Burroughs - Tarzan a nagyszerű könyv bemutatás

Edgar Rice Burrougs a Tarzan a nagyszerű című történetét 1935-ben írta. A Tarzan and the Magic Men 1936-ban jelent meg az Argosy magazinban, és a Tarzan and the Elephant Men 1937-38 ban a Blue Book magazinban. A két történetet később egybefűzték, s 1939 -ben Tarzan the Magnificent címmel adták ki, egy kötetben. Előzménye a Tarzan és az örök élet.

Bár könyvként később jelent meg, mint a már általam bemutatott tiltott város (ld. a linket a cikk alján), Burroughs előbb írta, mint az utóbbit, így ez van előbb az idősorrendben. Magyarországon 1995-ben jelent meg, két címmel is, Tarzan a nagyszerű és Tarzan a csodálatos.

Tarzan a nagyszerű tartalom, történet

Lord Mountford és a felesége eltűnnek Afrikában. 20 évvel később Tarzan a Rudolf-tó száraz környékének vidékén jár küldetésben, és egy csontváz mellett talál egy levelet, amely a néhai lordtól származik. Nem sokkal utána egy fiatal férfit talál teljesen kimerülten. Ő elmeséli, hogy társaival együtt egy amazon törzs foglyai.

A törzs vezetője, Mafka, egy mágikus hatású gyémánt segítségével vonzza őt vissza, ezért Tarzan hiába viszi magával, nem tudván ellenállni a hipnotikus erőnek, elhagyja. A dzsungel ura utána ered a kaji törzshöz, de a hegyeken át, szinte járhatatlan utakon. Mivel elfárad, ébersége csökken, így rajtaütnek olyan férfiak, akik egy másik amazon törzs, a zulik foglyai.

Ennek a törzsnek Woora a vezetője, aki egy hatalmas smaragd által alkalmaz mágiát. Valaha együtt voltak Mafkával, de összekülönböztek, így alakult ki a két különálló amazon törzs. Tarzan Woora döntése értelmében az őt elfogó férfiak vezetőjével, Lorddal együtt fogságba kerül.

Edgar Rice Burroughs - Tarzan a nagyszerű könyv jellemzés

Ebben a regényben az elején fel van sorolva az összes szereplő, hogy kicsoda-micsoda, ami a sorozat többi kötetére nem volt jellemző. Ez egyébként a kiemelkedő Star Wars könyveknél volt nagyon hasznos, ahol számos különféle faj szerepel. Mivel a Tarzan, a csodálatos műben is sok karakter van, jól jött. Ami kifejezetten zavaró, hogy amikor a főszereplőt dzsungel urának nevezik, ezt mindig kezdő nagybetűvel írják, ez pedig teljesen felesleges, hiszen a többi regényben – helyesen – kisbetűs.

Az első meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, a Rudolf-tó -t már nem így, hanem Turkana-tónak hívják. Pedig gyermekkoromból és más olvasmányaimból még Rudolf-tóra emlékszem. Utána láttam, hogy már a 70-es években átnevezték, de miért? Utánanéztem térképen, Neubari folyó valóban létezik a közelben, Mafa viszont ott nincs, hacsak nem olyan kicsi.

 

Sok száz amazont mindkét oldalról nehezemre esett elképzelnem, valahányszor olvasom, csekélyebb létszám tűnik reálisnak. De például a hasonlóan vadregényes tájakon játszódó A küldetés című műben is - mely Wilbur Smith egyiptmi sorozatának része - számos túlzás van, melyekhez képest ez még hihetőbb. Mellesleg eddigre már igazán felvilágosíthatta volna valaki a szerzőt, hogy az oroszlánok általában nem magányosan a dzsungelben kószálnak, hanem kint a szavannán, falkában.

Azon csodálkoztam, hogy a regény elején Tarzan „egy uralkodó parancsára” tart északnak. Tudtommal a Nagy Bwanának nevezett dzsungel urának senki sem parancsolt Közép-Afrikában. Tantor, az elefánt itt ismét egy másik hím, és örültem, hogy új szempontból van ábrázolva.

Tarzan a nagyszerű bemutatás, kritika, vélemény

Tetszett, hogy ismét más helyszínen játszódik a történet, ezúttal a Rudolf-tó közeli, száraz vidéken. A hatalmas drágakövek és a hozzájuk kapcsolódó személyek misztikuma, egy kis mágiával, jó. Az, hogy két amazon törzs keletkezett itt feketékből csaknem fehérré alakulva, már kissé hihetetlen.

Az, hogy két rivális törzs van, már meg sem lepett, szokásos Burroughs -i fogás. Ismét sok szereplő van, és ez jót tesz a változatosságnak. Nekem mindig a dzsungel (vagy néha szavanna) -beli kalandok tetszettek jobban, mint a falak köztiek, ez itt is így van. Bár a pörgés nem olyan eleven, mint például a szerző másik remek regényében, A Mars katonájában, a történet kellemesen szórakoztató.

A regény közepe felé végre ismét felbukkan Jane, bár nincs néven nevezve, csak úgy, hogy „feleség”, és csak épp említik, de mivel oly ritka volt ezekben a késői könyvekben, ennek is örültem. A dzsungel urának közép-afrikai birtokában is ismét ott lehetünk, amire az előző történetekben nem nagyon volt példa.

Az szintén plusz öröm volt számomra a Tarzan a nagyszerű könyv sztorijában, hogy itt újra jelen van egy kannibál törzs, a bantangók. Ugyanis általában azok a Tarzan történetek a legélvezetesebbek, ahol mindenféle dzsungel népség megjelenik. A kalandozás a dzsungelben sokkal izgalmasabbá tette a regényt.

Sajnos sokáig nem bírta az író, és bedobta az ottfelejtett civilizációs fantáziáit. A különbség csupán annyi, hogy itt régi ismerős(ök) kerülnek újra elő. Ezért is olvastam újra, s jellemeztem a Tarzan a nagyszerű -t a Tarzan és az aranyváros után, mert utóbbi helyszínre tér vissza. De legalább ezúttal az elefántcsontvárost is megismerhetjük.

Persze pont akkor van lázadás, és kerül acsarkodók kezébe az uralom, amikor a történet játszódik. Itt megint a már ismert karakter típusok húzzák a mesét, de az események jó gyorsan pörögnek. Minden a helyén van, jó a „mese”, de annyira nem hatott meg.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Tarzan és a tiltott város

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.07.11. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.