Tarzan dzsungeltörténetei könyv bemutatás, jellemzés

Tarzan dzsungeltörténetei könyv bemutatás, ajánló

Edgar Rice Burroughs Tarzan dzsungeltörténetei könyvének sztorijait 1916 márciusa és 1917 márciusa között írta. A dzsungeltörténetek az amerikai Blue Book magazinban 1916 szeptembere és 1917 augusztusa között jelentek meg. Teljes könyvként 1919-ben adták ki először a 12 történetet, hazánkban pedig 1987-ben jelent meg.



Időrendileg ezek az események az első Tarzan regény 11. fejezetébe illeszthetőek, a majomanya, Kala elvesztését követő, és a főszereplő emberszabású törzs királyává válását megelőző időszakra. A Tarzan dzsungeltörténetei a 60-as évektől számos képregényben jelentek meg.
A Tarzan dzsungeltörténetei könyv történetéről, tartalmáról itt írtam bővebben: Tarzan könyvek

Edgar Rice Burroughs Tarzan dzsungeltörténetei jellemzés, emlékek

A Tarzan és a gyémántok utánozhatatlan története után ez volt a legelső Tarzan könyv, amelyet olvastam 1987-ben, vagy 1988-ban, s utána egyet sem hagytam ki. Először még kölcsönkapott regényként olvastam, majd csak használt könyvként tudtam megszerezni. Hatalmas kár, hogy Edgar Rice Burroughs ezen kívül nem írt hasonló Tarzan könyvet, amely a dzsungel urának „hétköznapjaival” foglalkozik. Sokkal jobb lett volna, mint egy-egy nagy kaland, amelyben mindenféle kitalált civilizációkkal találkozik.
A Tarzan dzsungeltörténetei örök jelen idejű könyv számomra, amelyet mindig jó olvasni. 12 nagyszerű történetet tartalmaz, melyek mélyebb bepillantást engednek az éppen csak felnőtt majomember gondolkodás és érzésvilágába. A nagy, emberszabású majmok (melyek nem tévesztendők össze a gorillákkal!), Tantor, az elefánt, valamint a vad bennszülöttek visszatérő szereplői ennek a regénynek.

 

Vélemény Tarzan dzsungeltörténeteiről

 
Érdekes volt sok év után újra olvasni a Tarzan dzsungeltörténeteit. Most már annyira nem kötött le – talán, mert még mindig emlékeztem rá – de nem lehet megunni. A sztorikból azok a legszórakoztatóbbak, amelyekben a feketék is szerepelnek. A regény közepén van három rész, amelyik eléggé összefügg. Tibo, a néger kisfiú és Bukawai, a gonosz sámán eltérő személyiségei színesítik itt az eseményeket.

A gomanganik – azaz a négerek – megtréfálása, vagy éppen megmentése Tarzan olyan szórakozásai közé tartozott, amelyek megadták a történések ízét. Ezt később a Tarzan visszatér regény eseményeinek idején fejlesztette tökélyre, más, gonosz szándékú népek ellen is, mint például a rabszolgakereskedők.

Több olyan emberszabású van itt jelen, amelyekről más Tarzan regényekben Burroughs nem tesz említést, de például a vezérük, Kercsak, itt teljesen háttérbe szorul. Az elbeszélésből nagyon sokat lehet megtudni abból, hogyan fejlődött Tarzan, és hogyan jutott következtetésekre az általa tapasztaltakból. 

Ezen kívül csak a fiáról, Korakról szóló történetben követhető ilyen fejlődés. Szívesen olvastam volna további dzsungeltörténeteket is.


Értékelés (saját tetszési indexem)
8
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Kapcsolódó cikk: Tarzan legendája film


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!