James Fenimore Cooper A kém című regénye 1921-ben jelent meg Amerikában. Ez volt a második könyve, s ez már igazi amerikai szellemiségű, s témájú mű, még ha a történelmi háttér csak keretként is szolgál a történethez. Mindazonáltal a címszereplő alakja valós ember volt, aki kémként fontos szerepet játszott az amerikaiak angolok elleni harcában.
James Fenimore Cooper A kém könyv tartalom, történet
Mr. Wharton két lányával, sógornőjével és a szolgálókkal él egy házban New Yorkbeli vidéki lakukban. Egy nap egy idegen - aki Harpernek hívja magát - száll meg náluk. 1880-ban járunk, az amerikai függetlenségi háború zajlik és Wharton igyekszik semlegesnek maradni. Lányai közül az idősebbik, Sarah – aki Wellmere ezredes iránt rajong – elfogult az angolokkal szemben, húga Frances – aki az ellenfélhez szegődött, fiatal Dunwoodie iránt táplál hasonló érzelmeket, az amerikaiakhoz húz.
Este megérkezik valaki hozzájuk, s csak akkor fedi fel magát, amikor előző vendégük már visszavonult. Wharton kapitány az, a lányok testvére, aki az angol sereg szolgálatában áll. Családja nagyon örül neki, de egyben aggódnak is, hogy bajba kerülhet látogatása miatt. Másnap megjelenik a házaló Harvey, aki különböző dolgokat árul, s egyben hírekkel is szolgál.
Miután Harper elhagyja a házat, az amerikai sereg lovassága bukkan fel, és a fiatal Whartonnak már nincsen ideje a menekülésre. A lovasokat Lawton kapitány vezeti, akit nem téveszt meg az álca. Hamarosan megérkezik vezetőjük is, Dunwoodie őrnagy, akinek élete egyik legkellemetlenebb feladatával kell szembenéznie, amikor meglátja Whartont. Kötelessége ugyanis elfogni, és az ifjú beismeri, hogy áliratokkal jutott át a vonalaikon de ez akár végzetes ítéletet is hozhat a fejére. Becsülete nem hagyja, hogy szabadon engedje, csakhogy Wharton az ő gyermekkori barátja, s egyben jegyese bátyja is...
James Fenimore Cooper A kém könyv kritika, jellemzés
A kém James Fenimore Cooper azon könyve, amelyet viszonylag kevesebbszer olvastam el, mert vastag, és sok terjengős leírás is van benne. De maga a történet olyan eleven és élénk érzelmi szállal telített, hogy megfogja az olvasót. 1993-ban vettem meg az akkori kiadást, mert Cooper az első kedvenc kalandregényíróm volt. Azóta valahányszor újraolvastam, mindig újólag hatott rám, mert nem emlékeztem minden részletre, és a szereplők egyedisége is megragadott.
Maga, a címszereplő legtöbbször a háttérben van, és csak időnként – sokszor éppen a legfontosabb pillanatokban – bukkan elő, hogy közbeavatkozzon. De igazából a regény végéig nem is tudjuk biztosan, hogy ő az, csak sejtjük. A kém regény legnagyobb része része az Akácos –nak nevezett lakhelyen és közvetlen környezetében játszódik, s a ház lakóit számos oldalról megismerhetjük. Számomra mindenképpen Frances személyisége volt a legmegkapóbb és ő különlegesen fontos szerepet játszik a regény későbbi részében is.
A rablók, vagyis skinnerek, akik éppen Harvey apjának haldoklásakor támadtak rájuk, iszonyatosan ellenszenves gazfickók voltak. Szinte a könyvön át is dühítő volt a könyörtelenségük. A remek megfigyelőképességgel rendelkező Lawton kapitány is olyan férfi, akit könnyű volt megkedvelni, Sitgreaves doktor személye pedig jól színesítette a képet. Az viszont zavaró volt, hogy a 40-es éveiben járó Miss Peyton –t, erősen középkorúnak állították be.
A kém könyvben George Washingtont is közelebbről megismerhetjük, és igen kiváló egyéniség képe rajzolódik ki előttünk. Az, hogy a fiatal Wharton álruhában jutott haza látogatásra, s ezért halálra kell ítélni a másik félnek, mintha kém lenne, számomra túl erőltetett. Még akkor is, ha kapcsolatba hozták Harvey Birch –csel, akit angol kémnek tartottak. De mindenesetre ez teszi olyan izgalmassá a könyv második felét. Mint Cooper majd minden regényében, itt is a jövőben játszódik a befejező, ráadás rész. Igazából csak a végén teljesedik be a főszereplő története, de a többiekről -–és utódaikról – is megtudhatunk valamit. A kém a legkevésbé szórakoztató könyve Coopernek, amelyet tőle olvastam, és még ez is orrhosszal megelőzi az átlagos regényeket. Még most is a hatása alatt vagyok, pedig már ismertem. Egyszerűen nem adhatok 7-esnél alacsonyabb osztályzatot rá, ahhoz túl megrendítő.
Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)
Ajánlott cikkek: Emilio Salgari A bermudai kalózok (Szintén a függetlenségi harcokban játszódik)
Rudolf Steiner A szabadság filozófiája
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés