A Mars sakkjátékosai - Edgar Rice Burroughs regénye

A Mars sakkjátékosai Edgar Rice Burroughs regénye, amelyet 1921-ben írt. Ez az az általam nemrég bemutatott, Thuvia, a Mars lánya folytatása, amely a Mars sorozat ötödik része. A történet főszereplői John Carter lánya, Héliumi Tara, és Gahan, Gathol hercege.

Ez a történet 1921 január és november között született, és 1922 első negyedévében jelent meg az Argosy All-Story Weekly magazinban, 6 részletben. Könyv formájában is nyomtatásra került, még az év novemberében. Magyarországon az InfoGroup adta ki 1995 -ben.

Burroughs az előző rész sikere után, itt is első szám harmadik személyben folytatta az elbeszélést. Ezúttal az egyik főszereplő már valódi marsi ember. Ebben az időben elég magas volt az író népszerűsége, ezért jelent meg hamar könyv alakban is. A magazintól 3500 dollárt kapott a történetért.

A Mars sakkjátékosai – folytatva a sorozat hagyományait – ismét egy kalandos románc, amelynek során a főhősnek számos veszélyen át kell megküzdeni a a hősnő kegyeiért.

Edgar Rice Burroughs - A Mars sakkjátékosai tartalom, történet

Burroughs éppen sakkozott Shea -val, ami után váratlanul megjelenik John Carter, ezúttal marsi öltözékben. Semmit sem öregedett, ugyanannak az életerős fiatal férfinak látszik. Ott marad estére, és elmeséli az írónak a legutóbbi kalandot, amely a lányával történt.

Héliumi Tara, Carter és Dejah Thoris lánya, kisebb táncmulatságra készülődik. Az ünnepségen jelen van Djor Kantos is, Kantos Kan fia, akit sokan a lány jövendőbelijének képzelnek. De Djor most egy másik hölggyel foglalkozik, és Tara kap az alkalmon, amikor apja bemutatja Gathol hercegének.

A Mars sakkjátékosai könyvborító, Allen St. John 1922

Beszélgetnek, és mivel Djor későn érkezik, Gahan herceggel táncol. Gahan -t lenyűgözi a lány, és nyíltan bevallja érzéseit iránta, amikor látja, hogy felkeltette az érdeklődését. Tara erre lobbanékonyan reagál, és visszavonul. Miután Djor sem kereste fel, egy elhamarkodott döntés következtében útra kel egyedül repülőn.

Aznap visszatér, de másnap ismét felszáll kis repülőjén. Nagyobb vihar kerekedik, s nagyon messzire sodródik hazájától, kényszerleszállást végrehajtva egy ismeretlen helyen. Különös lényeket lát meg, kupola formájú toronyépületek közelében.

Edgar Rice Burroughs - A Mars sakkjátékosai könyvértékelés

A regénynek a borítóját ezúttal nem a jól megszokott Szikszay-Boros páros készítette, hanem Veres László. Egész jó lett, sőt nagyszerűen sikerült. A második regény óta először tért vissza a szerző a kezdeti közlésmódra, miszerint John Cartertől közvetlen kapja a történetet.

Carter megjelenése a virginiai házban új kezdetét ígéri a sorozatnak, és így is van, egy nagyobb kalandot kapunk. Tara léte-nemléte viszont vicces, hiszen ha nem sokkal fiatalabb testvérénél, Carthorisnál, hogyhogy eddig nem tudtunk róla? Ezt nem lehet kimagyarázni, csakis arról lehet szó, hogy Burroughsnak „most” jutott eszébe kitalálni őt, így eddig nem is említhette.

A könyv elején lejátszott sakkjátszma Shea -val, nem kitaláció, Burroughs valóban sakkozott vele, miközben írta a regényt. 7 év telt el az előző Mars regény megírása óta. Változások történtek a szerző életében is, nagyobb álmait valósította meg, de nem túl előrelátó anyagi ráfordításokkal (ld. alább).

Gahan – a barbárságot, és vadságot leszámítva – engem kissé Conan -re emlékeztetett. A történet pedig a Vörös szögek, vagy kismértékben A végzet árnyéka című Conan sztorikra emlékeztet, a regény második felét tekintve. Naná, hogy itt is két (rivalizáló) város van, már számtalanszor írtam, hogy Burroughs nagyon szereti a duplázást.

Az 1920 -as évek elején Burroughs -nak - szerzői jövedelmei ellenére is - adósságai voltak, a nagyobb kiadásai miatt. Kaliforniába költözött, és az új telek, a változás sem könnyítette az írói összpontosítást. A Tarzana birtok hatalmas volt, és egyben túlkapása a költekezésben.

Mivel ekkortájt a műfaj még nem volt annyira kiforrott, így reálisabb stílusú regényekkel is próbálkozott, bár a kiadók nem mertek kockáztatni. A Mars sakkjátékosai az író egyik legkiegyensúlyozottabb regénye az olvashatóságot tekintve. Arányosan vannak kifejtve a leírások, párbeszédek, cselekmények, és minden más. Éppen jó, semmiből sem túl sok, ideális a történet levezetése.

A Mars sakkjátékosai elemzés, jellemzés, kritika

3 év telt el Mars könyv nélkül, mire végre egy másik kiadó folytatta a sorozatot 1995 -ben, idehaza. Sajnos csak egy regény volt, mégis nagyon örültem neki. A Mars sakkjátékosai az előző regényhez képest jóval hosszabb, és felül is múlja azt.

Minőségében hasonlít a legjobb fantasy könyvekhez, de egyben más is, mint bármelyik. A regény elején jó egy kicsit belelátni a héliumi udvar mindennapjaiba, a Carter család életébe. Tara egy kicsit önfejű, akaratos lány, aki még nem tapasztalta meg, milyen, amikor ki van szolgáltatva a természet, és más lények kénye-kedvére.

Az agy-lények és a testek, vagyis a kaldanok és rykorok az író fantáziájának különös termékei. A hideg, szenvtelen, logikus gondolkodáson alapuló kaldan gondolkodásmód, később sok sci-fi alkotás teremtményeiben felbukkant. Ez a része a könyvnek érdekes volt, de nem annyira jó, mint a későbbi események.

Az, hogy Tara a második találkozáskor nem ismerte fel Gahan -t, nagyon vicces. Ezt a blődséget számos könyvében eljátszatta a szereplőkkel az író, olykor ellenkező módon is, mint az oroszlánember esetében, amikor azt a dzsungel urával keverik össze. Akármennyire megviselt volt, az arca ugyanaz, és ha Tara azt elfelejtené, akivel táncolt, s még meg is haragudott rá, hát amnéziában szenvedne. Nos, innentől fogva Gahan herceg Turan, a panthan, legalábbis így mutatja be új identitását.

Ghek, a kaldan néha kicsit I-5 -re, a droidra emlékeztetett, mivel éppen ezzel párhuzamosan olvastam a Coruscanti éjszakák első kötetét. Noha 1995 után még néhányszor elolvastam az ötödik Mars regényt, szerencsére sikerült a részletekről elfeledkeznem, így újra izgalmas volt.

Az összes „szokásos” Burroughs -i „szálfonási technika” jelen van, ami tényleg nagyon ütőssé teszi a regényt az utolsó harmadra. Bár rendre hasonló emberi jellemeket használ a jó és a rossz oldalról, a személyiségek elég változatosak ahhoz, hogy mindig újnak tűnjenek. Azokon már meg sem lepődöm, hogy a könyvekben minduntalan kiderül, a szereplők valaha kapcsolatban álltak, rokonok, vagy azonos nép tagjai.

Számomra az egyik csúcspont az 5000 éve elhunyt O-Mai, és a termei. Ez az, amiről mindig is eszembe jutott a könyv. Egyszerre félelmetes és humoros. Az itteni jelenetek felejthetetlenek, és igazi fantasy ízt adnak az egész történetnek. Úrihölgyekhez képest szokatlan módon Héliumi Tara többször is gyilkolt a tőrével, bár minden esetben jó oka volt rá. Azon viszont csodálkoztam, hogy egy év telt el az otthoni távozása óta.

Roppant érdekes, hogy régen mennyire élveztem ezt a regényt, s ezúttal nem éreztem ugyanazt a varázst, noha most is jó volt. Ennél jobban talán meg sem lehetett volna írni. A marsi sakk azonban főként kísérőjelensége volt a történetnek, de nem az állt a középpontban.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: A Mars géniusza

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2018.11.13. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.