2018. július 2., hétfő

Burroughs Tarzan és a tiltott város könyv kritika

Burroughs Tarzan es a tiltott varos konyv kritika

Burroughs Tarzan és a tiltott város könyv kritika





Edgar Rice Burroughs a Tarzan és a tiltott város című könyvet 1937 októberében kezdte el írni, és a regény 1938-ban jelent meg. A korabeli információforrások szerint a mű alapja egy 1934-es rádióműsor volt. A történet először magazinban jelent meg, és ez, valamint a későbbi könyv változat is különbözik.



Brian Gregory eltűnik Afrikában, a Gyémántok Atyjának keresése közben. Húga és apja a keresésükre indul de ehhez segítségre van szükségük. Közben egy ázsiai férfinek is a gyémántra fáj a foga, ezért másokkal szövetkezve elraboltatja a fiatal lányt. A könyv tartalmát, történetét már leírtam itt: Tarzan könyvek tartalmak (természetesen nem az egészet, a meglepetések megmaradnak).




Tarzan és a tiltott város kritika



Ez a „gyengébb” Tarzan könyvek közé tartozik, én legalábbis nem túl sokszor olvastam el. A különlegessége, hogy itt újra felbukkan az első két Tarzan regényből megismert D'Arnot, aki a dzsungel urának első barátja volt. Ami a furcsa – és Burroughs ebben nem igazán szokott következetes lenni – ő is úgy szerepel itt, mintha egészen fiatal lenne.
Persze az én gondolkodásmódom szerint az is, de ha a regények idősorrendjét vesszük, ez több, mint két évtizeddel később játszódik, mint amikor utoljára találkoztunk D'Arnottal. A lány pedig, akire szemet vet, mindössze 19 éves. Ez még mindig nem lenne baj, csak legalább ne úgy ábrázolná itt is az író a férfit, mint a 20-as éveiben járó ifjoncot.
Ami miatt nem rajongtam túlságosan ezért a könyvért, hogy ez vagy az ezredik alkalom volt már, amikor az író ismét egy elveszett civilizációt talált ki, ahelyett, hogy a szereplők a jól bevált dzsungel-szavanna környezetben kalandoztak volna.


Tarzan és a tiltott város jellemzés

A Tarzan és a tiltott város eleje egészen jó. Sok szereplő, gazfickók és jóemberek, feketék, fehérek és ázsiaiak. Több helyszín, Loangó település, a hotel, a dzsungel, repülő. Amikor megjelenik a kannibál törzs is, és Tarzannak akcióba kell lépnie, a régi szép időkre emlékeztetett.
Az viszont már teljesen nélkülözi a realitást, hogy itt ismét van egy hasonmás, legalábbis az egyik főszereplő annyira hasonlít Tarzanra. Ezt már számos másik könyvben kijátszotta az író, és ott is erőlködésnek tűnt. (Tarzan csak egy van! Hogyan is hasonlíthatna bárki rá, akár csak külsőleg?)
Ha hihetünk a rossz nyelveknek, Edgar Rice Burroughs ezt a könyvet nem szívesen írta meg, valószínűleg csak elvárás volt vele szemben. Így nem is fektetett akkora energiát a történet csiszolására, ezért ezt nem fogadták lelkesen a rajongók.
Régről „ottfelejtett” fehér civilizáció Afrika egy rejtett zugában. Benne pedig két egymással acsarkodó város. Ezt a receptet majd minden későbbi Tarzan regényben eljátszotta Burroughs, ezért már a könyökömön jött ki. Odáig egészen jó a könyv, de innentől már szinte sejtettem a forgatókönyvet.




Tarzan és a tiltott város, jellemzés, elemzés



Azt el kell ismernem, semmi mellébeszélés, egész gördülékenyen halad a történet. A különböző feketék és a nagy majmok felbukkanása csak tovább színesítette a sztorit. Meglepetésemre végig élveztem, és rájöttem, azért, mert egy átlagos kalandregényhez képest remekül megírt.
Amit hibájául róhatok fel, talán annyi, hogy néha olyan gyorsan következnek az események egymás után, az már-már hihetetlen. De éppen ezért magas fokon fenntartja a figyelmet, és sűrűn adagolja az agy számára az örömöt.


Tarzan és a tiltott város kalandregény

Olyan sok érdekes és jelentősebb karakter van, hogy az ember csak kapkodja a fejét, mégsem okozott gondot megjegyezni őket. Az külön pozitívum, hogy nem (mind) statikusak, sokuk viselkedése (vagy akár a jelleme) változik az eltelt idő során. Vannak visszatérő karakterek, például a Tarzan a legyőzhetetlen regényben (és néhány más részben) is szereplő Zu-tho a nagy emberszabású.
Ezt is párszor elolvastam a megjelenése óta eltelt években, mégis most először élveztem igazán. Ennek oka lehet, hogy a sorozat jobb regényeihez mérve csekélyke jelentőségű. De egy-két délutáni kikapcsolódáshoz tökéletes.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)





Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.07.02. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés