot. Irokéz indiánok lesnek rájuk, így roppant nehézzé válik a továbbjutás.

Később, az erődben egy izgalmas céllövőversenyt rendeznek, majd egy különleges útra készülnek fel. Az a terv, hogy az őrmester a csapatával felváltja az Ezer szigeteken levő szakaszt, s az útra elkíséri őket Mabel, Cap, és Nyomkereső. Jasper hajójával indulnak a szigetek felé, az Ontario tavon. A kellemesnek ígérkező utazás nem várt izgalmakat hoz, vihar, franciák, majd később váratlan eltűnések miatt.

 

James Fenimore Cooper Nyomkereső könyv bemutatás, szereplők, megjegyzések

A Nyomkereső regényt a Nagy Indiánkönyvben olvastam el először, 1983-ban. Ebben a történetben nagyjából középkorú a főszereplő, bár egy elejtett megjegyzés elég félrevezető. Ez az, amikor Nyomkereső említi Mabelnek, hogy 12 éves korában találkozott először az őrmesterrel, és annak éppen 25 éve... Ez szerint most éppen 37 lenne, ami kevés, mert „Az utolsó mohikán” eseményei idején is már kicsivel több volt ennél. Bár Cap egy későbbi beszélgetésben magához hasonló, ötvenes férfihoz hasonlítja őt.
Több emberi hiba is felbukkan a történetben, amely meghatározza a későbbi események menetét, ugyanakkor kiváló helytállások is. Sajnos a könyv pozitív szereplőinek egy része elég ostobán viselkedik, amikor egy feltételezés hatására gyanakodik. Pont arra nem gyanakodnak, akire kellene, s akire a legkevésbé, arra pedig igen, így saját magukkal szúrnak ki.

Az Oswego erőd az Ontario tónál

Egyébként arra is felfigyeltem, hogy nagyon sokat tekeregtek a tavon, mielőtt a végcélhoz értek volna, persze ezt foghatjuk a kapitánycserére, a viharra, s a szélre is. Ha már itt tartunk, azt sem értem, ha arról volt szó, hogy a katonákon kívül Jasper és két embere voltak a hajósok, akkor az ő leváltásuk után miféle matrózokról beszélt többször is az író.
A Nyomkereső regényben Mabel áll a leginkább a középpontban, különösen a vége felé az ő szemszögén át látjuk az eseményeket. Júniusi Harmat, az indián lány az egyik legszimpatikusabb szereplő a regényből, de sosem értettem, miért olyan ragaszkodó gazfickó férjéhez, aki rabszolgaként bánt vele. Ez a regény is kiváló jellemrajz, a sok különféle ember, veszélyhelyzetekben való reakciója elárulja talpraesettségüket és jellemük szilárdságát.

Nyomkereső regény jellemzés, emberi nagyság

Ebben a könyvben Nyomkereső két ízben is olyan emberi nagyságról tesz tanúbizonyságot, amely csak nagyon kevesekben van meg. Ő tényleg feláldozza a barátjáért, azt, amit a legjobban szeret. Amikor először olvastam, is nagy hatással bírt rám, és ma is csodálom. Ez igazán jellemformáló erejű. Az egyik eset akkor történt, amikor a lövészversenyen Jasper annyira szeretett volna nyerni. A másik pedig a könyv végén, amikor életekről, sorsokról kellett dönteni. Nyomkereső talán élete legnehezebb döntését hozta meg, de lemondott a legszebb dologról a barátja kedvéért.

Az Ezer szigeteknél, az Ontario tavon

Nem tudnám pontosan meghatározni, mi számít szépirodalomnak, de James Fenimore Cooper Nyomkereső regénye (is) erőteljes hatással van a lélekre. Lassan 3 és fél évtized után – ki tudja hányadik – újraolvasásra is ugyanúgy megborzongtam tőle, és magamba mélyedtem. Az a szép, mélabús, egyszerre vidám és szomorú, de szívet melengető befejezés, amelyre csak Cooper képes, nem hagyja érintetlenül az embert. Az az emberi nagyság, amely végig jelen van a történetben, de különösen a végére emelkedik fenséges szintre, többé teszi ezt a könyvet, mint egyszerű regény.


Értékelés (saját tetszési indexem)
8
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Bőrharisnya


Ajánlott cikkek: James Fenimore Cooper - A kém
                        James Fenimore Cooper - A méhvadász



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!