2020. augusztus 9., vasárnap

Tarzan és a párducemberek, könyvajánló, könyvértékelés

Tarzan és a párducemberek, könyvajánló, könyvértékelés
 

 

Edgar Rice Burroughs Tarzan és a párducemberek történetét 1931 júliusa és szeptembere között írta. Először a Blue Book magazinban adták közzé 1932 augusztusa és 1933 januárja között. Könyv alakban azonban csak 1936-ban jelent meg.

Ez az egyik oka, hogy számos hivatalos felsorolásban a később keletkezett Tarzan és az oroszlánember -t adják meg a regény előzményeként. De a magazinbeli megjelenéseket tekintve, a Tarzan és az aranyváros előzte meg, előbbi könyv csak utána íródott. A könyv történetének alapját itt olvashatod el, spoiler nélkül.




Tarzan és a párducemberek, könyvajánló, könyvértékelés, szereplők


Ez az egyik nagy kedvencem volt a Tarzan sorozat második tízeséből. Végre ismét egy olyan regény, amelyben nem kitalált civilizációk szerepelnek, hanem a valódi dzsungel izgalmas eseményei. A szereplők is különösen szimpatikusak voltak, a kis Kali Bwana, Orando, a fekete, de még Öreg Csont is.

 

Leopárd Tarzan dzsungel
 

 

Ezt az emlékezetvesztéses fordulatot a sorozat több regényében is felhasználta az író. Nem csak a dzsungel urával kapcsolatban, de másokkal is, mint például a Tarzan és az őrült -ben. A párducemberek szektája igazi dzsungelvarázslatot hozott a regénybe, ettől egészen különlegessé vált a történet.

Végeérhetetlenül szórakoztató ahogyan Burroughs lefesti a különböző jellemű feketéket, és a mesterkedéseiket. Bár ezekben a történetekben a törzsi varázslók többnyire szemfényvesztők, valójában ezek a fickók sokkal többet tudnak a szellemvilágról, mint azt gondolnánk.

Az külön tetszik ebben a történetben, hogy nem a szokásos szereplők vannak, hanem sajátos egyéniséggel bíró karakterek. A női főszereplő, Kali Bwana sem mindennapi lány, hogy fehérként egyedül vág dzsungelbeli vállalkozásába. Öreg Csont meg a sértettségét és csalódásait cipeli magával a dzsungelbe, és rosszabbnak hiszi magát, mint amilyen valójában.

A párducemberek hierarchiája és egész viselkedése némileg hasonlít Burroughs megszokott (kitalált) népeire, de itt legalább a realitás világán belül maradunk. A fekete törzsek harci (és egyéb) viselkedése pszichológiailag nagyon hasonlít Az utolsó mohikán indiánjainak működéséhez.

 

A dzsungel mélyén
 

 

A fekete törzsek mindenütt hasonló szereposztásban működnek a regényben. Orando törzsének varázslója, Sobitó párducember is, amit a falubeliek nem tudnak. Bobolo egy másik törzs főnöke, és titokban ő is párducember. Mindketten gazfickók a maguk módján. A regény igazi csemegéje a kis emberek megjelenése, ahol a főnöknek ugyanúgy több felesége van, mint Bobolónak, és egyikük igazi szipirtyó.

Ezek az emberek kicsit mások, mint azok a pigmeusok, akiket Wilbur Smith Elefántsiratójában megismerhetünk. Itt egyikük sem kiemelkedő, sem pozitív. Viszont a valóságban nem ilyen emberevők a pigmeusok, mint a regényben. Rövid időre a szavannán is megfordul a dzsungel ura, ahol ezúttal oroszlánok ejtik fogságba. Nkima, a kis majom, Tarzan barátja – akit a bennszülöttek a párducemberek által megölt Nyamwegi szellemének hisznek - ugyanolyan gyáva mint mindig, mégis néha nagyon hasznos.

Az őserdőben összetalálkozik a dzsungel fia Zu-tho, Ga-yat, és az emberszabásúak To-yat vezette törzsével, akiket Tarzan legutolsó Opari kalandja során láthattunk. Ez egy vékonyabb könyv, de vérbeli dzsungelregény, és egy pillanatig sem lehet unatkozni benne. Valószínűleg innen származott az ötlet a Tarzan és a leopárdemberek című filmhez is, persze annak egészen más a története.

 

A párducemberek dzsungele
 

 

Egyébként a leopárdemberek kultuszának valós eredete van, egészen a múlt század 30-as éveiig sok gyilkosságot elkövettek, Közép-Nyugat Afrikában. Ezek a titkos szövetségek, vagy inkább szekták, alkalmazták a vallási alapú emberáldozat szertartását, és azért harcoltak, hogy megmaradjanak a régi hagyományok, miután a földrész belseje is a civilizáció hatása alá került.

A majomember itt sem tudott leszokni arról, hogy bármikor legyőz egy másik vadat, felhangozzon tőle a hím majom győzelmi kiáltása. Ez teljesen felesleges, de az író nem akart eltérni tőle. A végén az a testvéres dolog nagyon hasonlított a Szumátrán játszódó Tarzan regény végére, bár az jóval később íródott.



Értékelés (saját tetszési indexem)

7.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)




A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.08.09. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés