2018. augusztus 26., vasárnap

Carlos Castaneda Mesék az erőről könyv bemutatás

Carlos Castaneda Mesek az erorol konyv bemutatas
Carlos Castaneda Mesék az erőről könyv bemutatás



Carlos Castaneda Mesék az erőről könyve 1974-ben jelent meg az USA-ban, és 1998-ban Magyarországon. A don Juannal való tanítások csúcspontját mutatja be, és a végső beavatást, don Genaro tanítványaival együtt.
A Mesék az erőről lezár egy szakaszt a Castaneda sorozatban. Befejeződik a szerző tanítása, s az ezt követő könyvekben más irányvonalat vesznek az események.




Carlos Castaneda Mesék az erőről tartalom



Carlos Mexikóba utazik don Juanhoz, de egy érzésre megáll utóbbi sonorai házánál és ott találja az idős indiánt. Többször találkoznak a „tudomással”, melynek során egy pillét látnak a bokorban.
Carlos feladatot kap, hogy 48 ismerősét idézze meg. Ezen gyakorlat során auraszerű alakban jelennek meg előtte. Nemsokára felbukkan don Genaro is, és megmutatja, mi az alakmás.


Castaneda  Mesék az erőről könyv tartalom

A későbbiekben Mexikóvárosban találkoznak, ahol a szerző lenyűgöző ismereteket kap az emberi lény két fő alkotóeleméről. Ezt további cselekmények követik, melynek során don Juan és don Genaro elképesztő dolgokat „láttatnak” a testével.




Castaneda Mesék az erőről könyv bemutatás



Bár három fő részből áll a Mesék az erőről könyv, én négy részre osztottam tartalom szempontjából. Az első, amikor a főszereplő találkozik tanítójával, és annak házánál érzékeli a tudomást, valamint megismeri az alakmást.
A második hosszú rész, a tonál és a naguál nagyon hatásos bemutatása, amelyet sosem felejtek el. A harmadik rész Castaneda felkészítése, Genaro és Juan Matus munkálkodása az energiatestén. Ez nem az értelemnek szól, így inkább érdekes cselekvéssor, átélt események láncolata.
Ezzel készítették fel a későbbi eseményekre, majd a Genaro tanítványaival való ismételt találkozás mintegy bevezetés a „fináléba”, amely az egésznek a csúcspontja. Ez a tanítványok beavatásáról szól, melynek során tudatosan átlépnek energiatestükbe, valamit don Juan társaságának távozásáról (amely csak a következő kötetben kerül kifejtésre).


A tonál és a naguál

Az egész felkészítési folyamat – bár teljesen másként zajlott le – engem Elisabeth Haich képzésére, s beavatására emlékeztetett. Itt ugyanúgy rendbe teszik az ember energiatestét, ami így késszé válik a „magasabb lény” (itt naguál) befogadására. De maga a két könyv ég és föld, itt sokkal lazább a megközelítés.




Carlos Castaneda Mesék az erőről élmények, jellemzés, értékelés



A Mesék az erőről három nagy részből álló könyvének a második része sokáig nagy kedvencem volt. Ez mutatja be a tonál és a naguál jelentését, amely csodálatos magyarázat a világ energetikai működésére. Éppen húsz éve, 1998-ban olvastam ezt a könyvet, és akkor lenyűgözött.
A könyv elején Castaneda elmondja tanítójának, hogy több olvasója szemére vetette, „nagy titkokat” nem szabadna nyilvánosan elárulnia, leírnia. Don Juan válasza erre ez volt:


“– Mindegy, ki mit tár fel, vagy mit tart meg magának - mondta. - Mindaz, amit teszünk, ami és aki vagyunk, a személyes erőnkön nyugszik. Ha elegendő erő áll a rendelkezésünkre, egyetlen kimondott szó is sorsfordító jelentőségű. Ám, ha nincs elég személyes erőnk, feltárulhat előttünk a legkáprázatosabb bölcsesség is, és egy hajszálnyi változást sem idéz elő.”



Castaneda Mesék az erőről élmények, jellemzés, értékelés


A sok gyakorlat után, ami Juan Matus házánál, vagy annak közelében történik, Carlos már egész jól érzékeli távol levő emberek energiatestét. Mikor Genaro megjelenik, és újra mindenféle furcsa dolgot művel nekem azonnal beugrott: asztrális testével van jelen! Ők ezt alakmásnak nevezték.


A könyv belső része, amely a tonál és a naguál bemutatásáról szól, valódi mestermű. Elképesztő ahogy don Juan felhasználja a mindennapi élet történéseit az események mögött megbúvó energetikai valóság bemutatására.
Carlos mintegy „véletlenül” bukkan tanítójára Mexikóvárosban, aki öltönyével meghökkenti. Aznap látnak egy embert, aki végleg készül elhagyni a testét. Másnap egy étteremben don Juan bámulatos bemutatót tart a tonál és a naguál mibenlétéről.
Szinte bármi, ami Carlosnak eszébe jut, a tonál része, és alig tudja felfogni, mi is lehet a naguál. A naguál, a láthatatlan, megnevezhetetlen valami, amelyet ha le akarunk írni, a leírás által a tonál részévé tesszük, és máris nem arról beszélünk, ami valójában.


...Születésünk pillanatától érzékeljük, hogy két részből állunk. A születés időpontjában, és egy ideig utána is, a naguál tölt el. Aztán rádöbbenünk, hogy szükségünk van egy párra is, ha működni akarunk a világban. A kezdet kezdetétől a hiányzó tonálból fakad a tökéletlenség érzése. Azután kifejlődik a tonál, és annyira nélkülözhetetlenné válik a működésünkhöz, hogy elhomályosítja a naguál ragyogását, felülkerekedik rajta. És miután teljesen tonállá válunk, semmi mást nem teszünk, csak a tökéletlenség régi érzését gyarapítjuk; ez az érzés tehát elkísér a születésünk pillanatától, és örökösen azt bizonygatja, hogy nincs semmiféle másik rész, ami kiteljesíthetne minket.”


Amikor egy park padján ülnek, don Juan rengeteg embert „láttat” Carlossal, a tonáljukat tekintve. Nagyon tanulságos, ahogy a gyenge tonállal rendelkezőket nem szerencsétleneknek, vagy ilyen adottsággal születetteknek vallja, hanem olyanoknak, akik nem törődtek a tonáljukkal.
A megfelelő és a jó tonál megjelenése világosan mutatja a különbséget az emberek között. Másnap történik az az érdekes dolog, amikor don Juan meglöki a szerzőt és másfél mérfölddel arrébb kötnek ki a városban egy pillanat alatt. Egyébként ezt a jelenetet említi meg Kyriacos C. Markides is, A ciprusi mágus című könyvében.


Amikor Genaróval mindenféle fura dolgokat láttatnak vele az ő háza közelében, az az értelmünk számára már nehezen követhető. Akárhányszor olvasom, nem tudok vele mit kezdeni, bár későbbi könyvekben részben megmagyarázzák. Utána viszont don Juan részletes összegzései a „végső művelet” előtt, ismét lenyűgözőek.
Kiderül, hogy minden, amit tett Carlossal, a tonáljának a tisztítására és átrendezésére szolgált. Don Genaro pedig a naguál megjelenítésével tudta így megnyitni a „buborékját”. Ez a buborék nem más, ami gyermekkorunktól kezdve észlelésünk határait formálja, és egyre zártabb lesz azon „leírások” hatására, amelyeket környezetünk ad nekünk.
Ez a leírás alakítja ki a világképet, s az egyén egy ponton túl már semmi mást nem érzékel a valóságból, mint ami ezen belül van. A tanító feladata a leírás elgyengítése egy másik leírással, s egyben a rendrakás, miáltal a tanítvány képessé válik a buborékon kívüli, tágasabb valóság megismerésére.
Ha nem lennének a hosszabb, Genaróval végrehajtott furcsa jelenetek, amik érdekesek, de az értelemmel nem tudunk vele mit kezdeni, talán ez a legkáprázatosabb könyv a sorozatból. Az a tudás, amit itt kézhez kapunk, a világon a leggyakorlatiasabb, az átlagos – 3 D -s világba belemerevedett – ember azonban nem tud mit kezdeni vele.


A világ leírása

Megfigyelésem szerint harmóniában a van a Rudolf Steiner által leírt emberi energetikai működésekkel és más beavatási iskolák módszereivel. De annyira sajátos, mondhatni tolték eredetű a megközelítés és a módszerek, hogy kétségkívül elkápráztat.
Az egészből csupán az zavaró, hogy egészen don Juan társaságának távozásáig, azok tagjairól alig esik szó. A későbbi regényekben pedig folyamatosan, ami azt jelenti, hogy a szerző, ezekre az élményekre akkor még nem emlékezett, hiszen a másik tudatállapotában történtek meg vele.
A Mesék az erőről könyv csúcspontja a szakadékba való leugrás. Először az alakmással (asztráltestben, energiatestben), majd teljes valójukban. Ez csak sok év „harcos” életmódja és energiatesti gyakorlata révén végrehajtható. Egy átlagember képtelen rá, és kétségkívül halálát okozná.
Abban a jelenetben, amikor Carlos egyszerre sok én -nek érezte magát, sikerült tudatosan átélnie magasabb valója teljességét. Ehhez teljes tudatossággal kellett elválnia fizikai testétől, és az átélt élményeket felfognia. A végső, szakadékba ugrás leírása elmarad, ennek a lényegét a következő könyvben próbálja kideríteni a szerző.
Különleges egy könyv a Mesék az erőről. A hétköznapi élet forgatagában élő ember alig fogja fel a benne rejlő hatalmas tudást. Hiszen mindannyian a világ leírása bűvöletében élünk, amelyet születésünktől fogva tanítottak nekünk. De nyitva áll a lehetőség a leíráson kívüli – teljes valóság – megismerésére.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Előző rész: Ixtláni utazás

Folytatás: Az erő második köre



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.26. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.




2018. augusztus 22., szerda

Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió könyv

Edgar Rice Burroughs Tarzan es az idegenlegio konyv
Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió könyv



Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió könyv 1947-ben jelent meg. A szerző a regényt 1944 júniusa és szeptembere között vetette papírra Honoluluban. Bár 1945-ben a mű kézirata elküldésre került az Argosy magazinnak, a történetet visszautasították, így maga Burroughs gondoskodott a kiadásról, két évvel később.



A Tarzan és az idegenlégió könyv Magyarországon az Infogroup kiadásában jelent meg 1995-ben, majd egy újabb kiadás a Lap-Ics által 1997-ben. Ez volt Edgar Rice Burroughs utolsó befejezett Tarzan regénye, amely a második világháború éveiben játszódik.


Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió tartalom, történet



Henrik van der Meer holland gumiültetvényes a rossz hírek ellenére nem hagyja el Szumátrai ültetvényeit. A japánok megtámadják a szigetet és a férfinak feleségével és lányával együtt menekülnie kell a dzsungelbe. Bár a bennszülöttek egy ideig segítik, a kegyetlen japánoktól való félelmükben mégis elárulják.
Felesége nem bírja a hányattatásokat. Nem marad életben, majd a japánok a férfit is megölik. A lány kínai segédjükkel menekül a dzsungelen át, és a helyiek rejtegetik. De egy napon különösen agresszív japán csapat érkezik, és valaki elárulja rejtekhelyüket.


Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió tartalom

Egy amerikai csapat, Jerry Lucas vezetésével, köztük a tanult Bubonovitch, és Tökmag, a brooklyni, aki utálja az angolokat, indul küldetésre. Az angol Clayton ezredes csatlakozik hozzájuk, és repülőgépen indulnak a Szumátrai part felett. Az ellenséges haderő célba veszi őket, majd üldözik, így kénytelenek menekülni.
Szumátra belsejében ki kell ugraniuk a gépből, mielőtt lezuhan. Az életben maradottak közül az angol Clayton azonnal feltalálja magát. Gondoskodik élelemről, hajlékról a fák magasában, és vezeti a csapatot. Hamarosan rátalálnak a kínai Sing Taira, aki életben maradt, és elmondja, hogy a holland lányt, Corrie -t, az ellenség elhurcolta magával.




Tarzan és az idegenlégió értékelés, kritika, jellemzés



A Tarzan sorozat eme darabja nem valami kitalált elveszett civilizációban, hanem a reális világ, reális korában játszódik. Kicsit szokatlan, hogy Magyarországon két év után újra kiadták, ráadásul a második borító képének semmi köze a történethez.
A humor itt is jelen van az izgalmak közepette, egyszer még Johnny Weissmullert is megemlítik. Szóba kerül Tarzan életkora, és ő elárulja, hogy egy bizonyos törzsi varázsló szere tartja őt ilyen fiatalon. A Tarzan és az idegenlégió könyv eseményeinek idején hősünk az 50-es éveiben járhatott. Ez a beavatkozás viszont meglepő a Tarzan és az örök élet regény történetének ismeretében.
A Tarzan és az idegenlégió könyvben jól megrajzolt személyiségek vannak. Egyetlen szürke, átlagos figura sincsen. Még a fiatal férfi és lány archetípusa – akik itt a romantikus szálat viszik – is, kicsit más, mint a többi Tarzan regényben.
Az orangutánok viselkedése kicsit túlzottan hasonlított az afrikai emerszabásúakéhoz. A többi állat nagyjából rendben van, de például fogoly tudtommal nem él Szumátrán. Jól árnyalta a regényt, hogy egy bűnözői csoportot is bedobott a szerző. Közülük Sarina kellemes meglepetés volt.


Tarzan és az idegenlégió értekelés, kritika

A regény végig reális, izgalmas, szórakoztató, egyben változatos, pörgős, és időnként érzelmileg is magával ragad. A holland gerillacsapat is jót tett a konfliktusok fokozásának. Embertípusban igencsak sokoldalú a választék, a végére kialakuló csapatban eurázsiai, holland, kínai, angol, amerikai – utóbbiak közül van olasz és orosz származású is – nemzetiségű vegyül.
A japánok nagyon sok kegyetlenséget követtek el a 2. világháború folyamán. Erről Lobszang Rampa könyveiben is olvashatunk, de számos történelmi bizonyítéka van. Ebben a történetben is pontosan ilyenek, egyetlen „normális” fickó sincs köztük.


Tarzan és az idegenlégió könyv élmény, vélemény



1995-ben ez különleges regény volt számomra, hiszen Tarzan a világ egy másik pontján, Szumátrában került kalandba. Ráadásul a második világháborúban zajlik a történet, amitől egy kicsit háborús kalandregény. Nagyon új és eredeti feelingje volt, hiszen nem ezt szoktam meg a Tarzan könyvsorozatban.
Elég nagy és jó váltás volt ez kedvenc kalandregényírómtól. Megtartotta remek történetvezetési fordulatait, de minden újnak hatott, és az egész könyv sokkal komolyabb, hihetőbb, mint a többiek. A szumátrai dzsungel egészen más, és mégis majdnem olyan, mint az afrikai.
Az biztos, hogy a szereplők igazi egyéniségek, ezért könnyű megkülönböztetni őket. Ez a sok váltás; menekülnek, támadnak, elfogják őket, kiszabadulnak, majd újra elölről kezdődik az egész, jó kis szórakozás. Persze nem szó szerint értve, hiszen az életükről volt szó, de olvasóként remek izgalmakat hoz.


Tarzan és az idegenlégió könyv élmény, vélemény

A Corrie és Jerry közt történtek (főleg a félreértéseket értve) nagyon emberiek, és pontosan így zajlanak ezek a dolgok a mindennapjainkban is. Amat, ez a szánalmas, gyáva bennszülött, a félelmei által irányított ember mintája. Érdekes, hogy nagy veszélyeket zúdított mindenkire, mégsem kívántam a vesztét. Talán mert nem tudatosan volt gonosz, mint például a japánok.
Tökmag, vagyis Rosetti és Sarina engem a Tarzan, a diadalmas regény főszereplőire emlékeztetett. A regény vége felé nagyon jól kijött a szereplők sokszínűsége. A menekülés vége, amely az Indiai-óceánban zajlott, elég szörnyű lett, s ez is az egyik oka, amiért nem felejtem ezt a könyvet.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ajánlott cikk: Dzsungel kalandfilmek


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.22. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



2018. augusztus 11., szombat

Tarzan és az elveszett birodalom könyv értékelés

Tarzan es az elveszett birodalom konyv ertekeles
Tarzan és az elveszett birodalom könyv értékelés




Edgar Rice Burroughs Tarzan és az elveszett birodalom című műve 1928 októbere és 1929 februárja között jelent meg folytatásokban, az amerikai Blue Book magazinban. 1929 szeptemberében könyv formában is kiadták. Magyarországon az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg 1990-ben. A magazinbeli fejezetcímek a könyvkiadásból kimaradtak.



Ez a történet először a Tarzan és az elveszett törzs címet viselte. Ez volt az első olyan Edgar Rice Burroughs mű, amely nem jelent meg az A. C. McClurgh kiadónál, amely az előző köteteket kiadta. Burroughs megszakította az üzleti kapcsolatot a kiadóval, jogdíjakkal való egyet nem értés miatt. A regény történetét (spoiler és lezárások nélkül), itt olvashatod el: Tarzan és az elveszett birodalom tartalom






Tarzan és az elveszett birodalom értékelés, jellemzés, kritika, vélemény




Jól kezdődik a könyv, Tarzan vazirijeivel tanyázik valahol, éppen egy háziállatokat gyilkoló fenevad nyomába eredtek. Amikor megérkezik Doctor von Harben, aki eltűnt fiát keresi, egy újabb (ki tudja már hányadik) legenda kerül szóba, ezúttal az elveszett törzsről.


Tarzan és az elveszett birodalom regény jellemzés

Ez a Viramvazi hegységnél van, amerre a fiatal Erich von Harben expedíciót vezetett, de bennszülött kísérői sorra elhagyták az elveszett törzstől való félelem miatt. A Tarzan és az elveszett birodalom az első regény, ahol megjelenik Nkima, a kis majom.
Ő Tarzan barátja, aki gyakran telepszik meg a vállán. Vérszomjas és dicsekvő, de egyébként mindentől fél, viszont „gazdáját” nagyon szereti és gyakran visz üzeneteket baj esetén. Valószínűleg róla (is) mintázták később a Tarzan filmekben Csitát, aki azonban csimpánz volt.
Ebben a könyvben már nagy szomorúságomra nem Fazekas Attila, hanem Matheidesz Antal volt az illusztrátor, ami meg is látszott a rajzok színvonalán. Más területen talán jó rajzok, de elődje csodálatos Tarzan rajzaihoz képest borzalmasan rossz, még csak nem is hasonlít a dzsungel urához a főhős.


Tarzan és az elveszett birodalom saját rajz könyvből lerajzolva
Tarzan és az elveszett birodalom saját rajz könyvből lerajzolva

A bagegók falujában zajló jelenetek viccesek voltak, de aztán az elveszett törzs Római Birodalom maradvány leírásai untattak. Akkoriban már (1990) a könyökömön jött ki, hogy Burroughs ilyen kitalált marhaságokkal tűzdeli tele a Tarzan könyveket, pedig a java még csak a következő regényekben érkezett...
Később, a regény harmadik harmadán már egész szórakoztató, ahogyan a különböző szálak egybefolynak. A történet innentől már akkoriban is tetszett, csakhogy ennek mi köze az afrikai dzsungelek világához? Erich von Harben a regény egy jó hosszú részéből kimarad, az ő sorsáról csak közvetve értesülünk. Nem tudni, mi okból intézte el pár sorral az ottani fontos eseményeket a szerző.
A két római város csak abban különbözik, hogy a nyugatiban jelen van a bűnözés, a keletiben pedig szinte nincs is. Mindkét helyen adott egy népszerűtlen, zsarnoki „császár”, valamint a fiúk, aki valakinek udvarol, aki valamelyik hősünk szerelme, vagy barátjának menyasszonya. 


Burroughs Tarzan és az elveszett birodalom vélemény

 
Az egyiknél a császár valódi fia, a másiknál adoptált, amiről csak mások elmondásából értesülünk. Ez meglehetősen logikátlan, mert ez a férfi, Fupus, egyáltalán nem állt a császár kegyében, nem is kedvelte, hogyan adoptálta volna akkor a fiának? Ezt következetlenségnek éreztem a könyvben. Megjegyzem, a regényben található régi római nevek 90%-ban „us” -ra végződnek.
A finálé és az előzmények elég jól sikerültek. Ez a része a regénynek valóban beszívja az olvasót. A sok-sok érdekes karakter sorsa itt összefut, több drámai csúcspontban. Egy történelmi regénynek egész jó lenne a Tarzan és az elveszett birodalom, de hát csak a fantázia szüleménye...


Értékelés (saját tetszési indexem)
6.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.11. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. augusztus 6., hétfő

Burroughs - Tarzan a dzsungel ura könyv bemutatás

Burroughs - Tarzan a dzsungel ura konyv bemutatas
Burroughs - Tarzan a dzsungel ura könyv bemutatás



Edgar Rice Burroughs Tarzan, a dzsungel ura című regénye 1927 decembere és 1928 májusa közt jelent meg először folytatásokban, az amerikai Blue Book magazinban. Bár a könyvet megelőzte a Tarzan és a Tarzan ikrek című műve, ez ifjúsági besorolást kapott, így a Tarzan, a dzsungel ura lett a 11. számú regény a sorozatban. 


Tarzan a dzsungel ura saját rajz könyvből lerajzolva
Tarzan a dzsungel ura saját rajz könyvből lerajzolva
 



1928 szeptemberében könyv alakban is kiadták. Magyarországon Tarzan az ismeretlen országban címmel megjelent 1937-ben és 1940-ben, az eredeti címén pedig 1989-ben. A könyv tartalmát (spoiler nélkül) elolvashatod ugyanott, ahol az említett ifjúsági könyvét.


Edgar Rice Burroughs: új irányvonal a Tarzan könyvekben



A Tarzan, a dzsungel ura az a regény, ahonnan kezdve a Tarzan sorozat egy új irányvonalat vett fel. A régi, megszokott szereplők és a család nagy része eltűnik, kivéve például Jad-bal-ját, az aranyszőrű oroszlánt, és újabb, rendszeresen visszatérő karakterek érkeznek.
Ezentúl Muviro a vazirik vezetője, és általában őt hívja embereivel Tarzan, ha idegen erő ellen kell fellépnie, ahol kevés ő egyedül. Az elveszett civilizációkra való rábukkanás itt már szinte minden regénynek a velejárója. A dzsungel ura a legtöbb esetben egyedül kalandozik dzsungelbéli birodalmában.


Burroughs új irányvonal a Tarzan könyvekben

Tarzan majd minden új történetben villámgyorsan elsajátít egy új nyelvet, érkezésével megváltoznak a felfedezett civilizáció viszonyai, amelyekben mindig talál egy-két ugyanolyan típusú, nemeslelkű barátot. Ezekben a történetekben szinte állandóan két város áll harcban egymással.




Tarzan a dzsungel ura jellemzés, értékelés, vélemény



Ideális környezetben, s állapotban kezdődik a regény; Tarzan Tantoron relaxálva élvezi a forró égöv dzsungelének árnyékát. Itt egy meglehetősen idős, 100 éves elefántról van szó, és minden tökéletes, amíg meg nem jelennek az arabok.
Ami számunkra jó, mert egy izgalmas történet veszi kezdetét. Örültem, hogy vannak visszautalások régebbi regényekre, például a Tarzan dzsungeltörténetei -re. Jó volt az arab szerelmi szál, és a gallák is illettek a képbe. Itt először segít egy gorillának a főhős, amelyek általában majom törzsének ellenségei voltak.
A dzsungelkalandok után a szokásos Burroughs -féle elveszett civilizáció sztori következik, ahol mindig két város áll szemben egymással. Ezúttal a középkori lovagok világába érkezünk, pontosabban ők a középkor óta Afrikában rekedtek.


Tarzan a dzsungel ura, jellemzés, értékelés, vélemény

A dzsungel urának fellépései mindig felemelőek, imádom azokat a jeleneteket, amikor felbukkan, és a gazfickók azt sem tudták, hogyan húzzák össze magukat ijedtükben. Ilyen jelenet az is, amikor besétál az arabok táborába és utasítja őket a vidék elhagyására.
A középkori lovagos részek nem voltak rosszak, de annyira nem illettek az afrikai dzsungelbe… A Tarzan, a dzsungel ura könyv vége élvezetesen lett megírva, jó olvasni. Ez volt az utolsó Tarzan regény, amelyben megcsodálhattuk Fazekas Attila kiváló rajzait.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.06. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2018. augusztus 5., vasárnap

Carlos Castaneda Ixtláni utazás könyv bemutatás

Castaneda Masik vilag kapujaban konyv bemutatas
Carlos Castaneda Ixtláni utazás könyv bemutatás




Az Ixtláni utazás Carlos Castaneda harmadik könyve a sorozatból, amely 1972-ben jelent meg. Magyarországon 1997-ben adta ki az Édesvíz Kiadó. A könyv nagy része az előző évek könyvekből kimaradt eseményeit ábrázolja, a többi pedig a nemrégiben általam bemutatott Másik világ kapujában után történő fontos eseményt.






Carlos Castaneda Ixtláni utazás tartalom



Carlos Castaneda ebben a műben előző könyveiből kihagyott epizódokat, tanításokat, eseményeket mutat be a kezdeti időszakból. Majd a könyv utolsó részén a „világ megállításához” vezető eseménysort meséli el.
A don Juannal való találkozások első éveiben számos párbeszéd zajlott közöttük, amelyeket akkor nem tartott fontosnak. Megismerhetjük a múlt eltüntetésének, fontosságérzetünktől való megszabadulásnak és szokásaink megszüntetésének módszereit.


Castaneda Ixtláni utazás könyv tartalom

Az Ixtláni utazás nagy része a „harcossá” válás lépéseiről szól, lenyűgöző olvasmányossággal, s a végén don Genaro által Castaneda fejlődésének egy újabb állomásához érkezik.




Ixtláni utazás könyv jellemzés, vélemény, elemzés



Nagy szerencse, hogy Castaneda újra elővette a régi jegyzeteit, és leírta az elmaradt eseményeket. Az Ixtláni utazás könyv nagy része az egyik legélvezetesebb olvasmány az egész Castaneda sorozatból. Nem is szólva a rendkívül gyakorlatias tanácsokon, amelyek teljesen át tudják alakítani az életet.


„ – Múltadat állandóan meg kell újítanod azzal, hogy minden tettedet elmeséled szüleidnek, rokonaidnak, barátaidnak. Ha viszont nincs múltad, nincs szükség magyarázatra; senki sem haragszik a cselekedeteid miatt, senki sem csalódik benned. És ami a legfontosabb, senki sem köt gúzsba a gondolataival.” Don Juan Matus


Hihetetlenül olvasmányos a könyv, szinte le sem lehet tenni, amikor a párbeszédek folynak don Juannal a sivatagi kószálásuk közben. A válaszok annyira mellbevágóak, az ember érzi, hogy saját életében ugyanúgy lejátssza ezeket a „lemezeket”, amiket mások adtak.
A múltunktól, illetve a múlt korlátozó energiáitól való megszabadulás nagyon gyakorlatias dolog, csakúgy, mint a fontosságérzetünk energetikai súlyától. Nekem mindig is a szokásainktól való megszabadulás tetszett a legjobban, mivel megfigyeltem, hogy majd minden ember a szokásai rabja.
A halál „tanácsadóként” való alkalmazása nagy belső erőket rejt magában:


Összpontosíts arra, hogy nincs idõd, és hagyd, hogy cselekedeteid ebbõl fakadjanak! Legyen minden, amit csinálsz, az utolsó földi csatád! Csak így lesz jogos erõ a tetteidben. Különben életed végéig bátortalanul csinálsz mindent.” Don Juan Matus


Ebben a könyvben temeti be először Carlost, bár nem földbe, hanem földdel beszórt gallyak alá, és tanítja meg az erő vadászatára. Az a rész jól belém ivódott, amikor a hegyekbe mennek és egészen más tájat észlel, mint ami valójában ott van.
Itt beszél don Juan a személyes erőről is:


„– Mi az a személyi erő?
A személyi erő: érzés – mondta. – Mintha szerencsés lenne az ember. Nevezhetnénk hangulatnak is. Személyi erõt mindenki a saját származásától függetlenül szerezhet. Már mondtam, hogy a harcos az erõre vadászik, s én arra tanítalak, miképpen kell rá vadászni, és elraktározni.
...Ilyen az erõ. Parancsol nekünk, és ugyanakkor engedelmeskedik. Az erõt vadásza csapdába csalja, és sajátjaként megõrzi. Így növekszik a személyi erõ, és elõfordulhat olyan harcos, akinek annyi személyes ereje lesz, hogy bölccsé válik.


Megjegyzés: Ha érdekel ez a téma, ajánlom “A személyes energia mesterei” című könyvemet. Ott többről van szó, és részletesen végigvezetlek minden gyakorlatsoron amely a személyes energiád növeléséhez, s ezáltal életed „újjáteremtéséhez” vezet.


Ixtláni utazás könyv jellemzés, vélemény, elemzés

A „nemtevés” gyakorlása hasonlít egy kicsit a keleti zen gyakorlatokhoz, bár itt inkább energetikai oka van. Don Juan szerint a nemtevés vezet el a „látáshoz”, amikor elménk nem azt a világot rakja össze, amit kondicionálással gyermekkorunktól fogva megtanultunk.
Amikor Castaneda elmondja, hogy pocséknak érzi magát, don Juan azt javasolja, egy ideig hazudja az ellentétét önmagának.

„– De don Juan, mi értelme lenne ily módon hazudni?
Hozzáköthet egy másfajta tevéshez, s rájöhetsz, hogy mindkét tevés hazugság, valótlan, és csak az idõdet vesztegeted azzal, ha bármelyikükhöz is kötöd magad, mert az egyetlen, ami valóságos, az a benned lévõ halandó lény. Ehhez a lényhez eljutni nem más, mint az én nemtevése.


Itt fordul először elő sivatagi barangolásaik során, hogy fiatal növendékekkel találkoznak, akik egy másik tanítóhoz tartoznak. Don Juan különös jelenséget mutat be azzal, hogy mindegyikük számára más alakban jelenik meg, pontosabban úgy látják, ahogy az ő személyes erőkörükhöz kapcsolódik.
A másik helyzet, amiben Carlos volt, amikor a jaki indiánok és mexikóiak egy kis ünnepségre gyűlnek össze, sok emberrel előfordult már. Az emberek ugratták és nem tudta uralni a helyzetet. Don Juan elmondta, hogy is áll ezzel:


„ – Akárhova mehetsz, de ha elmész, teljes felelősséget kell vállalnod a tettedért. A harcos átgondoltan éli az életét. Csak akkor megy el egy ilyen találkozóra vagy mulatságra, ha a terve azt követeli meg. Tehát teljesen ura marad a helyzetnek, s mindent megtesz, amit szükségesnek ítél.”



Az ixtláni utazás



Don Genaro mesterkedései vezetik el Castanedát a világ megállításához. Ennek során „eltünteti a kocsiját”, amit ő sehol sem talál. Olvasva az egész kevésbé érthető, mármint ha magyarázatokat keres az ember, nem tudhatjuk, mit csináltak.
Mindenesetre az biztos, hogy Genaro Carlos energiatestével csinált valamit, amitől ő teljesen „átkapcsolt” a másik érzékelésre, és utána már kapálódzott az értelem magyarázatai után. Majd egyedül kellett kimennie a vadonba, csak az érzéseire hagyatkozva.


Az ixtláni utazás

A különleges találkozás a prérifarkassal – amely kommunikált – különösen misztikus színezetet adhat az egésznek. De don Juan józan magyarázatai megmutatják, hogy maga az átélés csak csak egy formája annak, ahogyan felfogjuk a dolgokat.


...attól a naptól kezdve, hogy megszületünk, elkezdik mondani nekünk, milyen a világ, folyton mesélik, hogy így és emígy történnek a dolgok; ennélfogva természetesen nem tudjuk másként látni a világot, mint amilyennek a többi ember mondja.” Don Juan Matus


Nehéz egy cikkben akár csak felszínesen közvetíteni egy ilyen könyv lényegét. Ezt olvasni kell. Megjegyzem, ha valakit a mondanivalója nem érdekel, akkor is élvezné, mert gördülékeny és érdekfeszítő a szöveg. Egy életre való gyakorlati tanácsot kapunk, melyek igazának megéléséhez évek is eltelhetnek. De akkor az ember megilletődik; milyen csodálatos is a mindenség!


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Folytatás: Mesék az erőről



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.05. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.