Nemere István Túl a Plútón sci-fi regény könyvértékelés

Nemere István Túl a Plútón sci-fi regény a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg, 1989-ben. Ez az írónak a rendszerváltás éveinek idejében írt tudományos-fantasztikus könyveinek egyik elgondolkodtató és szórakoztató példája.

Nemere István Túl a Plútón regény tartalom, történet

Bram Lienterrier egy eurázsiai férfi, aki a 24. század második felében, exobiológusként, Naprendszerünk különböző égitestjein teljesít szolgálatot. Sok munkahely változtatás után, végül a Plútón túli, Zond nevű aszteroidára kerül. A kis támaszpont néhány évtizedig megfigyelőállomásként szolgál, amíg el nem távolodik az égitest.

2372-ben egy Ilder Baramonti nevű fickó kerül a támaszpontra. A fiatalembert kísérti a balszerencse. Olyan, mint a komisz kölök a régi ifjúsági regényben. Belegabalyodik egy űrmeteorológiai antennahálóba, a szükségrepülőtéren beleütközik egy másik gépbe, galibát okoz a hidroponikai tenyésztelepen, ütközik egy meteorral... A támaszponton mindenki bekkel rá, nem tudják, hova helyezzék, hogy ne okozzon bajt.

Egy napon arra figyelnek fel, hogy egy kisbolygó közeledik, amelyet még senki sem figyelt meg. Bram vállalja a feladatot, hogy odautazzon az U-231 –nek keresztelt égitestre, s legnagyobb meglepetésre Ildert kéri maga mellé társul. Úgy gondolja, hogy különleges helyzetekben, ahol a túlzott óvatoskodás helyett jól jönne egy kis vakmerőség, Ilder lesz az ideális beosztott.

A kisbolygón találnak egy régi űrhajót, amely a Földről került oda évszázadokkal azelőtt. Majd egy másik helyen furcsa, nem természetes eredetű alakzatokra figyelnek fel. Egy tölcsérszerű nyílásnál valami gépet, vagy robotféleséget vesznek észre. A gépek és a hely kicsit kísértetiesek, mint a Hattyú csillaghajó a fekete lyuk mellett. Leszállva bejutnak a nyíláson át, egy építményrendszerbe. De hogyan került ez ide? Gépek irányítják, vagy értelmes lények? Földi eredetű, vagy egy másik civilizáció építménye?

Nemere István Túl a Plútón sci-fi regény jellemzés

Amikor megvettem ezt a könyvet 50 Ft –ért, nagyon izgattak a tudományos-fantasztikus filmek és regények, és ez éppen kapóra jött. Jó a témája, és űrben, bolygón, a jövőben játszódik, ami nálam alapvető elvárás volt egy sci-fivel kapcsolatban.

A Túl a Plútón regény eleje elég informatív és szórakoztató. A legjobb sci-fi szerzők már sok mindent leírtak, de mindig lehet újat találni. A főszereplőn át megismerjük a jövőbeli világot, az emberi technika fejlettségét, a Naprendszerbeli elterjeszkedését. Persze mindezt Bram Linterrier személyes történetén át. Ilder amolyan színesítőként érkezik a cselekménybe, akiről már előre sejtjük, hogy később fontosabb szerepe lesz.

A kisbolygóra érve egyre érdekesebbek lesznek a fejlemények, bár néha lassan haladnak előre. A regénynek ezen a részén a hangulat egy kicsit az Alien könyvek atmoszférájára hasonlít. Fagyos, és ijesztő, szinte thrillerszerű, de azért nem horror. A Túl a Plútón regény nem is megy el abba az irányba, a tudományos-fantasztikus vonalat viszik tovább.

 

 

Túl a Plútón könyvértékelés 

 

A két gépezet (vagy program?) beszélgetései dobják fel igazán a történetet, és sok mindent érthetővé tesznek. Nemere István ezeket is különböző “személyiségekké” tette, és az egyet nem értésük szórakoztató, vagy elgondolkodtató párbeszédek sorát hozza magával. Az idegenekkel való találkozás lehetősége a szintén akkoriban kiadott Titán terv című regényében is felbukkan, amelyben a történet a fantasztikumból az akció irányába tolódik el.

 

A különböző helyiségek, és a rajtuk való áthaladások leírása kicsit sok, az elgondolkodtató fejtegetések viszont jók voltak. Nemere István Túl a Plútón sci-fi regényének a vége zseniális, mégis kicsit hirtelen abbamarad. Persze a lényeg megtörtént, de azért nyitva hagy pár kaput. A regény légköre részben hasonló az Alfa Holdbázis folytatásaihoz, csak minimális szereplővel.

A két program kommunikációja nélkül átlagos sci-fi lenne, így viszont jó volt. Kár, hogy olyan túl sok érdekes esemény nem történt, amíg áthaladtak a labirintusszerű építményrendszeren. Gyorsan hozzáteszem, leköti az ember figyelmét, de többedszeri olvasásra már a leírásos részeken hamar átlibben az ember.

Értékelés (saját tetszési indexem)

5.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ajánlott cikk:  Karen Traviss - Életre-halálra

 

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
 

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.