Carlos Castaneda Mesék az erőről könyv bemutatás

Carlos Castaneda Mesék az erőről könyve 1974-ben jelent meg az USA-ban, és 1998-ban Magyarországon. A don Juannal való tanítások csúcspontját mutatja be, és a végső beavatást, don Genaro tanítványaival együtt.

A Mesék az erőről lezár egy szakaszt a Castaneda sorozatban. Befejeződik a szerző tanítása, s az ezt követő könyvekben más irányvonalat vesznek az események.

Carlos Castaneda Mesék az erőről tartalom

Carlos Mexikóba utazik don Juanhoz, de egy érzésre megáll utóbbi sonorai házánál és ott találja az idős indiánt. Többször találkoznak a „tudomással”, melynek során egy pillét látnak a bokorban.

Carlos feladatot kap, hogy 48 ismerősét idézze meg. Ezen gyakorlat során auraszerű alakban jelennek meg előtte. Nemsokára felbukkan don Genaro is, és megmutatja, mi az alakmás.

A későbbiekben Mexikóvárosban találkoznak, ahol a szerző lenyűgöző ismereteket kap az emberi lény két fő alkotóeleméről. Ezt további cselekmények követik, melynek során don Juan és don Genaro elképesztő dolgokat „láttatnak” a testével.

Castaneda Mesék az erőről könyv bemutatás

Bár három fő részből áll a Mesék az erőről könyv, én négy részre osztottam tartalom szempontjából. Az első, amikor a főszereplő találkozik tanítójával, és annak házánál érzékeli a tudomást, valamint megismeri az alakmást.

A második hosszú rész, a tonál és a naguál nagyon hatásos bemutatása, amelyet sosem felejtek el. A harmadik rész Castaneda felkészítése, Genaro és Juan Matus munkálkodása az energiatestén. Ez nem az értelemnek szól, így inkább érdekes cselekvéssor, átélt események láncolata.

Ezzel készítették fel a későbbi eseményekre, majd a Genaro tanítványaival való ismételt találkozás mintegy bevezetés a „fináléba”, amely az egésznek a csúcspontja. Ez a tanítványok beavatásáról szól, melynek során tudatosan átlépnek energiatestükbe, valamit don Juan társaságának távozásáról (amely csak a következő kötetben kerül kifejtésre).

Az egész felkészítési folyamat – bár teljesen másként zajlott le – engem Elisabeth Haich képzésére, s beavatására emlékeztetett. Itt ugyanúgy rendbe teszik az ember energiatestét, ami így késszé válik a „magasabb lény” (itt naguál) befogadására. De maga a két könyv ég és föld, itt sokkal lazább a megközelítés.

Carlos Castaneda Mesék az erőről élmények, jellemzés, értékelés

A Mesék az erőről három nagy részből álló könyvének a második része sokáig nagy kedvencem volt. Ez mutatja be a tonál és a naguál jelentését, amely csodálatos magyarázat a világ energetikai működésére. Éppen húsz éve, 1998-ban olvastam ezt a könyvet, és akkor lenyűgözött.

A könyv elején Castaneda elmondja tanítójának, hogy több olvasója szemére vetette, „nagy titkokat” nem szabadna nyilvánosan elárulnia, leírnia. Don Juan válasza erre ez volt:

“– Mindegy, ki mit tár fel, vagy mit tart meg magának - mondta. - Mindaz, amit teszünk, ami és aki vagyunk, a személyes erőnkön nyugszik. Ha elegendő erő áll a rendelkezésünkre, egyetlen kimondott szó is sorsfordító jelentőségű. Ám, ha nincs elég személyes erőnk, feltárulhat előttünk a legkáprázatosabb bölcsesség is, és egy hajszálnyi változást sem idéz elő.”

A sok gyakorlat után, ami Juan Matus házánál, vagy annak közelében történik, Carlos már egész jól érzékeli távol levő emberek energiatestét. Mikor Genaro megjelenik, és újra mindenféle furcsa dolgot művel nekem azonnal beugrott: asztrális testével van jelen! Ők ezt alakmásnak nevezték.

A könyv belső része, amely a tonál és a naguál bemutatásáról szól, valódi mestermű. Elképesztő ahogy don Juan felhasználja a mindennapi élet történéseit az események mögött megbúvó energetikai valóság bemutatására.

Carlos mintegy „véletlenül” bukkan tanítójára Mexikóvárosban, aki öltönyével meghökkenti. Aznap látnak egy embert, aki végleg készül elhagyni a testét. Másnap egy étteremben don Juan bámulatos bemutatót tart a tonál és a naguál mibenlétéről.

Szinte bármi, ami Carlosnak eszébe jut, a tonál része, és alig tudja felfogni, mi is lehet a naguál. A naguál, a láthatatlan, megnevezhetetlen valami, amelyet ha le akarunk írni, a leírás által a tonál részévé tesszük, és máris nem arról beszélünk, ami valójában.

„ ...Születésünk pillanatától érzékeljük, hogy két részből állunk. A születés időpontjában, és egy ideig utána is, a naguál tölt el. Aztán rádöbbenünk, hogy szükségünk van egy párra is, ha működni akarunk a világban. A kezdet kezdetétől a hiányzó tonálból fakad a tökéletlenség érzése. Azután kifejlődik a tonál, és annyira nélkülözhetetlenné válik a működésünkhöz, hogy elhomályosítja a naguál ragyogását, felülkerekedik rajta. És miután teljesen tonállá válunk, semmi mást nem teszünk, csak a tökéletlenség régi érzését gyarapítjuk; ez az érzés tehát elkísér a születésünk pillanatától, és örökösen azt bizonygatja, hogy nincs semmiféle másik rész, ami kiteljesíthetne minket.”

Amikor egy park padján ülnek, don Juan rengeteg embert „láttat” Carlossal, a tonáljukat tekintve. Nagyon tanulságos, ahogy a gyenge tonállal rendelkezőket nem szerencsétleneknek, vagy ilyen adottsággal születetteknek vallja, hanem olyanoknak, akik nem törődtek a tonáljukkal.

A megfelelő és a jó tonál megjelenése világosan mutatja a különbséget az emberek között. Másnap történik az az érdekes dolog, amikor don Juan meglöki a szerzőt és másfél mérfölddel arrébb kötnek ki a városban egy pillanat alatt. Egyébként ezt a jelenetet említi meg Kyriacos C. Markides is, A ciprusi mágus című könyvében.

Amikor Genaróval mindenféle fura dolgokat láttatnak vele az ő háza közelében, az az értelmünk számára már nehezen követhető. Akárhányszor olvasom, nem tudok vele mit kezdeni, bár későbbi könyvekben részben megmagyarázzák. Utána viszont don Juan részletes összegzései a „végső művelet” előtt, ismét lenyűgözőek.

Kiderül, hogy minden, amit tett Carlossal, a tonáljának a tisztítására és átrendezésére szolgált. Don Genaro pedig a naguál megjelenítésével tudta így megnyitni a „buborékját”. Ez a buborék nem más, ami gyermekkorunktól kezdve észlelésünk határait formálja, és egyre zártabb lesz azon „leírások” hatására, amelyeket környezetünk ad nekünk.

Ez a leírás alakítja ki a világképet, s az egyén egy ponton túl már semmi mást nem érzékel a valóságból, mint ami ezen belül van. A tanító feladata a leírás elgyengítése egy másik leírással, s egyben a rendrakás, miáltal a tanítvány képessé válik a buborékon kívüli, tágasabb valóság megismerésére.

Ha nem lennének a hosszabb, Genaróval végrehajtott furcsa jelenetek, amik érdekesek, de az értelemmel nem tudunk vele mit kezdeni, talán ez a legkáprázatosabb könyv a sorozatból. Az a tudás, amit itt kézhez kapunk, a világon a leggyakorlatiasabb, az átlagos – 3 D -s világba belemerevedett – ember azonban nem tud mit kezdeni vele.

Megfigyelésem szerint harmóniában a van a Rudolf Steiner által leírt emberi energetikai működésekkel és más beavatási iskolák módszereivel. De annyira sajátos, mondhatni tolték eredetű a megközelítés és a módszerek, hogy kétségkívül elkápráztat.

Az egészből csupán az zavaró, hogy egészen don Juan társaságának távozásáig, azok tagjairól alig esik szó. A későbbi regényekben pedig folyamatosan, ami azt jelenti, hogy a szerző, ezekre az élményekre akkor még nem emlékezett, hiszen a másik tudatállapotában történtek meg vele.

A Mesék az erőről könyv csúcspontja a szakadékba való leugrás. Először az alakmással (asztráltestben, energiatestben), majd teljes valójukban. Ez csak sok év „harcos” életmódja és energiatesti gyakorlata révén végrehajtható. Egy átlagember képtelen rá, és kétségkívül halálát okozná.

Abban a jelenetben, amikor Carlos egyszerre sok én -nek érezte magát, sikerült tudatosan átélnie magasabb valója teljességét. Ehhez teljes tudatossággal kellett elválnia fizikai testétől, és az átélt élményeket felfognia. A végső, szakadékba ugrás leírása elmarad, ennek a lényegét a következő könyvben próbálja kideríteni a szerző.

Különleges egy könyv a Mesék az erőről. A hétköznapi élet forgatagában élő ember alig fogja fel a benne rejlő hatalmas tudást. Hiszen mindannyian a világ leírása bűvöletében élünk, amelyet születésünktől fogva tanítottak nekünk. De nyitva áll a lehetőség a leíráson kívüli – teljes valóság – megismerésére.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Előző rész: Ixtláni utazás

Folytatás: Az erő második köre

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.26. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.