2020. június 4., csütörtök

Ida regénye könyv értékelés, bemutatás, ajánló, kritika

Ida regénye könyv értékelés, bemutatás, ajánló, kritika
Ida regénye könyv értékelés, bemutatás, ajánló, kritika







Gárdonyi Géza Ida regénye című kötete az 1910-es évek végén készült, és 1924-ben adták ki először. A romantikus történet az első világháború előtti időszakban játszódik, főként Budapesten és Münchenben. A történet az író egyik utolsó munkája, és többször is feldolgozták filmen.


Gárdonyi Géza Ida regénye tartalom, történet


Balogh Csaba apja halála után lemond az örökségi részéről a húga, Jolán javára, az pedig hozzámegy egy szegényebb sorsú férfihoz, aki szerencsejátékos. Budapesten és Münchenben tölti az idejét, a festészet után a szobrászattal foglalkozva. Végül az újságírásnál köt ki.
Odahaza Jolán férje eltékozolja a vagyonukat, és nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Csaba lát egy hirdetést, melyben „menyasszonyt” árulnak nagy hozománnyal. Ez kihúzhatná őket a bajból. De vajon mi baja lehet a leendő arának, hogy így árulják?


Ida regénye könyv tartalom, történet, München


Ida apácák közt nevelkedik, s felcseperedve egyre nehezebb számára a szabadság nélküli élet. Anyja elvesztése óta apja egyedül él, s csak nagyon ritkán látogatja meg. Szeretne már kijutni onnan, s a lehetőség meg is érkezik, amikor megóvja egy társát a bajtól, s ezért ő kerül gondba.


Ida regénye könyv értékelés, kritika


Valamikor a 80-as években láttam az Ida regényét két részes tévéfilmben és igen tetszett, így nagy reményekkel vártam a könyvet is. Azt tudtam, hogy az Egri csillagok színvonalát nem érheti el, de jó kis szórakozás lehet. (Van egy 1934-es film is róla, amiben több mindent megváltoztattak, de annak a régies világa nem igazán jött be nekem.)
Amikor olvasom, hogy a főszereplő húga kihez akar hozzámenni, már gyanakodtam. Sejtettem, hogy itt baj lesz. Balogh Csaba túl könnyelműen lemondott a részéről. Amikor megtörtént a baj, gondoltam, csak tesznek valamit. De nem. Őrültek ezek? Újra megismétlődik, és még mindig nem!
Nem lehetnek ennyire naivak! De megvárták a szinte teljes katasztrófát. Csaba inkább távol tartotta magát, ahelyett hogy cselekedne. Miért tartottak ki egy végtelenül jellemgyenge alak mellett, aki abszolút nem érdemelte meg?
Egészen a szokatlan leányeladásig felcsigázó volt a történet, de utána feleslegesen belemélyedt az író Ida tanuló éveibe az apácáknál. Egész hosszan elnyújtotta és ezzel elvette számomra a mű izgalmát. Itt meg kell jegyezzem, roppant tévedés volt régen, hogy úgy hitték, a szülő rendelkezhet gyermeke sorsa felett.
Az külön lélek, s szellem, ezért joga van megválasztani saját életútját. Tetszett Ida kiállása a lányért, aki szerelmes levelet kapott. De milyen elmaradott, buta, sőt ördögi hozzáállás volt, hogy ezért elküldik. Szánalmasan előítéletesek és rosszindulatúak voltak ezek a tiltások azokkal szemben, akik nem is apácák.
Meglepően hűvös lett Ida amikor újra találkozott a lánnyal, Ellával, akit régi ismerősének tekintett, bár a későbbiek fényében érthető. Az apja pedig milyen szánalmas jellem volt! Ma már az 50 éves ember fiatal, 100 éve még nem számított annak. Ha egy tizenévest vesz el feleségül, csak a vágyainak enged, amaz meg a pénze miatt megy hozzá.
Visszaemlékeztem mennyi özvegy apa és lánya kapcsolatról olvastam történelmi regényekben. Szolár Judit Rebekája tüzes, de remek kapcsolat volt, a Nyomkeresőben Mabel és apja viszonya nyugodt, tiszta.
Egy idő után kezdett zavarni, hogy csak megy az idő, de nem halad a történet. Mert ígéretesen kezdődött, s utána Csabáról teljesen elfeledkezett az író. Végül csak összejött a találkozás, és innentől már pörgött minden. Azonban nehéz volt elképzelnem szőke, kefehajúként a férfit, a film után.
A színlelt házasság után meglehetősen hullámzó a sztori színvonala. Néha egész érdekes – amikor a főszereplők beszélnek egymással – sokszor egészen érdektelen. Kifejezetten ellenszenves volt, hogy már akkoriban divatból cigarettáztak a nők. Szép kis hagyatéka lett ennek.


Ida regénye könyv értékelés, kritika


Csaba Mikey -vel való vitájánál nem értettem egyet vele. Mert művészként valóban egyetemes az ember. Nem lehet, s nem kell ragaszkodni a nemzetiséghez. Attól az még nem szűnik meg. De mekkora iszonyatos, bődületes, képtelen őrület a párbaj! Semmi köze a valódi becsülethez, valójában a büszke ego sértett önérzete kívánja. Ostoba vita miatt életet játékra tenni képtelenül nagy butaság.
Itt a blogban bemutatott könyvek közül a Tarzan visszatér első harmadában volt hasonló eset, bár ott komolyabb ok miatt. De visszatérve Ida regényéhez, gondolkodtam, lehet-e romantikus regénynek nevezni, amikor az a meghittség mindig csak úgy a háttérben lappang. Szókratész találkozása választottjával éppen az ellenkezője volt ennek a történetnek, bár ott is meglepően villámgyors házasság történt.
Amit ezek ketten – Ida és Csaba – műveltek, hogy minél körmonfontabban, szenvtelenebbül, és távolságtartóan beszéljenek még sok hónap után is, az már-már betegesnek tűnt nekem. Ez még a robotok közt sem természetes . Egyébként a könyv végére is nehezemre esett Csabát szőkének és kefehajúnak elképzelni.
Amúgy jó volt a vége, de túl hirtelen zárta le az író. Nem bántam meg, hogy elolvastam – szimpatikusak voltak a főszereplők – de sokszor nem olvasnám, vannak jobbak.

Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.06.04. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2020. május 28., csütörtök

Wilbur Smith – Kiálts rá az ördögre - könyvértékelés

Wilbur Smith – Kiálts rá az ördögre - könyvértékelés
Wilbur Smith – Kiálts rá az ördögre - könyvértékelés




Wilbur Smith Kiálts rá az ördögre című regénye az első világháború előtt és elején játszódik Afrika keleti részén. A részben valós eseményekhez is kapcsolódó művet 1976-ban megfilmesítették.



Kiálts rá az ördögre tartalom, történet


Az amerikai Flynn főként orvvadászatból keresi a kenyerét Afrika keleti részén, arab embereivel együtt. Sebastian Oldsmith, a fiatal angol mintegy véletlenül keveredik össze vele. Az amerikai félrevezeti és például egy szigetnél elhiteti vele, hogy kitűzheti a brit zászlót, s a föld az övék.
Közben a terület német fennhatóság alatt állt, és a német főbiztos már régóta fente a fogát Flynn -re. Egy alkalommal sikerül is rajtuk ütnie, és a férfi sebesülten az ingoványba menekül. Oldsmith talál rá. De az üldözés nem ér véget, hajón menekülnek ki a tengerre.

Kiálts rá az ördögre könyv tartalom, történet


Egy német nehézcirkáló, a Blücher is a képbe kerül, miáltal a főszereplőkből hajótöröttekké válnak. Ráadásul Flynn sebe üszkösödik, és muszáj kivenni a golyót. A cápa támadások miatt számosan életüket vesztik, majd a vihar még tovább ront a helyzeten.



Kiálts rá az ördögre könyvértékelés, vélemény


Az Elefántsirató regény után egyből negatívan hatott rám az egyik főszereplő, aki elefántagyarral kereskedik. Viszont az egzotikus, izgalmas helyszín nagyon is vonzott. A kezdet olyan akár a Tarzan és a tiltott városban, azzal a különbséggel, hogy itt jóval kevesebb a szereplő.
Szóval Flynn – aki ráadásul még iszákos is volt – nem nyerte meg a tetszésem, bár ellenszenvesnek sem éreztem, Sebastian viszont elég naiv. Őt az orránál fogva vezette, ám idővel a srác egész jól beletanul a dolgokba, s kiderült, hogy talpraesettebb, mint hinnénk.
Szerencsére” ott van Fleischer, a német – akinek semmilyen gátlása sincsen – így megvan az ügyeletes gonosz. Amikor odaértünk, hogy delfint akartak elfogni, s megenni, az bizony nagyon fájt. Ezt a csodás, kedves állatot, amely annyi filmben is szerepel még ha nincs is más, szentségtörés elpusztítani.
A hajótöröttes rész szörnyű volt, bár nem meglepő, miután sok hasonlót olvastam. Bár például A kék hegyek kincse című Salgari regényben még húzósabb volt a helyzet.
Amúgy Sebastian rendkívül hiszékenyen viselkedett, amikor pénzbeszedésre küldték a helyi falvakhoz… Míg a németek kihasználták ezeket a szerencsétleneket, őt meg ők tették lóvá. De legalább ő szerethető, nem úgy mint más hősei Wilbur Smithnek. A sok egoista, kéjsóvár és anyagias szereplő után, ezen regényben végre valaki nem olyan.
A vad elefántok támadása elég izgalmas, főként hogy szereplőink nem rendelkeztek igazi stratégiával ellenük. Ennél már csak Fleischer visszatérése lett hajmeresztőbb. Viszont fiatal hősünket egyszerre sújtja a balszerencse és a szerencse, így mindenből (jól) kikeveredik.
Ami igazán meglepetés volt, hogy körútja előtt Sebastian egy pillanatra még elbúcsúzott Flynn lányától, Rosától, később – visszatérte, vagy is három hónap múlva – pedig kiderült, hogy a lány terhes. Regényekben mindig nagyon gyorsan mennek a dolgok.
A házasodás időszaka eléggé szórakoztató és vidám volt. Bár azt nem értettem, hogyan lehetnek olyan ostobák, hogy az összes megszerzett pénzüket elköltik. Később az öreg elefánt felbukkanása a mocsaras helyről ama bizonyos magyar szafari regényt idézte fel bennem. 


Blücher típusú német csatahajó
Blücher típusú német csatahajó

 
Nagyon nem értettem egyet azzal, ahogyan elbántak Fleischer főbiztos tulajdonaival, még akkor is, ha egyébként megérdemelte. A későbbi iszonyatos eseményeknél meg az aszkárik kegyetlensége volt érthetetlen. Onnantól mintha kettéválna a regény, új szál indult a hadihajók csatájával.
Ez nem volt rossz, bár meg kellett szokni. A végére nagyon eldurvult. Technikailag a Blücher cirkáló lesz a főgonosz. Szerencsére később visszatérnek a már megismert főszereplők. Rosa személyisége sajnos nagyon megváltozott. A németek elleni gerillaharc visszarepít emlékeimben a Tarzan a vadember regény elejére, főleg, ha az odavalósiak repülőgéptől való félelmét is említem.
Flynn nagyon gyerekesen működött, amúgy is csak vágyai mozgatták, de ahogy érem után irigykedett, még éretlenebbnek tűnt szellemileg-lelkileg. Ebben a regényben számtalanszor húzta a fiatalembert olyan dolgokba, amit sosem tett volna, ha tudja előre. De sokszor mulattató volt, például amikor a bőrét beolajozták, hogy beállhasson a feketék közé.
Flynn gyermeteg vágyai jó példa arra, hogyan viszik ezek az embert a végzete felé. A szerzőnek ezen regényéből sem hiányoznak a brutális, vagy undorító epizódok. A vége felé számos feszült jelenet van, amikor az olvasó lerágja a körmét izgalmában. A Kiálts rá az ördögre felveszi a versenyt a világ legismertebb kalandregényeivel.
Amikor a fekete tolmács Gólya Bvaná -nak nevezte a 19 éves német tisztet a többi fekete előtt, ott bizony a padlón voltam a nevetéstől. Viszont az események annyira borotvaélen táncoltak, hogy képtelen voltam csak regényként olvasni, mert mélyen magába szippantott a történet.
A németek közül Fleischerért nem kár, de von Kleine kapitány és a fiatal tiszt, Kyller nem voltak rosszindulatúak, nekik nem kívántam a halálát. Nos, a vége igen drámai lett, nem tetszett. Bár el kell ismerni, nem az a szokványos befejezés, az biztos.


A Kiáltás az ördögre film 1976


A film forgatásánál Wilbur Smith is ott volt. Flynn figuráját Lee Marvin, Oldsmith -et pedig Roger Moore formálta meg. Azonban az eredeti helyszínek helyett Dél-Afrikában forgattak, ahol nem éppen ideális volt a politikai helyzet a 70-es évek közepén. Érdekességképpen megemlítem, míg a regénybeli Oldsmith a 20-as évei elején járt, Moore már 49 volt a forgatás idején.


Kiálts rá az ördögre könyv vélemény, kritika


Marvin az általa játszott személyhez hasonlóan élőben is ivott, így az egyik jelenetnél, ahol összecsaptak a másik főszereplővel, úgy viselkedett, mintha a valóságban kellene verekednie. Több eset fordult elő, amikor az ital miatt elfelejtette, hogy csak filmet játszanak, például egy elefántvadászaton is.
Több jó jelenet kimaradt, mint például a támadó elefánt, a csatahajók harca, s még néhány apróság. Azonban meglepően hűen követték a regény történetvezetését. Az ilyen filmeket nagyon tisztelem. Méltán kerül be ez is azon mozik közé, melyek pontosan a könyv sztoriját adják vissza.
Az egyenes agyarú öreg elefántot viszont nem vállalták, így kicsit másképp csavarták a film végét, mint eredetileg van. A regényben sokkal jobb. Nem ugyanaz lett a legvége, kár, hogy pont az utolsó mozzanatokat megváltoztatták. A film vége pozitívabb, nem merték felvállalni a drámát.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.05.28. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2020. március 20., péntek

Elefántsirató könyv bemutatás, ajánló, értékelés

Elefántsirató könyv bemutatás, ajánló, értékelés
Elefántsirató könyv bemutatás, ajánló, értékelés



Wilbur Smith Elefántsirató (Elephant Song) című akcióregénye 1991-ben jelent meg. A szerző ebben a regényében a vadászipar sötét oldalával foglalkozik, a nagypénzű külföldi elit egyes tagjainak környezettel szembeni kizsákmányolásáról, Afrikában. A történet nagyrészt Kelet-Afrika szavannáin és dzsungeleiben, illetve részben Londonban és Tajvanon zajlik.


Wilbur Smith – Elefántsirató könyv tartalom, történet

Adott egy nemzeti park. Túlszaporodó elefántok (míg máshol éppen ellenkezőleg). Vadvédők és orrvadászok. De a helyzet mégsem ennyire egyszerű. Daniel Armstrong, a befutott filmes, operatőr társával együtt megérkezik a zimbabwei Chiwewe Nemzeti Parkba. Itt a vadőrök vezetője a filmes régi jó barátja, Johnny.
Ahhoz, hogy a helyen megelőzzék az elefántállomány romlását, egy csordát el kell pusztítaniuk. A húsból és elefántcsontból beérkező pénzt pedig a védelemre fordíthatják. Filmre veszik a kényszerű vadászatot. A parkban tölti szabadidejét Ning, a tajvani nagykövet.


Wilbur Smith Elefántsirató könyv tartalom, történet


Amikor Armstrong eltávozik, egy jól szervezett banda jelenik meg, és borzalmas mészárlást művelnek a vadőrök között. Még előtte az elefántcsontot elviszik teherjárművekkel. A filmes útközben rájön, hogy baj van, és visszahajt. Találkoznak a teherjárművekkel – melyekkel Ning is tart – és gyanúsak neki, de siet. Odaérve leggyötrőbb rémálmainál is őrültebb kép fogadja.




Elefántsirató könyv értékelés, kritika


Erre a történetre azért voltam kíváncsi, mert nagyon szeretem nézni, olvasni Afrika állatvilágát, egyik kedvenc helyszínem. Hát ez bizony nem egy Veszélyes szafari. Ama kalandkönyvvel ellentétben ez nem igazán az. Egyébként nem is értem, miért írják elsősorban kalandregényírónak Wilbur Smith -et, ez is inkább akció.
A cím rendesen fordítva elefánt dal lenne, egyébként pedig csak kis részben szól elefántokról. Az elején alig vártam, hogy történjék valami. Aztán beindult és innen már nem volt megállás. Az biztos, hogy az író nem sokáig hagyja unatkozni az olvasót, és éppen elég vérlázító dolgok történnek. A főszereplő pozitív személyiségből bosszúvágyó, közveszélyes harcossá válik, ami árnyalttá teszi a karakterét.
Ami viszont kifejezetten nem tetszik, az Wilbur Smith részletező stílusa. Egyébként lenyűgözően izgalmas, de elegem van abból, hogy nem tud ellenállni a horrornak. Nem vagyok kíváncsi arra, hogyan szabdalnak fel egy embert, hogyan tépnek szét mások, vagy az állatok, és egyebek. Lehet, a szerző élvezi, én viszont gyorsabban átfutottam eme sorokat, mert ez nem kell!
Az meg még hab a tortán, hogy ott egy őrült ázsiai, akinek attól támad szexuális ingere, hogy öldöklés volt, és valaki haldoklik a szeme előtt. Ez már nagyon beteges. De még ez sem volt elég, némi taszító állatkínzást is végigkísérhetünk. Megjelenik Sita, a párduc, no igen, a Tarzan regényekben hívják így. Ott is csak a fenevadak élén játszódó könyvben van pozitív szerepe, csak a dzsungel ura tudta féken tartani.


Elefántsirató könyv esőerdő


Noha a könyv gaztevői minden büntetést megérdemelnek, nem tetszett Daniel könyörtelen bosszúhadjárata. Ő is természetember, érzései uralják. Majd a sok roppant izgalmas, akciódús esemény után angliai helyszín következik, s eléggé lelapul a történet.
Azt sem értettem, miért nem jutott eszébe lefilmezni a mészárlást is. Ha ez is a nagyvilág elé került volna, akkor több esély lett volna egy sikeres nyomozásnak. Az indiai Chetti Singh érdekes figurája csak tovább árnyalta a történetet.
A történetbe belépő nők nem voltak szimpatikusak, még az új operatőr, Bonny sem. Háát… én nem ezekhez vagyok szokva. 0 érzelmek, 100 százalék erotika. Daniel pedig túl gyorsan megadja magát. Túl anyagias ez a könyv. A továbbiakban a hatalmi gépezet megismerése – melyet a háttérből a pénz ura irányít – egyenesen szörnyű volt.
Az ilyen történetek filmben és könyvben is megfertőzik az embereket, mert úgy mutatják be az egészet, mintha csak erőszakkal lehetne megállítani a „rossz hatalmakat”. Harrison, az új megbízó, nagy hatalmú pénzember, az enneagram szerinti 8-as típus megtestesítője.
Egyébként az új helyszín, Ubomo miatt már elő is vettem a régi, Nagy Világatlaszt, keresni a helyet. Na persze semmit sem találtam, ilyen ország nincsen. Az angliai események óta eléggé leült a történet, mintha egy másik könyv lenne. A lelkes természetvédő, Kelly megjelenése, valamelyest új színt vitt a történetbe.
Robbanékony temperamentuma azért néha túl sok volt. De jellemileg össze sem hasonlítható a vipera Bonny -val. Amikortól az ő szálával folytatódott a történet, valóban átment kalandregénybe. A leírások és az események a jól ismert hangulatba vittek engem.
A pigmeusok miatt is a Tarzan és a párducemberek regényt idézte fel számomra az esőerdei környezet. Az író az itteni elefántokat a szavannáról beköltözött, bemenekült példányoknak említi. Ezt nem igazán értem, mivel az ottani elefántok nem élnek a dzsungelben. Ellenben az erdei elefántok igen. Róluk viszont kevés szó esett akkoriban (1990 körül), mivel csak később jöttek rá, hogy különböző faj.
A kis emberek viszonyulása a természethez, ahogyan hozzáállnak, bizonyítja, hogy gondoskodás történt róla, tudatában legyenek a szelleminek. Sokat lehet tanulni tőlük, és pont az ellentettjei annak, mint a regény más, anyagias szereplői. Például Harrison és Ning apja szertartásos versengése üzletkötés előtt egészen szánalmas.
Ego párbajokat vívnak, igazából egyiknek a fejében sem fordul meg, hogy amit egész életükben tettek, az saját szellemük, lelkük gyengítése. Ugyanis hatalmas birodalmaik csak saját, és üzletfeleik hasznát növelték, mások kizsákmányolása által. Egyedül akkor lehetnének büszkék elért eredményeikre, ha azok mások számára is valódi értékeket adnának, és tevékenységük szolgálat (is) lenne embertársaik számára.
A többi fiú – akik Ning féltestvérei – és a közte való gyűlölet, valamint egymással való versengés csak még ellenszenvesebbé tette őket a szememben. Ninget amúgy is az irtózatos anyagi vágyak fűtötték, még nem volt azon a tudati szinten, hogy ezt fájdalomként élje meg. És hogy ártatlan kislányokon élje ki nemi vágyait, úgy, hogy azok halálával végződjön – mert neki ez a gyönyör – mit lehet mondani egy ilyen „emberre”?
Az üldözős akciójelenetek helyi és idegen emberekkel, katonákkal a máhdi regényeket idézték eszembe, melyek közül különösen a középső volt emlékezetes. Egyébként az Elefántsirató jelenetei elég filmszerűek, jó kis mozit lehetne készíteni belőle.
A véghajrához közeledve elég jól felpörögtek az események. Váltakozik az akció és a kaland jelleg, s nekem nagyon bejött. Amikor a szövegben az következett, hogy Sepoo (az öreg pigmeus) előbukkant egy zerge tetemével, csak néztem. Most az író beszélt félre, vagy a fordító fordít hülyeségeket? Afrikában mit keresne az európai hegyvidékeken honos állat? De egyébként még egyszer meg van említve a zerge.


Elefántsirató könyv értékelés, kritika


Csodálatos és hatalmas őserdei fa felső részébe történő utazásról a Tarzan legendája film fákon szaladgálásai ötlöttek fel bennem. Ez egy kicsit segített elképzelni a káprázatos élményt. A hatalmas területek kiirtásáról pedig arra gondoltam, szinte ugyanez történik a közelemben, egész álló nap gigantikus teherjárművekkel hordják a fát. Csakhogy itt hivatalos engedéllyel történik a pusztítás s a fa értékesítése, ami még szomorúbb, mert a természet károsítása árán egyesek nagyon meggazdagodnak. A regényben legalább van következmény.
Itt Pirri, a félvér pigmeus volt az ügyeletes áruló, akire le kell sújtani a dzsungel haragjának. Taffari elnök annak példája volt, aki kívül tökéletes, és igazi színész, belül pedig teljesen romlott. A történetben megtehette volna azt is a főhős, hogy a filmfelvételeket juttatja a világ elé, a kisebb háború helyett. De a biztosabb módot választották (vagyis az író ilyen végjátékot akart), ami olvasmányként kétségtelenül vérpezsdítőbb.
Nem szeretem azt Wilbur Smith -ben, hogy olyan nyíltan (s talán élvezettel) ír erőszakos halálokról, sérülésekről, vagy éppen a belek ürítéséről. Viszont kiváló a cselekményvezetésben, akcióban és izgalomban. De az emberderéknyi vastagságú agyar nekem túlzás, és továbbra is tartom, hogy a szavannai elefántok nem költöznek az esőerdőbe.
Igencsak jó lett a finálé, s ezért is mondtam, hogy a szerző számomra sokkal inkább akcióregény író, még ha van is sok kalandos rész. A regény végén hiányérzetem maradt, mintha hirtelen megszakadna. Noha lényegét tekintve befejezett, a jobb kaland, történelmi és akcióregényeknek szokott lenni némi utózönge, párbeszéd, lezárás. Hanem… elefántok keveset szerepelnek, és Ubomót továbbra sem találom!


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.03.20. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.