Amy Wallace A varázsló tanítványa könyvajánló-értékelő

Amy Wallace A varázsló tanítványa – életem Carlos Castanedával című könyve 2003-ban jelent meg az USA-ban. Magyarországon a Pilis-Print Kiadónál adták ki 2009-ben. Wallace egy írócsalád szintén író lánya volt.

Amy Wallace A varázsló tanítványa tartalom, történet

Amy először 17 évesen ismeri meg Castanedát, majd néhányszor találkoznak a következő évtizedekben. A 90-es években – amikor Carlos női társaival a nyilvánosság elé lépett – rendszeresen találkozni kezdett velük.

Közelebbről megismeri az előbbi cikkekben bemutatott Florinda Donnert, Taisha Abelart, és Carol Tiggs -et. Több összejövetelre elmegy, miközben a tensegrity -t is megismeri. Egy idő után Carlos bizalmasabb kapcsolatba kerül vele, és találkozásaik rendszeressé válnak.

Castaneda és három női társa számos előadást és workshopot tartott, valamint a „belső kör” számára külön összejöveteleket. Amy Wallace sok ilyenen részt vett, megismerte az ott jelenlevőket, így testközelből értesülünk a történésekről, viharos lelki problémákról, drámákról.

A varázsló tanítványa könyvértékelő, jellemzés, elemzés

A varázsló tanítványa – Életem Carlos Castanedával pontosan az a típusú könyv, amelyről a legnehezebb (objektív) véleményt mondani. Igazából ezt többször el kell olvasni, hogy az ember megtalálja a sorok közt a lényeget. Ha valaki csak egyszer olvassa (főleg, ha nem ismeri Castaneda könyveit), gyorsan alkothatna elhamarkodott ítéletet.

Amy élményei erősen megkérdőjelezik a „Castaneda tanításokat”. Pontosabban szólva nem is azt, hiszen a nagualizmus, vagy a tolték tudás örök érvényű. Csupán Carlos és az ő társasága hitelességét. Ezt is úgy, hogy nem tudhatjuk pontosan mi mozgatta őket adott szituációban, csak Amy szemszögéből láthatjuk.

Onnan nézve úgy tűnik, nem tudtak megfelelni a „harcos ideálnak” és behódoltak az emberi forma kényszerének. Másfelől, viszont lehet, épp ez (is) játszmájuk része volt, szerep, személyiségtől mentes, felsőbb cél alá rendelt cselekvésforma.

Míg saját könyveiben Carlos szerény, jóindulatú, de megfelelni akaró fiatalember, itt nagyon változékony. Egyszerre kedves, nagylelkű, bunkó és rideg, ragaszkodó és független, bizonytalan és igazi vezető. Na ezt most rakd össze! ☺

Amy Wallace szerintem túlzottan nyíltan megírt minden intim dolgot családjával és másokkal kapcsolatban. Lehet, hogy ettől megkönnyebbült, de nem lett jobbá.

Florinda többször is 90 évesként emlegeti don Juant, pedig távozásukkor (1973) 80 körül lehetett. Az itt is említett gyakorlat, amiben Castaneda mesteri volt, hogy órákat tudott teljes odafigyeléssel másokat hallgatni, a Rudolf Steiner által ajánlott önbeavatási útnak is része.

Amit La Gorda halálának körülményeiről említenek, és amit Carlos mond róla, hogy az egomániájába halt bele, teljesen ellentmond az előző könyveknek. A sas ajándékában például nagyon fejlett, egomentes, ezért ez számomra értelmetlenség.

A későbbiekben világosan látszik, hogy Amy egészen beleesett a szegény én szerepébe, bár állhatatos volt, és továbbfejlődött. Amit a könyv leírása szerint Castaneda követői, az új tanítványok a 90-es években mindenhonnan műveltek, tiszta őrület. 

 

Nem normális dolog, hogy arra késztették őket, hagyjanak el mindenkit. Ennek csak energetikailag van értelme, belső késztetést követve, nem azért, mert valaki más mondta, vagy mert mindenáron követni akarnak egy ideált. Erőszakos sorsváltoztatás sosem vezet a szabadságba, ez a kifordítása don Juan tanításainak.

Továbbá Amy -nek az állandó megfelelni akarása, és ez miatt sokszor csalódott, ugyanaz a folyamat, csak a másik oldalról. Nem a társadalomnak és az egónak, hanem a „naguálnak” és társainak akart megfelelni. Ez megint csak személyi játszma. Néha úgy bántak vele, mint egy szeméttel, ami csak akkor lenne elfogadható, ha személytelen szintről, az ő fejlődése érdekében tették.

Az évekig tartó lelki terror, amelynek számos tanítvány és a szerző voltak kitéve, vajon mennyire szolgálta a fejlődésüket? Ahelyett, hogy kiemelte volna őket az ego kötöttségei alól, önmaguk megtagadása miatt, inkább még jobban behúzta.

„Tedd amit mondok, de ne utánozd, amit teszek, mert csak ember vagyok – mit vártok tőlem? Nincs meg bennem don Juan ereje – megbuktam a feddhetlenségben.”

Carlos Castaneda

Életem Carlos Castanedával, könyvajánló, vélemény

Nem lehet tudni mennyire voltak Carlos és a három „boszorkány” feddhetetlenek, s nem-e inkább fanatikusak. A könyveikből arra a következtetésre kellene jussunk, hogy az energetikai fejlettség magas fokára jutottak el. Azonban Amy elbeszélései alapján sokkal inkább rendkívül változékonynak tűnnek, élén Carlossal, aki már-már őrülten viselkedett.

A sok fáradozás, hogy eltöröljék személyes történelmüket, számomra nagyon erőltetettnek tűnt. Az, hogy minden kapcsolatot megszakít valaki hozzátartozóival, ismerőseivel, megszabadul fényképeitől, s mindentől, ami a múlthoz köti, önmagában csak külső cselekvés.

Mindennek akkor lenne értelme, ha egy belső lelki fejlődés előzné meg, és könnyedén megválna valaki ezektől, minden egyéb esetben csak önáltatás. Hiszen a múlt és a személyes történet, ragaszkodások, elsősorban belül vannak.

A betegségeinek tudható-e be, vagy másnak, Wallace elmondásából Castaneda meglehetősen szeszélyes, és a legkevésbé sem személytelen volt az utolsó időkben. Szinte az ellentéte annak, akit a saját könyveiből megismertünk. Míg tanítója, don Juan végig tökéletesen kiegyensúlyozott volt, ő egyik végletből a másikba esett.

Utolsó éveiben ingadozó kedélyállapota szerint reagált másokra, ami még rosszabb, a női boszorkányok is. Így rengeteg ember, akik hű követők voltak, csalódott, vagy éppen egészen megzavarodott életet élt. Ugyanis a tolték elvek helyett őket követték, pedig Carlos és női társai – Wallace könyve szerint – nem töltötték be azt személyükkel.

Don Juan és társasága – hosszú évtizedek munkájával elhagyva az egót – minden figyelmüket energiájuk összefogására, és tudatosságuk megnövelésére fordították. Így messze felette álltak a nemi kapcsolatoknak. Elvileg Castaneda és társai is ezen az úton jártak. A gyakorlatban azonban Amy elmondása szerint, nagyon is aktív nemi életet éltek.

A régebbi könyvekhez képest ez számomra kevéssé érthető, miért nem azt csinálták, amit képviseltek, amit tanítottak? Castaneda miért viselkedett úgy idősebb korára, mint egy Casanova? Utolsó időszakát és a halála utáni időket szörnyű volt olvasni.

A cukorbetegség és a májrák ennyire megváltoztatta volna? Miért nem segített a tolték tudás? A társasága tagjai pedig miért viselkedtek olyan szeszélyesen? Éppen ellenkezőleg, mint ahogy a könyveikből következne. Mi az, hogy a nők még egymással is...

Amy Wallace 2013-ban, mindössze 58 évesen elhunyt szívbetegségben. A könyve egy pillanatra sem ingatott meg a tolték tudás hitelességében és a módszerek működőképességében. Viszont Castaneda és társasága olyanoknak tűntek, akik nem érték el a hőn áhított személyes szabadságot.

Értékelés (saját tetszési indexem)

6.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2019.05.07. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.