Taisha Abelar – Absztrakt repülés könyvajánló, értékelő

Taisha Abelar – Absztrakt repülés könyve először 1992-ben jelent meg az USA -ban, The Sorcerer’s Crossing: A Woman’s Journey címmel. Taisha – eredeti nevén Maryann Simko – egyike a volt annak a 3 nőnek, akik Castaneda új társaságát alkották, akikkel megjelent a 90-es évek elején.

Taisha Abelar – Absztrakt repülés tartalom, történet

Taisha az USA délnyugati részén, az országút mentén, hegyeket figyelve találkozik Carlával. Carla nála idősebb, de külsőleg meghatározhatatlan korúnak tűnő asszony, aki hozzá hasonlóan járt a Távol-Keleten és tanult harcművészeteket.

Könnyen beszélgetésbe elegyednek, és Carla meghívja magához Mexikó északi részébe. Egy étkezőnél megállva tengeri állatokat esznek, majd tovább utaznak. Egy különleges ház az, ahol a nő lakik.

Tizenhatan élnek ott, de most nincs ott senki más, és csak a ház egyik oldalába léphet be. Hamarosan megismeri a hatalmas házőrző kutyát, amely rendkívül érzékeny bizonyos szavakra. A házban és a környezetben is minden rejtélyes, mintha nem hétköznapi hely lenne. Taisha érzi, hogy nincs visszaút, innentől gyökeresen megváltozik az élete.

Taisha Abelar – Absztrakt repülés könyvajánló

A mű Carlos Castaneda bevezetőjével kezdődik, ahol leírja, hogy Taishának is sok évébe tellett, mire a mű elkészülhetett, el kellett sajátítania, hogy mindenre emlékezni tudjon és magasabb tudatállapotból leírja a történetét..

Hasonlít a ház leírása Florinda Donner leírására az Álomban ébren -ből. A kutyának itt is nagy jelentősége van. Bizonyos kijelentésre vadul támad, és vannak szavak, amik tetszenek neki. Clara elvezeti egy közeli barlanghoz a lányt és megtanítja neki az összegző gyakorlatot.

Taisha nem szívesen végzi el élete összes eseményének visszaidézését, s a lélegzéssel együtt saját energiái visszaszerzését, az idegen energiák eleresztését. Ez szinte végeérhetetlen feladatnak tűnik. Clara elmagyarázza, hogy például minden férfi, akivel kapcsolata volt, „fénylő szálakat” hagyott benne.

Ezek az energetikai szálak táplálják azokat a férfiakat később is, és míg ettől nem szabadul, nem lesz elegendő energiája ahhoz, hogy a saját életét élje. A nő számos gyakorlatot mutat neki fiatalságának megőrzésére is.

Amikor már elég fejlett, megjelenik John Michael Abelar is, a naguál, aki tovább segíti fejlődését. Az Absztrakt repülésből kiderül kik a Grau -k és az Abelar -ok. A helyszínül szolgáló ház rejtelmessége pedig minduntalan Florinda Donner történetére emlékeztet, csak ő „álmodó” volt, Taishát pedig „cserkésző” -nek képezték.

A kapuk kinyitása – amelyek energiaközpontokat jelentenek – egyik feladata volt képzőinek, hogy energiatestét idővel képes legyen tudatosan kiemelni fizikai testéből. Itt látszik csak igazán, hogy a toltékok által végzett energetikai gyakorlatoknak milyen sok pontosan megtervezett célja van.

Taisha Abelar – Absztrakt repülés könyvértékelő

A kutya viselkedése igazi rejtély. Az, hogy úgy viselkedik, mint egy személy, már-már hihetetlen. Nehéz megmagyarázni, bizonyos szavakra miért reagál gyilkos indulattal.

Az energetikai táplálkozás – amely például a férfit „eteti” a nőből – egy reális dolog, amely a toltékok óta régóta köztudott, de a materiális nyugati civilizáció teljesen szemet huny felette. Ebben a könyvben részletesen, alaposan ki van fejtve az összegzés, és a történet miatt ösztönzőbb a végzése, mint Don Carlos tanításai -ban.

A mű több mint felén át csak a két főszereplő van jelen (ha nem számítjuk a kutyát), mégsem unalmas. Az alakmást, amit régebbi cikkekben az asztrális testtel azonosítottam, itt étertestként hívják, ami zavaró, mert az asztrális és az étertest eléggé más. Egyébként duplának is nevezik, de az már semmiképp sem az étertest, inkább az asztrális és az én együtt.

Vicces, hogy itt a naguál neve megint más, most John Michael Abelar. Amikor ő is megjelent a könyvben, kétszer olyan jó lett olvasni. Az energetikai tanítások és a fényszálakkal kapcsolatos információk nagyon jók. A szántszándékot itt is nehéz megérteni, inkább érezni lehet, ahogy a naguál állítja.

Julian nagual emlegetése, és néhány részlet A csend ereje könyvben leírt eseményekre emlékeztetett. Taisha szemszögéből nézve az események mozgatórugóit néha lehetetlen meglátni, Nelida – valódi tanítója, akinek csak rövid szerepe van – pedig kissé félelmetesnek, bár feddhetetlennek tűnt.

A gondnok először tanítóként, majd gyakorlati képzőként funkcionál, de nem tudtam azonosítani a Castaneda művekből megismert tagok egyikével sem. A fákkal való összeolvadás energetikailag igazán tetszett, napi szinten járva a természetet, ösztönösen is rengetegszer próbálkoztam ezzel.

Egyik másik, a Castaneda -féle nagualizmushoz tartozó könyvben sincsen ennyire középpontban az összegzés gyakorlata. Itt valóban a szabadsághoz vezető út egyik legfontosabb – kihagyhatatlan – állomásának tűnik. Mindenkivel való találkozásunk és eseményekre reagálásunk sajátos mintákat hagy energiatestünkben, melyet, ha nem tisztítunk meg, egész életünkben a hatásuk alatt maradunk.

Még fontosabb, hogy mindez eltakarja előlünk a valóságot, ami a látszat mögött van, és igazi lényünket gúzsba fogja. Taisha könyve nekem jobban tetszett, mint Florindáé - nincs annyi álomkép, egységesebb – bár egy kicsit befejezetlennek tűnik. Igazából nehéz róla így írni, el kell olvasni, túlzottan érdekes ahhoz, hogy könnyű legyen abbahagyni.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2019.04.11. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.