A vörös oroszlán könyv bemutatás, ajánló, értékelés

A vörös oroszlán könyv Szepes Mária 1946-ban megjelent misztikus-ezoterikus regénye. Saját elmondása szerint 1939-ben fogott hozzá a műhöz, s 5 éven át írta. Bár gyorsan bestsellerré vált, a következő évben (1947) megsemmisítés áldozata lett, más könyvekkel egyetemben.

Ugyanis az „új rend” egy erősen materialista alapokon nyugvó politikai rendszer volt, amely nem tűrt semmilyen természetfeletti, vagy akár anyagra ható lelki erőket, gondolatban sem. Csaknem 3 évtized után, kicsivel rövidebben jelent meg 1984-ben, majd 1989-ben már teljes változatban. Azóta még többször kiadták, s más országokban is sikert aratott, mint Németország, vagy az USA.

A vörös oroszlán tartalom, történet

Hans Burgner korán elvesztette apját és folyton csalódott nagybátyjával lóg, akitől hallhat az alkímiáról. Mire felnő, eltávozik otthonról, s egy vándor mutatványoshoz szegődik. Később egy fogadóhoz kerül, ahol feltűnik egy érdekes alak.

Ez a férfi szokatlan hatással van, rá, úgy érzi, többet tud, mint amit mutat magából. Kideríti, hogy több területtel, köztük titkos tudományokkal is foglalkozik. Hansot az elixír érdekli, amely meghosszabbítja az életet, ezért még a férfi holmijait is átkutatja.

Azt akarja, hogy tanítsa, de ő, Rochard, csak világi tudományokra oktatja, mert úgy érzi, a fiatalember nagy bajt zúdítana a fejére a titkos tudással. Amikor valakit meggyógyít, s közben kiderül, hogy aranypénze is van, Rochardnak el kell tűnnie. Hans erősen vágyik a tudásra, melyet ő birtokol, s csakhamar megtörténik a szörnyűség.

Szepes Mária - A vörös oroszlán könyv bemutatás, ajánló, értékelés

Méghogy sci-fi! Több oldalon ezt a művet fantasztikus könyvként ajánlják, ami hatalmas tévedés, mivel semmi köze a tudományos-fantasztikus irodalomhoz. Ízig-vérig spirituális mű, reinkarnációs életélmény sorozattal. Olyan értelemben elfogadható a történelmi fantasy megjelölés, hogy itt nem valódi visszaemlékezésről van szó, hanem írói képzeletről.

A források szerint rózsakeresztes inspiráció játszott közre az írónő munkájának megszületéséhez. Erről többet is lehet olvasni Rudolf Steiner magasabb világok megismeréséhez vezető gyakorlati meditációs könyvében. Érdekes, hogy az amerikai kiadást – még a 80-as években – Püski Sándor intézte. Az ő hagyatéka az utódai által üzemeltetett Püski Kiadó, ahol többek között a rejtelmes életű Carlos Castaneda műveinek egy része is megjelent magyarul.

A regény azért is olyan jó, mert ősi jelképeket, szimbólumokat szólít meg, mélyen behatol az ember tudatalattijába. Valójában egy reinkarnációs-karmikus történet. Elég eleven ahhoz, hogy szinte a főszereplő helyében érezzük magunkat, s vele együtt átéljük a poklot és mennyet.

A sokszori asztrál lények emlegetése eszembe juttatta a ciprusi mágus történeteit, bár ott sokkal pozitívabb a hangulat. A mű nem mindennapi jellemrajz a legőrültebb és legépelméjűbb, legelvetemültebb, vagy éppen legközönségesebb emberektől, az angyalian jóindulatú, vagy zseniális szellemekig.

Amikor a főszereplő végre jólelkű szülők gyermekeként született, még az 1600-as években, Olaszországban, vajon miért siklott ki az élete? A homunculussal együtt töltött évek fárasztóak voltak, nem értettem miért keresi még mindig annyira a fizikai anyag átváltoztatást az átszellemesülés helyett.

A beteges vallási szektáról szóló részt nagy nehezen olvastam újra, és az örökké kielégíthetetlen Corinna is fárasztott. Mindenesetre jól mutatja, milyen tébolyodott emberi elmék siklanak át a reinkarnációkon, akik saját vágyaik és ösztöneik tüzén sínylődnek.

Van néhány rész a szövegben, amely felettébb kimerítő, Szepes Mária gyakran el tud szállni ☺. Amikor Saint Germain és Casanova találkoznak, az viszont elképesztően jó. A párbeszédük igazi csemege, mint ahogy a többi kommunikációja is, ilyent csak valódi lángelme írhatott.

A Saint Germaines részek odaszögeztek a műhöz. A civilizációról szóló mese, amit a királyné társaságának előadott, az emberi fajról szólt, s persze utalt a francia forradalmakra. Gyakran van hangoztatva a keleti misztikum és Tibet – amiről ugye a Kősziklá -ban is olvashattunk, de szerencsére az európai okkultizmus előtérben marad.

A szellemi erővel létrehozott lénnyel, a Khylkorral való szellemi küzdelem lebilincselő volt. Elég mélyen együtt lehetett érezni a főszereplővel, s a párbaj egyfajta önuralom játék volt, melyben az nyer, aki szenvtelen, személytelen marad.

Ernst Müller felbukkanása, aki bizonyos szempontból az egykori Hans Burgner tükörképe volt, új színt vitt a történetbe. Rendkívül ellentmondásos fickó volt, aki a végletekig odaadó a tudásért, ugyanakkor képtelen ellenállni az anyagi lét csábításainak.

Őrült nagy becsvágya a sithekre emlékeztetett engem, akik annál erősebbé válnak, minél nagyobb szenvedély és ambíció fűti őket. A sithek szintén a halhatatlanságra törekedtek, és a hatalom éltette őket. Szánalmas kéjenc lett belőle, sötét erők bábja.

Csodás módon értesülünk a karma hatásairól a regény szereplőinek újabb életeiben. Biztos vagyok benne, úgy van, ahogy Szepes Mária mondja, felsőbb erők áramoltatták tudásukat a történeten át okulásul az olvasóknak. De egyben ő maga is hordozhatott tudata mélyén ilyen emlékeket, s közel volt az okkult tudáshoz.

Bár én egy kicsit más szemszögből tekintem a karmát, nem oda-vissza verősdiként, itt is jó példákat láthatunk bámulatos sokoldalúságára. Az elixírről más ezoterikus szövegek azt írják, hogy visszafiatalít, de cserébe ugyanannyi év tapasztalatát és bölcsességét elveszti a beavatott. Itt ezt nem említi az írónő és egyébként ezt meglehetősen rossz alkunak találom.

Nem is visszafiatalítani kell az embert, hanem fiatalon tartani, ezért is veszélyes a vörös oroszlán. Egyébként a regényben csak finom utalások vannak a halálon túli magasabb zónákra, ahol a magasan fejlett lények léteznek, de maradunk a Földön..

A 2018december 8 -i shoudján Adamus – aki kijelentése szerint Saint Germain megjelenése, Geoffrey Hoppe médiumon keresztül – azt mondja ő írta a könyvet:

„Évekkel ezelőtt írtam egy könyvet, ami ezt a fajta dolgot elég jól ábrázolja – a mohóság, a kapzsiságot, a spirituális éretlenséget – és tudjátok, hogy mi ennek a könyvnek a címe: - A vörös oroszlán. A Vörös Oroszlán egy olyan valakiről szól, aki ellopja az elixírt a Mesterétől, majd megissza azt, úgy, hogy közben nem áll arra készen.”

És itt még tovább folytatja a történet rövid elmondásával. Ezt most meg tudná valaki magyarázni? Adamus nem Szepes Mária. Miért mondja, hogy ő írta?

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.12.09. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.