Florinda Donner – Álomban ébren könyvajánlás, értékelés

Florinda Donner Álomban ébren című műve 1992-ben jelent meg először Being-in-Dreaming: An Initiation Into the Sorcerers' World címmel. Magyarországon a Püski kiadónál adták ki 1999 -ben.

Florinda Donner-Grau (eredeti nevén Regine Margarita Thal) 1944-ben született amerikai író és antropológus. Egyike annak a három nőnek, akik Castaneda új csoportját alkották a tolték nagualizmus követésében.

Florinda Donner – Álomban ébren tartalom, történet

Regine éppen egy rendezvényen van az arizonai Nogales -ban. Egy váratlan ösztönzés hatására átutazik Mexikóba és elviszi magával Delia Flores -t is, aki megkéri, hogy vigye el Hermasillo -ba.

Egy régi szállodában maradnak éjszakára, de a lányt rémálmok gyötrik. Másodszorra már a testén látható nyomai vannak ezeknek az álmoknak, ezért Delia felajánlja, hogy elviszi egy gyógyítóhoz, aki megszabadítja ezektől az álmoktól.

Az út során többször is szó esik a nők helyzetéről, s a lány elámulva hallgatja, hogy társa szerint a nők ma is rabszolgák. Bár semmiképp nem ért egyet vele, elámul az asszony átváltozásain, különös tudásán, és hogy meghatározhatatlan a kora. Amikor odaérnek a helyhez, ahol a gyógyító lakik, egyik meglepetésből esik a másikba.

Florinda Donner – Álomban ébren könyvajánló

Aki ismeri a Castaneda sorozatot, ismerősek lesznek számára egyes alapelvek és szereplők. Don Juan itt Mauro Aureliano néven szerepel, don Genaro pedig Mr. Floresként. De megjelenik maga Carlos is, és néhány társuk. A szerzőnő 1970 nyarán találkozott ezzel a társasággal Észak-Mexikóban, s ezzel végérvényesen megváltozott az élete és a személyisége.

„...találkozás mélyreható és elsöprő hatással volt rám. Elvezetett egy másik, a mi világunkkal egyidejűleg létező világba. Húsz évet teljes elkötelezettséggel ennek a világnak éltem.”

Az Álomban ébren könyvben Florinda a saját élményei által olyan világba vezet, mely egyszerre lenyűgöző és felfoghatatlan, de egyben páratlan erejű és gyakorlatias.

A „varázslók” - vagyis a tolték tudás követői – nem engedik egóját érvényesülni. Bármit tesz abból kiindulva, bármilyen dühkitörésre, elkeseredettségre, vagy fizikai tettlegességre szánja el magát, semmit nem ér el vele.

Így nem működnek a másokkal szemben alkalmazott „játszmái”, hiszen ők átlátnak rajta, a személye számukra lényegtelen. Ami számít, az az energetikai lénye. Minden egyes tettük azt szolgálja, hogy ennek tudatos felébresztését segítsék elő vele.

Florinda találkozik Carlos Castanedával, és a Mesék az erőről műből ismert Nestorral is. Az események hol a mindennapi, hol az emelkedett tudomás (itt megemelt tudatosság) állapotában zajlanak, és a főszereplőt fokozatosan bevezetik az ébren álmodás világába.

A főszereplővel három hölgy („varázslónő”) is foglalkozik, Delia után az „eredeti” Florinda – akivel számos hasonló tulajdonságuk van – és Esperanza (Zuleica). Igazából utóbbi az, aki az álmodásban vezeti. Carlos jól összegzi azt, amit a lánynak a varázslóvilággal való kapcsolatáról tudni érdemes:

„Az én segítségemben nincs számítás. Én nem hasznosíthatom a veled való kapcsolatomat, mint ahogy te sem veheted befektetésnek a velem és a varázslóvilággal való kapcsolatodat. Ez az alapfeltétele ennek a világnak; semmit sem azért csinálunk, mert az hasznos lehet; csak a stratégikus cselekedetek a megengedettek. Erre tanított Don Juan Matus és én eszerint élek; a varázslók a gyakorlatban is azt csinálják, amit prédikálnak. Ugyanakkor semmi sincs praktikus okból elvégezve.”

Florinda Donner tanítása nem igazán tanítás volt a szó hagyományos értelmében. Inkább jelenlétükkel, és cselekvésükkel, valamint azzal, hogy tükröt állítottak elé, olyan folyamatokat indítottak el benne energetikailag, amely tudatának változását idézte elő.

A legtöbb élménye eleinte Mexikóban álomállapotban történt, s ezekre csak később, évek múlva emlékezett részletesen vissza. Az itt Isidoro Baltazarként hívott Castaneda számos alkalommal felbukkan, majd újra eltűnik. A nagual (Mauro Aureliano) társaságának többi tagja – főként Florinda vezetői – úgyszintén. A házuk Mexikóban sokszor kihaltnak tűnik, és amikor a lány mászkál benne, kissé kísérteties.

Castaneda csak Az álmodás művészete könyvében tett először említést Florinda Donnerről és a másik két nőről, akik az új naguál (aki ő) társaságának tagjai.

Álomban ébren könyvértékelés

Már a könyv eleje elvarázsol, magába szippant. A főszereplő találkozása a különös nővel, és annak szövege folyamatosan késztet az olvasásra. Delia gondolatai nagyon eredetiek, álláspontja a „nyugati, civilizált” gondolkodásmódú ember számára meghökkentő.

Nehéz elfogadni az a mélyen gyökerező igazságot, hogy a nők csak képletesen szabadok, energetikailag elvárások és saját hiedelmeik foglyai.

Don Juan (illetve itt Mauro Aureliano) megjelenését nagyon élveztem, hát még amikor Castaneda is felbukkant. Az időbeliség kérdése mindig is zavaros volt utóbbi műveiben. Florinda sem köti össze egyértelműen a fejezeteket.

Carlos és Nestor itt már nem „tanulónak”, sokkal inkább „tudóknak” tűnnek, márpedig a régebbi könyvekben inkább csak keresték a tudást tanítóik távozásáig. A Castanedával való találkozása a Los Angeles -i, egyetembeli előadáson különleges színfoltja a műnek.

Carlos itt több tekintetben is hasonlít don Juanra, sokkal határozottabb, és „hatalommal bíró”, mint abból az időszakból készült regényeiben. A leírás szerint kb. 1971 -ben találkoznak Florinda Donnerrel, és itt már igen fejlett. Pedig Carlos egészen a tanítói 1973 -as eltávoztáig meglehetősen esetlen a „varázslók” világában.

Egyébként ez a kettősség az egész könyvsorozatra jellemző, Castaneda csak később emlékezett pontosan vissza azokra az eseményekre, amelyeket az emelkedett tudomás állapotaiban élt át. Armando Torres könyvében már elég tudatossá vált e tekintetben.

Egy ideig a könyv közepén a lány csak alszik és felébred a házakban, és néha bukkan fel valaki, vagy senki. Gyakorlatilag az olvasó is teljes sötétségben tapogatózik. Óhatatlanul kíváncsiak leszünk, bár valamennyire bosszantó is az egész, mert nem látjuk az értelmét.

Sejteni lehet, hogy egy jól eltervezett képzés zajlik, viszont ennek logikáját nem árulják el. Olyan emberekről van szó, akik már messze túl vannak az egójukon, ezért tetszés szerint jeleníthetnek meg bármit. Az idősebb Florinda, a szerző tanítója így mondja:

„Az igazi változás nem a hangulataink, a hozzáállásunk vagy a szemléletmódunk megváltozása. Az igazi változás belső lényünk teljes transzformációjával jár.

Amilyen változásról én beszélek, azt nem lehet három hónap, egy év, még tíz év alatt se elérni. Ehhez az egész élet kell. Rendkívül nehéz teljesen mássá átalakulni, mint amire neveltek bennünket.

A varázslók világa, az álmok, a legendák világa és mégis ugyanolyan valódi, mint a mindennapi élet. Ahhoz, hogy a varázslóvilágban működni és észlelni tudjunk, le kell vennünk a hétköznapi életünk maszkját, mely a születésünk pillanatától az arcunkra lett ragasztva.

És feltenni a második maszkot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy olyannak lássuk magunkat és a környezetünket, amilyen valójában; olyan lélegzetelállító események sorozatának, amik egyszer egy átmeneti létezéssé virágoznak ki és sohasem ismétlődnek.”

Ebben a különös valóságregényben a „gondnok” - aki vigyázott a házra, fontos szereplőként van jelen. Szerepe – külső munkálatai mellett – nem világos, csak az, hogy ő is képzett varázsló (vagyis a tolték hagyományok tudását birtokló). Másfelől kiderül, hogy úgy, ahogyan látszik, nem is létezik, de erről lásd bővebben a könyvet.

Nehéz összeszedettséget és rendet találni a történésekben, mindenesetre a főszereplő fokozatosan kezdi elhagyni gyermekkorától megtanult szerepeit. Ezek olyan energiaszerző minták voltak, melyekkel figyelmet szerzett, gondolj csak a James Redfield könyvsorozatában bemutatott 4 embertípusra.

Az Ébren álmodás a vége felé egyre inkább álomszerű lesz, pontosabban nem lehet tudni, mikor van a főszereplő a hétköznapi, s mikor a megemelt tudatosság állapotában. A „tanítók” is felváltva bukkannak fel, sokszor mintha ugyanaz a személy lenne más alakban.

Ezért nem szerettem annyira ezt a kötetet, mert olvasóként nehéz mit kezdeni vele. Nem tudom mi történik, ugyanakkor mégis több minden világossá válik. Florinda Donner-Grau drámai élményeket él át, és a „személytelen” megismerésével egy új belső erő költözik lényébe.

Ezt a könyvet a többi, kapcsolódó mű nélkül nehéz megérteni, bár mint valóságregény is megállja a helyét. Kétségkívül utánozhatatlan, bár itt egy kicsit misztikussá, megfoghatatlanná teszi a nagualizmus tagjainak cselekedeteit.

"A nagual számára a világ mindig teljesen új. Az ő társaságában az ember kezdi úgy nézni a világot, mintha még sohasem látta volna.

...a nagual összetöri az önkivetítés tükrét. A nagualok képesek a köd tükrében látni magukat, mely csak az ismeretlent tükrözi. Ez egy olyan tükör, amely többé nem az ismétlődésekben megnyilvánuló átlagemberi mivoltunkat tükrözi, hanem feltárja a végtelen arcát." Zuleica

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2019.03.21. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.