Carlos Castaneda Ixtláni utazás könyv bemutatás

Az Ixtláni utazás Carlos Castaneda harmadik könyve a sorozatból, amely 1972-ben jelent meg. Magyarországon 1997-ben adta ki az Édesvíz Kiadó. A könyv nagy része az előző évek könyvekből kimaradt eseményeit ábrázolja, a többi pedig a nemrégiben általam bemutatott Másik világ kapujában után történő fontos eseményt.

Carlos Castaneda Ixtláni utazás tartalom

Carlos Castaneda ebben a műben előző könyveiből kihagyott epizódokat, tanításokat, eseményeket mutat be a kezdeti időszakból. Majd a könyv utolsó részén a „világ megállításához” vezető eseménysort meséli el.

A don Juannal való találkozások első éveiben számos párbeszéd zajlott közöttük, amelyeket akkor nem tartott fontosnak. Megismerhetjük a múlt eltüntetésének, fontosságérzetünktől való megszabadulásnak és szokásaink megszüntetésének módszereit.

Az Ixtláni utazás nagy része a „harcossá” válás lépéseiről szól, lenyűgöző olvasmányossággal, s a végén don Genaro által Castaneda fejlődésének egy újabb állomásához érkezik.

Ixtláni utazás könyv jellemzés, vélemény, elemzés

Nagy szerencse, hogy Castaneda újra elővette a régi jegyzeteit, és leírta az elmaradt eseményeket. Az Ixtláni utazás könyv nagy része az egyik legélvezetesebb olvasmány az egész Castaneda sorozatból. Nem is szólva a rendkívül gyakorlatias tanácsokon, amelyek teljesen át tudják alakítani az életet.

„ – Múltadat állandóan meg kell újítanod azzal, hogy minden tettedet elmeséled szüleidnek, rokonaidnak, barátaidnak. Ha viszont nincs múltad, nincs szükség magyarázatra; senki sem haragszik a cselekedeteid miatt, senki sem csalódik benned. És ami a legfontosabb, senki sem köt gúzsba a gondolataival.” Don Juan Matus

Hihetetlenül olvasmányos a könyv, szinte le sem lehet tenni, amikor a párbeszédek folynak don Juannal a sivatagi kószálásuk közben. A válaszok annyira mellbevágóak, az ember érzi, hogy saját életében ugyanúgy lejátssza ezeket a „lemezeket”, amiket mások adtak.

A múltunktól, illetve a múlt korlátozó energiáitól való megszabadulás nagyon gyakorlatias dolog, csakúgy, mint a fontosságérzetünk energetikai súlyától. Nekem mindig is a szokásainktól való megszabadulás tetszett a legjobban, mivel megfigyeltem, hogy majd minden ember a szokásai rabja.

A halál „tanácsadóként” való alkalmazása nagy belső erőket rejt magában:

„Összpontosíts arra, hogy nincs idõd, és hagyd, hogy cselekedeteid ebbõl fakadjanak! Legyen minden, amit csinálsz, az utolsó földi csatád! Csak így lesz jogos erõ a tetteidben. Különben életed végéig bátortalanul csinálsz mindent.” Don Juan Matus

Ebben a könyvben temeti be először Carlost, bár nem földbe, hanem földdel beszórt gallyak alá, és tanítja meg az erő vadászatára. Az a rész jól belém ivódott, amikor a hegyekbe mennek és egészen más tájat észlel, mint ami valójában ott van.

Itt beszél don Juan a személyes erőről is:

„– Mi az a személyi erő?

– A személyi erő: érzés – mondta. – Mintha szerencsés lenne az ember. Nevezhetnénk hangulatnak is. Személyi erõt mindenki a saját származásától függetlenül szerezhet. Már mondtam, hogy a harcos az erõre vadászik, s én arra tanítalak, miképpen kell rá vadászni, és elraktározni.

...Ilyen az erõ. Parancsol nekünk, és ugyanakkor engedelmeskedik. Az erõt vadásza csapdába csalja, és sajátjaként megõrzi. Így növekszik a személyi erõ, és elõfordulhat olyan harcos, akinek annyi személyes ereje lesz, hogy bölccsé válik. “

Megjegyzés: Ha érdekel ez a téma, ajánlom “A személyes energia mesterei” című könyvemet. Ott többről van szó, és részletesen végigvezetlek minden gyakorlatsoron amely a személyes energiád növeléséhez, s ezáltal életed „újjáteremtéséhez” vezet.

A „nemtevés” gyakorlása hasonlít egy kicsit a keleti zen gyakorlatokhoz, bár itt inkább energetikai oka van. Don Juan szerint a nemtevés vezet el a „látáshoz”, amikor elménk nem azt a világot rakja össze, amit kondicionálással gyermekkorunktól fogva megtanultunk.

Amikor Castaneda elmondja, hogy pocséknak érzi magát, don Juan azt javasolja, egy ideig hazudja az ellentétét önmagának.

„– De don Juan, mi értelme lenne ily módon hazudni?

– Hozzáköthet egy másfajta tevéshez, s rájöhetsz, hogy mindkét tevés hazugság, valótlan, és csak az idõdet vesztegeted azzal, ha bármelyikükhöz is kötöd magad, mert az egyetlen, ami valóságos, az a benned lévõ halandó lény. Ehhez a lényhez eljutni nem más, mint az én nemtevése. “

Itt fordul először elő sivatagi barangolásaik során, hogy fiatal növendékekkel találkoznak, akik egy másik tanítóhoz tartoznak. Don Juan különös jelenséget mutat be azzal, hogy mindegyikük számára más alakban jelenik meg, pontosabban úgy látják, ahogy az ő személyes erőkörükhöz kapcsolódik.

A másik helyzet, amiben Carlos volt, amikor a jaki indiánok és mexikóiak egy kis ünnepségre gyűlnek össze, sok emberrel előfordult már. Az emberek ugratták és nem tudta uralni a helyzetet. Don Juan elmondta, hogy is áll ezzel:

„ – Akárhova mehetsz, de ha elmész, teljes felelősséget kell vállalnod a tettedért. A harcos átgondoltan éli az életét. Csak akkor megy el egy ilyen találkozóra vagy mulatságra, ha a terve azt követeli meg. Tehát teljesen ura marad a helyzetnek, s mindent megtesz, amit szükségesnek ítél.”

Az ixtláni utazás

Don Genaro mesterkedései vezetik el Castanedát a világ megállításához. Ennek során „eltünteti a kocsiját”, amit ő sehol sem talál. Olvasva az egész kevésbé érthető, mármint ha magyarázatokat keres az ember, nem tudhatjuk, mit csináltak.

Mindenesetre az biztos, hogy Genaro Carlos energiatestével csinált valamit, amitől ő teljesen „átkapcsolt” a másik érzékelésre, és utána már kapálódzott az értelem magyarázatai után. Majd egyedül kellett kimennie a vadonba, csak az érzéseire hagyatkozva.

A különleges találkozás a prérifarkassal – amely kommunikált – különösen misztikus színezetet adhat az egésznek. De don Juan józan magyarázatai megmutatják, hogy maga az átélés csak csak egy formája annak, ahogyan felfogjuk a dolgokat.

„...attól a naptól kezdve, hogy megszületünk, elkezdik mondani nekünk, milyen a világ, folyton mesélik, hogy így és emígy történnek a dolgok; ennélfogva természetesen nem tudjuk másként látni a világot, mint amilyennek a többi ember mondja.” Don Juan Matus

Nehéz egy cikkben akár csak felszínesen közvetíteni egy ilyen könyv lényegét. Ezt olvasni kell. Megjegyzem, ha valakit a mondanivalója nem érdekel, akkor is élvezné, mert gördülékeny és érdekfeszítő a szöveg. Egy életre való gyakorlati tanácsot kapunk, melyek igazának megéléséhez évek is eltelhetnek. De akkor az ember megilletődik; milyen csodálatos is a mindenség!

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Mesék az erőről

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.05. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.