Jack Vance - Démonpikkelyek könyv

Jack Vance – Démonpikkelyek könyv bemutatása

 

 A Démonpikkelyek könyv előzményét már bemutattam  A túlvilág szeme című regény bemutatásánál. A Démonpikkelyek –et ugyanazzal az élvezettel olvastam, mint az első könyvet, de ez a könyv nagy örömömre hosszabb lett, így még tovább lubickolhattam Cugel szórakoztató kalandjaiban.



Ha a Micheal Sea által a 70-es években írt folytatást nem számítjuk, ez a regény a befejezése Ravasz Cugel történetének. Jack Vance 1983-ban írta meg a Démonpikkelyek –et, - bár például az V. fejezet alapötletei régebbi fantasy összeállításokban is megjelentek - amelyben egy hosszú utazás után lezárja a hórihorgas kalandor világjárását.

 

Démonpikkelyek regény tartalom, történet

Az előző történet végén – egy buta hiba következtében – Cugel ismét a Sóhajok Óceánjának északi partján köt ki. Ezúttal nyugati irányban indul útnak, abban a reményben, hogy valamilyen módon hazajut.
Az éjszaka elől Twango mester házánál lel menedékre, ahol az ott dolgozók azon munkálkodnak, hogy egy régi lény testének pikkelyeit halásszák össze a kert végében található üregből. Ennek a munkának a megrendelője éppen az első regényből megismert Iucounu, akihez később az eredményt elküldik. A munkának megvan a maga rendje és precizitása, de mivel hősünket befogadták éjszakára, valamilyen módon le kell rónia tartozását. Mivel a munka nehéz, a körülmények rosszak, Cugel pedig mindig a könnyebbséget keresi, hamarosan nagy zavart okoz, s nem marad más választása, mint a menekülés.
Nemsokára a Galante nevű hajó fedélzetén, mint féregkezelő – ugyanis nagy férgek húzzák a hajót - működik közre. A hajóval utazik Soldinck mester – aki az egyik tulajdonos – feleségével, s a három lányával, valamint Baunt kapitány, a személyzet, és Drofo, a féregmester, s Cugel társaként Lankwiler. Amikor egy bizonyos szigeten kikötnek, olyan körülmények merülnek fel, amelyek miatt Cugel szolgálataira nincs többé szükség. Csakhogy a tudomására jut a dolog, s elköti a hajót, Soldinck lányait pedig „legénységként” használja.

Démonpikkelyek külföldi kiadások

 

Különböző hányattatások után ismét a szárazföldre kerül, ahol különösebbnél, különösebb helyeken fordul meg. A Tustwoldnál lakó férfiaknak oszlopokat kell emelni, hogy minél magasabban sütkérezhessenek a napon, Faucelme fogadójában pedig nem várt jelenségek várnak rá. Utána csatlakozik Varmous karavánjához, amely dél felé halad – számos hely érintésével – Almery földjéig.

A karavánban a legkülönfélébb szerzetek utaznak, különös hölgyek, egy rabbi, egy gazdag ifjú, s doktor Lalanke három nimfával, hogy csak a legérdekesebbeket említsük. A karavánút során, a szórakozások mellett, számos veszély, s nem mindennapi jelenség is borzolja a kedélyeket. Leleményes hősünk sok-sok élmény és kaland után jut el egy olyan mocsárvidékre, amelyen túl emberekre lel, akik szintén Ioucounu kárvallottjai.

 

Jack Vance Démonpikkelyek könyv jellemzés

A Démonpikkelyek regény rendelkezik azzal a kiváló tulajdonsággal, hogy ha egyszer az ember elkezdte olvasni, akkor alig várja, hogy újra és újra kézbe vehesse, mert a gondolatai a történet körül forognak. Nagyon bele tudtam magam élni a regénybe, és többedszeri újra olvasás után sem (persze ezek között évek teltek el) csökkent az általa nyújtott élvezet. Sokkal jobb, mint például szerző másik hősét bemutató, Rhialto, a csudálatos című fantasy.
 

 

Démonpikkelyek ajánló, vélemény, kritika

 

A Démonpikkelyek könyvben van két hosszabb, különálló szakasz, az egyik amikor a tengeren hajóznak, a másik a karavánút. Nagyon jól jöttek ki ezek a hosszabb fejezetek, mert a szereplőket jobban meg lehetett ismerni és ezáltal sokkal komolyabban odafigyelünk, mi lesz velük. Ravasz Cugel ugyanolyan csirkefogó, mint az első könyvben, de mégis muszáj drukkolni neki, mert néhány kivételtől eltekintve, ellenlábasai sem állnak az erkölcs magaslatán. De annyira nem tudott megfogni, mint a Suldrun kertje főszereplői. 

A humor itt is folyamatosan jelen van, és Jack Vance fantáziájának semmi sem szab korlátokat. Érdekes, míg az első regénynél Cugel a tolvaj, aki megérdemel némi büntetést, itt jogosnak tűnik az Ioucounu elleni „büntetőakció” a regény végén. A történetben van néhány „szédületesen nagy baromság”, mármint józan ésszel belegondolva, de éppen ettől lesz olyan vicces, mert egy jó fantasy történetbe ez is beleillik.
Nagy kár, hogy ezzel a két regénnyel be is fejeződik a Ravasz Cugel történetek sora, mert bizony akár a végtelenségig is olvastam volna...


Értékelés (saját tetszési indexem)
10
(1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!