Edgar Rice Burroughs Tarzan dzsungeltörténetei könyvének sztorijait 1916 márciusa és 1917 márciusa között írta. A dzsungeltörténetek az amerikai Blue Book magazinban 1916 szeptembere és 1917 augusztusa között jelentek meg. Teljes könyvként 1919-ben adták ki először a 12 történetet, hazánkban pedig 1987-ben jelent meg.
Időrendileg ezek az események az első Tarzan regény 11. fejezetébe illeszthetőek, a majomanya, Kala elvesztését követő, és a főszereplő emberszabású törzs királyává válását megelőző időszakra. A Tarzan dzsungeltörténetei a 60-as évektől számos képregényben jelentek meg.
A Tarzan dzsungeltörténetei könyv történetéről, tartalmáról itt írtam bővebben: Tarzan könyvek
Edgar Rice Burroughs Tarzan dzsungeltörténetei jellemzés, emlékek
Úgy emlékszem, ez volt a legelső Tarzan könyv, amelyet olvastam 1987-ben, vagy 1988-ban, s utána egyet sem hagytam ki. Először még kölcsönkapott regényként olvastam, majd csak használt könyvként tudtam megszerezni. Hatalmas kár, hogy Edgar Rice Burroughs ezen kívül nem írt hasonló Tarzan könyvet, amely a dzsungel urának „hétköznapjaival” foglalkozik. Sokkal jobb lett volna, mint egy-egy nagy kaland, amelyben mindenféle kitalált civilizációkkal találkozik.
A Tarzan dzsungeltörténetei örök jelen idejű könyv számomra, amelyet mindig jó olvasni. 12 nagyszerű történetet tartalmaz, melyek mélyebb bepillantást engednek az éppen csak felnőtt majomember gondolkodás és érzésvilágába. A nagy, emberszabású majmok (melyek nem tévesztendők össze a gorillákkal!), Tantor, az elefánt, valamint a vad bennszülöttek visszatérő szereplői ennek a regénynek.
Érdekes volt sok év után újra olvasni a Tarzan dzsungeltörténeteit. Most már annyira nem kötött le – talán, mert még mindig emlékeztem rá – de nem lehet megunni. A sztorikból azok a legszórakoztatóbbak, amelyekben a feketék is szerepelnek. A regény közepén van három rész, amelyik eléggé összefügg. Tibo, a néger kisfiú és Bukawai, a gonosz sámán eltérő személyiségei színesítik itt az eseményeket.
 |
| Jelenetek a regényből |
A gomanganik – azaz a négerek – megtréfálása, vagy éppen megmentése Tarzan olyan szórakozásai közé tartozott, amelyek megadták a történések ízét. Több olyan emberszabású van itt jelen, amelyekről más Tarzan regényekben Burroughs nem tesz említést, és például a vezérük, Kercsak, itt teljesen háttérbe szorul. De az elbeszélésből nagyon sokat lehet megtudni abból, hogyan fejlődött Tarzan, és hogyan jutott következtetésekre az általa tapasztaltakból. Szívesen olvastam volna további dzsungeltörténeteket is.
Értékelés (saját tetszési indexem)
8
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)
Kapcsolódó cikk: Tarzan és a gyémántok
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés