James Fenimore Cooper A méhvadász bemutatás

James Fenimore Cooper A méhvadász című kisregénye 1848-ban látott napvilágot, amely eredetiben The Oak Openings; or, The Bee Hunter címmel került kiadásra. A méhvadász Cooper utolsó indián-fehér kalandokról szóló regénye, amely az újabb angol-amerikai küzdelmek éveiben zajlik. A könyvben elég széles a jellemábrázolás, szerepet kap a vallás, az emberi érzések fejlődése, és persze az izgalmas kalandok.

James Fenimore Cooper A méhvadász tartalom, történet

Az 1812-es angol-amerikai harcok idején – a Michigan tóba folyó Kalamazoo mellett - két indián és két fehér várakoznak. Egyikük a fiatal méhvadász, aki hasonló jellemű, mint Vadölő, s éppen mesterségét űzi. Miután sikerül a mézlelőhelyet megtalálniuk, az éjszakát a méhvadász kunyhójában töltik. Másnap a fiatalabbik indiántól – aki csippevé – megtudja a méhész, hogy fontos küldetésben jár, s a másik indián – aki pottawattami – veszélyes, mert majd az életükre tör.

A Kalamazoo folyó, a Michigan tónál

Az indiánok eltávoznak, s miután Gerzson – aki a másik fehér fickó – segítségével összeszedi a holmiját, elindulnak a folyón. Gerzson ugyanis feleségét, és húgát elhagyta pár napra, s most aggódik értük a kezdődő háború és a közelben csatangoló indiánok miatt. Hamarosan megtalálják őket, de onnan is távozniuk kell, mert indián csapat közeleg.
Közben a Michigan tavon át egy misszionárius, egy káplár és egy hírhedt indián érkezik, akiről senki sem tudja mely törzs tagja. Kiderül, hogy Chicago is elesett, és a közelben levő indiánok hadizsákmányra, vagyis sápadtarcúak skalpjaira vadásznak.

A méhvadász jellemzés, kritika, bemutatás

A méhvadász sztorit sokáig nem ismertem, csak az elektronikus könyvtárban bukkantam rá, s azonnal megszerettem. Cooper könyvei mindig is nagy hatással voltak rám, s bár ez rövid terjedelmű, még A vörös kalóznál is rövidebb, a többi könyvéhez képest elég pozitív kicsengésű. Noha van benne pár szörnyűség, Cooper itt elég boldoggá varázsolta a fejleményeket.
Nem tudom a fordítás-e az oka, vagy eredetiben is így van, de itt elmaradtak a fellengzős leírások, a történet eléggé cselekményközpontú. Azonban nem maradnak el a filozofikus gondolatok, s az indiánok személyében egyfajta lelki megértés a kereszténység iránt. Egyértelműen Bourbon – azaz a méhvadász – és Kis Virág, akivel megismerkedett, vagyis Gerzson húga voltak a legszimpatikusabbak a történetből. 

De Sólyomszárny, a fiatal indián is pozitív benyomást tett rám, és nem feledkezhetem el a káplár bátorságáról és a lelkész önfeláldozásáról sem. A „törzs nélküli” Peter pedig igen összetett személyiség, az ő változása elég nyomós része a történetnek.

Azt nem értettem, a végén, a 40 évvel későbbi búcsúban miért festi le Cooper a méhvadászt hatalmas termetűnek, amikor az elején még normális, közepes méretűnek ábrázolta. Nagyon kedves kis élmény volt számomra A méhvadász, kár, hogy olyan gyorsan befejeződik. Legalább olyan élmény, mint A sivatag szelleme Karl May -tól. Ennél már csak azt sajnálom jobban, hogy az író nem írt több indiánregényt, mert ezeket bizony a végtelenségig olvasnám.


Értékelés (saját tetszési indexem)
8
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!