Francisco Marins Az aranybányák titka könyv valójában egy háromkötetes történet lerövidített változata. Ennek az első kötete 1952-ben jelent meg. Francisco Marins (1922-2016) brazil író számos ifjúsági regényt írt élete folyamán. Magyarországon 1965-ben adták ki először a három regényt egy ifjúsági regényben. Az aranybányák titka az 1800-as évek első felében játszódik, Brazíliában.
Francisco Marins Az aranybányák titka tartalom, történet
Toni kisfiú korában hall először a Golgota sziklákról és elveszett aranybányákról. Nagybátyja elindul egy expedícióval, hogy a régi legenda nyomára bukkanjon. Közben nehezen telik az életük édesanyjával, aki bizonyos értékben kezességet vállalt, hogy egy gazdagabb ember támogassa az expedíciót.
Telnek az évek, és a rokon nem tér vissza. Az adósságot meg kell téríteni, és Toni öszvérhajcsárként dolgozik, de a helyzetük rossz, és semmi hír. Amikor édesanyját is elveszti, Perovával – a család barátjával - elindul a rég eltűnt kalandorok nyomában. Útközben megmentenek egy indiánt, akit Pixuirának hívnak, és üldöznek. A Barlang a szigeten történet helyzeteihez hasonlóan, a dél-amerikai dzsungelen át rengeteg megpróbáltatás vár rájuk, míg végre nyomokra bukkannak.
Francisco Marins Az aranybányák titka könyv bemutatás, jellemzés, kritika
Érdekes lenne, vajon milyen lehet az eredeti három kötet, mivel így, egyben sem túl hosszú ez a változat, ami magyarul megjelent. Ez esetben nem bánom a rövidítést, mert a három regénynek nem biztos, hogy lett volna időm nekivágni. Noha nem számítottam olyan jó sztorira, mint A kék hegyek kincse esetében, reméltem egy kis őserdei izgalmat. Az elején nehezen kapott el a történet, a középső rész tetszett igazán, a végére ismét csökkent az érdeklődésem.
Leginkább a kis indián, Pixuira fejlődése volt szimpatikus. Az elején még egy félénk, menekülő ifjú, később pedig... De hagyjuk, nem akarom elárulni a részleteket. Kíváncsi voltam, "Az aranybányák titka" tud e valami újat mutatni, azok után, hogy olyan sok kalandregényt olvastam.
Mint általában a kalandregényeknél, itt is maga a kaland szívott magába, és az egzotikus táj vonzást gyakorolt rám. Tarzan dzsungeltörténeteiben már elég jól megszoktam és megszerettem a dzsungelt, bár élőben nem szeretnék ott élni. Eléggé „valósághű”, bár roppant sok esemény történik, nem éreztem úgy, hogy a fantázia szüleménye lenne. Érdemes volt elolvasnom, habár nem azok közé tartozik, amelyet valaha is újraolvasok.
Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)
Hasonló cikk: Theodore Taylor - A homokzátony
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés