2018. július 27., péntek

Burroughs - Tarzan és a hangyaemberek könyv kritika

Burroughs - Tarzan es a hangyaemberek konyv kritika

Burroughs - Tarzan és a hangyaemberek könyv kritika



Edgar Rice Burroughs Tarzan és a hangyaemberek című műve 1924 elején jelent meg először az amerikai Argosy magazinban, 7 részben. Ugyanezen év szeptemberében öltött könyv alakot, és 1989-ben Magyarországon is kiadták.
A regény történetét a 60-as évek végén képregény formájában is megjelentették. Itt olvashatod el főbb vonalakban miről szól a könyv: Tarzan és a hangyaemberek tartalom





Tarzan és a hangyaemberek szereplők, népek, helyek



A fura erdei nép, ahol nagydarab emberi nőstények bunkósbottal járnak és úgy szereznek maguknak férfiakat, szokatlan kezdés volt. A szerző alalusoknak nevezte őket, és egy bozóterdővel határolt területen belül éltek. Elég ellenszenvesek voltak, s nem különösebben szórakoztató volt az olvasásuk.
A hangyaembereknek nevezett kis nép szintén azon a területen élt, de annak egy távolabbi részén, amely sík szavannai táj. Érdekes kaptárszerű építményeik és több városuk volt. Náluk is, mint általában a többi ilyen kitalált népnél, a rendszeres csaták, háborúzások kedvelt részét képezik életüknek.
A két város uralkodójának hatalmas jellembeli ellentéte már-már túlzásnak tűnik. Viszont a sokféle szereplő jellemábrázolása szórakoztató, s némileg enyhíti azt, hogy néha nehéz követni a bonyolultságot. De mit keresne egy ekkora tömeg „hangyaember” Afrika közepén?


Tarzan és a hangyaemberek szereplők, népek, helyek

A hangyaemberek közül Komodoflorensal herceg szerepelt a legtöbbször, akinek csak a dzsungel urának magabiztosságára volt szükség, hogy elhiggye, bármi lehetséges. A tudós Zoanthrohago sorsa összekapcsolódott a kegyetlenül bemutatkozó Janzara hercegnőével, és Talaskar, a rabszolgalány egy külön téma.
Nem merülök bele abba, hogy egyenként bemutassam őket, mert túl hosszúra nyúlna ez a cikk; olvasd el a könyvet! A különböző kommentátorok a Tarzan és a hangyaemberek regényt a Mars könyvekhez hasonlították, amiben van is valami. Gondoljunk csak a harcra, kadforgatásra, és a hatalmas ugrásokra.




Tarzan és a hangyaemberek kritika, vélemény, jellemzés



Ennek a regénynek volt a legfelejthetetlenebb címe 1989-ben. Akkoriban egy nagyobb erdei területet, - amelyiket újonnan jártunk be – is hangyaemberek földjének neveztünk el. Jól hangzott ez a különleges cím, annál inkább okozott vegyes élményt a könyv elolvasása.
Legnagyobb örömömre a regény elején megjelenik Korak, Tarzan fia, vele Meriem, és kisfiúk is. Sajnos ez az egyetlen és egyben utolsó felbukkanása a kis családnak, az ezt követő könyvekben Burroughs egész egyszerűen kihagyta őket. Itt már jelezve van, hogy Tarzan nagypapa (bár még csak negyvenes éveiben járhat), későbbi kötetekben mégis úgy szerepelteti az író, mintha 20-as éveiben járna.
Jól kezdődik a regény, viszont utána az alalusokkal történtek nem fogtak meg, s később rohamosan csökkent az érdeklődésem. A címben szereplő - fehér pigmeusoknak is jelzett, - de persze teljesen más, kitalált nép a szokásos Burroughs -i fantázia szüleménye. Acsarkodó városok és királyságok, a szokásos körítés.
A sok leírás a hangyaemberek építményeiről, szokásairól és egyebekről inkább untatott. S hogy a majomembert is az ő méretükre (kb. negyedakkorára) csökkentsék, uhh… ez megint fantasztikum. De a hosszadalmas társadalmi leírások mellett legalább érdekes személyiségek vannak.


Tarzan és a hangyaemberek kritika, vélemény, jellemzés

A jó és gonosz karakterek ugyanazok a típusok, mint a sorozat hasonló köteteiben, de itt elég sokfélék és ez változatosabbá teszi a történetet. A sok tízezer hangyaember, akik csatáznak, számomra túlzás, mint ahogy egy városban négyszáznyolcvanezer lakos.
Az alalus férfiak megváltozása egy társuk hatására elég gyorsnak tűnik, bár nem tudni, a gyakorlatban ez hogy működne. Ez az utolsó regény, ahol – legalább kis időre – Korak is aktív, a vazirikkel keresik Tarzant. Ezek a részek üdítők voltak, és Burroughs hatalmas lehetőségeket szalasztott el azzal, hogy a későbbi regényekből őt teljesen kihagyta.
Egyetértek azzal, amit a könyv egyik jellemzője mond, nehéz elhinni, hogy az alalusok nem beszélnek, csak jeleket használnak, amikor a nagy majmok kommunikációját is beszédben szokta kifejezni az író. A hangyaemberekről pedig azt nehéz elképzelni, hogyan tudták megvédeni magukat Afrika nagyvadjaitól.
Ebben a könyvben is összetévesztik Tarzant egyik hasonmásával, sajnos erről a túlzásról nem tudott a szerző leszokni. A végére egész jó lett a történet, és kialakultak a szálak. De ez volt az első Tarzan könyv – szám szerint a tizedik a sorban – amelyet már kevésbé élveztem.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.07.27. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés