Tarzan és az aranyszőrű oroszlán könyvajánló

Tarzan és az aranyszőrű oroszlán könyv történetét először Edgar Rice Burroughs az Argosy All-Story Weekly magazinban engedte közzé tenni, 1922 decemberétől, 7 részben. Regény formájában 1923-ban látott napvilágot, Magyarországon 1988 év végén adták ki először.

Ez az elbeszélés Tarzan a rettenetes című könyv végéről veszi fel a történet folyamát, lásd a történetet a Tarzan könyvek oldalon. 1927-ben film is készült belőle, bár ez nem adja vissza a művet igazából (erről is olvashatsz ott az oldalon.)

Tarzan és az aranyszőrű oroszlán könyvértékelés, bemutatás

A Tarzan és az aranyszőrű oroszlán című regénynél éreztem, hogy a sorozat elért a csúcsára. Ez nagyon jó volt, s valóban, az utána következő könyvekben alacsonyabb lett a színvonal. Még 1988-ban adták ki, úgy hogy az előző kötet előzménye is csak később jelent meg, mint amaz, így csak a következő év elején jutottam hozzá.

Tarzan és az aranyszőrű oroszlán, saját rajz könyvből lerajzolva

Itt egész álomszerű a regény eleje, mivel Tarzanék hétköznapjairól is szól, a családjával. Jad-bal-ja, az aranyszőrű oroszlán felnevelése pedig igazi csemege, annak ellenére, hogy az ölésre tanítás módja nem tetszett. Muviro néven itt egy idős vaziri főnök jelenik meg. A későbbi regényekben ezt a nevet mindig a vazirik főnöke viseli.

Az opari papok emlékeznek, hogy Tarzan megígérte Lá -nak, megnézi minden rendben van-e vele. Mindezt persze sokkal régebben, mint ahogy itt sejtetik, de ez legalább visszautalás a Tarzan és a gyémántok regényben történtekre, s egyben folytatódik La és Opar sztorija.

Hál' istennek, itt nem talált ki újabb elveszett civilizációt Burroughs, viszont a valóságtól eléggé elrugaszkodott elképzelés a hely, ahol gorillák uralnak fekete embereket, őket meg egy másik állat. Ezt leszámítva, elég izgalmas az a része is a sztorinak, és legalább megtudhatjuk, mi van Oparon túl.

Már ebben a regényben elkezdi azt a marhaságot az író, mintha Tarzannak léteznének tökéletes hasonmásai. A spanyol Esteban Miranda hivatott itt képviselni ezt a szerepet, és az ilyen fickók a későbbi könyvekben többször felbukkannak, egészen a Tarzan és az őrült -ig.

Az egész regény jó, de az utolsó harmada tömény élvezet. Mindig is bírtam, amikor sok szálon futnak az események, és egyik izgalmasabb a másiknál. Burroughs nagyon ügyesen csavarja a történetszálakat, amitől szórakoztató élmények sora váltogatja egymást.

A főszereplő, azaz az aranyszőrű oroszlán remek találmány, és itt még sokkal vérszomjasabb, mint a későbbi regényekben. A szereplők közül az európai társaság tipikus gazfickók bandája, bár ezek itt nem annyira gonoszak, mint más regényekben, inkább kapzsik. Szellemi irányítójuk, Flora Hawkes pedig azért érdekes, mert Greystoke -ék alkalmazottja volt.

Jó sok szereplő van, ami a változatosságot növeli, és a feketék is sokfélék. Ezúttal furfangosabb észjárású, mohóbb fekete vezetők szerepelnek, akik megkeverik a dolgok állását. Pigmeusok először bukkannak fel a Tarzan regényekben, kicsit túlzás, hogy ennyire ismerik, s félik a majomembert.

A végén nagyon jók ezek a több szálas őserdei kalandok, amelyek hol egybefonódnak, hol különválnak. Annak is örültem, hogy Jane -nek is több szerepe van, valamint Korak, a fiuk is többször felbukkan. A dzsungel ura híresnek számít e kötetben a bennszülöttek között.

Egyszer még a nagy majmok is feltűnnek, és a kannibálok, valamint a különböző törzsek is tovább színesítik a cselekményt. Esteban Miranda története nem fejeződik be, innen folytatódik a hangyaemberekről szóló Tarzan könyvben.

Értékelés (saját tetszési indexem)

9

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.08.30. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.