2018. november 16., péntek

Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés

Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés
Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyvértékelés





Edgar Rice Burroughs - A Mars géniusza könyve a sorozat hatodik kötete, amely az egy előbbi cikkben bemutatott A Mars sakkjátékosai regény után következik. A történet eredeti munkacímei – magyar fordításban – Vad Varoo a Marsról, illetve Furcsa kalandok a Marson voltak. Később Gernsback – a történetet közlő magazin tulajdonosa – választotta a The Master Mind of Mars címet végsőként.
Ez a történet már az Amazing Stories Annual magazinban jelent meg, és a szerző az előzőekhez képest kevesebbet, 1250 dollárt kapott érte. 1927 nyarán került a magazinba, és egy évvel később adták ki regény formájában. Magyarországon hosszabb kihagyás – 17 év – után jelent meg ismét Mars regény, a Szukits adta ki 2012 -ben a 6. kötetet


A Mars géniusza magazinborítón, Frank R. Paul 1927
A Mars géniusza magazinborítón, Frank R. Paul 1927

 
Az eddigiektől eltérően ez a Mars történet már nem John Carterrel, vagy családjával foglalkozik. Itt egy földi katona kerül át a vörös bolygóra, és az ő szokatlan kalandját meséli el a történet. A stílus hasonló maradt, a bolygóközi romantikában keverednek a tudományos-fantasztikum és a fantasy tartalomelemei. A történetet röviden itt találod: Burroughs és művei




A Mars géniusza könyv helyszínek és szereplők



Edgar Rice Burroughs 1925 -ben vetette papírra A Mars géniusza művét, amivel újra visszetért az egyes szám első személyű elbeszélésmódhoz. A szerző egy amerikai katona leveléből ismeri meg a történetet, aki első világháborús poklából kerül át a Marsra.
A katona, Paxton Ulysses – akit odaát Vad Varo -nak neveznek – a bolygó eddig nem ismert tájára kerül. Itt található Toloon, körülötte óriási kiterjedésű mocsárral, melynek túlsó végén Pundahl fekszik. Helyileg ezek az eddigi könyvekből megismert vörös emberek városaitól keletebbre helyezkednek el. A két település és nép egészen ellentétes, míg előbbi erősen anyagias és haszonelvű, utóbbi kicsit dogmatikusan vallásos.
A Mars géniuszában számos szereplő nem a saját testében tartózkodik a marsi tudós, Ras Thavas sebészi munkája következtében. Ezért furcsa és szokatlan a szerepük, de ettől lesz érdeksebb a történet. Ami a főszereplő Vad Varót illeti, ő a jellembeli hasonlatosságok ellenére egészen más, mint John Carter. Nem olyan legyőzhetetlen és kikezdhetetlen hős, amitől könnyebb azonosulni vele.


A Mars géniusza helyszínek, szereplők


Ras Thavas munkálkodása egyszerre csodálatos és rettenetes. Megment embereket a haláltól, vagy mástól, azzal, hogy új testbe ülteti az agyukat. Másrészt – mivel pénzért, azaz haszonért cselekszik – jótét lelkek csodás testét is megkaphatják gazdag, de öreg, vagy rosszindulatú emberek.
A téma megannyi kérdést vet fel, de miután „csak” egy fantasztikus műről van szó, nem érdemes mélyebben belebonyolódni. Azok után, hogy Burroughs másik sorozatában a gorillák eljutnak a beszéd képességéig, itt már nem volt olyan nehéz elképzelnem, amint a marsi fehér majom emberi jellemvonásokat mutat.




Burroughs – A Mars géniusza, könyvértékelés, kritika



Az első szám első személyű elbeszélés ez esetben nagyon jó volt, végig úgy éreztem, mintha a főszereplő helyében lennék. Az agyátültetés más testekbe elég morbid, ezt az ötletet azóta fel is használták filmekben. A történet igencsak izgalmas lett, nem lehet nem szorítani Vad Varónak. A karakterek elég egyediek, különösen a barsoomi fehér majom, amelynek testében félig emberi agy van.
Azt továbbra sem értem, miért természetes a Mars városaiban a rendszeres orgyilkosság. Fura, hogy az egyik pozitív szereplő, Gor Hajus is bérgyilkos, mégis nagy tiszteletnek örvend. Valójában nem is így nevezném, amit csinál. Valla Dia képviseli ebben a regényben a gyönyörű nőt, ami miatt itt is romantikus sci-fi fantasy -vé válik a mű. Csakhogy kicserélték a testét egy zsarnoki uralkodó öregasszony testével.
A vén marsi tudós sebész, Ras Thavas, a gondolkodásában hasonló, mint a sorozat előző kötetéből megismert kaldanok. Környezetében csak szolgákat (rabszolgákat) tűrt meg, Paxton volt az első, akiben megbízott és kiképezte. A Toonol városában megismert egyensúlymotorok érdekes újdonság. Egy szárnyakkal rendelkező szerkezet, amellyel repülni tudnak.


A Mars geniusza könyvértékelés, kritika


A Pundahl városában létező vallás nagyon ostobának tűnt. Az egész leírás, és a magyarázatuk engem A túlvilág szeme című, első Ravasz Cugel -es könyv humorára emlékeztetett. Ez a könyv a sorozatból számomra a kevésbé emlékezetesek közé tartozott, most mégis nagyon élveztem az újraolvasását.
A Pundahl város elöljáróinak palotájában történő események az író csavaros cselekményszabásának módját dicsérik. Nagyon szórakoztató volt a nép megtévesztése, az elöljárók átverése, a jó ügy érdekében. Rendesen pörögtek a történések a regény utolsó harmadában. Ezt mindig is élveztem a szerző stílusában, nem hagyott időt unatkozásra. A vége pedig igazi finálé, a régebbi regények főszereplői is feltűnnek, vagy említésre kerülnek.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)





Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.16. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


2018. november 13., kedd

A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye

A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye
A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye




A Mars sakkjátékosai Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1914-ben írt. Ez az az általam nemrég bemutatott, Thuvia, a Mars lánya folytatása, amely a Mars sorozat ötödik része. A történet főszereplői John Carter lánya, Héliumi Tara, és Gahan, Gathol hercege.
Ezt a történetet a szerző 1921 -ben írta, és 1922 első negyedévében jelent meg az Argosy All-Story Weekly magazinban, 6 részletben. Könyv formájában is nyomtatásra került, még az év novemberében. Magyarországon az InfoGroup adta ki 1995 -ben.
Burroughs az előző rész sikere után, itt is első szám harmadik személyben folytatta az elbeszélést. Ezúttal az egyik főszereplő már valódi marsi ember. Ebben az időben elég magas volt az író népszerűsége, ezért jelent meg hamar könyv alakban is. A magazintól 3500 dollárt kapott a történetért.
A Mars sakkjátékosai – folytatva a sorozat hagyományait – ismét egy kalandos románc, amelynek során a főhősnek számos veszélyen át kell megküzdeni a a hősnő kegyeiért.




Edgar Rice Burroughs - A Mars sakkjátékosai tartalom, történet



Burroughs éppen sakkozott Shea -val, ami után váratlanul megjelenik John Carter, ezúttal marsi öltözékben. Semmit sem öregedett, ugyanannak az életerős fiatal férfinak látszik. Ott marad estére, és elmeséli az írónak a legutóbbi kalandot, amely a lányával történt.
Héliumi Tara, Carter és Dejah Thoris lánya, kisebb táncmulatságra készülődik. Az ünnepségen jelen van Djor Kantos is, Kantos Kan fia, akit sokan a lány jövendőbelijének képzelnek. De Djor most egy másik hölggyel foglalkozik, és Tara kap az alkalmon, amikor apja bemutatja Gathol hercegének.


A Mars sakkjátékosai könyvborító, Allen St. John 1922
A Mars sakkjátékosai könyvborító, Allen St. John 1922


Beszélgetnek, és mivel Djor későn érkezik, Gahan herceggel táncol. Gahan -t lenyűgözi a lány, és nyíltan bevallja érzéseit iránta, amikor látja, hogy felkeltette az érdeklődését. Tara erre lobbanékonyan reagál, és visszavonul. Miután Djor sem kereste fel, egy elhamarkodott döntés következtében útra kel egyedül repülőn.
Aznap visszatér, de másnap ismét felszáll kis repülőjén. Nagyobb vihar kerekedik, s nagyon messzire sodródik hazájától, kényszerleszállást végrehajtva egy ismeretlen helyen. Különös lényeket lát meg, kupola formájú toronyépületek közelében.




Edgar Rice Burroughs - A Mars sakkjátékosai könyvértékelés



A regénynek a borítóját ezúttal nem a jól megszokott Szikszay-Boros páros készítette, hanem Veres László. Egész jó lett, sőt nagyszerűen sikerült. A második regény óta először tért vissza a szerző a kezdeti közlésmódra, miszerint John Cartertől közvetlen kapja a történetet.
Carter megjelenése a virginiai házban új kezdetét ígéri a sorozatnak, és így is van, egy nagyobb kalandot kapunk. Tara léte-nemléte viszont vicces, hiszen ha nem sokkal fiatalabb testvérénél, Carthorisnál, hogyhogy eddig nem tudtunk róla? Ezt nem lehet kimagyarázni, csakis arról lehet szó, hogy Burroughsnak „most” jutott eszébe kitalálni őt, így eddig nem is említhette.
A könyv elején lejátszott sakkjátszma Shea -val, nem kitaláció, Burroughs valóban sakkozott vele, miközben írta a regényt. 7 év telt el az előző Mars regény megírása óta. Változások történtek a szerző életében is, nagyobb álmait valósította meg, de nem túl előrelátó anyagi ráfordításokkal (ld. alább).


A Mars sakkjátékosai könyvértékelés


Gahan – a barbárságot, és vadságot leszámítva – engem kissé Conan -re emlékeztetett. A történet pedig a Vörös szögek, vagy kismértékben A végzet árnyéka című Conan sztorikra emlékeztet, a regény második felét tekintve. Naná, hogy itt is két (rivalizáló) város van, már számtalanszor írtam, hogy Burroughs nagyon szereti a duplázást.
Az 1920 -as évek elején Burroughs -nak - szerzői jövedelmei ellenére is - adósságai voltak, a nagyobb kiadásai miatt. Kaliforniába költözött, és az új telek, a változás sem könnyítette az írói összpontosítást. A Tarzana birtok hatalmas volt, és egyben túlkapása a költekezésben.
Mivel ekkortájt a műfaj még nem volt annyira kiforrott, így reálisabb stílusú regényekkel is próbálkozott, bár a kiadók nem mertek kockáztatni. A Mars sakkjátékosai az író egyik legkiegyensúlyozottabb regénye az olvashatóságot tekintve. Arányosan vannak kifejtve a leírások, párbeszédek, cselekmények, és minden más. Éppen jó, semmiből sem túl sok, ideális a történet levezetése.




A Mars sakkjátékosai elemzés, jellemzés, kritika


3 év telt el Mars könyv nélkül, mire végre egy másik kiadó folytatta a sorozatot 1995 -ben, idehaza. Sajnos csak egy regény volt, mégis nagyon örültem neki. A Mars sakkjátékosai az előző regényhez képest jóval hosszabb, és felül is múlja azt.
Minőségében hasonlít a legjobb fantasy könyvekhez, de egyben más is, mint bármelyik. A regény elején jó egy kicsit belelátni a héliumi udvar mindennapjaiba, a Carter család életébe. Tara egy kicsit önfejű, akaratos lány, aki még nem tapasztalta meg, milyen, amikor ki van szolgáltatva a természet, és más lények kénye-kedvére.
Az agy-lények és a testek, vagyis a kaldanok és rykorok az író fantáziájának különös termékei. A hideg, szenvtelen, logikus gondolkodáson alapuló kaldan gondolkodásmód, később sok sci-fi alkotás teremtményeiben felbukkant. Ez a része a könyvnek érdekes volt, de nem annyira jó, mint a későbbi események.
Az, hogy Tara a második találkozáskor nem ismerte fel Gahan -t, nagyon vicces. Ezt a blődséget számos könyvében eljátszatta a szereplőkkel az író, olykor ellenkező módon is, mint az oroszlánember esetében, amikor azt a dzsungel urával keverik össze. Akármennyire megviselt volt, az arca ugyanaz, és ha Tara azt elfelejtené, akivel táncolt, s még meg is haragudott rá, hát amnéziában szenvedne. Nos, innentől fogva Gahan herceg Turan, a panthan, legalábbis így mutatja be új identitását.
Ghek, a kaldan néha kicsit I-5 -re, a droidra emlékeztetett, mivel éppen ezzel párhuzamosan olvastam a Coruscanti éjszakák első kötetét. Noha 1995 után még néhányszor elolvastam az ötödik Mars regényt, szerencsére sikerült a részletekről elfeledkeznem, így újra izgalmas volt.


A Mars sakkjátékosai elemzés, jellemzés, kritika


Az összes „szokásos” Burroughs -i „szálfonási technika” jelen van, ami tényleg nagyon ütőssé teszi a regényt az utolsó harmadra. Bár rendre hasonló emberi jellemeket használ a jó és a rossz oldalról, a személyiségek elég változatosak ahhoz, hogy mindig újnak tűnjenek. Azokon már meg sem lepődöm, hogy a könyvekben minduntalan kiderül, a szereplők valaha kapcsolatban álltak, rokonok, vagy azonos nép tagjai.
Számomra az egyik csúcspont az 5000 éve elhunyt O-Mai, és a termei. Ez az, amiről mindig is eszembe jutott a könyv. Egyszerre félelmetes és humoros. Az itteni jelenetek felejthetetlenek, és igazi fantasy ízt adnak az egész történetnek. Úrihölgyekhez képest szokatlan módon Héliumi Tara többször is gyilkolt a tőrével, bár minden esetben jó oka volt rá. Azon viszont csodálkoztam, hogy egy év telt el az otthoni távozása óta.
Roppant érdekes, hogy régen mennyire élveztem ezt a regényt, s ezúttal nem éreztem ugyanazt a varázst, noha most is jó volt. Ennél jobban talán meg sem lehetett volna írni. A marsi sakk azonban főként kísérőjelensége volt a történetnek, de nem az állt a középpontban.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Folytatás: A Mars géniusza


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.13. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. november 6., kedd

Thuvia, a Mars lánya - Edgar Rice Burroughs regénye

Thuvia, a Mars lánya – Edgar Rice Burroughs regénye
Thuvia, a Mars lánya – Edgar Rice Burroughs regénye



Thuvia, a Mars lánya Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1914-ben írt. Ez az előző cikkben bemutatott A Mars ura folytatása, amely a Mars sorozat negyedik része. A történet főszereplői a második és harmadik kötetben már megismert Ptarth -i Thuvia, és Carthoris, John Carter fia.
Az előző Mars történeteket közlő magazin összeolvadt egy másikkal, és az új neve All-Story Weekly lett. Új szerkesztő, Robert H. Davis közreműködésével, a szerző által megírt sztorit két évvel később, 1916 -ban tették közzé, 3 részletben. Könyv alakjában 1920 -ban jelent meg Amerikában. Hazánkban a 20 -as években a Fővárosi Könyvkiadónál adták ki, majd 1992 -ben az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg újra.
A műfaja az előző regényhez hasonlatosan bolygóközi románc. A történet alapját röviden itt olvashatod el. Az 1910 -es évek közepe Burroughs egyik legmozgalmasabb időszaka volt, miközben Hollywoodba is próbált betörni, kevés sikerrel. Ez is oka lehetett, hogy a negyedik Mars regény csak késve látott napvilágot.



Thuvia, a Mars lánya elemzés, kritika, jellemzés, értékelés



A negyedik Mars regény egy új korszak kezdetét jelentette a sorozatban, melynek során minden kötet más-más hőst kapott. Ennek első lépéseként a szerző John Carter fiát, Carthorist hozta előtérbe, mellé pedig Thuviát a másik főszereplőnek.


Thuvia, a Mars lánya megjelenés az All-Story Weekly -ben
Thuvia, a Mars lánya - megjelenés az All-Story Weekly -ben


A regény végén egy jó kis lexikon található, benne az összes eddigi részekből megismert nevek bemutatásával. Egyébként ez a könyv rövidebb, mint az előzőek. Az elején mindjárt az első meglepetés Thuvia húzódozása Carthoris -tól, hiszen a harmadik regény végén össze voltak borulva. Bár az is furcsának tűnt, mert ott meg semmi előzménye sem volt.
Azon is csodálkoztam, hogy rabszolgavásárt említenek, amelyet Carthoris vezetett. Ezt meg hogy a csodába tűrik? Rabszolgaság a nemes Héliumban? Ennél a kötetnél már várható volt, hogy az író elkezd újabb és újabb népeket, lényeket kitalálni a Mars legkülönfélébb részein.
Az elme teremtette harcosok, és az egész Lothar -i filozófia érdekes volt. A való életben is nagy hatása van, mennyire él meg valaki valóságosnak valamit. Az elképzelt és „megteremtett” Lothar -i fantom íjászok szépen elintézték a támadó zöld harcosokat, akik elhitték létüket.
Az Aanthor város ősi börtönéről és kazamatáiról nekem a Conan történetek jutottak eszembe, mint például a Conan, a bosszúálló. Itt kezdett igazán kalandossá válni a történet, és többfelé ágazhatott volna, azonban az író másképp döntött. Kar Komak, az íjász, üde színfolt volt, személyisége a Carthoris apja által lelt barátokra emlékeztetett az előző kötetekből.
A legnagyobb különbség az előző három regényhez képest, hogy most nem első szám első személyben éljük át a sztorit, hanem első szám harmadik, illetve néha a szereplők gondolatai szemszögéből. Az viszont továbbra is furcsa számomra, hogy a marsi városokban ismeretlen a lopás, de a gyilkosság mindennapos. Miért? Erre az író sosem adott választ.
Ahogyan a különböző vörös népeket egymásra uszította egy ravasz ármánykodás, számomra kicsit nehezen hihetőnek tűnt. A több flotta harcáról csak a „távolból” értesülünk. Megtudjuk, hogy a sárga és a fekete emberek csapatai is útra kelnek, bár ezúttal elmaradnak a nagy háborúk. A Thuvia, a Mars lánya nem erről szól. Ez egy külön bejáratú kaland, amely néhány órára kellemesen leköti az olvasót.


A Lothar -i fantom íjászok
A Lothar -i fantom íjászok


A negatív szereplők, mint a dusari Astok, más Burroughs regényekben, mint például a Tarzan és az elveszett birodalomban szereplő gonosz, de gyáva karakterekre emlékeztettek. Egyébként ennél a regénynél nincsen visszautalás arra, hogyan jutott a történet az íróhoz Cartertől, mint az első két kötetnél.
Amúgy Burroughs -nál számtalanszor visszatérő motívum az ellenkező nemű főszereplők kölcsönös büszkesége és félreértések sorozata, ami meggátolja, hogy egymásra találjanak. Ez itt is nagyon szembetűnő, ezért is éreztem néha kicsit nehezebben hihetőnek. Carthoris útja – ha nem is múlta felül apja káprázatos élményeit – számos újdonsággal szolgált, hogy a Mars regényfolyam továbbra is lekössön.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.06. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. október 31., szerda

A Mars ura - Edgar Rice Burroughs regénye

A Mars ura – Edgar Rice Burroughs regénye
A Mars ura – Edgar Rice Burroughs regénye




A Mars ura Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1913-ban írt. Ez az előző cikkben bemutatott A Mars istenei folytatása, a Mars sorozat kezdeti regénytrilógiájának befejező darabja. A történethez a szerző több címet használt, végül a The Warlord of Mars lett a nyerő.
Az amerikai All-Story magazinban 1913 decembere és 1914 márciusa között, 4 részben jelent meg. 1919 -ben adták ki könyv alakban, a 20 -as években pedig Magyarországon is - Mars hadura címmel - a Fővárosi Könyvkiadónál. 1991 -ben az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg ismét.
A regény ott folytatódik, ahol az előző véget ért. A történetét (spoiler nélkül) – a sorozat többi köteteivel együtt – itt olvashatod el. Műfajilag a "bolygóközi románc", valamint a "kard és bolygó" stílusirányzatokhoz sorolják.





A Mars ura elemzés, kritika, jellemzés, értékelés



A Mars ura egy könnyű kis regény, amely rövidebb, mint az előzmény. Végig élvezetes, változatos, tele kalandokkal, cselszövésekkel, váratlan fordulatokkal. A regény által közel kerülhetünk a marsi egyenlítő közelében élő vörös emberek világához, Kaolban. Később pedig az északi sarkvidék környéki sárga emberekkel is közelebbi ismeretséget köthetünk.


A Mars ura 1913 magazin kép, és az 1919-es könyvborító
A Mars ura 1913 magazin kép, és az 1919-es könyvborító


Ebben a regényben Matai Shang és Thurid a rosszindulatú, ármánykodó ellenfelek. Hősünk, John Carter pedig új barátot szerez Thuvan Dihn személyében. A sárga embereknél Talu lesz az új szövetségese, s majd mindenhol ártó emberek, vagy veszélyes állatok kerülnek útjába.
Burroughs szereti a nagy számokat, mindig olyan hatalmas néptömegeket „láttat”, hogy nehéz elképzelni. A 100 kilométer széles kupola, ami a sarkvidéki várost fedte szintén igen merész elképzelésnek tűnt nekem. De nem lehet ilyen „apróságokon” fennakadni, a könyv ehhez túl cselekménydús és szórakoztató.
A regény történetének megszületése idejében hunyt el a szerző édesapja, s pár nap különbséggel született meg a harmadik fia. Ekkoriban már „teljes munkaidős” íróvá vált. Nem volt kidolgozott terve a trilógia befejezéséhez, úgy írta a sztorit, ahogyan keletkezett élénk fantáziájában. Ez is oka lehetett, hogy több címet is javasolt a megjelenés előtt.
Az új helyszínek, lények, emberek, eszközök, létesítmények folyamatos megjelenése jelzi, hogy Burroughs nem fogyott ki az ötletekből, sőt… Maga a cselekmény sem kiszámítható, a harc, a lopakodás, és a tervszerű akció váltogatják egymást, amelyekbe minduntalan beleszólnak az ellenfelek váratlan húzásai.
A nagy mágneses torony, amely magához rántja a repülő szerkezeteket, vagy a bőség börtöne, amely igazi pszichikai kínzás, nem várt fordulatok és találmányok. Egyébként A Mars ura az első regény a Mars sorozatból, amely teljes egészében ott játszódik, és nincs elő, vagy utóirat, amely Carter és a szerző kitalált kapcsolatára utal, mint az előző könyvekben.
Néhány dologba bele lehetne kötni. Például nem odaillő a kopár marsi tájra egy buján zöldellő, trópusi erdőszerűség, mint ami Kaolt övezte. Valamint az is túlzás, hogy John Cartert két világ legnagyobb harcosának nevezik, hiszen a Földön nem ért el akkora sikert. Főleg, mert itt nagyobb a gravitáció és nem használhatta akkora előnyként földi izmait, mint odaát.
Amikor megérkeznek az ellefelek a marsi városhoz, mintha az író elfeledkezne a kupoláról. Itt már csak városfalról beszél. A szokásos nagy harcok itt is élvezetesen vannak tálalva, az ismerős írói ábrázolás ellenére sem nevezhetném ismétlődésnek. Egyébként olvasás közben – John Carter gondolatait „hallva” - gyakran volt egy sejtésem, valami történik a háttérben. Úgy is történt, de pont Carter nem vette észre…


Edgar Rice Burrougs A Mars ura elemzés, kritika


Roppant érdekes, hogy itt az öldöklés sem kelt negatív érzetet az emberben, Burroughs annyira magával ragadja az olvasót, úgy együtt érzünk John Carterrel, hogy magától értetődőnek tűnik a küzdelem. Robert E. Howard írásaiban, mint a Conan sorozatban, vagy a Cormac Mac Art történetekben ez nagyon véresen és brutálisan van ábrázolva, Burroughs kifinomultabb.
A Mars ura könyv végéig újabb és újabb meghökkentő eseményekkel találkozunk. Szegény főhős, úgy tűnik, folyamatosan csávából-csávába kerül. Talán ezért is ez a regény tetszett nekem leginkább a trilógiából. Ez a legkevésbé hosszú, és egy mikromásodpercnyi unalom sincsen benne. A végső jelenetek pedig felteszik a koronát az egészre.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)





Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.10.31. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. október 25., csütörtök

A Mars istenei Edgar Rice Burroughs regénye

A Mars istenei – Edgar Rice Burroughs regénye
A Mars istenei – Edgar Rice Burroughs regénye



A Mars istenei Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1912-ben vetett papírra, és az előző cikkben bemutatott A Mars hercegnője folytatása. A The Gods of Mars címmel, 1913 első felében folytatásokban megjelenő történetért a szerző 750 dollárt kapott. Könyv formájában 1918-ban jelent meg először Amerikában, Magyarországon a 20-as években, majd 1991-ben.
Az előző cikkben már említett szerkesztő, Metcalf javaslatára, Edgar Rice Burroughs ebben a történetben a Mars túlvilági helyeit hozta előtérbe. Műfajilag A Mars istenei is egy fantasztikus regény, fantasy elemekkel, de a bolygóközi románc stílusjegyeit is magán viseli. A könyv történetét (spoiler nélkül) – a sorozat többi köteteivel egyetemben – itt olvashatod el.


A Mars istenei elemzés, kritika, jellemzés



A Mars istenei kidolgozottabb az első regénynél, látszik, hogy itt már Burroughs befutott, és mert részletezőbb, alaposabb lenni. Bár a valóságban a Mars holdjai nem láthatók a déli sarkáról, és az év egy részében sötét, más részében világos van, a történethez tartozó "bolygó logika" stimmel.


Marsi csatajelenet a Mars istenei könyvből
     Marsi csatajelenet a Mars istenei könyvből


Ebben a kötetben újabb marsi fajokkal gyarapodhat ismeretünk, találkozunk a fehér (thernek), és a fekete (elsőszülöttek) emberekkel. A személyiségük pedig ugyanolyan sokrétű, mit a többiek esetében. Természetesen John Carter itt is hozzá hasonló jellemű barátokra, vagy jellemtelen ellenségekre lel.
Metcalf -nak volt egy olyan ötlete, hogy Dejah Thoris meghalhatna ebben a könyvben, de hál' istennek, Burroughs nem hallgatott rá… Az új fajok mellett sok új szereplő lép színre. Mindenesetre ennek a regénynek az elejét nem szerettem, a hosszadalmas küzdelmek és a leírások miatt.
A Mars vallásának megismerése elég vérszomjas lényeken és harcias eseményeken át kerül bemutatásra. Nagyon őrült világ ez, már ami a népek fanatikus és elvakult beállítottságát illeti. Nem is érdemes mélyen belemenni, inkább élvezni kell a kalandokat.
Az zavart, hogy Zat Arras -t mint régi szereplőt mutatták be – aki neheztel John Carterre – mert egyáltalán nem emlékszem rá az első kötetből. Visszanézve azt, sem találtam, úgyhogy nem értem. A Mars istenei regény fokozatosan lesz a történet közben egyre jobb. A sok új és régi karakter találkozása, és az események egymásba futása élvezetessé tette a könyv második felét, különösen a végét.
Egyébként ebben a könyvben kapjuk meg a Mars lényei létrejöttének leírását. Ami persze Burroughs nem kis fantáziájának agyszüleménye, mint ahogyan minden más is. A jellemek viszont nagyon is „földiek”, és reálisak. Erős kontraszt van a „jó” és „rossz” emberek viselkedésében, moráljában. Bizonyos jelenetek emlékeztettek a Tarzan és a tiltott város regény végére.
A regény azon része, amikor Cartert olyan hosszú időre bezárják, sokáig megmaradt emlékezetemben. Csaknem egy éven át láncra verve egy teljesen sötét pincében? Még belegondolni is szörnyű… Mindenesetre azon húzások egyike, ami miatt a szerzőt szeretem olvasni. Sok az ismétlődés a jellem és történetformálásban, de képes meglepő fordulatokra.


Edgar Rice Burrougs A Mars istenei kritika


A vége felé – amikor kedves főszereplőink összegyűlnek – nagyon szórakoztatóvá, izgalmassá válik a sztori. Imádom az ilyen pörgéseket, egyik alakulás a másik után, az ember csak kapkodja a fejét. Valahogyan ezt filmen sosem tudják visszaadni, Burroughs mestere volt ezen történetbeli csavarásoknak.
A regény tetőpontja igazán fenomenális, elképesztően akciódús. Sikerült elmesélni a lehető legnehezebb helyzetet, amivel szemben a főhősöknek és csapataiknak meg kellett küzdeniük. Egyik pillanatban örülünk, a másikban izgulunk, a harmadikban bánkódunk, majd újra kezdődik elölről… De hadd ne áruljak el részleteket. Olvasd, ezt nem lehet elmondani!


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: A Mars ura



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.10.25. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


2018. október 19., péntek

A Mars hercegnője – Edgar Rice Burroughs regénye

A Mars hercegnője – Edgar Rice Burroughs regénye
A Mars hercegnője – Edgar Rice Burroughs regénye







A Mars hercegnője Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1911-ben írt meg. Az eredeti címe Dejah Thoris Princess of Mars (Dejah Thoris, Martian Princess) volt, amelyet 1912 -ben, a The All Story magazinban, Under the Moons of Mars címmel jelentettek meg, és folytatásokban közölték.
Könyv formájában, Princess of Mars néven, 1917-ben jelent meg először. Magyarországon A Mars hercegnője regény már a következő évtizedben napvilágot látott, a Fővárosi Könyvkiadó jóvoltából. 1990-ben az Ifjúsági Könyvkiadó adta ki, majd 2012 -ben újra megjelent a Szukits Könyvkadónál. A könyv történetét (spoiler nélkül) – a folytatásokkal egyetemben – itt olvashatod el.


A Mars hercegnője 1917 kiadás Princess of Mars
A Mars hercegnője 1917-es kiadás


Ez egy 11 részes regénysorozat kezdete volt, amelyet a szerző 3 évtizeden át, egészen a század 40 -es éveinek elejéig írt. Filmként 2009 -ben egy alacsonyabb költségvetésű alkotás készült belőle, majd 2012 -ben egy nagyobb volumenű, John Carter címmel megjelenő mozi. Ezek azonban eltértek az eredeti történettől.


Burroughs A Mars hercegnője megírása, kiadások



Edgar Rice Burroughs 1911 nyarán fogott bele a történet megírásába. Akkoriban megélhetési gondokkal küszködött és számos munkahelyen megfordult, mivel üzletemberként többnyire kudarcot vallott. Kevésbé bízott írói sikerében és a Normal Bean álnevet használta.
Mindenesetre augusztus elején befejezte a kézirat első változatát, és jobb ötlet híján odaadta Thomas Newell Metcalf -nak, a The All Story magazin szerkesztőjének. Ez még nem a teljes változat volt, és a szerkesztő javasolta egy fejezet kihagyását, valamint azt mondta, ha 70 ezer szó alatt képes befejezni a történetet, akkor közzéteszik.
Kapcsolatban maradva a szerkesztővel, néhány módosítást végrehajtva és a történetet befejezve, 1911 novemberében átadta a magazinnak az elkészült művet. 400 dollárt ajánlottak a folytatásos közlés jogaiért, de a címét meg kellett változtatni és a nyitó fejezeten is alakítani valamennyit.


Burrougs A Mars hercegnője megírása, kiadások


A magazinban 1912 februárjától jelentek meg a történetek, de Normal Bean helyett Norman Bean néven, mert egy tipográfus azt hitte, az „l” betű csak véletlen hiba. Jellemző volt Burroughs akkori önbizalmára, hogy nem merte saját nevét használni, mert úgy gondolta, mások nevetségesnek találják, hogy ilyen fantasztikus történeteket agyal ki.
A következő években az író olyan sikeres lett, hogy az A.C. McClurg & Company kinyomtatta A Mars hercegnője (Princess of Mars) könyvváltozatát. A könyvhöz illusztrációk is készültek, és visszakerült a korábban Metcalf által mellőzött fejezet is.
Ez Burroughs első regénye (ha a keletkezési sorrendet vesszük), és mintegy bevezetés volt a folytatásokhoz. Először csak trilógiának készült, de később, a népszerűsége miatt további kalandokkal folytatódott.




A Mars hercegnője szereplők bemutatása, jellemzése



John Carter: Fekete hajú, izmos, jóvágású férfi. Virginiából származik, és harcolt a polgárháborúban az 1860 -as években. Arizonai aranyásó kalandja során – miközben indián támadás éri társával – rejtélyes módon a Marsra kerül. Ő a főszereplő, és aki elmeséli a történetet. Végig együtt tudtam vele érezni, és izgulni.
Tars Tarkas: A marsi négykarú, 4 és fél méter magas zöld emberek egyik vezetője. Törzse többi, hideg, és érzéketlen tagjához képest ő érti a barátság jelentését. Kezdettől fogva elnyerte szimpátiámat.
Sola: az egyetlen nő a zöldek között, aki ismeri szeretetet jelentését, és gondoskodik Carterről.
Woola: Egy tízlábú, békaszerű fejjel rendelkező, 3 fogsoros, kutyára emlékeztető viselkedésű állat, amely azonban póni nagyságú. Carternek sikerül a bizalmába férkőznie, és egyik leghűségesebb társává válik.
Lorquas Ptomel: A zöld harcosok hordájának törzsfőnöke.


A Mars hercegnője szereplők bemutatása
A Mars hercegnője szereplők részlet


Dejah Thoris: A Héliumi vörös emberek uralkodó családjának tagja. Nagyapja Hélium legfőbb vezetője. Hosszú, fekete hajú, jó alakú, igazi szépség. Carter számára igazi különlegesség, aki hamar érdeklődésének középpontjába kerül. Ugyanazt a szimpátiát éreztem vele szemben, mint a férfi főszereplővel.
Sarkoja: Egy idős zöld nő, Tars Tarkas házanépéből, aki folyamatosan ármányt forral a főszereplők ellen.
Tal Hajus: A tharkok, vagyis a zöld emberek egyik nagy népének az első számú vezetője.
Kantos Kan: Héliumi harcos vezető, aki azzal a flottával volt, amelyet megtámadtak a zöld emberek. Dejah Thoris elfogása után mindent megtesz, hogy megtalálja, és visszajuttassa honába. Hasonló jellem John Carterhez, akivel össze is barátkoznak.
Than Kosis: Zodanga, egy másik vörös emberekből álló ország uralkodója, aki kihasználva, hogy Hélium flottája a hercegnő keresésére indult, megtámadja Hélium fővárosát.
Sab Than: Than Kosis fia, a herceg, aki magának akarja Dejah Thorist feleségül, és apja beleegyezik.
Mors Kajak: A kisebbik Hélium uralkodója, Dejah Thoris hercegnő apja.
Tardos Mors: Hélium legfőbb uralkodója, a hercegnő nagyapja.




Edgar Rice Burroughs Mars sorozatának jelentősége



Nem véletlen, hogy Burroughs a klasszikus sci-fi írókról szóló és a fantasy történetét bemutató cikkemben is szerepel. Mindkét műfajra nagy hatással volt a Mars sorozat, amely bevallottan számos későbbi szerzőt is ihletett.
A Mars sorozatban érdekes módon ötvöződik a két műfaj. Számos modern szerkezet és repülő jármű mellett, régies berendezkedésű civilizációk, kardok, pisztolyok és lándzsák, jó és rossz küzd egymással. Másrészről egyfajta romatikus-fantasztikus kalandregénysorozat, amelyben a főhős általában egy nem mindennapi hölgy szívének elnyeréséért, majd megmentéséért küzd.


Burroughs Mars sorozatának jelentősége


Érdekességként említem, hogy mások a Mars Burroughs által elképzelt világának (Barsoomnak) térképét is elkészítették, melynek egyik változata a híres csillagász, Carl Sagan irodája melletti folyosón függött. 
Pontosan egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy filmen is életre tudják hívni a történetet. Míg a 2009 -es Asylum -féle verzió egy gyenge próbálkozás, a 2012 -es John Carter már egy látványos film lett. Azonban annyira más a hangulata, mint az eredeti regénynek, hogy kétszeri megnézés után sem emlékszem rá igazán. Csak azt tudom, hogy a történetet megmásították, holott, mint már egy régebbi cikkben írtam, erre semmi szükség nem lett volna.




A Mars hercegnője könyv elemzés, kritika, jellemzés



1990 -ben, nagy érdeklődéssel vettem kézbe Burroughs eme sorozatának első regényét. A remekül sikerült borító hívogatóan csábított az elolvasásra, s egyben segítette a szereplők elképzelését is. Nem is csalódtam, igazán különleges kalandba csaptam bele olvasóként.
Bár van néhány aprólékos leírás, a sztori fordulatos, és akciódús, meghökkentő elemekkel tűzdelve. Onnantól élveztem igazán a könyvet, amikor felbukkant Dejah Thoris, és Carternek már nem csak saját magáért kellett küzdenie. Az események egyre izgalmasabbak lettek, és a végére minden összefut. A sok karakter, majd több marsi nép végső összecsapása igazi csúcspont.
Barsoom, vagyis a Mars világának bemutatása lenyűgöző. Az viszont, hogy az ottani lényeknek - zöld és vörös embereknek is - tojásból kelnek ki az utódaik, jó nagy butaság, hiszen emlősökről van szó. Érdekesség, hogy néha roppant izgalmas küzdelemnek lehetünk szemtanúi, máskor pedig a harcot, vagy éppen csatát, egy mondattal elintézi a szerző.
Maga a történet elmesélése – hiszen John Carter naplójáról van szó – gyermekien őszinte. Az ötleteket leszámítva, a főszereplők nem sokat gondolkodnak, szenvedélyesen éreznek, habozás nélkül cselekszenek, főképp az érzelmeik irányítják őket. Az egyszerű elmeséléshez – ami egyszerre naiv és szórakoztató – közrejátszhatott az is, hogy Burroughs nem írhatott túl hosszú sztorit első szerzőként.


A Mars hercegnője elemzés, kritika, jellemzés


A vége elég drámai lett, de megalapozta a folytatások utáni érdeklődést, és egyben az író lehetőségét a további publikálásra. Nem csodálkozom, hogy sok szerzőt inspirált, és rengeteg ember kedvenc fantasztikus sorozata volt régen. Kellemes élményt okozott újra kézbe vennem a regényt, amelyet közel 3 évtized után is eredeti épségében őriztem meg.
Összehasonlítva az 1900 -as évek első évtizedeiben készült illusztrációkat az évszázad második feléből, végéről származó, és mai képekkel, ég és föld. Borzalmasan csúnyák, és korhoz kötöttek a régiek, míg az újabb, művészi festmények és rajzok a könyv világáról és a szereplőkről, bámulatosak. Sajnos szerzői jogok miatt nem tehetek itt közzé belőlük, de utánanézve a világhálón, csodás képeket találhatsz.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: A Mars istenei


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.10.19. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. október 3., szerda

Robert E. Howard - Cormac Mac Art - A tenger tigrisei

Robert E. Howard - Cormac Mac Art - A tenger tigrisei
Robert E. Howard - Cormac Mac Art - A tenger tigrisei




Robert E. Howard hőse, Cormac Mac Art, dán vikingek csapatával kalandozott Arthur király idejében. 4 történet maradt fenn Howard hagyatékából, amelyek főszereplője Cormac, és ezek 1973 -ben jelentek meg a Tigers of the Sea című könyvben.
Magyarországon A tenger tigrisei címmel adták ki 1990 -ben. Majd 2012 -ben a Cormac Mac Art és a vikingek című kiadványban újra megjelentek ezek a történetek, de A tenger tigrisei novella különböző befejezésekkel.
Míg Conant a 60 -as években L. Spraque de Camp és Lin Carter írta tovább, a Cormac Mac Art történeteket – Howard nyomán – Andrew J. Ofutt folytatta, 1975 és 1977 között, 4 regény megírásával. Keith Taylor csatlakozott hozzá, így 1980 -ban és 1982 -ben két újabb kötettel bővült a sorozat. A tenger tigrisei 1995 -ös amerikai kiadásához David Drake is írt egy kisregény méretű történetet.




Cormac Mac Art, a gael



Cormac Mac Art egy gael harcos, aki Írországot elhagyva került a dán Koponyahasító Wulfhere és vikingjei közé. Ő a viking vezér jobbkeze és az ész a csapatban. Cormac több nyelven beszél, rengeteg helyen megfordult, ügyessége és csavaros esze miatt kiválóan alkalmas felderítésre, kémkedésre. A druida tudás és hagyomány híve, szokták an Cliuin -nak, vagyis Farkas -nak is hívni.


Cormac Mac Art és Koponyahasító Wulfhere


Wulfhere könnyen indulatba jövő, nagy termetű, kivételes harcos, aki számos viking főnökkel szemben táplál rossz viszonyt. Bár erős és harcias, távol áll tőle a kegyetlenség, képes a jó érdekében cselekedni. Általában elfogadja Cormac tanácsait, aki őt vezérként, s ketten együtt a viking harcosokkal számos kalandon esnek át, még több csatán jutnak túl sikeresen.




Cormac Mac Art és A tenger tigrisei történetek



A négy történet közül csak az egyik fantasy, a többi inkább történelmi fikció. Alább feltüntettem a címek 1990 -es és 2012 -es fordítását is, ahol különbözik.


The Night of the Wolf (1973), A farkas éjszakája (1990), Farkasok éjszakája (2012)



Thorvald és vikingjei uralják a piktek földjét, akik valaha barátsággal fogadták őket. Mivel megelégelték a túlkapásaikat, a pikt főnök felkeresi Thorvaldot, aki nem veszi komolyan. A pikt jelzi, hogy veszély fenyegeti őket, ha nem hagyják el a területüket.
Közben ott van a vikingek közt egy idegen, aki egy foglyot akar kiváltani. Thorwald embereivel csúnyán elintézi Brullát, a piktek főnökét, nem is gondolva, ezzel milyen veszedelmet zúdít a fejére.


A Farkasok éjszakája remekül megírt novella, parázs harcokkal és csatákkal tüzdelt. Kemény, és vad történet, amely végig tartja a feszültséget. Értékelésem: 8




The Temple of Abomination (1973), Az undor temploma (1990), A förtelem szentélye (2012)



Cormac, Wulfhere és a dán vikingek egy régi szentélyszerűséghez hasonló helyre vetődnek. Kísérteties alakok vannak a barlangszerű járatokban, és egy lyuk, amelynek az alja a végtelenbe veszik. Találnak egy megkínzott, haldokló, keresztény papot odaláncolva.


A tenger tigrisei könyvben ez volt az egyetlen, amely részleteiben is a fantasy műfajhoz tartozik. Anno nem jelezték, de a Cormac Mac Art és a vikingek könyvben már igen, hogy ez sem volt teljes kézirat. Két töredékből maradt fenn, és a történet közepe hiányzott, Richard Tierney egészítette ki. Hátborzongató és rejtelmes, adjunk neki egy 7 -est, ami nálam már nagyon jónak számít.


Tigers of the Sea (1973), A tenger tigrisei (1990, 2012)



A brit szigeten élő Gerinth király húgát, Helénét elrabolják, és senki sem tudja, hova vitték. Donal, a lantos, Wulfhere csapatát ajánlja a királynak, akik segíthetnének. Találkozva velük, megegyeznek. Velük tart Donal és Marcus is, aki a hercegnő jegyese.
Mivel nem tudják, hova vitték, csak egy nyom van, Cormac a régi népe közé vegyülve akarja kideríteni, merre menjenek. Ezért szakállat növeszt, hogy ne ismerjék fel, és egy este hozzájuk megy. Szerencséjére köztük van egy pikt vezető, aki tud a lányról, de ott van még valaki, aki a gael igazi kilétére is rájön…


A tenger tigrisei



A tenger tigrisei novella a 6. fejezetnél félbeszakad. Az 1990 -es A tenger tigrisei könyvben Richard Tierney befejezését olvashattuk. Sokáig nem is tudtam, hogy a végét nem Howard írta, mivel ezt elfelejtettek közölni a szerkesztők. Tökéletes, izgalmas történet, sok erőteljes szereplővel, nálam egyértelműen 10 -es.
A David Drake -féle befejezés nem tetszett, rövid, gyenge, és egészen eltér az addigi történetvezetéstől, legalábbis nem ezt várná az ember. A későbbi kiadásban a szerkesztők azt írták, hogy Richard Tierney csak egymás mellé rakosgatja Howard paneljeit, de hiányzik belőle a szerző szelleme. Viszont Drake -nál érezhető a howardi hagyományok követése. Lehet, hogy valamennyire így van, szerintem ennek ellenére sokszorosan felülmúlja a Tierney -féle befejezés a másikat.




Swords of the Northern Sea (1973), Az Északi-tenger kardjai (1990), Véres menyegző (2012)



Cormac, a gael, a viking Rőt Rognor szálláshelyén vesz részt az esti lakmározásban, amikor visszatér a viking főnök egyik embere, Hakon. Rognor bejelenti, hogy egy elfogott brit hölgyet fog feleségül venni másnap.
A lány, Tarala megjelenése elárulja tüzes vérét, és a főnök iránti utálatát. De felbukkan egy roggyant alak, a vén Anzace, aki elárulja, hogy valaki Rognor emberei közül meg akarja szöktetni a lányt. Erre elszabadul a pokol, a férfit elkapják, és Cormac az egyetlen, aki segíthet.


Ez is jó novella, a szokásos karakter típusokkal, bár itt a női szereplő sem átlagos. Van némi hasonlóság a tenger tigriseivel. Noha itt egészen másképp kezdődik a történet, a vége akár azé is lehetne némi különbséggel. Egyben magyarázat arra is, honnan merített ötletet Drake az előző történet befejezéséhez. Ez viszont Robert E. Howard eredetije, és megér egy 7.5 -öst.




Cormac Mac Art történetek jellemzés



Az 1990 -es és a 2012 -es magyar kiadás nem ugyanaz a fordítás, így vannak különbségek szóhasználatban, a mondatok leírásában. Az első könyvnél is kellett tudniuk a kiadóknak, hogy ezek nem teljesen eredetiek, de erről nem írtak semmit. 


Cormac Mac Art történetek

 
Sajnálom, hogy Howardnak nem sikerült több és teljes történetet írnia Cormacról, mert ezek nagyon jók. Az persze igaz, hogy többségük még csak nem is történelmi fantasy, hanem mint már említettem, történelmi fikció. Ha nem vet véget életének oly hamar, hatalmas és lenyűgöző hagyaték maradt volna utána. De így is rengeteg történetet hagyott örökül.
Az 1990 -es könyv utószavában a szerkesztő (Novák Csanád ?) bemutatja a fantasy műfajt és altípusait. Ez egy nagyon jó ismertető volt akkoriban, hiszen egy-két magazinon kívül nem sokat tudhattunk erről. Azonban Howard műveit – Conannal az élen – a hard fantasy -hoz sorolta, holott a kard és boszorkányság alműfajhoz tartozik. Ezzel kapcsolatban ajánlom a fantasy történetét bemutató írásomat is.




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.10.03. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.