Rudolf Steiner Életutam életrajzi könyv bemutatás

 

 
Rudolf Steiner Életutam életrajzi könyve 1925-ben jelent meg. Magyarországon – jóval később – a Magyar Antropozófiai Társaság és a Genius kiadó által került kiadásra. Az Életutam könyv Rudolf Steiner emlékezése, amelyben élete minden főbb eseményét és történését leírta, de teljesen már nem tudta befejezni.
Ebben a cikkben először vázlatosan leírom a könyv tartalmát. Majd a következő blokkban jellemzem a könyvet több, kiragadott idézettel. Végül személyes élményeimen át értékelem és számolok be a főbb mondanivalóiról. Mivel ezt a cikket nem egyszerre írtam, hanem olvasás közben jegyzeteltem, kevésbé összefüggő, de remélhetőleg így is jól érthető bepillantás eme alkotásba.

 

 

Rudolf Steiner Életutam könyv tartalom

Megjegyzés: a tartalom rövid bemutatásakor sosem írom le az egészet, mindig csak kedvcsinálót, és főleg az elejét. Mivel itt életrajzi könyvről van szó, címszavakban jelzem a tartalmat és nagyjából végig, de ez semmit sem számít, mivel ez nem regény, mint Elisabeth Haich életrajzi műve, és a lényeg magában a műben van.


Szülők találkozása, születés Kraljevecben. Felcseperedés Ausztriában és az osztrák-magyar határ mentén. Iskolába járás, tanítók, tudományok, a világ megismerése. Gimnáziumi évek, filozófiák, iskola Bécsújhelyen.
Egyetemi évek, professzorok, előadások, filozófusi munkák megismerése, előadások hallgatása. Különböző egyetemi előadók összehasonlítása, a gondolkodás, mint a valóság átélése. Kapcsolat fiatal jóbarátokkal, az ő sorsuk. Magántanítás. Kapcsolat Schröerrel. Goethe szellemének és munkáinak megismerése.

 

Tanítás egy családnál, a nehezen fejlődő gyermek tanítása, és fejlesztése. Megismerkedés egy családdal, bensőséges kapcsolatok. Gyülekezések Marie Eugenie delle Grazie költőnő házában. Szerkesztői munka egy hetilapnál. Utazás Németországba a Goethe emlékanyaggal kapcsolatban. Utazás erdélyi szászokhoz, Magyarországon keresztül. Goethe műveinek és megismerésmódjának vizsgálata és feldolgozása. Goethe összejövetelek.
A szabadság filozófiája mű elkészül. Nietsche munkásságának megismerése, hagyatéka. Szellemi változások Steiner életében, a fizikai világ tisztább érzékelése. Egy irodalmi magazin átvétele, az alkotók megismerése. A színházi Dráma Társasággal való foglalkozás, rendezés. Gondolatok a materializmusról és a szellemi tényekről. Tanítás egy berlini munkásképző iskolában.
Meghívásra előadások a Teozófiai Társaság egyes klubjaiban, Marie von Shivers. Sorozatos előadások saját szellemi ismeretekről. Gondok Teozófiai Társaságon belül, kizárás, az Antropozófiai Társaság megalapítása. A Luzifer-Gnosis folyóirat. A Teozófiai Társaság belső ezoterikus köre, majd saját belső kör. Filozófiai-antropozófiai kiadó vállalat Marie von Shivers –szel. Az Antropozófiai Társaság tevékenysége.


 

Rudolf Steiner élete - Életutam életrajzi könyv, jellemzés, idézetek

Miközben újra elolvastam az Életutam könyvet, kiragadtam néhány, számomra megemlítendőnek ítélt részletet, s ezekről ejtek pár szót, laza összefüggésekben. Rengeteg olyan információ van a könyvben, amelyről írhatnék, de maradjon valami azok számára, akik szintén elolvassák.
Érdekes, amikor magyarországi utazásáról ír: „...ha Budapestre ér az ember, olyan világot talál, amelyet a más európai népekhez tartozók a legnagyobb együttérzéssel tudnak szemlélni, teljesen megérteni azonban sohasem tudnak. Sötét tónusú alap, és e fölött valamilyen színjátszó fény ragyog.”

 

A materializmusról szóló fejtegetések érdekesek, egy cikkben, 1897-ben, a következőket írja: „Az életjelenségek mechanisztikus felfogása egyre jobban tért hódít. ...(a mai természettudományos korszak) jellegzetessége, hogy megmarad a puszta tényeknél és a mechanisztikus magyarázati módoknál. Ez a gondolkodásmód azonban sohasem fogja megérteni az életet, mert ehhez magasabb gondolkodásmód kell, mint egy gép magyarázatához.” Sajnos ez több mint száz évvel később alig változott.
Egy előadásában, amely szintén megjelent magazinban – egy évvel később – ezeket mondja: „...A lelki életünkben ható törvények éppúgy természetiek, mint azok, amelyek az égitesteket a Nap körül mozgatják. De ezek a törvények egy olyan Valamit nyilatkoztatnak meg, ami magasabb rendű minden egyébnél a természetben. Ez a Valami csak az emberben van, sehol másutt. Ami ebből jön, abban szabad az ember.”
Lényeges az is, hogy elmagyarázza, mindazok az információk, amelyeket az ezoterikus kereszténységgel, és más beavatási történésekkel kapcsolatban mondott, saját maga közvetlenül találta meg a Szellemi Világban. Utána ezeket hozzáillesztette a már ismert történelmi eseményekkel és hagyományban fennmaradt tudással kapcsolatos információkhoz.
Szintén lényeges, amit azzal kapcsolatban említett, hogy voltak, akik nem jól éltek, vagy visszaéltek a bizalmával: „A szellemi látással nem szabad visszaélni, és kikutatni embertársaink belső szándékait, ha ők maguk ezt nem kívánják. A szellemi látással bíró emberek számára a mások belső világnak a kikutatása tilos valami, mint ahogy tilos egy levél illetéktelen felbontása is. Így azokkal az emberekkel, akikkel dolgunk van, úgy állunk szemben, mint mindenki más, akinek nincsen szellemi látása.”
Az antropozófiai tevékenységekről, a művészetek beleáradásáról, és a szellemtudomány különböző területeken és tudományokban való felhasználásáról is megemlékezik. A források szerint az Életutam könyv 1907 –ig mutatja be Rudolf Steiner élete útját. Ez csak félig-meddig van így, mert az utolsó fejezetekben az antropozófiai munkásságról és munkálkodásokról beszámol, amelyek már főképp az 1910-es években és a 20-as évek elején történtek. Sajnos Rudolf Steiner 1925-ben bekövetkezett végleges eltávozása miatt a földi színről, az Életutam befejezetlen maradt.

 

 

Életutam életrajzi könyv elemzés, értékelés, olvasási élményeim

2004-ben vettem ezt a könyvet, s ha jól emlékszem, most olvastam el másodjára. Ez nem egy önéletrajzi regény, hanem „ténykönyv”, és Steiner itt mindent pontosan úgy ír le, ahogyan megtörtént. Ezért szárazabb a regényeknél, sőt, időnként fárasztó. Amikor a saját lelki-szellemi fejlődéséről ír - hogyan élte át önmagában a világ mögött ható erők megismerését – érdekelt a legjobban.
A fiatal éveiben másokkal való kapcsolatairól, összejövetelekről részletesen beszámol, rengeteg embert mutat be. Bevallom, nem mindig tudtam követni. Persze következetes volt és egyértelmű, de engem nem mindegyik személyiség fogott meg. Szemléletes, ahogy ezekről az időkről ír: „Egész intenzíven éltem együtt azzal, amit mások láttak és gondoltak. De az így átélt világba az én szellemi valómat nem tudtam beleárasztani.” Ő igyekezett elfogulatlanul, saját elméjét és véleményét lecsendesítve meghallgatni másokat. De mások nem tanulták ezt meg, így nem is figyeltek olyan mértékben őrá, amennyire érdemes lett volna.
A XXII. fejezet nyújtja a legtöbbet arról, mi játszódott le a szerző 30-as éveiben. Itt világos képet kapunk arról, hogy eddig mintegy „benne élt” a szellemi világban, ugyanakkor a fizikaiság szokványos érzékelése számára sokkal nagyobb odafigyelést igényelt. Most megváltozik ez, és már teljes tisztaságában érzékeli a fizikai világ folyamatait. Ugyanaz, ami másoknál gyermekkorban megy végbe, nála 36 éves korában történt meg.
Ez a beállítottság emberekkel szemben is jellemző volt nála: „Arra állítottam be magam, hogy egészen objektíven figyeljem meg az embereket, és így nézzem meg azt, ami egy emberben megnyilatkozik. Gondosan kerültem, hogy kritikát gyakoroljak az emberek cselekedeteivel kapcsolatban, vagy hogy a velük való viszonyomban szimpátiát, vagy antipátiát érezzek; azt akartam, hogy „az ember úgy hasson rám, amilyen.” Ezt a fajta gondolkodásmódot és hozzáállást magam is továbbvittem a Térj magadhoz és láss című könyvem írásakor.

 

 

Életutam könyv ajánló, vélemény

 
Személyes dolgairól Rudolf Steiner nagyon szűkszavú. Csupán ennyit ír: „...Eunike asszonnyal nemsokára házasságot kötöttünk. Magánéletemről ennyit. Életrajzomban magánéletemről csak annyit írok, amennyi fejlődésemmel összefügg. ...Egyébként a magánélet körülményei nem tartoznak a nyilvánosságra.” Ez érdekes visszafogottság egy életrajzi műben, ugyanakkor morális példát állít, amely napjaink celeb világának szolgálhatna tanulságul, akik minden másokra nem tartozó dolgot kiteregetnek. De tartok tőle, hogy ők efféle műveket sajnos nem olvasnak.

 

Amit nagyon sajnálok, hogy az Életutam könyv mintegy négyötöde az 1800-as évekről szól és csak a vége foglalkozik Steiner igazán ismert munkásságával, amelyet az előadások, könyvek és az antropozófia jelentett. Engem ez a korszaka érdekelt volna a legjobban. Természetesen erre részben magyarázat az, hogy már nem tudta befejezni ezt a művet.
A Teozófiai Társasággal való kapcsolatról és a kiválásról világosan ír, így számomra minden egyértelmű. Az is jó, hogy az eseményekhez kapcsolódva kifejti, a középkor óta már a tudati lélek korában élünk, és a szellemi megismerésnek is ehhez kell igazodnia. Míg régen a szellemi világ és ismeretek álomszerű képekben való felfogása, átélése megfelelő volt, mára a teljes tudatosság jogos igény.
Amikor olvastam a könyvet, a vége felé egyre jobban érdekelt, egyes részleteket többször is átnéztem. Nehéz egy ilyen művet értékelni, a legtöbb kérdésre, amely Rudolf Steiner élete dolgaival kapcsolatban felmerül, választ kapunk. Engem a legjobban a belső fejlődése, az, ahogyan belelátott a szellemi világba, érdekelt a legjobban, erről csak vázlatosan beszél. Erről A végzet lándzsája című műben olvashatunk többet.

Finoman érinti a témát, de érthető okokból nem merül bele, hiszen ennek a könyvnek ez nem feladata, sőt, egy kívülálló számára merőben idegen lehetne a téma. Mindenesetre örülök, hogy az Életutam ott van a többi Rudolf Steiner könyv között a polcomon, szinte összefogja e páratlan életművet.


Kapcsolódó cikk: Rudolf Steiner - Munkás előadások
                             


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!