Thuvia,
a Mars lánya Edgar
Rice Burroughs regénye, amelyet 1914-ben írt. Ez az előző
cikkben bemutatott A
Mars
ura
folytatása, amely a Mars sorozat negyedik része. A történet
főszereplői a második és harmadik kötetben már megismert Ptarth
-i Thuvia, és Carthoris, John Carter fia.
Az
előző Mars történeteket közlő magazin összeolvadt egy
másikkal, és az új neve All-Story
Weekly lett. Új szerkesztő, Robert H. Davis közreműködésével,
a szerző által megírt sztorit két évvel később, 1916 -ban
tették közzé, 3 részletben. Könyv alakjában 1920 -ban jelent
meg Amerikában. Hazánkban a 20 -as években a Fővárosi
Könyvkiadónál adták ki, majd 1992 -ben az Ifjúsági
Könyvkiadónál jelent meg újra.
A
műfaja az előző regényhez hasonlatosan bolygóközi románc. A
történet alapját röviden itt
olvashatod el. Az 1910 -es évek közepe Burroughs
egyik legmozgalmasabb időszaka volt, miközben Hollywoodba is
próbált betörni, kevés sikerrel. Ez is oka lehetett, hogy a
negyedik Mars regény csak késve látott napvilágot.
Thuvia, a Mars lánya elemzés, kritika, jellemzés, értékelés
A
negyedik Mars regény egy új korszak kezdetét jelentette a
sorozatban, melynek során minden kötet más-más hőst kapott.
Ennek első lépéseként a szerző John Carter fiát,
Carthorist hozta előtérbe, mellé pedig Thuviát a
másik főszereplőnek.
Thuvia,
a Mars lánya
- megjelenés
az All-Story Weekly -ben
|
A
regény végén egy jó kis lexikon található, benne az összes
eddigi részekből megismert nevek bemutatásával. Egyébként ez a
könyv rövidebb, mint az előzőek. Az elején mindjárt az első
meglepetés Thuvia húzódozása Carthoris -tól,
hiszen a harmadik regény végén össze voltak borulva. Bár az is
furcsának tűnt, mert ott meg semmi előzménye sem volt.
Azon
is csodálkoztam, hogy rabszolgavásárt említenek, amelyet
Carthoris vezetett. Ezt meg hogy a csodába tűrik?
Rabszolgaság a nemes Héliumban? Ennél a kötetnél már várható
volt, hogy az író elkezd újabb és újabb népeket, lényeket
kitalálni a Mars legkülönfélébb részein.
Az
elme teremtette harcosok, és az egész Lothar -i filozófia
érdekes volt. A való életben is nagy hatása van, mennyire él meg
valaki valóságosnak valamit. Az elképzelt és „megteremtett”
Lothar -i fantom íjászok szépen elintézték a támadó zöld
harcosokat, akik elhitték létüket.
Az
Aanthor város ősi börtönéről és kazamatáiról nekem a
Conan történetek jutottak eszembe, mint például a Conan,
a bosszúálló. Itt kezdett igazán kalandossá válni a
történet, és többfelé ágazhatott volna, azonban az író
másképp döntött. Kar Komak, az íjász, üde színfolt
volt, személyisége a Carthoris apja által lelt barátokra
emlékeztetett az előző kötetekből.
A
legnagyobb különbség az előző három regényhez képest, hogy
most nem első szám első személyben éljük át a sztorit, hanem
első szám harmadik, illetve néha a szereplők gondolatai
szemszögéből. Az viszont továbbra is furcsa számomra, hogy a
marsi városokban ismeretlen a lopás, de a gyilkosság mindennapos.
Miért? Erre az író sosem adott választ.
Ahogyan
a különböző vörös népeket egymásra uszította egy ravasz
ármánykodás, számomra kicsit nehezen hihetőnek tűnt. A több
flotta harcáról csak a „távolból” értesülünk. Megtudjuk,
hogy a sárga és a fekete emberek csapatai is útra kelnek, bár
ezúttal elmaradnak a nagy háborúk. A Thuvia, a Mars lánya
nem erről szól. Ez egy külön bejáratú kaland, amely néhány
órára kellemesen leköti az olvasót.
A
Lothar -i fantom íjászok
|
A
negatív szereplők, mint a dusari Astok, más Burroughs
regényekben, mint például a Tarzan
és az elveszett birodalomban szereplő gonosz, de gyáva
karakterekre emlékeztettek. Egyébként ennél a regénynél nincsen
visszautalás arra, hogyan jutott a történet az íróhoz Cartertől,
mint az első két kötetnél.
Amúgy
Burroughs -nál számtalanszor
visszatérő motívum az ellenkező nemű főszereplők kölcsönös
büszkesége és félreértések sorozata, ami meggátolja, hogy
egymásra találjanak. Ez itt is nagyon szembetűnő, ezért is
éreztem néha kicsit nehezebben hihetőnek. Carthoris útja – ha nem
is múlta felül apja káprázatos élményeit – számos
újdonsággal szolgált, hogy a Mars regényfolyam továbbra is
lekössön.
Értékelés
(saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen,
1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes,
elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő,
10-abszolút csúcs)
Folytatás:
A
Mars sakkjátékosai
Ha
tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások
is megismerjék, meg is oszthatod!
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.06. -
engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés