Robert
E. Howard
hőse, Cormac
Mac Art,
dán vikingek csapatával kalandozott Arthur
király idejében. 4
történet maradt fenn
Howard
hagyatékából, amelyek főszereplője Cormac, és ezek 1973 -ben
jelentek meg a Tigers
of the Sea
című könyvben.
Magyarországon
A
tenger tigrisei
címmel adták ki 1990 -ben. Majd 2012 -ben a Cormac
Mac Art és a vikingek
című
kiadványban újra megjelentek ezek a történetek, de A
tenger tigrisei
novella különböző befejezésekkel.
Míg
Conant a 60 -as években L.
Spraque de Camp és Lin Carter írta tovább, a
Cormac
Mac Art történeteket – Howard
nyomán
– Andrew
J. Ofutt
folytatta, 1975 és 1977 között, 4 regény megírásával. Keith
Taylor csatlakozott
hozzá, így 1980 -ban és 1982 -ben két újabb kötettel bővült a
sorozat. A
tenger tigrisei
1995 -ös amerikai kiadásához David
Drake
is írt egy kisregény méretű történetet.
Cormac Mac Art, a gael
Cormac
Mac Art egy gael harcos, aki Írországot elhagyva került a dán
Koponyahasító Wulfhere és vikingjei közé. Ő a viking
vezér jobbkeze és az ész a csapatban. Cormac több nyelven
beszél, rengeteg helyen megfordult, ügyessége és csavaros esze
miatt kiválóan alkalmas felderítésre, kémkedésre. A druida
tudás és hagyomány híve, szokták an Cliuin -nak, vagyis
Farkas -nak is hívni.
Wulfhere
könnyen indulatba jövő, nagy termetű, kivételes harcos, aki
számos viking főnökkel szemben táplál rossz viszonyt. Bár erős
és harcias, távol áll tőle a kegyetlenség, képes a jó
érdekében cselekedni. Általában elfogadja Cormac
tanácsait, aki őt vezérként, s ketten együtt a viking
harcosokkal számos kalandon esnek át, még több csatán jutnak túl
sikeresen.
Cormac Mac Art és A tenger tigrisei történetek
A
négy történet közül csak az egyik fantasy, a többi inkább
történelmi fikció. Alább feltüntettem a címek 1990 -es és 2012
-es fordítását is, ahol különbözik.
The Night of the Wolf (1973), A farkas éjszakája (1990), Farkasok éjszakája (2012)
Thorvald
és vikingjei uralják a piktek földjét, akik valaha barátsággal
fogadták őket. Mivel megelégelték a túlkapásaikat, a pikt főnök
felkeresi Thorvaldot,
aki nem veszi komolyan. A pikt jelzi, hogy veszély fenyegeti őket,
ha nem hagyják el a területüket.
Közben
ott van a vikingek közt egy idegen, aki egy foglyot akar kiváltani.
Thorwald embereivel
csúnyán elintézi Brullát,
a piktek főnökét, nem is gondolva, ezzel milyen veszedelmet zúdít
a fejére.
A
Farkasok éjszakája remekül megírt novella, parázs
harcokkal és csatákkal tűzdelt. Kemény, és vad történet, amely
végig tartja a feszültséget. Értékelésem: 8
The Temple of Abomination (1973), Az undor temploma (1990), A förtelem szentélye (2012)
Cormac,
Wulfhere és a
dán vikingek egy régi szentélyszerűséghez hasonló helyre
vetődnek. Kísérteties alakok vannak a barlangszerű járatokban,
és egy lyuk, amelynek az alja a végtelenbe veszik. Találnak egy
megkínzott, haldokló, keresztény papot odaláncolva.
A
tenger tigrisei könyvben ez volt az egyetlen, amely részleteiben is
a fantasy műfajhoz tartozik. Anno nem jelezték, de a Cormac Mac
Art és a vikingek könyvben már igen, hogy ez sem volt teljes
kézirat. Két töredékből maradt fenn, és a történet közepe
hiányzott, Richard Tierney egészítette ki. Hátborzongató
és rejtelmes, adjunk neki egy 7 -est, ami nálam már nagyon jónak
számít.
Tigers of the Sea (1973), A tenger tigrisei (1990, 2012)
A
brit szigeten élő Gerinth
király húgát, Helénét
elrabolják, és senki sem tudja, hova vitték. Donal,
a lantos, Wulfhere
csapatát ajánlja a királynak, akik segíthetnének. Találkozva
velük, megegyeznek. Velük tart Donal
és Marcus is,
aki a hercegnő jegyese.
Mivel
nem tudják, hova vitték, csak egy nyom van, Cormac
a régi népe közé vegyülve akarja kideríteni, merre menjenek.
Ezért szakállat növeszt, hogy ne ismerjék fel, és egy este
hozzájuk megy. Szerencséjére köztük van egy pikt vezető, aki
tud a lányról, de ott van még valaki, aki a gael igazi kilétére
is rájön…
A
tenger tigrisei novella a 6. fejezetnél félbeszakad. Az 1990
-es A tenger tigrisei könyvben Richard Tierney
befejezését olvashattuk. Sokáig nem is tudtam, hogy a végét nem
Howard írta, mivel ezt
elfelejtettek közölni a szerkesztők. Tökéletes, izgalmas
történet, sok erőteljes szereplővel, nálam egyértelműen 10
-es.
A
David Drake -féle befejezés nem tetszett, rövid, gyenge, és
egészen eltér az addigi történetvezetéstől, legalábbis nem ezt
várná az ember. A későbbi kiadásban a szerkesztők azt írták,
hogy Richard Tierney csak egymás mellé rakosgatja Howard
paneljeit, de hiányzik belőle a szerző szelleme. Viszont Drake
-nál érezhető a howardi hagyományok követése. Lehet, hogy
valamennyire így van, szerintem ennek ellenére sokszorosan
felülmúlja a Tierney -féle befejezés a másikat.
Swords of the Northern Sea (1973), Az Északi-tenger kardjai (1990), Véres menyegző (2012)
Cormac,
a gael, a viking Rőt Rognor
szálláshelyén vesz részt az esti lakmározásban, amikor
visszatér a viking főnök egyik embere, Hakon.
Rognor bejelenti,
hogy egy elfogott brit hölgyet fog feleségül venni másnap.
A
lány, Tarala
megjelenése elárulja tüzes vérét, és a főnök iránti
utálatát. De felbukkan egy roggyant alak, a vén Anzace,
aki elárulja, hogy valaki Rognor
emberei közül meg akarja szöktetni a lányt. Erre elszabadul a
pokol, a férfit elkapják, és Cormac
az egyetlen, aki segíthet.
Ez
is jó novella, a szokásos karakter típusokkal, bár itt a női
szereplő sem átlagos. Van némi hasonlóság a tenger tigriseivel.
Noha itt egészen másképp kezdődik a történet, a vége akár azé
is lehetne némi különbséggel. Egyben magyarázat arra is, honnan
merített ötletet Drake az előző történet befejezéséhez.
Ez viszont
Robert E. Howard eredetije, és megér egy 7.5 -öst.
Cormac Mac Art történetek jellemzés
Az
1990 -es és a 2012 -es magyar kiadás nem ugyanaz a fordítás, így
vannak különbségek szóhasználatban, a mondatok leírásában. Az
első könyvnél is kellett tudniuk a kiadóknak, hogy ezek nem
teljesen eredetiek, de erről nem írtak semmit.
Sajnálom,
hogy Howardnak nem sikerült több
és teljes történetet írnia Cormacról, mert ezek nagyon
jók. Az persze igaz, hogy többségük még csak nem is történelmi
fantasy, hanem mint már említettem, történelmi fikció. Ha nem
vet véget életének oly hamar, hatalmas és lenyűgöző hagyaték
maradt volna utána. De így is rengeteg történetet hagyott örökül.
Az
1990 -es könyv utószavában a
szerkesztő (Novák Csanád ?) bemutatja a fantasy műfajt és
altípusait. Ez egy nagyon
jó ismertető volt akkoriban, hiszen egy-két
magazinon kívül nem sokat tudhattunk erről. Azonban Howard
műveit – Conannal az élen – a hard fantasy -hoz sorolta, holott
a kard és boszorkányság alműfajhoz tartozik. Ezzel
kapcsolatban ajánlom a fantasy
történetét bemutató írásomat is.
Ha
tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások
is megismerjék, meg is oszthatod!
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.10.03. -
engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés