2019. május 27., hétfő

Tarzan a diadalmas könyvajánló, könyvértékelés

Tarzan a diadalmas könyvajánló, könyvértékelés
Tarzan a diadalmas könyvajánló, könyvértékelés




Edgar Rice Burroughs Tarzan a diadalmas című története eredetileg a Blue Book magazinban jelent meg 1931 októbere és 1932 májusa között. Könyvként Tarzan Triumphant címen adták ki 1932-ben. Magyarországon 1991-ben jelent meg az Ifjúsági Könyvkiadónál.



Edgar Rice Burroughs Tarzan a diadalmas tartalom, történet


Lady Barbara Collis repülővel szeli át Afrikát hosszában, amikor kényszerleszállásra kerül sor, és ejtőernyővel ér földet egy kialudt kráter völgyében. Itt egy furcsa fehér nép fogadja, akik sok-sok évszázada ott élnek, és a leszármazottai régi keresztény hívőknek.
Van köztük egy lány – Jezabel – aki sokkal okosabb a többinél, ő segít neki. Lafayette Smith, a fiatal amerikai tudományos kutatás céljából indul Afrikába. A hajón találkozik Danny Patrick -kel, aki egy alvilági bandánál dolgozott Chicagóban, de elhagyta őket, és most hozzá csatlakozik.


Tarzan a diadalmas tartalom, történet


Leon Sztabucs Moszkvából érkezik, miután hallották, hogy mi történt az előző Tarzan regényből megismert Zverivel, és a bandájával. A fekete főnök Kabaringa felkéri Tarzant, hogy segítsen nekik a shifták ellen, akik szabadon rablógazdálkodnak a környékükön.


Tarzan a diadalmas könyvajánló, könyvértékelés


Ezt a regényt számomra a sajátos humora tette felejthetetlenné. Danny Patrick és Jezabel párbeszédei igencsak kellemes perceket szereztek nekem. A szöveg elsőrangú, és a fordítót is dicséret illeti, hogy ezt ilyen jól „kihozta” magyarul.
A Midianban zajló jelenetek kissé unalmasak voltak, de a kalandok annál jobbak. Itt most a romantikus rész sem a megszokott volt, a fentebb említett szereplők (a másik kettős mellett) egyénisége miatt. A banditákból összetoborzott shifták olasz vezetőjükkel, majd Leon Sztabuccsal, az ügyeletes gazfickókat képviselik.
Az őrült Ábrahám, Ábrahám fia, és a népe Burroughs találmánya, de legalább ezúttal nem új civilizációkat talált ki. Lafayette Smith szórakozottsága Porter professzoréra emlékeztet az első Tarzan könyvből. A szereplők közül legtöbbször a feketék voltak a leginkább tudatában a reális helyzetnek.
Azt nem értettem, hogy „epheszoszi Angustus kinyúlt a kétezer éve ásott sírból„ és így halt meg Ábrahám. Ugyanis erre később sem írt semmilyen magyarázatot az író. Itt is két nép volt a kráteren belül, mint minden Burroughs -féle történetben. Ezek az emberek talán csak egy fokkal voltak kevésbé eszelősek, mint a Tarzan a vadember regényben szereplők.


Tarzan a diadalmas saját rajzok könyvből lerajzolva


A „Tüzér”, azaz Danny Patrick személyisége hozta az igazi színt a történetbe és a párbeszédekbe. Az általa oly gyakran csirkének nevezett aranyhajú midiani lánnyal, Jezabellel váltott párbeszédei nagyon vidám pillanatok. Egyikük az amerikai alvilág szlengjét használja, másikuk épp most tanulta a hagyományos angolt, így kommunikációjuk folytonos félreértésekkel vegyül.
Az állatokat tekintve a babuin majmok voltak új szereplők ebben a történetben. A feketék közül a galláktól a rabszolgákig, shiftáktól a vazirikig mindenféle népcsoport képviselve volt. Lord Passmore pedig jó kis „találmány” a szerző részéről.
A Ghenzi-hegységnek nem találtam nyomát a térképeken, de nem baj, a többi helyszín stimmel (Midian -t leszámítva). A Tarzan a diadalmas szórakoztató kikapcsolódás, amelyben keveredik a szatíra, a kaland, a humor, és a jól megszokott dzsungel kalamajkák.


Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)




Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.05.27. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.


2019. május 18., szombat

Tarzan a legyőzhetetlen könyvajánló, könyvértékelés

Tarzan a legyőzhetetlen könyvajánló, könyvértékelés
Tarzan a legyőzhetetlen könyvajánló, könyvértékelés




Edgar Rice Burroughs Tarzan a legyőzhetetlen című regénye eredetileg Tarzan, Guard of the Jungle címmel jelent meg 1930 októbere és 1931 áprilisa között a Blue Book magazinban. Könyvként Tarzan the Invicible címen adták ki 1931-ben. Magyarországon 1990-ben jelent meg.



Edgar Rice Burroughs Tarzan a legyőzhetetlen tartalom, történet


A kicsi Nkima egyedül halad a dzsungelben, a fákon. Hamarosan embereket hall, négereket és fehéreket egyaránt. Találkozik Jad-bal-jával, és vele folytatja útját. Az emberek között vannak oroszok, arabok, mexikói, indiai, valamint fekete harcosok és teherhordók.
Vezetőjük Zveri, a proletariátus lelkes szószólója, aki egy gazdag amerikait vár, hogy csatlakozzon hozzájuk. Az arabok a gazdag zsákmány reményében csatlakoztak hozzájuk, az indiai pedig szemet vetett Zveri társára, Zorára, aki az egyetlen nő köztük. A csapat az opari kincsek felkutatására indul.


Tarzan a legyőzhetetlen tartalom, történet

Az ázsiai elküldi vadászni a fekete harcosokat és a nő szolgáját. Amikor az indiai erőszakoskodni kezd a lánnyal, éppen megérkezik az amerikai – Colt – aki kiebrudalja. A fickó bosszút akar állni, de közben már megérkezett a dzsungel ura is, és lesből közbelép.



Edgar Rice Burroughs Tarzan a legyőzhetetlen könyvajánló, könyvismertető


A regény Nkimával kezdődik, s az elveszett birodalomról szóló regényből megismert majmocska most egyedül van. Hamarosan megjelenik mindenféle népség egy csapatban, mindjárt a változatosságot hozva előtérbe. Amikor az aranyszőrű oroszlán is megjelenik, máris gyorsabban dobog a szívem, kezdem élvezni a történetet, holott még semmi érdemleges nem történt.
Jó húzás, hogy a főszereplő nincsen sehol, mert az olvasóban kellemes várakozást ébreszt. De említés történik a fantasztikus világban játszódó, kicsit kívülálló, előző történetre is. A kevert nemzetiségű társaság megjelenésének van némi politikai színezete, valamint a proletariátus eszméje.


Tarzan a legyőzhetetlen saját rajzok könyvből lerajzolva
Tarzan a legyőzhetetlen saját rajzok könyvből lerajzolva


De az eszmék szerepét hamar átveszi az egyéni érdekek fontossága, és az opariaktól való félelem miatt odalesz az egység is. Szép fokozatosan kialakulnak – vagyis szembetűnőbbek lesznek - a megszokott karaktertípusok.
A Tarzan a legyőzhetetlen La utolsó szerepe a sorozatban, negyedszerre „láthatjuk” Opart. Egyébként az Oparral kapcsolatos regények a legjobbak közül valók a Tarzan sorozatban. Előző találkozásukkor éppen az aranyszőrű oroszlán segítségével helyezte vissza a majomember Opar főpapnőjét.



Tarzan a legyőzhetetlen könyvértékelés, élmény


Számomra a Tarzan a legyőzhetetlen volt a legjobb a Tarzan és az aranyszőrű oroszlán regény óta. Itt végre nincsenek új, kitalált civilizációk és helyek, csak a már jól ismert Opar, valamint a régi kedvencek, La, Jad-bal-ja, a nagy majmok, és Nkima.
Ismét a dzsungel, a szavanna a helyszín, és izgalmasan bonyolódik a történet. A sokféle szereplő mindenféle országból és kontinensről, változatossá teszi a tartalmat. A szokásos Burroughs -i húzás, hogy sok szálon fut a történet, s végig fenn van tartva az izgalom mely szálak és mikor találkoznak össze, remekül összpontosul ebben a regényben.
La itt is a dzsungelbe kerül, de ezúttal nem úgy, mint a letehetetlen Tarzan és a gyémántok regényben. Ennyire messzire nem jutott még Opartól, s megtudhatjuk, hogyan áll helyt a vadonban. Bár itt is hasonlóak a szereplők, mint a többi Tarzan regényben, mégis vannak új elemek és okok, és az egész szórakoztatóan van levezetve.


Burroughs Tarzan a legyozhetetlen, könyvértékelés


Tantorról ezúttal igazán az erdei elefánt jutott eszembe, amint törte az utat a dzsungelben. A nagy majmok közül Zu-tho a sorozat több regényében szerepel, például a Tarzan és az őrült történetben is.
Az nagyon tetszett, ahogy a majomember a feketék megfélemlítésével akadályozta a „kommunisták” őrült tervét. Az opari probléma kicsit túl könnyen megoldódott a végén. Viszont maradt egy (vagy kettő) csattanó is a többieket érintve.

Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Tarzan a diadalmas


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.05.18. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

2019. május 7., kedd

Amy Wallace A varázsló tanítványa könyvajánló-értékelő

Amy Wallace A varázsló tanítványa könyvajánló-értékelő
Amy Wallace A varázsló tanítványa könyvajánló-értékelő



Amy Wallace A varázsló tanítványa – életem Carlos Castanedával című könyve 2003-ban jelent meg az USA-ban. Magyarországon a Pilis-Print Kiadónál adták ki 2009-ben. Wallace egy írócsalád szintén író lánya volt.



Amy Wallace A varázsló tanítványa tartalom, történet



Amy először 17 évesen ismeri meg Castanedát, majd néhányszor találkoznak a következő évtizedekben. A 90-es években – amikor Carlos női társaival a nyilvánosság elé lépett – rendszeresen találkozni kezdett velük.
Közelebbről megismeri az előbbi cikkekben bemutatott Florinda Donnert, Taisha Abelart, és Carol Tiggs -et. Több összejövetelre elmegy, miközben a tensegrity -t is megismeri. Egy idő után Carlos bizalmasabb kapcsolatba kerül vele, és találkozásaik rendszeressé válnak.


Amy Wallace A varázsló tanítványa tartalom, történet


Castaneda és három női társa számos előadást és workshopot tartott, valamint a „belső kör” számára külön összejöveteleket. Amy Wallace sok ilyenen részt vett, megismerte az ott jelenlevőket, így testközelből értesülünk a történésekről, viharos lelki problémákról, drámákról.




A varázsló tanítványa könyvértékelő, jellemzés, elemzés


A varázsló tanítványa – Életem Carlos Castanedával pontosan az a típusú könyv, amelyről a legnehezebb (objektív) véleményt mondani. Igazából ezt többször el kell olvasni, hogy az ember megtalálja a sorok közt a lényeget. Ha valaki csak egyszer olvassa (főleg, ha nem ismeri Castaneda könyveit), gyorsan alkothatna elhamarkodott ítéletet.
Amy élményei erősen megkérdőjelezik a „Castaneda tanításokat”. Pontosabban szólva nem is azt, hiszen a nagualizmus, vagy a tolték tudás örök érvényű. Csupán Carlos és az ő társasága hitelességét. Ezt is úgy, hogy nem tudhatjuk pontosan mi mozgatta őket adott szituációban, csak Amy szemszögéből láthatjuk.
Onnan nézve úgy tűnik, nem tudtak megfelelni a „harcos ideálnak” és behódoltak az emberi forma kényszerének. Másfelől, viszont lehet, épp ez (is) játszmájuk része volt, szerep, személyiségtől mentes, felsőbb cél alá rendelt cselekvésforma.
Míg saját könyveiben Carlos szerény, jóindulatú, de megfelelni akaró fiatalember, itt nagyon változékony. Egyszerre kedves, nagylelkű, bunkó és rideg, ragaszkodó és független, bizonytalan és igazi vezető. Na ezt most rakd össze!
Amy Wallace szerintem túlzottan nyíltan megírt minden intim dolgot családjával és másokkal kapcsolatban. Lehet, hogy ettől megkönnyebbült, de nem lett jobbá.
Florinda többször is 90 évesként emlegeti don Juant, pedig távozásukkor (1973) 80 körül lehetett. Az itt is említett gyakorlat, amiben Castaneda mesteri volt, hogy órákat tudott teljes odafigyeléssel másokat hallgatni, a Rudolf Steiner által ajánlott önbeavatási útnak is része.
Amit La Gorda halálának körülményeiről említenek, és amit Carlos mond róla, hogy az egomániájába halt bele, teljesen ellentmond az előző könyveknek. A sas ajándékában például nagyon fejlett, egomentes, ezért ez számomra értelmetlenség.
A későbbiekben világosan látszik, hogy Amy egészen beleesett a szegény én szerepébe, bár állhatatos volt, és továbbfejlődött. Amit a könyv leírása szerint Castaneda követői, az új tanítványok a 90-es években mindenhonnan műveltek, tiszta őrület. 


A varázsló tanítványa könyvértékelő, jellemzés, elemzés

 
Nem normális dolog, hogy arra késztették őket, hagyjanak el mindenkit. Ennek csak energetikailag van értelme, belső késztetést követve, nem azért, mert valaki más mondta, vagy mert mindenáron követni akarnak egy ideált. Erőszakos sorsváltoztatás sosem vezet a szabadságba, ez a kifordítása don Juan tanításainak.
Továbbá Amy -nek az állandó megfelelni akarása, és ez miatt sokszor csalódott, ugyanaz a folyamat, csak a másik oldalról. Nem a társadalomnak és az egónak, hanem a „naguálnak” és társainak akart megfelelni. Ez megint csak személyi játszma. Néha úgy bántak vele, mint egy szeméttel, ami csak akkor lenne elfogadható, ha személytelen szintről, az ő fejlődése érdekében tették.
Az évekig tartó lelki terror, amelynek számos tanítvány és a szerző voltak kitéve, vajon mennyire szolgálta a fejlődésüket? Ahelyett, hogy kiemelte volna őket az ego kötöttségei alól, önmaguk megtagadása miatt, inkább még jobban behúzta.


Tedd amit mondok, de ne utánozd, amit teszek, mert csak ember vagyok – mit vártok tőlem? Nincs meg bennem don Juan ereje – megbuktam a feddhetlenségben.”
Carlos Castaneda



Életem Carlos Castanedával, könyvajánló, vélemény


Nem lehet tudni mennyire voltak Carlos és a három „boszorkány” feddhetetlenek, s nem-e inkább fanatikusak. A könyveikből arra a következtetésre kellene jussunk, hogy az energetikai fejlettség magas fokára jutottak el. Azonban Amy elbeszélései alapján sokkal inkább rendkívül változékonynak tűnnek, élén Carlossal, aki már-már őrülten viselkedett.
A sok fáradozás, hogy eltöröljék személyes történelmüket, számomra nagyon erőltetettnek tűnt. Az, hogy minden kapcsolatot megszakít valaki hozzátartozóival, ismerőseivel, megszabadul fényképeitől, s mindentől, ami a múlthoz köti, önmagában csak külső cselekvés.
Mindennek akkor lenne értelme, ha egy belső lelki fejlődés előzné meg, és könnyedén megválna valaki ezektől, minden egyéb esetben csak önáltatás. Hiszen a múlt és a személyes történet, ragaszkodások, elsősorban belül vannak.
A betegségeinek tudható-e be, vagy másnak, Wallace elmondásából Castaneda meglehetősen szeszélyes, és a legkevésbé sem személytelen volt az utolsó időkben. Szinte az ellentéte annak, akit a saját könyveiből megismertünk. Míg tanítója, don Juan végig tökéletesen kiegyensúlyozott volt, ő egyik végletből a másikba esett.
Utolsó éveiben ingadozó kedélyállapota szerint reagált másokra, ami még rosszabb, a női boszorkányok is. Így rengeteg ember, akik hű követők voltak, csalódott, vagy éppen egészen megzavarodott életet élt. Ugyanis a tolték elvek helyett őket követték, pedig Carlos és női társai – Wallace könyve szerint – nem töltötték be azt személyükkel.
Don Juan és társasága – hosszú évtizedek munkájával elhagyva az egót – minden figyelmüket energiájuk összefogására, és tudatosságuk megnövelésére fordították. Így messze felette álltak a nemi kapcsolatoknak. Elvileg Castaneda és társai is ezen az úton jártak. A gyakorlatban azonban Amy elmondása szerint, nagyon is aktív nemi életet éltek.


Életem Carlos Castanedával, könyvajánló, vélemény


A régebbi könyvekhez képest ez számomra kevéssé érthető, miért nem azt csinálták, amit képviseltek, amit tanítottak? Castaneda miért viselkedett úgy idősebb korára, mint egy Casanova? Utolsó időszakát és a halála utáni időket szörnyű volt olvasni.
A cukorbetegség és a májrák ennyire megváltoztatta volna? Miért nem segített a tolték tudás? A társasága tagjai pedig miért viselkedtek olyan szeszélyesen? Éppen ellenkezőleg, mint ahogy a könyveikből következne. Mi az, hogy a nők még egymással is...
Amy Wallace 2013-ban, mindössze 58 évesen elhunyt szívbetegségben. A könyve egy pillanatra sem ingatott meg a tolték tudás hitelességében és a módszerek működőképességében. Viszont Castaneda és társasága olyanoknak tűntek, akik nem érték el a hőn áhított személyes szabadságot.


Értékelés (saját tetszési indexem)
6.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)


Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © 2019.05.07. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.