Tarzan és az oroszlánember könyv bemutatás, kritika

Edgar Rice Burroughs Tarzan és az oroszlánember című műve 1933 novembere és 1934 januárja között, a Liberty magazinban jelent meg, 9 részben. Az ugyanezen évben kiadott könyv alak valamivel hosszabb verziójú. Ez a sorban a 18. Tarzan könyv (ha a Tarzan ikrek regényt nem számoljuk) és nem a 17., mint sok helyen áll. Vagyis a Tarzan és a párducemberek folytatása és nem előzménye. Magyarországon 1991-ben adta ki az Ifjúsági Lap és Könyvkiadó.

A könyv történetét lásd itt (csak a lényeg, s főleg az eleje, spoiler nélkül): Tarzan és az oroszlánember könyv tartalom

Tarzan és az oroszlánember szereplők jellemzése

A szerző számtalan szereplőt mozgat. Ezek nagy része az Afrikába érkező filmes stáb emberei, de feketék, bennszülöttek, arabok, és „gorillaemberek” is vannak.

A két lány közül az egyik Naomi Madison színésznő, a másik Rhonda Terry, a dublőre. Nagyon hasonlítanak egymásra, de természetük teljesen más. Naomi nyafka, kényes és fenn hordja az orrát, mellesleg rengetegszer elájul. Rhonda ezzel szemben bátor, szerény, és nem egyszer kellemetlen helyzetből menti ki társnőjét. Aki ezt észre sem veszi, természetesnek veszi, hogy kiszolgálják.

Orman, a rendező itt katasztrofális arcát mutatja. Rengeteget iszik, korbácsolja a fekete teherhordókat, de aztán… White őrnagy, a fehér vadász az egyik legjózanabb, mindent megtesz, hogy eljussanak céljukhoz. Pat O' Grady, a rendezőasszisztens a kellő pillanatban lép közbe, hogy a vadász és Orman vitája ne okozzon nagyobb bajt.

Blaine, a színész gyakran társalog a lányoknál, és Bill West is, a szimpatikus vezető operatőr, valamint néha az idősebb Gordon Z. Marcus. Stanley Obroski, az oroszlánember jó külsővel rendelkezik, de valójában egy gyáva alak, és folyton Naomi körül legyeskedik, aki a rendezővel van komoly viszonyban.

Az arabok itt segítőként vannak jelen, s mivel csak egyikük tud angolul, meglehetősen félreértik a fehérek szándékát. A filmbeli történetet valóságosnak hiszik… A Kwamundi által vezetett feketék pedig a szokásos helyi lakók, akiket a vad bennszülöttek támadása halálra rémiszt. A vad bansutók pont olyanok amit az ember elvár egy ilyen regényben.

A gorillaemberek a VII. Henrik korabeli Anglia főemberei tulajdonságaival vannak felruházva, melynek okait a regényben olvashatod. Erre nem szeretnék több szót vesztegetni, szórakoztató, ámde kevésbé hihető elemei a műnek.

Intelligens és beszélő gorillák már az aranyszőrű oroszlán felnevelését bemutató Tarzan regényben is megjelentek. De az események előrehaladása által az emberek változnak, s miközben sokan otthagyják a fogukat, a megmaradtaknak erősödik a jellemük, vagy megváltozik...

Burroughs – Tarzan és az oroszlánember értékelés, vélemény, elemzés

Az író eszméletlenül sok szereplőt mozgat, így a regény elején nehéz „elkapni”, ki kicsoda, micsoda. Az eleje nagyon szórakoztató, különösen onnan, amikor a vad bennszülöttek, a bansutók, folyamatosan támadják a filmforgató karavánt a mérgezett nyilaikkal.

Burroughs ezt a regényt a hollywoodi dzsungel filmek paródiájaként szánta. Ez leginkább az utolsó, plusz fejezetben ütközik ki. A vad támadások az őserdőben, majd az elrablások egészen izgalmassá tették ezt a történetet.

Amikor szétválnak a szereplők és sok ágon folytatódik a sztori, még élvezetesebb az olvasás. A több Tarzan könyvben előforduló hasonmás jelenség itt is megvan, Obroski hasonlít nagyon a majomemberre külsőleg. De azért, hogy sokan összetévesztik a dzsungel urával, az erős túlzás a könyvben, mert nem hasonlíthattak egymásra úgy mint az ikrek.

Már megszokhattuk, hogy Burroughs majd minden későbbi Tarzan könyvében egy-egy történelmi korból „ottfelejtett”, vagy éppen arra hasonlítható civilizációt mutat be. Itt éppen a középkori Angliáról kerül elő, de ezúttal másképp, hiszen mesterségesen (genetikusan) megváltoztatott (emberibbé tett) gorillákról van szó, ami nem kicsit fantasztikus.

Számomra nehéznek esett szőkének elképzelni Rhondát, természetre eleinte annyira más volt, mint Naomi. Kicsit zavaró volt, hogy a stábtagok mind azt hitték, Tarzanról, ő Obroski. Valamint egyáltalán nem tetszett, ami történt Obroskival a végén.

Amikor az utolsó fejezetben olvastam (még 1991-ben), kihez ment férjhez Rhonda, nem akartam hinni a szememnek. Burroughs mindig következetes volt, most elírta volna? Úgy érzem tévedett, ebben semmi logika nincs. Amúgy ez a rész – legalábbis a vége – Hollywood és a Tarzan filmek – paródiája, nem is kell komolyan venni.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Tarzan és az örök élet

Ajánlott cikk: A legjobb kalandregények

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.07.20. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.