2023. március 30., csütörtök

Wilbur Smith Egyiptomi sorozat, Taita Egyiptom könyvek

 

 

Wilbur Smith Egyiptomi sorozat, Taita Egyiptom könyvek

 

Wilbur Smith Egyiptomi sorozat a szerző egyik népszerű könyves szériája, amelyet 1993 és 2022 között adtak ki. A Taita Egyiptom könyveknek is hívott történetfolyam 8 regényből áll, melyek középpontjában – 2 kötetet leszámítva – Taita története áll. Az Egyiptom sorozat egy fikciós történelmi kaland széria.





Wilbur Smith Egyiptom sorozat könyvek megjelenésük sorrendjében



Wilbur Smith A folyó istene tartalom, kritika



Adott egy kasztrált rabszolga, Taita, kegyetlen ura, Intef nagyúr, annak szépséges leánya, Lostris, és az ő szerelme, Tanus. Ehhez érkezik a már idősödő fáraó, Mamose, valamint később a hikszoszok támadása. Taita rajong Lostrisért, de Tanust is becsüli. Intef úr csak a saját érdekeit nézi, bármi aljasságra képes, a fáraót is megtéveszti, és ő felelős a főhős kasztrálásáért is. Közben az országban egyre nagyobb problémát okoznak a gébicsek, akik kapzsi és vérszomjas útonállók. A határon pedig már gyülekeznek a hikszoszok, hogy lerohanják az országot.



Minimum négyszer leálltam ennek a regénynek az olvasásával. Nagyon nehezen vettem rá magam a folytatására. Ugyanis az eleje jókora része tömény meleg pornó. Wilbur Smithnek van egy szégyentelen, gátlástalan énje, amely mindent leír, amit nem kellene. Keveredik az undorító a brutálissal, és ezen roppant nehéz túllépni.

Amikor túljutunk ezeken a részeken, végre normálisabb a regény, s többé-kevésbé történelmi kalandregény formát ölt. A durvaság és a harcok szadisztikus leírása – amit a 66-os Elsötétült nap könyv óta előszeretettel alkalmaz az író – itt sem hiányzik.

Ami zavart, az évek múlása. Akárhogyan is számoltam, mindössze egy-két évtized telik el, s az író máris úgy ábrázolja az elején még igencsak fiatal főhősöket, mintha megöregedtek volna. A folyó istene könyvben van egy-két marhaság is. Mert azért akkor sem lehettek olyan ostobák az emberek, hogy elhiggyék, egy királynő csak úgy teherbe esik a semmiből (itt az istenektől) időnként. Még Jézusnak is volt valódi apja, József, s nem csak úgy lett.

Az etiópiai utazás a regény kalandosabb része, s itt az etióp nép őseivel is megismerkedhetünk. Van egy női szereplő – Masara, akire Lostris fia szemet vet – hogy később párja legyen. Őróla a későbbi művekben teljesen elfeledkezik az író. Mint ahogy említettem, valamivel több mint két évtized telik el a könyv eleji események után, s Tanus máris öreg, majd pár évvel később Lostris is. De a későbbi regényekben sem tudott Wilbur Smith számolni, mert hasonló tendenciákat tapasztaltam.



Értékelés (saját tetszési indexem)

7





Wilbur Smith Egyiptomi sorozat - A hetedik tekercs 1995



Royan, a régésznő bajba kerül Egyiptomban, amikor a férjét valakik elintézik, mert keresnek valamit. Kénytelen elutazni, és Angliában Nicholassal találkozik, akivel együtt Etiópiába utaznak, régi iratok nyomán. Itt egy rossz múltú alak, Borisz lesz a kalauzuk, s velük tart párja, Tessay, aki viszont sokat segít.

Ez az egyetlen mű a sorozatban, amely a jelen korban játszódik. A főhősök az első kötetben leírt temetési hely után kutatnak. Szerintem feleslegesen túl lett nyújtva A hetedik tekercs. Nálam ez csökkentette az élvezetét, mert nem rossz, de az író arra törekedett, hogy baromi hosszú regényt írjon.

 

A hetedik tekercs, az etióp vidéken
 

 

A dik-dik antilop ugyan csak mellékszál, mégis felfigyeltem rá, hiszen a jobb természetfilmekben sokszor láttam, de itt igencsak ritkaságként van ábrázolva. Csodálkoztam azon, mennyire magasan értékelik A hetedik tekercs regényt, nálam inkább egy kicsit csökkent a színvonal. Egyszerűen azért, amit fentebb is írtam, hogy a középső szakaszokban rengeteg felesleges szöveg és időkitöltő esemény van.

Egyébként az egyiptomi sorozat első két kötete alapján készült el A hetedik tekercs című, 3 részes minisorozat. Ebben ronda filmes szokás szerint több mindent megváltoztattak az alaptörténethez képest, és egybefonták az első két regényt.



Értékelés (saját tetszési indexem)

6.5





Wilbur Smith Egyiptomi sorozat 3. - A mágus 2001



Lostris fia, Tamose fáraó bajba kerül, egy ármány áldozata lesz, és a fiát, Nefert, csak Taita mentheti meg. Ő közben az ősi tanítások alapján a mágia beavatottjává vált, és Nefert is képezi a majdani uralkodásra. A zsarnok Naja mindenkit megtévesztve szerzi meg a trónt, s Nefernek menekülni, vagy alkalmazkodnia kell. Taita mutat egy harmadik lehetőséget, ám ehhez az ország egy részét uraló hikszoszokkal kell szövetkezni.

Itt nagy váltás történik, elsősorban Taita személyében. Különleges képességei vannak, s ami a történetet illeti, már kevésbé történelmi, inkább a fikció irányába megy. Másrészt nem értem hogyan lett Lostris és Tanus fiából, Memnonból Tamose fáraó? Nagyon jól sikerült mű, bár a főszereplőknek túl sokat kell szenvedni, ami a szerző másik regényében az Égi sas című művében is elég nyomasztó volt.

Ezt leszámítva roppant jól sikerült alkotás, az Egyiptomi sorozat egyik legfeszültebb műve. Nefer testvére, Heseret hirtelen színeváltozása számomra nagyon hiteltelen volt. A hikszosz uralkodó lánya, Mintaka, aki páratlan a nyilazásban, s időnként oly ügyes mint Xéna, a harcos hercegnő, üde színfolt a regényben.

Egy másik fontos szereplő volt Meren, Nefer herceg barátja. A hetedik tekercshez képest A mágus regény nincsen annyira túlírva, így éppen a lehető legjobb. Már persze ha a kínzásokat, agresszivitást, szégyentelen szexuális leírásokat, szenvedést leszámítjuk. A végén ismét horrorisztikus jelenetek vannak, ami nem hiányzott.



Értékelés (saját tetszési indexem)

8





Taita Egyiptom könyvek - A küldetés 2007



Egyiptom földjét csapások sorozata éri, miközben Taita és Meren Belső-Ázsiába gyalogol. Miután itt különleges beavatásokat kap, és megtudják ki áll a hazájukban történő események mögött, visszatérnek. Ahhoz, hogy megoldják a helyzetet, Afrika mélyére kell utazniuk, számtalan veszedelmen át.

Van több ordító ökörség Wilbur Smith Egyiptomi sorozat eme kötetében, ami nem igaz. Még hogy kilógó szemkocsányok általi műtét segítségével nyitják meg a harmadik szemet… Ekkora marhaságot még fantasy -ben sem szokás írni. Ha Wilbur Smith olvasta volna a Lobszang Rampa könyveket, az első regényben le van írva ennek a valós módja.

A másik az aura. Nem igaz, hogy a beavatottaknak nincsen aurája és így ismerik fel egymást. Éppen hogy az övéké a legfényesebb. Ráadásul ott az a butaság is, hogy a vénember Kashyap apát egy szexuális egyesüléssel adja át tudását a szintén nem fiatal Samana hölgynek, aki utódja lesz...

Itt is zavart, hogy az évszámokkal milyen flegmán bánik a szerző. Mert mennyi idő telt el az előző kötet óta? Taita és Meren útja délkeletre 7 év volt. Ha még pár évet hozzászámítunk Nefer és Mintaka akkor is csak a húszas éveiben járhat. Itt pedig az író a következő szavakat adja Taita szájába: „Tizenkét éves volt, mikor az apját megölték, akkor most negyvenkilencnek kell lennie.” Ez a 3 plusz évtized mégis honnan jött?

Éosz, az isteni képességű démoni nő által egy misztikus gonosz figura szerepel a könyvben. Egyiptomból kiindulva – Szudánon át, a mai Ugandáig – Kelet-közép Afrika mélyére jutnak a szereplők. Olyan helyekre, ahol ma a Viktória tó, valamint több vulkán található. Egyébként néha a legszebb Tarzan könyves időket idézik a csodás kalandok, egzotikus tájakon. Akár a Tarzan és az örök élet, mely egy csipetnyit hasonlít is a misztika miatt.

Lostris reinkarnációja, Fenna érdekes, de azt nem értem, hogy már elfeledkezett régi szerelméről, Tanusról? A trópusi helyszínek itt is tetszettek és a sok üldözés, menekülés, harc, kannibálok, és vadállatok is jól színesítették A küldetés regényt. De a harcban nem minden tetszett. A főszereplők egyes esetekben egyenesen bosszúállók, nem kegyelmeznek, nem bocsátanak meg az ellenfélnek, ami számomra eléggé visszatetsző volt.



Értékelés (saját tetszési indexem)

8





Taita Egyiptom története - A sivatag istene 2014



Ahhoz, hogy az ország északi részét uraló hikszoszok ellen eredményesen vehessék fel a harcot, Taitának érdekes ötlete támad. Tamose fáraó két húgát az erős sereggel bíró krétai uralkodó számára adhatnák feleségül. Ehhez előbb Babilóniába mennek, s az ottani uralkodón keresztül lépnek kapcsolatba velük. A fiatal Zathosz, és az első kötetből megismert, de már érettebb Hui is velük megy, ám ők szerelmi viszonyban vannak a húgokkal.



A sivatag istene kötet megírásánál Wilbur Smith komoly emlékezetkiesésben szenvedett, vagy egyszerűen semmibe vette az olvasókat. Mert az előző két kötet eseményeit mintha teljesen elfelejtette volna, és új történet vonalat nyitott. Itt most Taita ismét közönséges ember, aki eszét használja és nem mágikus képességeit. Ráadásul régi szerelméről elfeledkezve egy istennő is megjelenik ilyen tekintetben, ő Inuna, aki segíti.

Memnon fáraó (aki itt Tamose) húgaival, Tehutival és Bekathával már az első regényben is találkozhattunk kisgyermekként, és most újra előkerülnek. Itt hosszú idő után hasonló helyeken utazhatunk, mint régen például Karl May Kara Ben Nemszi regényeiben a Közel-keleten. A szerző újra első szám első személyben beszéli a történetet, mint az első regénynél.

Az a bizonyos őstulok igencsak el van túlozva ebben a könyvben, a krétai uralkodó meg egy komplett őrült. Pontosabban a népe, hogy egy ilyen szánalmas lényt istenít. Volt pár érdemesebb rész a sivatagban játszódó filmekre hasonlító helyeken. De hova lett Nefer? Sajnos a szerző ennél a folytatásnál teljesen hülyének nézi az olvasókat.



Értékelés (saját tetszési indexem)

7






Wilbur Smith Egyiptomi sorozat 6. - A fáraó 2016



Évtizedek teltek el, és Tamose fáraót is eléri a végzet, éppen amikor a hikszoszok elleni végső csata zajlik. De megjelennek északról régi ismerősök szövetségesként. A fáraó utódjai közül az egyik kilengéséből származó utód, Utterik Turó a soros. A másik fiú utódja, Ramszesz fiatalabb. Utterik egy jellemtelen, gyáva, és végtelenül kegyetlen alak, aki egy sor neki tetsző férfiúval enyeleg. Ki akarja végeztetni Taitát, aki pedig a csaták hős vezére, és a másik fiú utódnak is menekülnie kell.



A cím elég gyenge. Itt (ismételten) már ki tudja hány éves Taita. A szerző ismételten felhozza a saját nemüket faló férfiak témáját, erről nem akar lemondani. Az új különleges hős Szerréna, Tehuti lánya, aki szintén félig isteni származású. Valamint Ramszesz, Tamose fia. Viszont ők unokatestvérek, s ebben a történetben senki sem rökönyödik meg azon, hogy ők eggyé váljanak.

 

 

Taita Egyiptom könyvek története

 

Itt újra meg kell kérdeznem, hova lett Nefer, a hikszoszokkal való szövetség, Mintaka, Meren, és a többiek? Wilbur Smith Egyiptomi sorozat történetében ez megmagyarázatlan, pedig az író dolga lett volna. De nem méltatott erre bennünket. Noha nem rossz, különösebben nem mozgatott meg A fáraó regény.



Értékelés (saját tetszési indexem)

6.5





Taita Egyiptom könyvek - Az új királyság 2021



Hui egy társával és félfivérével Quennel ellopják a nagy értékű Ka-követ a gébicsektől. Apja - Káhún előkelősége – megüzeni a fáraó egyik képviselőjének a hírt. Hui mostohaanyja, Iszetnofret titokban sötét mágiát űz, melybe a fiát, Quent, is bevonja. Miközben a fáraó képviselője megérkezik, sötét tervet szőnek. Hui csak nővérére, Ipwegre számíthat.



A könyv előszavában Wilbur Smith elmeséli hogyan kezdett az újabb regénybe. Elmondja, hogy újraolvasta az eddigieket, de egy szót sem szól arról, miért van két idővonal. A másik írót sem említi, pedig itt Mark Chadbourn -nal közösen van feltüntetve szerzőnek. Ez megint egy újabb hozzátoldás a sorozathoz, ráadásul nem értettem minek szedik elő az első regény egyik mellékszereplőjét. Kit érdekel?

Jó pont, hogy a mű későbbi részében ügyesen van összekapcsolva az első regénnyel. Hui sorsa a drasztikus életmódváltások folyamatos sora, míg eljut a hadsereghez. Az új királyság könyvben az eddigi hikszosz helyett már hükszoszt írnak. Egyébként a Wilbur Smith Egyiptomi sorozat A mágus részében ismerhettük meg közelebbről a vezetőiket. Itt pedig a hükszosz harcosok között történő események által emberközelibb képet kapunk róluk.

A kötet egy részében olyan, mintha az első könyvből megismert történetet egy másik nézőpontból, vagy szemszögből látnánk, Hui által. Van egy másik szimpatikus szereplő is a műben, Farid, aki karavánt vezet, de később több kalandon esik át közösen vele, és remek felderítő.



Értékelés (saját tetszési indexem)

7



Wilbur Smith, Mark Chadbourn - A háború titánjai 2022



Taita Egyiptom idejében már 50 éve harcban áll az ország a hikszoszokkal. A velük szembeni ellenállás harcában Taita mellett az ő gondjaira bízott – és kémmé nevelt – Piay áll a középpontban. Ő az északi vidékekre indul, hogy szövetségeseket találjon.





Wilbur Smith Egyiptomi sorozat sorrendje - Milyen sorrendben olvassam az egyiptomi sorozatot?



Az, hogy Wilbur Smith új történetvonalat kezdett, legalább annyira zavart, mint amikor a Disney átírta a régi Star Wars idővonalat. Bár utóbbiak legalább megmagyarázták.



Külföldi fórumokban olyan sorrendekben állapodtak meg, hogy az elkészülte szerinti 3. és 4. könyvet teszik a végére (illetve a másodikat még utánuk, mert az ugye a modern korban játszódik). Ezzel azért nem értek egyet, mert igazából az első regények után két párhuzamos idővonalról van szó.

Teljesen olyan, mintha a 3. és 4. történet után – melyek erősen a misztikum és a fantasy világába hatoltak - Wilbur Smith Egyiptomi sorozat sorrendje nem számított volna, mert az író meggondolta magát. Visszatért a realisztikusabb, átlagosabb Taitához, aki nem beavatott mágus.

Ennek némileg ellentmond Inana, az isteni eredetű nő behozatala. Egyébként a Tarzan könyvekhez hasonlóan itt is az egyes regények a későbbiekben önállóan is kerek történetek. A folyó istene és A hetedik tekercs az évezredek ellenére összekapcsolódik, és az elsőhöz még kapcsolódik, annak idejében zajlik Az új királyság. A mágus és A küldetés egymást követi, egyazon történetvonal része. A sivatag istene és A fáraó egy alternatív folytatás, ez a két regény is összekapcsolódik. A háború titánjai egy külön történet. 


Wilbur Smith Egyiptom sorozat sorrend



Taita Egyiptom története



Smith bevallása szerint sokat belevitt Taita jellemzőibe saját magából. Taita Egyiptom egyik különlegessége, aki több szerepet is felvesz magába. Ha a Jung archetípusokat vesszük alapul, akkor az alkotó, a hős, a varázsló és a bölcs típusa egyaránt megnyilvánult benne. Mint gyógyító orvos, mesteri katonai stratéga, az okkultizmus beavatott használója, királyi tanító, és építész is elsőrangúan működött.

Ebben a sorozatban legalább valódi egyiptomiak vannak, akik mára szinte eltűntek abból az országból. Bár nyoma sincs annak a mély tudásnak, amit például a Hórusz szeme sorozat közvetít, de Taita Egyiptom országa legalább Afrika része. És nem Közel-kelet, mint ahova manapság sorolják, csak azért mert most főleg arabok élnek ott.





Wilbur Smith Egyiptomi sorozat kritika, vélemény



Bár a csaták – és néha a varázslatos jelenségek is – a jobb Conan történeteket idézik, a Taita Egyiptom könyvek komplexebbek. Míg az elején valamennyire a valós történelemre hagyatkozik az író, később ez már csak mintegy távoli alapként szolgál, az események teljesen fikciósak.

Ami nem tetszett, miért hiszi azt Wilbur Smith, hogy abban az időszakban a férfiak nagy része vágyott arra, hogy a saját nemével szexeljen? Szerencsére az első könyv után eme téren már nem ment bele úgy a részletekbe. Viszont arról továbbra sem tudott leszokni, hogy kisgyermek módjára ecsetelje a nemi jellegeket.

Annyira aprólékosan leírja ezeket a jellemzőket, hogy az már zavaró, és az élet más területein levő meztelen testek látványát is túlzottan részletezi. Az új királyság című regényben aztán a női főszereplőknél is váratlanul kitalálja, hogy egymásban lelték örömüket. Ez megint abszolút nem illett a cselekménybe, hiszen az egyik amúgy is a főhős szeretője volt, és nem változhatott meg egyik napról a másikra. De úgy tűnk Smithnél is megjelenik az az őrület, amibe az amerikaiakat viszik az ahrimani és azurai hatások.

Nekem a harmadik és negyedik regény tetszett a leginkább, sajnos pont ezeket „kukázta” ki a szerző azzal hogy új történetvonalat nyitott. Taita mellett Tanus, Nefer, Ramszesz, sőt, Meren, Zathosz, vagy Hui is elég komoly hősi karakterek. A női ékek közül Lostris volt az első ragyogó egyéniség, s később Fenna -ként is érdekes figura. Mintaka, Tehuti, Szerréna szintén egyediek, utóbbi a férfi hős (Ramszesz) fölé is nő kissé.

 

Wilbur Smith Egyiptomi sorozat kritika, bemutatás

 

Egyiptom hőskora a világkorszakok közül arra az időre esett, amikor az emberek még rendelkeztek valamekkora szellemi látással, és nem annyira logikusan, precízen gondolkodtak, mint ma. Ezt persze Wilbur Smith nem tudhatta, hiszen e tekintetben a mai történelemtudomány is tévesen alapoz a mai gondolkodásmódra, amikor már csak az 5 érzékszervre támaszkodunk. De jól érezte meg, - bár csak misztikusan ábrázolta – azon szellemi képességeket, melyeknek akkor még birtokában voltak az egyiptomi papok.

Visszatekintve az Egyiptom sorozat kalandos részei tetszettek nekem a legjobban, ami nem véletlen, hiszen a kalandregények örök kedvenceim. A leírásoknál nem mindig tudni mennyire korhű, és mennyit vett a saját fantáziájából az író. A küldetés kötettel szépen zárul Taita sorsa, ezért is valószínű, hogy újított, változtatott utána a szerző.


Ha tetszett, oszd meg másokkal is!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

 

2022. december 5., hétfő

Üresség trilógia könyvek, szereplők, kritika, vélemény

Üresség trilógia könyvek, szereplők, kritika

 

Üresség trilógia könyvek Peter F. Hamilton szerzeményei, és a Nemzetközösség saga duológia folytatásai. A szerző egy másik évezredben folytatja az emberiség történetét, amikor az emberek sokkal jobban elterjedtek, számos más fajt ismertek meg, és a létmódjuk már nemcsak fizikai.

 

Üresség trilógia könyvek


Az Üresség könyvek egyfajta sci-fi – fantasy keverék, melyben párhuzamosan ismerhetjük meg a 3. évezredben zajló eseményeket, és a galaxis magjában, az Üresség másik idejében történőket.

Az első kötet az Álmodó üresség volt, amely 2007 -ben jelent meg. A második kötet a Mulandó üresség 2008 -ból, amely közvetlenül folytatja az előzőt. Az Üresség trilógia könyvek lezárása a Fejlődő üresség, amelyben eljutunk a végkifejletig. Ez 2010 -ben jelent meg. 

 

 

Az Üresség könyvek történetének előzményei



A már említett saga utáni évszázadokban elkezdik a Nemzetközösség külső világainak benépesítését. Számos, addig ismeretlen értelmes fajjal lépnek kapcsolatba. A Törekvés nevű hajó körbeutazza a galaxist, és felfedezi a középen levő „Üresség” -et is. Kiderül, hogy a raielek már régóta ismerik és – mivel terjeszkedik – erőfeszítéseket tettek az őrzésére.

Létrejön az ENA, melybe a nagycsaládok ezentúl feltöltik az emlékeiket. Az ENA egyben a fizikai létnél magasabbra emelkedett emberek gyűjtőhelye is, benne több irányzattal, mely idővel a Földet is irányítja. Lehetővé válnak az ún. biononikus beültetések, melyek a sejteket regenerálják, s tovább növelik az emberi test lehetőségeit.

Később fegyverként használható beültetések is lehetővé válnak. Az emberek közül kiemelkedik a Fennköltek frakciója, akik nanotechnológia által magas tudati és fizikai jellemzőkre tesznek szert. Ők elutasítják a régi típusú gazdaságot és politikai ideológiákat.

Ozzie létrehozza a Gaia mezőt, amely által az álmokat és gondolatokat meg lehet osztani. A részben szilfen örökséggel is rendelkező Inigo kapcsolatot teremt az Ürességgel, és megosztja onnan származó álmait. Ebből alakul ki az Eleven Álom mozgalom, valamint az álmok hatására a Makkathran2 nevű várost is megalapítja.

Közben a sagából megismert Macska megalakítja az Őrző Lovagok szervezetét a Peremvilágon. Súlyos cselekményei hatására Paula Myo eléri, hogy ötezer évnyi élettartam-felfüggesztésre ítéljék, de a harmadik évezred közepén felbukkan a klónja. Inigó visszavonul, és Ethan lesz a megőrző atya, aki meghirdeti a Zarándoklatot, melynek célja út az Ürességbe.






Üresség trilógia szereplők bemutatás, jellemzés



Inigóról eleinte keveset tudunk meg, annál többet a követőiről, akik egyfajta modern vallási szektának tűnnek. Miután ő elment, mások veszik át a vezetést, és készülnek egy őrült útra az Ürességbe. Itt lép a képbe az úgynevezett „második álmodó”, akinek álmairól tudomást szereznek, s eszeveszetten keresik.

Troblum egy különc fickó, aki nagy gyűjteményt halmozott fel a csillagutazó háború korából. Aaron egy olyan férfi, akinek csak részleges emlékezete van meg, de egy megbízott ügynök. Ő Inigót keresi, s ezért annak régi szeretőjét, Corrie-Lynn -t viszi magával. Elképesztő harcokba keveredik, ami már már mesés, hogy mindent túlél.

Ethan vezeti a vallásiak társaságát, s többször kapcsolatba lép a Marius nevezetű ürgével. Utóbbi a Gyorsítóknak dolgozik, akik kilétére sokáig nem jöttem rá.

Araminta érdekes egy nőszemély, először jellemesnek tűnt, de aztán ahogy jöttek sorban a férfiak, egyre kevésbé kedveltem. És az a Mr. Boven, a csoportember, brrr… Ennyire kifacsarodott ez a lányka, hogy ennyi emberrel ágyba megy, akik mind egyetlen személyiséghez tartoznak. Meg még a gondolat, hogy csoportemberré váljon. Éppen az a szép az egyéniségekben, hogy önálló, különálló személyiségek, s ha rengeteg embert ugyanaz az én mozgat, abban semmi jót nem találok. Persze ezzel akarták megsokszorozni a fizikai élvezeteket, de valóban az a lényeg? 

 

 

Üresség könyvek szereplők
  

Roppant kíváncsi voltam mi lett az előző duológia szereplőivel, de sokukról csak egy elejtett utalásból tudni valamit. Justine Burnelli és apja feltűnik, valamint a fia, Kazimir, aki a hadiflotta vezetője. Régi kedvencem, Paula Myo még mindig aktív – bár már nem olyan merev – és fontos szerepe is van.

És Oscar is feltűnik, bár elég furán mutatják be „új” életét. Férfival és nővel is együtt él, vagy csak én értettem félre. Ozzie -t pedig folyton úgy emlegetik, mint például az Istent „ó édes Ozzie”. Justine apja, Gore pedig az ENA vezetői közt van, s később önálló küldetésbe kezd.

Az Üresség trilógia könyvek eseményeiben jelen van még Quatux, a raiel is, de ezúttal a faja agresszívebb tagjait is megismerhetjük. Meglepő és sajnálatos volt számomra, hogy a Macskából viszont őrült gonosztevőt fabrikált Peter F. Hamilton.

További szereplők a Szállító nevű férfi, aki a szállítói munkájával egyben egy másikat leplez. Ő sokban – főleg a családja miatt – emlékeztetett az előző duológia Mark Vernon -jára. Valamint Ilanthe, a szintén az ENA vezetők közül való nő is előretör, aki titokban mesterkedik valamin.




Edeard, a vízenjáró, és a Querencia szereplői


Edeard az Üresség másik idejében létező Querencia bolygóján él. Ebben a világban finom, közvetlen kapcsolat van a tudat és az anyag között, és a fiú génállatoknak nevezett teremtmények létrehozását tanulja. Később a fővárosban, Makkathranban már a bűnözőket üldözi. Az ártatlan fiúból, akiben mindig a tiszta szándék munkált, egy Franz Bardon szerű képességekkel rendelkező „mágus” válik.

Első igazi társa Salrana, a fiatal lány, akivel együtt mennek a távoli vidékről a fővárosba. Később számos új barátja akad. Boyd, Macsen, Dinlay, s a lány Kanseen, akinek majdnem hasonló képességei vannak, mind kollégái lesznek.

Mellettük fontos szereplők például Finitan nagymester, majd később Kristabel, aki a város előkelő személyiségei egyikének a lánya. Több fontosnak tűnő, idővel eltűnő karakter bukkan elő ebben a világban, melyeket nem sorolok most fel.



Üresség könyvek kritika, vélemény




Edeard története – a Querencia világa

 

A legjobban Edeard története tetszett az Üresség trilógia könyvek sorában, amely Inigo álmaiként szerepelt. Ahogyan a Nemzetközösség sagában a szilfenek útja, úgy itt ezek a történetek tartoztak a fantasy műfajába. Először annyira idegen volt, hogy semmit sem értettem belőle.

Génmajmok, génfarkasok, génsasok, hosszúszó, messzeérzés, harmadik kéz… egy csomó meglepő szó. Utolsó kettőre például könnyű volt rájönni, mert a telepátiával kapcsolatos.

Kiváló karaktert alkotott Peter F. Hamilton, nem is szólva a többi szereplőről, de időnként belezavart a saját hülyeségeivel. Például amikor Edeard és Salrana olyan szépen egymásra találtak, akkor a hosszú út során ilyeneket ír, hogy az ifjú egy csomó lánykával volt együtt. Ez teljesen illogikus addigi viselkedéséből következően.

Később Makkathranban, amikor már Kanseennel is igazán bensőséges viszonyban van, de még mindig Salrana az első, a nagy tettei után megint furcsán viselkedik. Több lánnyal is hentereg, ami egészen furcsa, mert semmi oka nem volt rá, és nem is volt olyan típus!

De még mindig nem elég, amikor megígéri Salranának a későbbi összetartozást, utána is bejönnek mások a képbe. Az író elrontotta Edeard ezen oldalát, vagy csak önmagából indult ki. Aztán már kész kéjencet csinál belőle… Ez nem normális. De még hátra volt az úri Kristabel is.

Makkathran városában - és szerte Querenciában is – törvényen kívüli bandák vannak, melyek kihasználják, meglopják, az állampolgárokat, vagy időnként elveszik az életüket. Bár a poroszlók feladata lenne az elkapásuk, elég alacsony hatásfokkal dolgoznak, mivel a bandák forrása gazdagabb nemesekig felnyúlik.

Így aztán nem túl népszerűek a poroszlók, amíg meg nem jelenik Edeard. Edeardnak kialakul egy csapata a társaiból, Dinlay a tisztelettudó, Boyd, a hűséges munkatárs, Macsen a lányok bálványa, és Kanseen, az egyetlen lány közöttük. Makkathran városában nagy ereje van a hagyományoknak, és csak lassan lehet változásokat elérni. A pozitív szereplők közül Finitan nagymestert említem még, aki valaha főhősünk mestere; Akeem tanítványa volt.

 

Edeard története, Makkathran világa
 

Nem akarok túl sokat elárulni a történetről, de ez is egy külön regény lehetne, mely a legjobb fantasy könyvek közé is kerülhetett volna. Az egész szövevényes ügyet, mely a várost érinti, külső probléma is tetézi, amely a távoli provinciákban embereket pusztító bandák miatt alakult ki. S mindvégig rejtély övezi a később már Vízenjáró -nak hívott Edeard világa és az Üresség trilógia univerzumának kapcsolatát.





Üresség könyvek kritika


Bár az Üresség könyvek nem olyan hosszúak, mint a Nemzetközösség saga művei, így is jócskán túlnőnek egy normál regény méretein. De éppen az előző művek miatt izgatott, s az onnét is ismerős szereplők fenntartották a figyelmem.

Peter F. Hamilton ezen könyveiben is zavart, hogy jó történet, jó párbeszédek néha váratlanul nagyon csúnya káromkodással vannak fűszerezve, ami sehogyan sem illik oda. A Querencián zajló szálat leszámítva a többi eseménysor olyan lassan halad, hogy csak néha tudott elkapni. A Star Wars -os A jedik fénye regény futott hasonlóan sok eseményszálon, de ott folyamatosan pörgősen.

Az Ethan vezette vallásszerű társaságok csoportja számomra mindvégig kissé homályos maradt. Inigó személye szimpatikusabb volt náluk, de sokáig homályban maradtak céljai. Edeard érzékelése a halál utáni élet világába is bepillantást engedett. Az ő története káprázatos volt, még annak ellenére is, hogy túlzottan drámaivá vált, s néhány szereplővel illogikus húzásokat művelt a szerző.

Justine itt igazi hős az Ürességbe való útjával. A Gaia-mező miatt az emberiség is figyelemmel kísérheti, mi történik vele. Az apja, Gore is fontosabb szerepet kapott a műben, nem szólva a fiáról, Kazimirről, aki az újonnan felbukkanó ellenség(ek) miatt kénytelen szokatlan eszközökhöz folyamodni.

Edeard életvonalában felbukkan az, amit mi akasha krónikának nevezünk. Csakhogy ő nemcsak látja, de az időben való menetelben új eseményvonalra is helyezkedik, ami érdekes kérdéseket vet fel. Az egy dolog, ha valaki különböző lehetségességekbe betekint, de egy már megtörtént eseménysort nem tehetünk semmissé.

Az ENA frakció ülésein Ilanthe volt a legkevésbé szimpatikus, nem csoda, hiszen a gyorsítók képviselője. S ami később történik az ENA -val, hasonló, mint ahogy a sötétség kiválik a fényből, hasonlóképpen mint a bibliai Égi küzdelemben. Ettől igencsak izgalmassá válik az Üresség trilógia utolsó kötete.

Az Eleven Álom tagjai meglehetősen önző vágyaik miatt kívánkoznak az Ürességbe, hiszen nem törődnek azzal, ezzel milyen problémákat okozhatnak az ittmaradottaknak. A Fejlődő Üresség könyvben választ kaptam arra is, amire annyira kíváncsi voltam, mi lett Bradley Johanssonnal.





Edeard története, Makkathran világa vélemény



Az Inigo álma sorozatában ismertetett Edeard történet a csúcsponton túl jóval laposabb. Egyébként végig ott lapult egy ravasz ellenfél, a madammá és cégtulajdonossá váló Ranalee, akin nem talált igazán fogást főhősünk. Eleinte úgy tűnik ebben a világban (Querencia) elég hosszú életűek az emberek, ehhez képest később mégis gyorsan öregszenek a szereplők, amit nem értek.

Az életkorral is összevissza bánik az író, egyik pillanatról a másikra már jóval idősebbek a szereplők, több mint 40 évet ugrik az időben. Az égurak/égúrnők megjelenése nagyszerű. De egy igazi nagymester nem lesz beteg, gyenge idős korára. Egy későbbi epizódban a sok telekinetikus és egyéb erővel rendelkezők csoportosulása eléggé félelmetes volt. Engem emlékeztetett a Sith Testvériségre, bár itt (még) nem voltak olyan rosszindulatúak. S még egyszer megjegyzem, az, hogy Edeard ugráltatja az időt, gyengeség, a legkönnyebb megoldás.

Ráadásul ez nem működik, mert valójában a lehetséges idővonalakat járja végig. Vagyis ez vagy mindenkire érvényes – tehát mások is meg tudnák tenni – vagy senkire. Ugyanis egyvalaki nem változtathatja meg mindenki más idővonalát, vagyis jövőjét, csak a különböző lehetséges jövőket élheti át.

Van egyfajta tanulság jellege is. Edeard sosem elégedett teljesen, mivel a világot akarja megváltoztatni. Ráadásul mindig valami más sül el balul, vagy másvalaki változik rossz irányba. Plusz miből gondolja, hogy az ő ideálja a tökéletes út?

Mint a Térj magadhoz, és láss című könyvemben írtam, a Földnek sem az a dolga, hogy minden idilli legyen, hanem terepe a fejlődésnek. A Vízenjáró története az Üresség második kötetében ért a csúcspontjára, bármilyen drámai volt, ott kellett volna abbahagyni. Onnantól teljesen elrontotta az író a karaktert, és a története is komolytalanná vált. Ráadásul egy ilyen adomány – hogy visszamenve újraírható a múlt – nem lehet mindenkié, hiszen micsoda kavarodás lehet abból?





Álmodó, mulandó, fejlődő üresség



Túl sok a történetszál ahhoz, hogy mindegyiket boncolgassuk, így továbbra is a számomra emlékezetesebb eseményekből szemezgetek. Az itteni jövő nem követi a földi világkorszakok rendjét, s egész végig a materiális és a szellemvilági lét mintegy ötvözete lebeg lehetőségként előttünk.

 

Üresség trilógia könyvek vélemény
 

Számtalan aktív és passzív jelenet zajlik, a kemény akciókat Peter F. Hamilton néha túlrészletezett leírásokkal vegyíti. Egyes szereplőknél vegyülnek a jó és rossz személyiségjegyek, ami nem baj.

Amikor Aaron Inigóval, s Corrie Lynnel a Tüské -hez ér ott borzalmasan rossz a leíró szöveg. Körülbelül olyan min utasítások halmaza: kattints ide, aztán oda, utána ez lesz, stb. Érthető, hogy Aaron szemszögéből írta a szerző, de az olvasónak egy büntetés. A sok őrült ember, akik az Ürességbe indulnak, zöme elvakult, és nem fogja fel, hogy tudatossági szintje messze alatta van annak, hogy egyfajta „mennyei világba” kerüljön.

Gore és a Szállító útja elvezet ahhoz, hogy végre megtudom milyenek az anomineiek. Az viszont továbbra is zavaró, hogy Peter F. Hamilton néha már az egyébként egészen normálisan beszélő szereplők szájába is trágár kifejezéseket ad. Amikor egy helyen van egy csomó ász az Üresség trilógia könyvekből, Ozzie találóan szuperhős találkozónak nevezi.

Egyébként van pár humoros jelenet itt, például amikor Araminta Ozzie -t emlegeti, elfelejtve, hogy ő tényleg ott van. Amúgy ezek a szuperhősök sokkal reálisabbak képességeik ellenére is számomra, mint amelyek a legnagyobb bevételt hozó filmek közé tartoztak a 2010 -es évektől.

Quatux, a raiel jelenléte is fontossá válik a Fejlődő üresség végén. Gore és a Szállító ügyködése úgyszintén. Paula Myo itt már jóval felszabadultabb, fejlődött az eltelt évezredben. Amikor Justine közeledik az igazi, egykori Makkathran városa felé, az igazán felkavaró érzelmileg, természetesen a részleteket nem akarom elárulni.

Már harmadszorra említem, kár, hogy Hamilton csúnya káromkodós szöveget adva a szereplők szájába, ront az összképen. A csúcspont kicsit fura volt, vagy én nem figyeltem, vagy elmaradt. Nem vártam olyan látványos harcot, mint például a Boba Fett könyve filmsorozat végén, de mégis hiányérzetem maradt.

Van valami szépség abban, ahogyan az elveszettnek tűnő társak megjelennek, s abban, hogy újra lehet kezdeni másképpen is. De hát ez a valóság is! Igen, a mi valóságunk sem más, csak nem egészen így, és sokkal lassabban történnek ezek.

Időnként bevillant Elisabeth Haich Beavatásának látomásai ezen jelenetekkor. Érdekes volt befejezni az Üresség trilógia könyveit. Valami elképesztőre vártam, ami elmaradt a végén, de ez nem jelenti, hogy rossz lett volna. A várakozás izgalmában élni jobb volt.

Az Ürességben van a Szív, ami felé az Égurak és Égúrnők viszik az eltávozott jó lelkeket. Ami a végén kiderül erről, kicsit homályos maradt számomra. Valószínű, többször el kell olvasni, hogy egyértelmű legyen, bár az író sem részletezhetett mindent.


Ha tetszett, oszd meg másokkal is!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2022. június 13., hétfő

Nemzetközösség saga szereplők, helyek, történet, kritika

 

Nemzetközösség saga szereplők, helyek, történet, kritika

 

Nemzetközösség saga a Peter F. Hamilton Pandóra csillaga (2004), és Júdás elszabadul (2005) műveinek együttese. Ezek hatalmas kiterjedésű, rengeteg szereplőt mozgató, számos bolygón és helyszínen játszódó történetek. A cikkben bemutatom a Nemzetközösség saga szereplők, helyek, helyszínek, történet alapjait.



Pandóra szelencéje történet


2380 -ra, az emberiség már több mint hatszáz bolygót betelepített, amelyeket féreglyukak kapcsolnak össze. A Földdel a középpontban a Csillagközi Nemzetközösség olyan társadalommá nőtte ki magát, ahol az újrafiatalítás lehetővé teszi polgárok számára, hogy évszázadokig éljenek. Mindezt a fiatalító kúrákkal és tárolt emlékeik klónokba való áthelyezésével érik el.

A távoli utazás féregjáratokon át történik, amely technikát Nigel Sheldon és Ozzie Isaacs fejlesztette ki. Dudley Bose csillagász megfigyeli, hogy egy csillag eltűnik, több mint ezer fényévnyire, és egy hatalmas méretű erőtérbe zárják. Ez a Nemzetközösség érdeklődését is felkelti, s mivel a hagyományos féreglyukak nem tudnak odáig eljutni, meg kell építeniük egy gyorsabb csillaghajót. Wilson Kime, a NASA egykori űrhajóskapitánya, a Második Esély nevű hajóval, s az új legénységgel útnak indul.




Nemzetközösség saga szereplők



Igyekeztem az összes főszereplőt kiválogatni (több mellékszereplő kimaradt), egy-két szóval jellemezni.



Adam Elvin: Régi szocialista, fegyvercsempész és kiképző, az Emberi Öntudat Őrzői hadbiztosa. Részvételében a terrorszerű cselekményekben nem szerettem, de később előkerültek jobb oldalai.



Alessandra Baron: Hírműsor vezetője, médiasztár. Hihetetlenül anyagias, célratörő, ellenszenves nőszemély.



Alic Hogan: A flotta hírszerzésének őrnagya. Túlzottan nagy szimpátiát nem keltett bennem, később azonban eléggé megemberelte magát.



Anna Hober: A szenzorcsoport tisztje a Második Esélyen, később Wilson Kime párja.



Bradley Johansson: Ő alapította az Emberi Öntudat Őrzői szervezetet. Valaha bejárta a szilfenek útját és az innen szerzett információi alapján meg akarja akadályozni a Csillagutazónak nevezett lény hazatérését, ami veszéllyel járna az emberiségre.



Catherine Stewart (a „Macska”): Őt valaha ártatlanok elleni bűntényekért 5000 évre ítélték. Újjáélesztették, hogy bevethető és feláldozható kommandósként harcoljon a primerek ellen. A nő Mortonnal és másokkal együtt a Macskakarmok csapat tagja.

Rövid, sötét hajú, aki kedveli a jógát. Veszedelmesnek és irányíthatatlannak van beharangozva, ehhez képest kiváló harcos.



Dudley Bose: A gralmondi egyetem csillagásza, aki megfigyelte a Dyson Ikrek csillagokat, ahol a naprendszerek körbe volt burkolva egy gömbbel.



Elaine Doi: A Nemzetközösség elnöke, harcedzett női vezető.



Hoshe Finn: Nyomozó Sötéttóváros rendőrségénél. Ő egy normális fickó.



Justine Burnelli: A gazdag osztály tagja, megfiatalított nő, aki kapcsolatba kerül Kazimir MacFosterrel. Először túl sokra nem tartottam, de később egész hasznos tagja lett a háborúnak.



Kazimir McFoster: Az Emberi Öntudat Őrzői egyik klánjához tartozott. A fiatalok közül az egyik legmegnyerőbb, annak ellenére, hogy erősen „programozott” a hite és a küldetése.



Mark Vernon: Ezermester mérnök, kezdetben az Elan bolygón él családjával.



Mellanie Rescorai: Morton szeretője, később színésznő, majd riporter és média híresség, aki közeli kapcsolatban van az Érző Intelligenciával is. Nekem abszolút nem jönnek be az ilyen nők, akik fűvel-fával összekeverednek a cél érdekében, bármilyen jól is nézzen ki. Idővel sok jó tette is volt, de sosem sikerült túlzottan megkedvelnem.



Michelangelo: Tévés média vezető személyiség. A földi javak és gyümölcsök minden formáját kiélvezni igyekvő férfi.



Morton: Gazdag üzletember, a Gansu Építkezési Vállalat elnöke, aki elkövetett egy bűntényt más emlékekkel, később hasznos kommandós.



Nigel Sheldon: A féregjárat technológia társfeltalálója; a TŰV társtulajdonosa, az egyik leggazdagabb ember, a Sheldon dinasztia feje. Egyben fizikai zseni, a Nemzetközösség legismertebb, legfontosabb embere. Ozzie -val együtt találták fel a féreglyuk technológiát.

Egyrészt az egyik legstabilabb szereplő – határozott vezetői képességekkel – másrészt szánalmasnak tartottam, hogy ennyi felesége van, s háremet tart fenn.



Orion: Az ezüstbolygóról származó fiú, akinek szülei eltűntek a szilfen ösvényeken, és ő Ozzie -val kel útra.



Oscar Monroe: Űrpilóta, majd kapitány a Második Esélyen, Wilson Kime barátja. Érdekes figura, egyszerre volt szimpatikus és gyanús, sokáig nem tudtam hova tenni.



Ozzie Fernandez Isaacs: A féregjárat technológia társfeltalálója; a TŰV társtulajdonosa, aki afrofrizurájáról híres, és igazi kalandor. Kissé felszínesnek tűnt, de később egész jó oldalai kerültek felszínre, bár ő is igencsak igényelte a fizikai élvezeteket.



Paula Myo: A Kiemelt Bűnügyek Csillagközi Igazgatóságának főnyomozója, majd a Szenátus Biztonsági Szolgálatáé. Ő olyan gyermekként született, akiket olyan géntechnológiával alakítottak ki, hogy mindig betartsák a törvényeket. Kissé filippínó arcvonású nő, aki hajthatatlan és kitartó. Számomra a legerősebb jellem volt a Nemzetközösség Saga könyvekben.



Quatux: Egy raiel a Mennyei Angyal fedélzetéről. Élénken érdeklődik az emberi élmények, érzelmek iránt, az emlékekből felismeri ki „micsoda”, így a nyomozásokban is segít.



Rafael Columbia: A Kiemelt Bűnügyek Csillagközi Igazgatóságának igazgatója, tengernagy, az űrvédelem vezetője. Egyáltalán nem volt szimpatikus.



Renné Kempasa: Ő is a flotta hírszerzésénél dolgozott, mint nyomozó hadnagy. Kedveltem, és jól haladt előre szakmai színtéren.



Samantha MacFoster: Az Emberi Öntudat Őrzői tagja és mérnöke.



Stig McSobel: Emberi Öntudat Őrzői armstrongvárosi osztagának vezetője. Igazi bevethető figura, mint a kommandós filmek parancsnokai.



Tarlo: A Kiemelt Bűnügyek Csillagközi Igazgatóságának nyomozója, Renné munkatársa, a flotta hírszerzésének nyomozó hadnagya.



Toochee: A hancher faj tagja, akivel Ozzie és Orion a Jégfellegvárban találkoznak és barátságot kötnek.



Wilson Kime: Tengernagy, flotta parancsnok. Régen a Nasa pilótája és parancsnok volt, a Második Esély kapitánya. Kime volt számomra a régi nagyok közül a legkiegyensúlyozottabb és legjózanabb is.





Más fajok és intelligenciák


Szilfen: Kétlábú, embernél magasabb, nagyobb fejű, lapos arcú lények, három koncentrikus fogkörrel. Négy ujjuk van, a kommunikációjuk nem egyértelmű, inkább találós kérdésekből áll. Technikai eszközök helyett olyan ösvényeken járnak, melyek különböző helyeket és bolygókat kötnek össze.

 

Aeriel: Elefántnál is nagyobb méretű, tojásdad formájú, kissé oldalra billentett poliphoz hasonlító, hagymás fejű, technológiailag fejlett lények. A Mennyei Angyal nevű sziklás, élőhelykupolákkal tűzdelt égitesten laknak, ahol több más faj, emberek is vannak.



Primer: A Dyson Alpha rendszerben élő, kaptár-elméjű faj. A „mozdulatlan” tagok a „mozgó” tagok csapatait irányítják. Előbbiek önálló gondolkodással és megismeréssel rendelkeznek, míg a mozgók a nekik adott parancsok irányítása alapján működnek neuron-neuron kapcsolaton keresztül.

Egymás ellen is harcolnak, folyamatosan terjeszkednek, és minden más fajt fenyegetésnek tekintenek. A Hajnali Fény Hegye nevezetű tag válik az elsődleges irányítójukká.



Barzúmiaiak: A Peremvilágon élnek, csatalovakat tenyésztenek. Genetikai módosításokat használnak, csuklya miatt nem látni az arcukat.





Mesterséges intelligenciák


Érző Intelligencia: Egy mesterséges intelligencia, amely a Nemzetközösség egészére kiterjed. A Vinmar bolygót Nigel és Ozzie segítettek létrehozni, az Érző Intelligencia az általuk CST-tömbökben futtatott mesterséges intelligens szoftverből fejlődött ki.

Az Érző Intelligencia részben emberi elmékből áll, amelyeket digitális formátumba töltöttek fel. Megfigyelőként és adatgyűjtőként viselkedik, időnként segít, valamint azok számára, akik közvetlen információkat juttatnak hozzájuk, magasabb szintű hozzáférést biztosít a technológiához.



Korlátozott Intelligencia: Az Érző Intelligencia helyettesítésére hozták létre úgy, hogy korlátozott képességekkel rendelkezzenek, és ne fejlődjenek.





Nemzetközösség saga helyek, főbb helyszínek

 

Föld: Az emberiség szülőbolygója, a 24. században a Nemzetközösség Saga főbb városai Párizs, New York, Los Angeles.



Az Űr Kapuja: 60 fényévnyire helyezkedik el a Földtől,



Auguszta: Az első generációs űrben van, 77 fényévnyire a Földtől, fővárosa New Costa. Ez a bolygó volt az első a Nagy15 -ből.



Elan: Az egyik meghódított természetes bolygó a harmadik generációs űrben, fővárosa Randváros.



Új Rió: A Nemzetközösség elnöki palotájának helye, a Dyson Ikrekhez képest a Földtől ellentétes irányban van.



Verona: A második generációs űr csomópontja, körülbelül 100 fényévnyire a Földtől, a Nagy15 egyike.



Peremvilág: 550 fényévnyi távolságra van a Dyson Ikrektől. 2200 körül alakult ki, a fővárosa Armstrongváros. A gravitációja csak 40% -a a földiének. Egy Marie Celeste -nek nevezett idegen űrhajó található rajta, melyet a Halgarth család elkezdett tanulmányozni, és létrehozták az Intézet -et.

Itt vannak a legnagyobb vulkánok, s hiányzik a legmodernebb kommunikáció. Vidéken a rádió a fő kommunikációs csatorna, és az Emberi Öntudat Őrzői fő központja.



Ancona (Anacona): A második generációs űrben helyezkedik el, erős olasz befolyással. Közel van a csillagához, az egyenlítő és az 50 fok közötti rész forró sivatag, a két pólusnál van egy-egy kontinens. A híresebb Venice Coast szigetvárosban télen csak 6 órára süt ki a nap, de még akkor is mediterrán a klíma.



Kresszat: A Sheldon család magánvilága, passzív és stabil időjárási viszonyokkal. Különleges, gigantikus növényi organizmusokat fedeztek fel itt, mely egy idegen fajtól származhatott.



Anshun: A második generációs űrben, 217 fényévnyire helyezkedik el a Földtől, fővárosa Treloar. Ez az egyik legközelebbi bolygó a Dyson Ikrekhez.

 

Nemzetközösség saga helyek, világa



Wessex: A Nagy15 egyike, fontos szerepe van a primerek elleni háborúban.



Féltáv: Egy M-osztályú csillag körül kering, egy neutroncsillag társával. A légkör túlnyomórészt nitrogén-oxigén keverék, de a magas szén-dioxid- és argonszint szükségessé teszi a védőruházat viselését. Főbb városok: Shackleton, Port Evergreen.



Gralmond: Az egyik utoljára létesített második generációs világ, fővárosa Leonida City. Az atmoszférája az átlagosnál vékonyabb, az éjszakák hidegek a telek hatalmas havat hoznak. Féregjárattal kapcsolódik Veronához, amely 118 fényévre van tőle.



Illuminátus: A bolygó felszínének különleges fényét élőlények okozzák. Nagy részét őserdő borítja, a terület védett. A kevert lakosságú Trideltában hatalmas felhőkarcolók vannak. A törvények igen engedékenyek, ezért jól megtelepedtek a bűnszövetkezetek is.



Ezüstbolygó: A szilfenek fő élőhelye, valószínűleg mesterségesen létrehozott bolygó. Háromszor akkora mint a Föld, a technológia nem működik rajta. Lyddington a főváros, jókora része erdő, szilfen ösvényekkel.



Kerenszk: A Nagy15 egyike, amelyet Szergij Nyikolajev orosz milliárdos alapított. Ipari központként hozták létre, amely kívül esik a Föld környezetvédelmi törvényei hatályán. Aluga a főváros, Kingsville katonai támaszpont. Van egy átjárója a Mennyei Angyalhoz.



Dyson Ikrek: Két csillag, kb. 1000 fényévnyire a Földtől. Mindkét csillagrendszert körbeburkolta egy gömb.

 



Nemzetközösség saga kritika


Nem értem hogyan lehet ilyen körülményesen megírni egy könyvet. Csakis azért álltam neki, mert mások ódákat zengtek a Nemzetközösség saga könyvekről. De évek teltek el, és talán a negyedik nekirugaszkodásra volt hozzá végre türelmem. Mindig abba kellett hagynom, mert érdektelenségbe fulladt.

Vannak más hosszú könyvek, például, a Thrawn keze duológia második kötete is nagyon vastag, de azt könnyű volt végig olvasni. A Pandóra csillaga viszont rengeteg hosszadalmas leírással, mellékszállal kezdődik. Rengeteg idő kell, mire az ember felfogja mi is van.

Ráadásul nemcsak a Nemzetközösség saga szereplők vannak rengetegen – nem is szólva a számtalan helyszínről – de az egész olyan, mint novellák sorozata. Végre amikor már tetszene és élvezném, megint egy új történetszál kezdődik, és újra fel kell fogni mi is van.

Egyébként maga az egész történet nem rossz, és amúgy is szeretem a változatos, sokszereplős műveket. De minek kell óceánnyi méretűvé dagasztani? Így mindig leül közben a történet. Bár műfajilag sci-fi a Pandóra csillaga és a Júdás elszabadul is, kissé árnyaltabb a részleteit tekintve.

Jókora részei az akció, vagy katonai sci-fibe sorolhatók, s van benne kis ügynökösdi is, akár a Vad igazság című Wilbur Smith műben. De Ozzie kalandozásai a szilfenek ösvényén, szerintem jócskán rendelkeznek a fantasy jellemzőivel.

Ebben a világban az embereknek „beültetéseik” vannak, amik igencsak megsokszorozzák képességeiket, érzékelésüket. Részben ez jó lehet, másként fura lehet gépiesnek lenni. Az is érdekes, hogy itt vonatok szállítják az utasokat a bolygók között. Persze nem egyenesen az űrön át, hanem féregjáratokon.

Peter F. Hamilton elmélete, hogy az emlékeket emlékezettárolókban őrzik, és új megfiatalított testet kaphatnak, amivel szinte korlátlan ideig élhetnek, több szempontból sántít. Ez egy materialista elképzelés, de mivel az ember nem csak a fizikai test, hanem elsősorban szellem (én), másodsorban lélek (asztrális test), megvan az oka, hogy adott test egy idő után elpusztul.

Ez a módszer meggátolná a reinkarnációt, melyre jelenlegi fejlődési szintjén szüksége van az embereknek. Ráadásul egy ember évszázadok alatt rengeteget fejlődne, megváltozna, bölcsebb lenne. Itt pedig egyes főszereplők ugyanolyanok, mint ifjúkorukban.

Több évszázad után is leisszák magukat, folyton új nőkkel henteregnek, vagyis nem nőttek fel! Nagyon szánalmas volt, ahogy a legbefolyásosabb vezető – akinek ennyi felesége van – pont arra a nőre vágyik, aki előtte számtalan férfival összeakadt. Ez nulla igényesség.

Ozzie útját a szilfen ösvényeken rendkívül hosszúra nyújtotta Hamilton. Még a fele is bőven elég lett volna. De még képes volt a Nemzetközösség saga történet vége felé is belemerülni leírásokba, feleslegesen elnyújtani az időt. Mindezek ellenére vannak jó jellemfejlődések – például Mellanie, Justine, részben Ozzie, sőt még Adam Elvin is. De talán a Macska a legkülönlegesebb, amilyen veszélyesnek lett beállítva olyannyira kedveltem egyedisége miatt.

Mint a szereplőknél említettem, Paula Myo volt számomra a legrendíthetetlenebb jellem, neki végig szurkoltam. De Renné is jó volt, valamint Hoshe, Kazimir, Wilson Kime. Itt azért nem voltak olyan drámák, mint a Hova lettél drága völgyünkben, de több szomorú, vagy megható pillanatot is átélünk.

Nagy kár, hogy nem sok kép van a szereplőkről, így a képzeletre van bízva külsejük, viszont egy idő után már megismerni őket. A primerek tudatvilága, hogy kizárólag a minden érzés nélküli, célszerű szerzés és uralkodás irányítja őket, nagyon is ahrimani jellegzetesség.

 

Pandóra csillaga, Júdás elszabadul kritika

 

Orion viselkedése, hogy még szinte fel sem nőtt, de nem bírja ki tovább egy pillanatig sem, hogy megismerjen egy lányt, nagyon is gyerekes. Utána meg egyből a földig alázkodik, annyira akarja, hát lenne mit erősödnie még. A Júdás elszabadul végén a viharos katasztrófa filmekre jellemző módon kellett megbolydítaniuk a Peremvilág időjárását, ami nem kis dolog.

Ha megfigyeled milyen mértékben van manapság manipulálva az emberiség – különösen a média eszközeivel – akkor itt is láthatod az azonosságot, őrültnek nézik azokat, akik ezt hiszik és mégis igazuk lehet. Korunkban különösen az ahrimani lények és az azurák vezetik félre az emberi szellemeket.

Nem hinném, hogy mindössze pár évszázad alatt az emberiség ilyen nagy mennyiségű bolygót belakik, beépít, és ilyen sok milliárd új ember lesz. Főleg amikor a megfiatalítás miatt már kevesen vállalnak gyermeket. Hamilton ezen univerzuma sokkal hihetőbb lenne egy ezredévvel később.

A végső harc vége kicsit lecsípettnek tűnik, bár az is igaz, hogy nagyon hosszú volt a felvezetés. Mindenesetre a Nemzetközösség saga levezetése kellemes befejezés. Az olyan látványosságok és misztikum hiányzott, mint például a Viharfellegek Star Wars könyvben, de így is tökéletes. 

Egyébként a nem emberi fajokra folyamatosan használt földönkívüli kifejezés nagyon ostobán hat itt. Ha az emberiség eleve már számtalan más bolygón lakik, akkor az emberek is nagyrészt földönkívüliek. Tehát idegennek, vagy idegen fajoknak hívni őket sokkal logikusabb lenne. 



Értékelés (saját tetszési indexem)

 

Pandóra csillaga 6, Júdás elszabadul 7.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Folytatás: Üresség trilógia


Ha tetszett, oszd meg másokkal is!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2022.06.13. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.