Jékely Endre Fogakkal és karmokkal könyvajánló-bemutató

Jékely Endre Fogakkal és karmokkal című könyve 1986-ban jelent meg Debrecenben. Jékely Endre Áprily Lajos költő fia, 1984-ben írta előszavát a könyvhöz. A Fogakkal és karmokkal egy gyűjtemény, ragadozókról szóló történetekből a világ minden tájáról. Egyszerre ismeretterjesztő mű, vadászati sztori gyűjtemény és összefoglaló. Még a fejezetek elején található leírásokat is érdekfeszítő olvasni. Tóth Pál pedig kiváló illusztrációkat rajzolt a műhöz.

Ezt a könyvet számtalanszor olvastam a gyermekkorból kijövet, és most, mikor újra elolvastam a cikk kedvéért, szinte mindenre emlékeztem. Csodálatos gyűjtemény, ebből ismertem meg jól a világ leghíresebb ragadozó fajtáit. Jékely Endre az 1920-as évektől a 80-as évekig történt kalandokat gyűjtötte egybe a vadászíróktól, a Föld minden tájáról.

Afrikai ragadozók

Az első nagy tömb az afrikai ragadozókról szól. Itt a legelső a leopárd. Innen tudtam meg, hogy eme ragadozó a közép-afrikai vidékeken elkapja a páviánokat, délebbre viszont kisebb termetű, a majmok meg nagyobbak, így fordítva áll a helyzet.

Ezt követi a sakál leírása, és egy kelet-afrikai helyszín, a hegyekben, a flamingókkal. A pythonról szóló részben káprázatos, ahol az óriáskígyók egymást is felfalják. A szavannán játszódó kalandok sokszor eszembe jutottak, amikor Tőke Péter Veszélyes szafari regényét olvastam.

Az oroszlánról rengeteg sztori van, az egyik legérdekfeszítőbb volt számomra, amikor 5 doggal bánt el. Még ennél is elképesztőbb volt a kafferbivalyok és az oroszlánok küzdelme. Ki gondolná, hogy előbbiek még zsákmányejtés után is megtámadhatják a ragadozókat?  

Bár azóta filmen is láttam hasonlót. Az oroszlánnal az ember is nehezen bánik el puska nélkül, kivéve persze Tarzant, a majomembert ☺.

A hiéna kacagásával és rövid hátsó lábaival a legundorítóbb állatok egyike. Viszont erősebb foga van bármelyik másik ragadozóénál. Azon hiéna esete, amelyiknek a fejére szorult a fazék, majd azzal együtt rohant ki az erdőbe, s mindennek nekiment, nagyon vicces volt.

A hiénakutya nem annyira rossz hírű, és sokan nem is ismerik. Ebben a műben számos esetet mesélnek el, amikor embereket szaggattak szét. Ennél is érdekesebb azonban csapatos, összehangolt vadászatuk, ahogyan bekerítik és elkapják a zsákmányállatokat.

A gepárd kedvenc állatom, amely nemcsak a gyorsasága miatt nagyszerű, hanem a szelídsége és idomíthatósága miatt is. Ebben a könyvben még úgy szerepel, hogy Ázsia nagy részén előfordul, de manapság már csak Iránban, illetve esetleg néhány példány lehet máshol, a többi Afrikában van.

Szimpatikus volt az a rész, amelyben az író a kutyáival együtt nevelt fel egy gepárdot, és egyszerre vadásztak. Az utolsó résszel is egyetértek: a gepárdot (s persze más szelíd állatot) nem szabad lelőni! Így is szörnyű nézni amint természetfilmekben az oroszlánok megölik a gepárd kölyköket.

Amerikai ragadozók

A jaguárról több lebilincselő történet szól. Nem semmi látvány lehetett, ahogy egy óriáskígyó intézte el egyiküket. Egy másik, hosszabb elbeszélés Assassino -ról, a gyilkosról szól, amely sorban pusztította el a szarvasmarhákat, és a szarvasokat is, akár anélkül, hogy éhes lett volna. Olvasás közben is olyan, mintha a vadásszal együtt élnénk át a kutatás izgalmát, amikor íjjal és lándzsával követi.

A prérifarkas (coyote) találékonysága, és ravaszsága elképesztő. Úgy dolgoznak össze párban, vagy csapatban, hogy az még emberi tervnek is becsületére válna.

A puma hihetetlen ugrásokra képes, egészen látványos, ahogyan egyik szikláról a másikra vetődik. Bár alapvetően nem támad emberre, mégis előfordultak ilyen esetek. A könyv beszámol néhányról.

A barnamedve - Észak-Amerikában főleg a grizzly – nagyrészt hegyvidéki területeken fordul elő. Roppant változatos a viselkedését, táplálékát, mozgását, és értelmét is tekintve. Amennyire veszélyes fenevad, olyannyira ügyes tud lenni cirkuszban.

Vele kapcsolatban óhatatlanul a Sziklás-hegység vadonjába települt Robinson család filmje jut eszembe, amelyben félelmetes ellenfél.

A rozsomákot, a legnagyobb nyestfélét, ebből a könyvből ismertem meg igazán.

Az anakonda leírásánál a Boa Consctrictor is be van mutatva, s mintegy együtt kerülnek szóba, a róluk szóló élményekkel.

A farkas sok tekintetben felülmúlja a kutyát. Jó leírásokat kapunk csapatszelleméről, munkamegosztásáról, sőt, szociális érzékéről. Az alaszkai farkasok és grizzlyk harcáról szóló történet káprázatos.

Eurázsiai ragadozók

A hiúz csodaszép nagymacska -féle, több alfajjal. Az ő számuk is megritkult a sok vadászat miatt. Érdekesek a kárpáti hiúzról szóló történetek.

A szibériai tajgán játszódó farkaskalandokat mindig nagy izgalommal olvastam. A kőszívű ember fiai farkasjelenete óta mindig lenyűgöztek a róluk szóló történetek.

A barnamedve támadások még ijesztőbbek voltak. Amikor a kisfiú a nagyapja magaslesére mászva várta meg a hatalmas medvét, igencsak jó történet.

A róka leleményességét eddig is ismertük, mégis más életközelből olvasni a munkálkodásukat.

A rozsomák képes több rénszarvast megölni egymás után, de ennél is meglepőbb, hogy a jávorszarvassal is végezni tud.

Bár itt még a szerző örvendezik a jegesmedvék számának gyarapodása okán, azóta a klímaváltozás miatt veszélybe kerültek.

A tigris kétségkívül az egyik legszebb nagymacska. A könyvben főleg az emberevő tigrisekről szóló – meglehetősen izgalmas – sztorikat olvashatjuk, valamint a vadászatokat rájuk. Érdekes, hogy a nagyobb termetű indiai elefánt előbb futamodik meg tőle, mint fordítva, sőt vannak esetek, amikor a tigris elpusztította a hatalmas emlőst.

Folyók, tengerek ragadozói

A horgas lazac elképesztő kitartása az ívóhelyéig megdöbbentő. Képes akár több mint 1000 kilométert árral szemben úszni, táplálkozás nélkül, csak a szaglására hagyatkozva.

Itt piraya -ként van megnevezve az a bizonyos dél-amerikai ragadozó halfajta, amely elnevezés nekem sokkal jobban tetszett, mint a piranha. Ezek pár perc alatt csontvázzá zabálnak egy disznót.

A cápáról szóló részt egy ültő helyedben végig olvasod, mert nem lehet letenni, annyira vérpezsdítő. Főleg a tigriscápa szerepel, de a kék, vagy a pörölyfejű is.

A farkashal története a polippal való szomszédságával, szokatlan beszámoló.

A kardhalak viszonylag keveset szerepelnek történetekben, pedig természetfilmekben többször is láttam. De ott egyáltalán nem voltak ilyen támadóak, mint ebben a könyvben le van írva.

A kardszárnyú delfin sok filmben is szerepel, érdekes, hogy akváriumokban betanítva, hogy megszelídül. A tengeri történetek szerint a legkülönbözőbb állatoknak nekitámad, a bálnáknak is.

Nílusi krokodilról szóló epizódokban meghökkentő az a rész, amikor a lelőtt vízilóért a krokodilok és az oroszlánok is harcba szállnak.

Az ámbrás cet igazi ragadozó bálna, amelyet szintén évszázadok óta vadásznak. Sokszor összecsap más tengeri ragadozókkal is, például a polippal.

Az elektromos angolna áramfejlesztő képessége lenyűgöző. Képes akár a nagyobb emlősöket is mozgásképtelenné tenni, vagy elpusztítani az áramütéseivel.

A síkos angolna akár 5-6000 kilométert képes úszni az édesvizű folyókból a Sargasso-tengerbe ívni.

A polipról szóló izgalmas történeteket olvashatunk az utolsó fejezetben.

A vizek ragadozóiról egy vastag könyvet is írt dr. Jékely Endre. Ezt valaha régen olvastam, de nekem nincs meg, arra viszont emlékszem, hogy nagyon érdekes volt.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.11.13. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.