
Tarzan és az aranyszőrű oroszlán könyvajánló
Tarzan
és az aranyszőrű oroszlán könyv történetét először
Edgar Rice Burroughs az Argosy
All-Story Weekly magazinban engedte közzé tenni, 1922
decemberétől, 7 részben. Regény formájában 1923-ban látott
napvilágot, Magyarországon 1988 év végén adták ki először.
Ez
az elbeszélés Tarzan
a rettenetes című könyv végéről veszi fel a történet
folyamát, lásd a történetet a Tarzan
könyvek oldalon. 1927-ben film is készült belőle, bár ez nem
adja vissza a művet igazából (erről is olvashatsz ott az
oldalon.)
Tarzan és az aranyszőrű oroszlán könyvértékelés, bemutatás
A
Tarzan és az aranyszőrű oroszlán című regénynél
éreztem, hogy a sorozat elért a csúcsára. Ez nagyon jó volt, s
valóban, az utána következő könyvekben alacsonyabb lett a
színvonal. Még 1988-ban adták ki, úgy hogy az előző kötet
előzménye is csak később jelent meg, mint amaz, így csak a
következő év elején jutottam hozzá.
![]() |
Tarzan
és az aranyszőrű
oroszlán, saját
rajz könyvből
lerajzolva
|
Itt
egész álomszerű a regény eleje, mivel Tarzanék
hétköznapjairól is szól, a családjával. Jad-bal-ja,
az aranyszőrű oroszlán felnevelése pedig igazi csemege, annak
ellenére, hogy az ölésre tanítás módja nem tetszett. Muviro
néven itt egy idős vaziri főnök jelenik meg. A későbbi
regényekben ezt a nevet mindig a vazirik főnöke viseli.
Az
opari papok emlékeznek, hogy Tarzan
megígérte Lá
-nak, megnézi minden rendben van-e vele. Mindezt persze sokkal
régebben, mint ahogy itt sejtetik, de ez legalább visszautalás a
Tarzan
és a gyémántok regényben történtekre, s egyben folytatódik
La és Opar
sztorija.
Hál'
istennek, itt nem talált ki újabb elveszett civilizációt
Burroughs, viszont a valóságtól
eléggé elrugaszkodott elképzelés a hely, ahol gorillák uralnak
fekete embereket, őket meg egy másik állat. Ezt leszámítva, elég
izgalmas az a része is a sztorinak, és legalább megtudhatjuk, mi
van Oparon túl.
Már
ebben a regényben elkezdi azt a marhaságot az író, mintha Tarzannak léteznének tökéletes hasonmásai. A spanyol Esteban
Miranda hivatott itt képviselni ezt a szerepet, és az ilyen
fickók a későbbi könyvekben többször felbukkannak, egészen a
Tarzan
és az őrült -ig.
Az
egész regény jó, de az utolsó harmada tömény élvezet. Mindig
is bírtam, amikor sok szálon futnak az események, és egyik
izgalmasabb a másiknál. Burroughs
nagyon ügyesen csavarja a történetszálakat, amitől szórakoztató
élmények sora váltogatja egymást.
A
főszereplő, azaz az aranyszőrű oroszlán remek találmány, és
itt még sokkal vérszomjasabb, mint a későbbi regényekben. A
szereplők közül az európai társaság tipikus gazfickók bandája,
bár ezek itt nem annyira gonoszak, mint más regényekben, inkább
kapzsik. Szellemi irányítójuk, Flora
Hawkes pedig azért érdekes, mert Greystoke
-ék alkalmazottja volt.
Jó
sok szereplő van, ami a változatosságot növeli, és a feketék is
sokfélék. Ezúttal furfangosabb észjárású, mohóbb fekete
vezetők szerepelnek, akik megkeverik a dolgok állását. Pigmeusok
először bukkannak fel a Tarzan regényekben, kicsit túlzás, hogy
ennyire ismerik, s félik a majomembert.
A
végén nagyon jók ezek a több szálas őserdei kalandok, amelyek
hol egybefonódnak, hol különválnak. Annak is örültem, hogy Jane
-nek is több szerepe van, valamint Korak,
a fiuk is többször felbukkan. A dzsungel ura híresnek számít e
kötetben a bennszülöttek között.
Egyszer
még a nagy majmok is feltűnnek, és a kannibálok, valamint a
különböző törzsek is tovább színesítik a cselekményt.
Esteban Miranda
története nem fejeződik be, innen folytatódik a hangyaemberekről
szóló Tarzan könyvben.
Értékelés (saját tetszési indexem)
9
(0-értékelhetetlen,
1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes,
elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő,
10-abszolút csúcs)
Ha
tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások
is megismerjék, meg is oszthatod!
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.08.30.
- engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.