2018. november 6., kedd

Thuvia, a Mars lánya - Edgar Rice Burroughs regénye

Thuvia, a Mars lánya – Edgar Rice Burroughs regénye

Thuvia, a Mars lánya Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1914-ben írt. Ez az előző cikkben bemutatott A Mars ura folytatása, amely a Mars sorozat negyedik része. A történet főszereplői a második és harmadik kötetben már megismert Ptarth -i Thuvia, és Carthoris, John Carter fia.

Az előző Mars történeteket közlő magazin összeolvadt egy másikkal, és az új neve All-Story Weekly lett. Új szerkesztő, Robert H. Davis közreműködésével, a szerző által megírt sztorit két évvel később, 1916 -ban tették közzé, 3 részletben. Könyv alakjában 1920 -ban jelent meg Amerikában. Hazánkban a 20 -as években a Fővárosi Könyvkiadónál adták ki, majd 1992 -ben az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg újra.

A műfaja az előző regényhez hasonlatosan bolygóközi románc. A történet alapját röviden itt olvashatod el. Az 1910 -es évek közepe Burroughs egyik legmozgalmasabb időszaka volt, miközben Hollywoodba is próbált betörni, kevés sikerrel. Ez is oka lehetett, hogy a negyedik Mars regény csak késve látott napvilágot.

Thuvia, a Mars lánya elemzés, kritika, jellemzés, értékelés

A negyedik Mars regény egy új korszak kezdetét jelentette a sorozatban, melynek során minden kötet más-más hőst kapott. Ennek első lépéseként a szerző John Carter fiát, Carthorist hozta előtérbe, mellé pedig Thuviát a másik főszereplőnek.

Thuvia, a Mars lánya - megjelenés az All-Story Weekly -ben

A regény végén egy jó kis lexikon található, benne az összes eddigi részekből megismert nevek bemutatásával. Egyébként ez a könyv rövidebb, mint az előzőek. Az elején mindjárt az első meglepetés Thuvia húzódozása Carthoris -tól, hiszen a harmadik regény végén össze voltak borulva. Bár az is furcsának tűnt, mert ott meg semmi előzménye sem volt.

Azon is csodálkoztam, hogy rabszolgavásárt említenek, amelyet Carthoris vezetett. Ezt meg hogy a csodába tűrik? Rabszolgaság a nemes Héliumban? Ennél a kötetnél már várható volt, hogy az író elkezd újabb és újabb népeket, lényeket kitalálni a Mars legkülönfélébb részein.

Az elme teremtette harcosok, és az egész Lothar -i filozófia érdekes volt. A való életben is nagy hatása van, mennyire él meg valaki valóságosnak valamit. Az elképzelt és „megteremtett” Lothar -i fantom íjászok szépen elintézték a támadó zöld harcosokat, akik elhitték létüket.

Az Aanthor város ősi börtönéről és kazamatáiról nekem a Conan történetek jutottak eszembe, mint például a Conan, a bosszúálló. Itt kezdett igazán kalandossá válni a történet, és többfelé ágazhatott volna, azonban az író másképp döntött. Kar Komak, az íjász, üde színfolt volt, személyisége a Carthoris apja által lelt barátokra emlékeztetett az előző kötetekből.

A legnagyobb különbség az előző három regényhez képest, hogy most nem első szám első személyben éljük át a sztorit, hanem első szám harmadik, illetve néha a szereplők gondolatai szemszögéből. Az viszont továbbra is furcsa számomra, hogy a marsi városokban ismeretlen a lopás, de a gyilkosság mindennapos. Miért? Erre az író sosem adott választ.

Ahogyan a különböző vörös népeket egymásra uszította egy ravasz ármánykodás, számomra kicsit nehezen hihetőnek tűnt. A több flotta harcáról csak a „távolból” értesülünk. Megtudjuk, hogy a sárga és a fekete emberek csapatai is útra kelnek, bár ezúttal elmaradnak a nagy háborúk. A Thuvia, a Mars lánya nem erről szól. Ez egy külön bejáratú kaland, amely néhány órára kellemesen leköti az olvasót.

A Lothar -i fantom íjászok

A negatív szereplők, mint a dusari Astok, más Burroughs regényekben, mint például a Tarzan és az elveszett birodalomban szereplő gonosz, de gyáva karakterekre emlékeztettek. Egyébként ennél a regénynél nincsen visszautalás arra, hogyan jutott a történet az íróhoz Cartertől, mint az első két kötetnél.

Amúgy Burroughs -nál számtalanszor visszatérő motívum az ellenkező nemű főszereplők kölcsönös büszkesége és félreértések sorozata, ami meggátolja, hogy egymásra találjanak. Ez itt is nagyon szembetűnő, ezért is éreztem néha kicsit nehezebben hihetőnek. Carthoris útja – ha nem is múlta felül apja káprázatos élményeit – számos újdonsággal szolgált, hogy a Mars regényfolyam továbbra is lekössön.

Értékelés (saját tetszési indexem)

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: A Mars sakkjátékosai

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!