2017. november 30., csütörtök

Rudolf Steiner A szabadság filozófiája bemutatása

Rudolf Steiner A szabadsag filozofiaja bemutatasa

Rudolf Steiner A szabadság filozófiája bemutatása





Rudolf Steiner A szabadság filozófiája műve 1893-ban készült el. Először német nyelven jelent meg, majd 1916-tól angol nyelvterületeken, angol nyelven is. A könyv eredete visszavezethető az 1891-es doktori disszertációjához, majd annak egy évvel későbbi átdolgozott változatához, az Igazság és tudomány című kiadványhoz. Az első kiadás 1893/94 –ben volt, 1918-ban pedig az új. Ezeket több ismételt kiadás követte, németül és angolul is. Magyarországon az Édesvíz kiadótól 1996-ban jelent meg először, 2005-ben pedig a Genius-Új Mani Fest kiadása által.


Rudolf Steiner A szabadság filozófiája tartalom


Mennyire szabad az ember akarata, ha egyáltalán szabad? Számos filozófus és pszichológus vizsgálta a kérdést. Ha az ember akaratát vágyai, s egyéb más okok előzik meg, az tekinthető e ténylegesen szabad akaratnak? A szívhez vezető út is először a fejen vezet keresztül. Végső konklúzió: „Az emberi cselekvés természetének kérdését megelőzi a gondolkodás eredetének kérdése”.
„A szellemi élet története nem egyéb, mint a világ és a köztünk levő egység állandó keresése.” A monizmus és a dualizmus hiányosságai. Utóbbi az ellentéteket nem képes áthidalni, előbbi pedig a szellemet, vagy az anyagot tagadja, ezért materializmushoz, vagy spiritualizmushoz vezet. A materialista az anyagnak tulajdonítja a gondolkodás képességét, de mi indíthatná az anyagot, hogy saját mivoltáról gondolkodni kezdjen?
A megfigyelés és gondolkodás az ember szellemi törekvéseinek a kiindulópontja. A gondolkodás természete az, hogy a megfigyelt tárgyra irányul, és nem a gondolkodást végző személyre. Nem gondolkodhatunk úgy, hogy egyszerre meg is figyeljük magát a gondolkodásunkat. A világ jelenségeinek szemléléséhez a legbiztosabb pont a gondolkodás.



A szabadság filozófiája könyv borítók




A gondolkodás az, amely túlmegy a megfigyelés dolgain, a megfigyelés és a gndolkodás között a tudat áll. Észleleti képeink szubjektívek. Megfigyelő „helyünkhöz”, vagy helyzetünkhöz képest mást figyelhetünk meg és megfigyeléseink eredménye is más. (Lásd például távolságok és helyzetek a térben.)
Számunkra szükségszerű, hogy egyes részleteket „kiszakítva” a világból, önmagukban nézzünk. Ugyanis ha a dolgok nem különállókként mutatkoznának számunkra, és nem lenne különbség köztünk és a dolgok között, akkor minden egy folyamatként jelenne meg. Észleleteinkben különálló lények vagyunk, gondolkodásunkban azonban összefonódunk.
A dolgok nem igénylik a magyarázatot, az ember személyes ügye a megismerés. A megismerés határai: a naiv realizmus és a metafizikai realizmus. A gondolkodás lényegét intuíció által ragadhatjuk meg, amely egy tisztán szellemi tartalomnak, tisztán szellemi átélése. Az éntudat a testi organizáció által jön létre, azonban ettől fogva jelen marad a gondolkozás által.
A nem csupán külső, hanem belső indíttatásból fakadó cselekedet magasabb rendű, mint amit az ösztönök, vagy a morális elvárások indokolnak, azért, mert az ember bensőjéből fakad. Az igazi szabadság a materializmus és az egyoldalú spiritualizmus számára is lehetetlen. Ha az ember az erkölcsi princípiumokat kívülről kapja, nem szabad. A valódi szabadság az, amikor az ember saját maga határozza meg akaratának indítékait.
Az optimizmus és a pessszimizmus vizsgálata, az öröm és szenvedés mennyisége. A monizmus konzekvenciái.




Rudolf Steiner és „A szabadság filozófiája” könyv


A szabadság filozófiája egy olyan könyv, amelyben Steiner nem az antropozófiáról, vagy szellemtudományról ír, még csak nem is szellemi világokból származó élményeiről. Mint az alcímben is olvashatjuk: „Az ember lelki életének megfigyelése természettudományos módszer alapján”. 1918-as előszavában azt írja, hogy az új kiadás alkalmával hosszabb kiegészítéseket fűzött a műhöz, annak könnyebb megértése végett.



Rudolf Steiner a szabadság filozófiájáról


A szabadság filozófiája könyv szövegének az az előnye, hogy megmarad a tárgyilagosságnál, megvizsgálja a különböző dolgokat, de nem ragad le sem a materialista tudomány, vagy éppen a spirituális irányzatok merev nézőpontjainál. Az általam nemrégiben bemutatott Életutam című könyvében Steiner ezeket írja: „...A szabadság filozófiájában azt akartam kimutatni, hogy nem a fizikai világ mögött van egy ismeretlen világ, hanem magában a fizikai világban van a szellemi világ. ... A megismerési folyamat célja a szellemi világ tudatos átélése, amelynek a meglátásakor minden szellemmé válik. ...A szabadság filozófiája arra akar rámutatni, hogy a fizikai világ valójában szellemi, és hogy az ember mint lelki lény, a fizikai világ igazi megismerésével a szellemiségben él. ...A könyv tulajdonképpen az antropozófia leírása, amely a természettel és a természetben álló emberrel foglalkozik, aki a maga individuális moralitásával áll benne a természetben. ...Hogy az antropozófia elnevezést akkor még nem használtam, annak az oka az, hogy mindig inkább a szellemi átélés felé hajlottam és szinte egyáltalán nem törekedtem terminológiákra.”
Előremutató, amit a nőkről, s a nők helyzetéről ír Rudolf Steiner: „Hogy a nő természete alapján mit akarhat, azt a nő megítélésére kell bízni. Ha igaz lenne az, hogy a nők valóban csak arra a hivatásra alkalmasak, amelyet most betöltenek, akkor maguktól nem is érhetnének el mást. De azt inkább nekik maguknak kellene eldönteniük, hogy mi felel meg a természetüknek. Aki attól fél, hogy szociális állapotaink számára megrázkódtatást jelent, ha a nőket nem a fajta egy tagjának, hanem individuumnak tekintjük, annak azt kell válaszolnunk, hogy az olyan szociális állapotok, amelyekben az emberiség fele emberhez méltatlan életet él, nagyon is megértek arra, hogy átformálják azokat.” Ne feledjük, hogy akkoriban (19-20. század fordulója) a nők még nem élveztek ekkora szabadságot, a társadalom bizonyos keretek közé szorította őket.



 

A szabadság filozófiája jellemzés, értékelés


Amikor megvettem A szabadság filozófiáját – a 2005-ös kiadást – már igencsak kíváncsi voltam rá, mert más Steiner előadások könyvekben többször is meg van említve, mint olyan mű, amely a „tiszta gondolkodáshoz” vezet el. Ez pedig olyasmi, ami az érzékeléstől és testi érzetektől független gondolati világba visz, amit ő alapvetőnek tart a szellemi-lelki érzékelőerők kifejlesztéséhez.
Bár filozófiai mű, alapvetően több annál, mert a gondolatot tevékenyen összekapcsolja a gyakorlattal, a világgal, természettel és az emberi lénnyel. Nem áll meg más filozófusok fejtegetéseinél, hanem azokon túlmutatva ragadja meg a lényeget. De nem könnyű mű. Sőt, bizonyos szellemi összpontosításra szükség van, hogy megértsük, és magunkba engedjük az itt elmondottakat. A szabadság filozófiája könyv részletes elemzésére itt em vállalkoznék, ahhoz túl sokrétű, és egyben további részletekbe bele kellene mennünk. Inkább a saját, vele kapcsolatos élményeimről, és tapasztalataimról ejtenék szót.

 
A szabadság filozófiája és a tudomány




Egyes gondolatok, mint például „A szabadság eszméje” fejezetben levők, bizonyos fokig kapcsolódnak ahhoz, amiről „A kiváló egyéniség 50 jellemvonása” című könyvemben írtam. Nevezetesen arról van szó, hogy a fejlett egyéniség elsősorban belső indíttatásból cselekszik, s nem azért, mert a társadalmi normák, vagy mások elvárásai ezt követelik.
Hosszas idézetek vannak számos filozófus, pszichológus és hasonló területek szerzőitől. Ilyenkor Rudolf Steiner mintegy bemutatja ezeket, s olykor észre sem lehet venni, mikor tér át a maga nézőpontjára, vagy következtetésére, ezért oda kell figyelni. Ezekből egyértelműen látszik, hogy az egyes irányzatok mennyire szubjektívek, egyoldalúak, vagy éppen csak annyi a gond velük, hogy nem vesznek figyelembe némely dolgot, illetve kiindulópontjuk téves.
A szabadság filozófiája egyik legnagyobb értéke abban rejlik, hogy az emberi lényt „kivezeti” a szokványos gondolkodásból, és a sémák helyett egy szellemi nézőponthoz juttatja el. Oda juttat, hogy közvetlenül a gondolattal képesek vagyunk megragadni valamit, de úgy, hogy ez nem valami ábránd, vagy fikció, hanem mélyebb igazságok tudatos megélése.
Ilyen tekintetben nem is annyira filozófiai könyv, mert a realitáshoz vezet el. De ehhez szükség van arra, hogy az ember felülemelkedjen elkényelmesedett gondolati szokásain és hiedelmein, és önmagában is eljusson a végső konklúziókhoz. Bár a sok érintett megközelítés egy kicsit eltéríti a figyelmet az igazi kérdésről, a szabadságról, rájöhetünk, hogy ez mindvégig jelen van – éspedig bennünk – de csak akkor éljük át igazán, ha tudatossá válik. Akkor, amikor eljutunk annak felismeréséhez, hogy a természeti erők és hatalmak nem kényszerítenek, hanem éppen mi vagyunk azok, akik a megismerés által a világ lényegéhez akarunk jutni.



Ajánlott cikk: Castaneda könyvek

 
 Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!

Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés