Charles Dickens Copperfield Dávid könyv vélemény

Charles Dickens Copperfield Dávid könyve 1950-ben jelent meg először, Angliában. A történet részben Dickens saját gyermekkorából merít, különösen a gyermekkori munkát és adóséveket tekintve.

Charles Dickens Copperfield Dávid tartalom, történet

A főszereplő egy fiatal nő gyermekeként születik, s apja hamar elhuny. Miközben kisgyermekként megismerkedik a világgal, édesanyjának új hódolója akad. Egy időre a szolgálóval annak rokonaihoz utazik, ahol megismeri a kis Emmit, akivel nagyon-nagyon jóban lesznek. Amikor hazautaznak, édesanyja már férjhez ment.

 

Az új „apa” szívtelenül és ridegen bánik a kis Davy –vel, és hamarosan megérkezik a nővére is. Ők ketten átveszik az irányítást a házban, és a fiú édesanyja mindenben enged. Később elküldik egy távoli iskolába, ahol Creakle úr, az igazgató, egy igazi „vadállat”. A gyerekek félnek tőle, mindennap ütlegeli őket, és Davy különösen sok verést kap. Egyedül egy nagyfiú, akivel kivételeznek, nyújt számára védőtámaszt, de csak a többiekkel szemben.

Charles Dickens Copperfield Dávid regény szereplők, jellemzés, vélemény

Ezt a könyvet is több évtized után kezdtem el újra olvasni, miután előkerült a padlásról. Nagyon hosszú és sok szöveg van benne, ezért nem sokszor olvastam el annak idején. De már ifjúként is túl felháborítónak tartottam a történetben szereplő cselekményeket. Amikor a főszereplő édesanyja hozzáment ahhoz a bunkó fickóhoz, azt sem értettem. Hát még mikor „erős jellemnek” tartották a férfit. Ráadásul édesanyja elfogadta, mintha ő lenne a gyenge jellem, és a két zsarnok betolakodónak hagyta, hogy átvegye az irányítást. A legnagyobb gonoszságuk viszont az volt, hogy Dávidot folyamatosan terrorizálták a tanulásban!

Mintha mindez nem lenne elég, elküldik egy távoli iskolába, ahol egy agybeteg – mert más szavat nem találok erre – férfi az igazgató. De milyen jogon veri össze-vissza a gyerekeket? És hogy lesz egy ilyen őrült az igazgató? Miért kell ezt tűrni? A fiatal srác, Steerforth – akire Davy annyira felnéz – igazán jó kisugárzású, de azért megvannak a maga jellemhibái. Hagyja, hogy vele kivételezzenek, és a többiekért nem száll síkra, de a legrosszabb akkor volt, amikor Mell úr ellen kelt ki. Pont Mell úr volt a legnormálisabb az iskolában, de őt hülyének nézték a gyerekek, Steerforth is pofátlanul bánt vele – s ezért elküldték.

Utána pedig a fiúnak 10 évesen kellett annyit dolgoznia, mint egy felnőttnek, ez sem volt normális dolog. Ugyanakkor azt is furcsálltam, hogy ilyen fiatalon már söröket ivott a kocsmában. Szállásadója, Micawber úr – aki egyébként jóindulatú - roppant jellemgyenge lény lehetett, hogy a totális adósságig süllyedt. Amikor egyedül útnak indult nagynénje megkeresésére, számtalan gazfickóval találkozott. Nem csak gyerekként, most is felháborított, hogyan lehetnek emberek ennyire szívtelenek és gonoszok.
Ha belegondolunk, hogy a történet csak részben önéletrajz, sok momentum Dickens kitalációja, ez árnyalja a következtetést. A nagynénje egy igazi „archetípus” volt szereplőként. Rá kezdettől fogva úgy gondoltam, mint aki végtelenül különc, és falat épít maga köré, de belül jóindulatú. Az Égi sas című regényben is van egy hozzá hasonló jellemű hölgy. És ha már itt tartunk, a Copperfield Dávid regény második felében sok jó embert is megismerhetünk. Dick úr, amellett, hogy kissé meg van zakkanva, rendkívül szeretetre méltó lélek, mint ahogy az új iskola tanítója is. Viszont az a bizonyos Uriah és édesanyja kiakasztó az állandó alázkodásával és önlebecsülésével.
Ami engem roppant zavart gyermekkoromban ebben a könyvben, az a „kicsi” Emmivel való viszonyának alakulása. Gyermekkorukban össze voltak melegedve rendesen, s Davy meg is fogadta, hogy feleségül veszi. Erre a regény végére kiderül, hogy rokonához, a fiúhoz készül hozzámenni, aki már akkor csaknem felnőtt volt, amikor ők még gyerekek. Persze nem olyan nagy a korkülönbség, de engem zavart, hogy Davy csak úgy lemondott róla. S ekkor ért a meglepetés. Ugyanis utánanéztem az interneten a regénynek, s látom az elektronikus könyvtárban, hogy itt még nem ér véget a történet. Az én példányom befejeződik a 21-dik fejezettel, de a könyv nem kettő, hanem három nagy részből áll.

Copperfield Dávid könyv folytatás, kritika

Az internetes változatban nagyon zavaró, hogy minden szó, amelyben c betű szerepel, cz-vel van írva. Egyébként pedig nagyon régies a fordítás, roppant körülményes. A folytatás valamivel vidámabb, mint az addigi történet. A jelenetnél, amikor ismerősökkel sokat isznak, vagy „hússzor szerettem volna figyelmeztetni”, hogy álljon már le, mielőtt baj lesz, de hiába. Teljesen elvesztette az uralmát az akarata felett.

Ezután hosszú időszakok következnek, ahol egy csomó semmitmondó szöveg van, például emberek beszélnek órák hosszat, de nem mondanak semmit. Egyedül Davy őrült fellángolása az új hajadon iránt, és persze Emmi meglepett tette kavarja fel az állóvizet. Amely olyan csendben történt, hogy kész rejtély az egész.
A Copperfield Dávid második felében Ágnes – aki Wickfield úr lánya, akiknél Davy lakott iskolaévei alatt – a legtartósabb jellemű egyéniség. Nagyon éretten viselkedik, jó tanácsokkal látja el a főszereplőt és igencsak okos. A már említett Uriah (édesanyjával egyetemben) itt már olyan ellenszenves figurát ölt, hogy számomra egy alávaló féregnek tűnik. Egyszerűen nem is értem, hogy miért tűrték őt meg, a helyükben azonnal kidobtam volna!
Davy eljegyzettje, Dóra pedig bármennyire jóravaló és szemrevaló is, nem tűnt túl okosnak és erős jellemnek sem. Megmaradt elkényeztetett gyermeknek, aki túl érzékeny, és híjával van a gyakorlatiasságnak. De később egyre szimpatikusabb volt, s valóban nagyon ártatlan és minden rossznak híján.
Nem értettem egyet azzal, hogy a végefelé a kivándorlóknak nem mondták el a szomorú eseményeket, mert szerintem joguk lett volna tudni, még ha szörnyű is számukra. Egyébként pedig Micawber úr és a felesége beszédei voltak a legfárasztóbbak az egész könyvben. Húsz oldalon át beszéltek a semmiről, végtelen körülményesen kifejezve az egyszerű dolgokat. Magával a regénnyel is ez volt a bajom, hogy hosszú oldalakon át közli azt – itt főként a párbeszédekre gondolok – amit két mondatban el lehetne mondani.

Szinte mesebeli, hogy a könyv szereplői valamilyen formában később is felbukkantak és megtudhattuk mindenki további sorsát. A két alattomos figura, Uriah és Littimer iszonyatos féregnek tűnt, még akkor is, azon a bizonyos helyen. Ágnes a regény alatt szinte végig a háttérben maradt, mégis az egyik legfontosabb személyiséggé nőtte ki magát a végére, aminek örültem. Remélem, nem árultam el túl sokat a regényből, a végkifejleteket mindenhol elhagytam. Nagyon rossz szokásnak tartom, hogy egyes helyeken, például a Wikipédiában mindent, az utolsó mozzanatig elárulnak.
A Copperfield Dávid regény kitett volna három könyvet is, csodálom, hogyan maradt egynek. Azt viszont továbbra sem értem, hogy az én 1987-es könyvem miért csak történet fele. Hogy gondolták azt, hogy csak a felével ki lehet adni egy teljes regényt? Legalább lett volna két kötet. Így harminc éven át abban a hitben éltem, hogy az az egész.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ajánlott cikkek: Egy komisz kölök naplója könyv
                              Rudolf Steiner - Életutam



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!