Dáné
Tibor - Négy tenger hajósa az ókori Egyiptom
idejében játszódó kalandregény. Dáné
Tibor erdélyi író volt, ez az ifjúsági regénye 1973-ban
jelent meg Budapesten.
Négy tenger hajósa könyv tartalom, történet
Kirkuf
– a fáraó fiatal hadnagya – eléri, hogy ura egy különleges
feladattal bízza meg. Eddigi életét főleg a hajókon töltötte,
és minden vágya egy küldetés messzi vidékekre. A feladat nem
más, mint az afrikai part mentén evezve találják meg a hírhedt
Punt országát.
Családtagjai
és az általuk kiszemelt leendő párja aggódva figyelik, ahogy az
elszánt ifjú 5 hajóval útnak indul, bármi áron teljesíteni a
küldetést. Számtalan napon át előre haladva, olyan vizekre
eveznek, ahol már semmilyen más hajó nem jár.
Végig
ügyelnek arra, hogy a parthoz közel maradjanak, és egy napon azt
veszik észre, hogy a delelő nap már a hátuk mögött van. A part
mentén vad dzsungeleket, új állatokat találnak és vadembereket
ismernek meg. A küldetés egyre lehetetlenebbnek tűnik, főleg,
hogy az egyik hajón lázadás támad.
Négy tenger hajósa könyvajánlás, értékelés
A
Négy tenger hajósa rövid regény, ami éppenséggel nem
baj, mert hamar túl lehet lenni rajta. Viszont többet vártam el
tőle. Az elején sok untató szöveg van, aminek igazából a
későbbiekben nem sok szerepe lesz. Engem egy kicsit A
fáraó lánya könyvre emlékeztetett a környezet és a kor, a
történet már kevésbé.
Amit
hatalmas butaságnak tartok, ugyanaz, amit Verne is művelt
például a
Föld körüli utazásról szóló regényben. A cím után
mindjárt alcímként oda van írva egy mondatban, miről szól
egy-egy rész. Vagyis előre lelövik a poént.
Egyébként
a történet eredete Hérodotosz leírásához fűződik, aki
szerint - egyiptomi megbízásra - a föníciaiak körülhajózták a
kontinenst. Pontosabban Punt ország megtalálása volt a cél.
De egyes források szerint körülbelül két és fél évezreddel
időszámításunk előtt, Szahuré fáraó is indított
kereskedelmi expedíciót ebbe az országba.
Punt
területéről több feljegyzés is létezik, a Vörös-tenger
déli részén, az afrikai partoknál lehetett. A regényben Kirkuf
mellett a kormányos jut a legtöbbször szóhoz. És egy fiatalabb
legényke is, ezért többször is eszembe jutott egy másik magyar
író könyve – a Barlang
a szigeten, mivel az is az afrikai partok mentén játszódott.
A
történet a közepéig elég vérszegény. Semmi különösebb nem
történik, csak az utazás részleteit, s valamennyire a szereplőket
ismerhetjük meg. Talán onnan érdekesebb, amikor a bennszülöttekkel
találkoznak. Meg természetesen, amikor az emberek egy része
fellázad, mert elvesztik a reményüket.
A
történetben többször is szó esik a férfias bátorságról, a
kitartásról, aminek legfőbb híve Kirkuf. Ő volt az
ideális személy arra, hogy vezesse ezt az expedíciót, de
szerencsére társai java része is osztozott a mentalitásában. Egy
másik szimpatikus szereplő a fekete srác volt, aki a bennszülött
törzstől került hozzájuk.
Sajnos
több olyan epizódja van a könyvnek, amelyben erős ellenszenvet
gerjesztettek bennem a főszereplők. Az első akkor történt,
amikor egy bizonyos edényt elvittek a bennszülöttektől, ami szent
tárgy volt számukra, s ezért összetűzésbe keveredtek velük. Ez
még többé-kevésbé tudatlanságuknak volt köszönhető, és némi
véletlennek.
A
következő ilyen esemény már nem. Az egyik
Tarzan könyvben egészen intelligens gorillák vannak, azonban
ők mégiscsak állatok. Annak sem örültem, amikor itt megpróbálták
elfogni őket, hát még amikor evezésre kényszeríteni! Hogyan is
gondolhatták, hogy a vad gorillák engedelmeskedni fognak?
Egy
csomó majom élete szárad a lelkükön, és ez nagy csúfság. De
még ezt is überelték azzal, amit a – vélhetően pigmeusokkal –
műveltek. Itt a legkevésbé sem volt szimpatikus Kirkuf a
döntéséért. Elég szörnyű, hogy ezekkel a bennszülöttekkel
barátságosan együtt esznek, aztán meg őket is megpróbálják
elfogni.
Ezek
azt hitték, csak úgy joguk van rabszolgának használni másokat?
Ez már barbárság volt tőlük, s nem is bántam, amiért nem
úszták meg szárazon. Nem volt igazán nagy kaland a regényben, de
legalább a végére olvasmányosabb lett, és élveztem.
Sokkal
többet is ki lehetett volna hozni belőle. Például a romantikus
szálban rejlő lehetőségeket teljesen kihasználatlanul hagyta
Dáné Tibor. Végül is nem volt
rossz könyv, de valahogyan túl „szokványosra” sikerült a
levezetés. Csak utaztak, utaztak, néha megálltak és egy-egy
kalamajkába keveredtek.
Akkor
már Salgari Kék
hegyek kincse története izgalmasabb, ha a hajós kalandoknál
vagyunk. Ettől függetlenül persze megér egy elolvasást, jó
érzés volt az egzotikus afrikai partoknál utazni.
5.5
(0-értékelhetetlen,
1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes,
elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő,
10-abszolút csúcs)
Ha
tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások
is megismerjék, meg is oszthatod!
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.02.05.
- engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés