Edgar
Rice Burroughs Tarzan
és az elveszett birodalom című műve 1928 októbere és 1929
februárja között jelent meg folytatásokban, az amerikai Blue
Book magazinban. 1929 szeptemberében könyv formában is
kiadták. Magyarországon az Ifjúsági Könyvkiadónál
jelent meg 1990-ben. A magazinbeli fejezetcímek a könyvkiadásból
kimaradtak.
Ez
a történet először a Tarzan és
az elveszett törzs címet viselte.
Ez volt az első olyan Edgar
Rice Burroughs mű, amely nem
jelent meg az A. C. McClurgh
kiadónál, amely az előző köteteket kiadta. Burroughs
megszakította
az üzleti kapcsolatot a kiadóval, jogdíjakkal való egyet nem
értés miatt. A regény történetét (spoiler és lezárások
nélkül), itt olvashatod el: Tarzan és az elveszett birodalom tartalom
Tarzan és az elveszett birodalom értékelés, jellemzés, kritika, vélemény
Jól
kezdődik a könyv, Tarzan vazirijeivel tanyázik valahol, éppen egy
háziállatokat gyilkoló fenevad nyomába eredtek. Amikor megérkezik
Doctor von Harben, aki eltűnt fiát keresi, egy újabb (ki
tudja már hányadik) legenda kerül szóba, ezúttal az elveszett
törzsről.
Ez
a Viramvazi hegységnél van, amerre a fiatal Erich von
Harben expedíciót vezetett, de bennszülött kísérői sorra
elhagyták az elveszett törzstől való félelem miatt. A Tarzan
és az elveszett birodalom az első regény, ahol megjelenik
Nkima, a kis majom.
Ő
Tarzan barátja, aki gyakran telepszik meg a vállán. Vérszomjas és
dicsekvő, de egyébként mindentől fél, viszont „gazdáját”
nagyon szereti és gyakran visz üzeneteket baj esetén. Valószínűleg
róla (is) mintázták később a Tarzan
filmekben Csitát,
aki azonban csimpánz volt.
Ebben
a könyvben már nagy szomorúságomra nem Fazekas Attila, hanem
Matheidesz Antal volt az illusztrátor, ami meg is látszott a
rajzok színvonalán. Más területen talán jó rajzok, de elődje
csodálatos Tarzan rajzaihoz képest borzalmasan rossz, még csak nem
is hasonlít a dzsungel urához a főhős.
Tarzan és az elveszett birodalom saját rajz könyvből lerajzolva |
A
bagegók falujában zajló jelenetek viccesek voltak, de aztán az
elveszett törzs Római Birodalom maradvány leírásai untattak.
Akkoriban már (1990) a könyökömön jött ki, hogy Burroughs ilyen
kitalált marhaságokkal tűzdeli tele a Tarzan könyveket, pedig a
java még csak a következő regényekben érkezett...
Később,
a regény harmadik harmadán már egész szórakoztató, ahogyan a
különböző szálak egybefolynak. A történet innentől már
akkoriban is tetszett, csakhogy ennek mi köze az afrikai dzsungelek
világához? Erich von Harben a regény egy jó hosszú
részéből kimarad, az ő sorsáról csak közvetve értesülünk.
Nem tudni, mi okból intézte el pár sorral az ottani fontos
eseményeket a szerző.
A
két római város csak abban különbözik, hogy a nyugatiban jelen
van a bűnözés, a keletiben pedig szinte nincs is. Mindkét helyen
adott egy népszerűtlen, zsarnoki „császár”, valamint a fiúk,
aki valakinek udvarol, aki valamelyik hősünk szerelme, vagy
barátjának menyasszonya.
Az
egyiknél a császár valódi fia, a másiknál adoptált, amiről
csak mások elmondásából értesülünk. Ez meglehetősen
logikátlan, mert ez a férfi, Fupus, egyáltalán nem állt a
császár kegyében, nem is kedvelte, hogyan adoptálta volna akkor a
fiának? Ezt következetlenségnek éreztem a könyvben. Megjegyzem,
a regényben található régi római nevek 90%-ban „us” -ra
végződnek.
A
finálé és az előzmények elég jól sikerültek. Ez a része a
regénynek valóban beszívja az olvasót. A sok-sok érdekes
karakter sorsa itt összefut, több drámai csúcspontban. Egy
történelmi regénynek egész jó lenne a Tarzan és az elveszett
birodalom, de hát csak a fantázia szüleménye...
6.5
(0-értékelhetetlen,
1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes,
elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő,
10-abszolút csúcs)
Előzmény:
Tarzan, a dzsungel ura
Folytatás:
Tarzan
a Föld mélyén
Ha
tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások
is megismerjék, meg is oszthatod!
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2018.08.11. -
engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés