Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió könyv

Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió könyv 1947-ben jelent meg. A szerző a regényt 1944 júniusa és szeptembere között vetette papírra Honoluluban. Bár 1945-ben a mű kézirata elküldésre került az Argosy magazinnak, a történetet visszautasították, így maga Burroughs gondoskodott a kiadásról, két évvel később.

A Tarzan és az idegenlégió könyv Magyarországon az Infogroup kiadásában jelent meg 1995-ben, majd egy újabb kiadás a Lap-Ics által 1997-ben. Ez volt Edgar Rice Burroughs utolsó befejezett Tarzan regénye, amely a második világháború éveiben játszódik.

Edgar Rice Burroughs Tarzan és az idegenlégió tartalom, történet

Henrik van der Meer holland gumiültetvényes a rossz hírek ellenére nem hagyja el Szumátrai ültetvényeit. A japánok megtámadják a szigetet és a férfinak feleségével és lányával együtt menekülnie kell a dzsungelbe. Bár a bennszülöttek egy ideig segítik, a kegyetlen japánoktól való félelmükben mégis elárulják.

Felesége nem bírja a hányattatásokat. Nem marad életben, majd a japánok a férfit is megölik. A lány kínai segédjükkel menekül a dzsungelen át, és a helyiek rejtegetik. De egy napon különösen agresszív japán csapat érkezik, és valaki elárulja rejtekhelyüket.

Egy amerikai csapat, Jerry Lucas vezetésével, köztük a tanult Bubonovitch, és Tökmag, a brooklyni, aki utálja az angolokat, indul küldetésre. Az angol Clayton ezredes csatlakozik hozzájuk, és repülőgépen indulnak a Szumátrai part felett. Az ellenséges haderő célba veszi őket, majd üldözik, így kénytelenek menekülni.

Szumátra belsejében ki kell ugraniuk a gépből, mielőtt lezuhan. Az életben maradottak közül az angol Clayton azonnal feltalálja magát. Gondoskodik élelemről, hajlékról a fák magasában, és vezeti a csapatot. Hamarosan rátalálnak a kínai Sing Taira, aki életben maradt, és elmondja, hogy a holland lányt, Corrie -t, az ellenség elhurcolta magával.

Tarzan és az idegenlégió értékelés, kritika, jellemzés

A Tarzan sorozat eme darabja nem valami kitalált elveszett civilizációban, hanem a reális világ, reális korában játszódik. Kicsit szokatlan, hogy Magyarországon két év után újra kiadták, ráadásul a második borító képének semmi köze a történethez.

A humor itt is jelen van az izgalmak közepette, egyszer még Johnny Weissmullert is megemlítik. Szóba kerül Tarzan életkora, és ő elárulja, hogy egy bizonyos törzsi varázsló szere tartja őt ilyen fiatalon. A Tarzan és az idegenlégió könyv eseményeinek idején hősünk az 50-es éveiben járhatott. Ez a beavatkozás viszont meglepő a Tarzan és az örök élet regény történetének ismeretében.

A Tarzan és az idegenlégió könyvben jól megrajzolt személyiségek vannak. Egyetlen szürke, átlagos figura sincsen. Még a fiatal férfi és lány archetípusa – akik itt a romantikus szálat viszik – is, kicsit más, mint a többi Tarzan regényben.

Az orangutánok viselkedése kicsit túlzottan hasonlított az afrikai emerszabásúakéhoz. A többi állat nagyjából rendben van, de például fogoly tudtommal nem él Szumátrán. Jól árnyalta a regényt, hogy egy bűnözői csoportot is bedobott a szerző. Közülük Sarina kellemes meglepetés volt.

A regény végig reális, izgalmas, szórakoztató, egyben változatos, pörgős, és időnként érzelmileg is magával ragad. A holland gerillacsapat is jót tett a konfliktusok fokozásának. Embertípusban igencsak sokoldalú a választék, a végére kialakuló csapatban eurázsiai, holland, kínai, angol, amerikai – utóbbiak közül van olasz és orosz származású is – nemzetiségű vegyül.

A japánok nagyon sok kegyetlenséget követtek el a 2. világháború folyamán. Erről Lobszang Rampa könyveiben is olvashatunk, de számos történelmi bizonyítéka van. Ebben a történetben is pontosan ilyenek, egyetlen „normális” fickó sincs köztük.

Tarzan és az idegenlégió könyv élmény, vélemény

1995-ben ez különleges regény volt számomra, hiszen Tarzan a világ egy másik pontján, Szumátrában került kalandba. Ráadásul a második világháborúban zajlik a történet, amitől egy kicsit háborús kalandregény. Nagyon új és eredeti feelingje volt, hiszen nem ezt szoktam meg a Tarzan könyvsorozatban.

Elég nagy és jó váltás volt ez kedvenc kalandregényírómtól. Megtartotta remek történetvezetési fordulatait, de minden újnak hatott, és az egész könyv sokkal komolyabb, hihetőbb, mint a többiek. A szumátrai dzsungel egészen más, és mégis majdnem olyan, mint az afrikai.

Az biztos, hogy a szereplők igazi egyéniségek, ezért könnyű megkülönböztetni őket. Ez a sok váltás; menekülnek, támadnak, elfogják őket, kiszabadulnak, majd újra elölről kezdődik az egész, jó kis szórakozás. Persze nem szó szerint értve, hiszen az életükről volt szó, de olvasóként remek izgalmakat hoz.

A Corrie és Jerry közt történtek (főleg a félreértéseket értve) nagyon emberiek, és pontosan így zajlanak ezek a dolgok a mindennapjainkban is. Amat, ez a szánalmas, gyáva bennszülött, a félelmei által irányított ember mintája. Érdekes, hogy nagy veszélyeket zúdított mindenkire, mégsem kívántam a vesztét. Talán mert nem tudatosan volt gonosz, mint például a japánok.

Tökmag, vagyis Rosetti és Sarina engem a Tarzan, a diadalmas regény főszereplőire emlékeztetett. A regény vége felé nagyon jól kijött a szereplők sokszínűsége. A menekülés vége, amely az Indiai-óceánban zajlott, elég szörnyű lett, s ez is az egyik oka, amiért nem felejtem ezt a könyvet.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ajánlott cikk: Dzsungel kalandfilmek

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.22. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.