Dan Millman - Szókratész utazásai könyvajánló-értékelő

Dan Millman – Szókratész utazásai könyve 2005 -ben jelent meg. Az író eme művében A békés harcos útjából megismert tanító, gyermek és fiatalkorát mutatja be.

Szókratész utazásai tartalom, történet

A kis Szókratész – akit Szergej Ivanovnak hívnak - születésekor elveszíti anyját és zsidó nagyszüleihez kerül. Majd katonai iskolába jut – időközben kozák apját is elveszti, – s néhány napra nagyapja elviszi. Megismer egy zsidó családot, és sajnálja, hogy neki nincs.

Később az orosz cár támadás áldozata lesz, majd gyűlölködés kel a zsidók iránt is, és a házat, ahol voltak, elpusztítják. A fiú derekasan viseli a kiképzést, de kapnak egy idősebb társat Zakoljev személyében, aki zsarnokian uralkodik mások felett.

Amikor egy kozák, volt cári testőr is az iskolához kerül, egyre különlegesebb képzést kapnak, egyszer 7 napra túlélőpróbára is kerülnek. Szókratészt Zakoljev választja társul, és kemény megpróbáltatások várnak rájuk, de a fiú derekasan helytáll.

 

Elérkezik az idő, amikor a kiválasztottak a kozákok, s esetleg a testőrség tagjai lehetnek. Ehhez minden addiginál durvább próbákat kell kiállniuk. Amikor Zakoljev elrabolja Szergej öröklött medálját, nincs más választása, szembe kell szállnia vele.

Szókratész utazásai könyv értékelés, vélemény

Először azon gondolkodtam, ha A békés harcos útja nagyjából a 60-as években játszódik, és Szókratész 1872-ben született, milyen idős ama könyv idején? Először a zsidókkal szembeni értelmetlen gyűlölet és pusztítás váltotta ki utálatomat, majd Zakoljev figurája.

Ezt a személyt már az elejétől fogva nehéz volt elviselni. Ama „sátán csatlósa” figura, aki minduntalan kísértésbe viszi a főhőst, gonoszságai folytán. A gyerekek beavatása a kozákságra nagyon brutális volt, olvasni sem szeretem. A szökéskor pedig a főszereplőnek nem kellett volna annyira ragaszkodnia a medálhoz – még az emlék miatt sem – mert az élete többet ér.

Civilizációban élő emberként szinte elképzelnünk is nehéz amint évekig barlangokban, s erdőben lakott. Akár meg is világosodhatott volna ☺. De ő nem ismerte a módszerét, s a meditációt sem nagyon. Az orosz és ukrán sztyeppékről eszembe jutottak Attila hunjai, s a nomád életük. A kozákokról pedig a mindent kibíró Conan, aki élete egy részében velük tartott – legalábbis Howard novelláiban.

Nagyon sivár dolog, hogy a főhős megismer valakit, majd egy házban (családban) laknak egy ideig, de szinte semmi személyes kommunikáció nincs köztük. Aztán hirtelen megkéri a kezét. Udvarlás, egymás megismerése, együtt járás, stb. nem kell? Érdekes, hogyan gondolkodtak régen az emberek. Vagy csak az írónak nem volt fantáziája e tekintetben.

A későbbi borzalmas eseményeket még olvasni is nehéz. Ráadásul itt kiütközött Dan Millman horrorisztikus hajlama, ami egyáltalán nem volt szimpatikus. Még a Solomon Kane történetek sem ilyen brutálisak, pedig az történelmi fantasy.

Zakoljev tábora alacsony szellemi-lelki frekvencián vibráló őrült, de nagyon veszélyes emberek seregének tűnt számomra. Alvezére, Koroljov, az egykarú, nem csak a kegyetlensége, hanem a ravaszsága miatt is veszedelmes volt.

Razin, a régi harcos megjelenése után Szókratész helyzete, napjai és „képzése” nekem felidézték Lobszang Rampa történetét, amikor a Potalába került. A Ladoga tó szigetén tartózkodás volt a legbékésebb része a regénynek.

Szerafim atya személyisége és közlései eredetiek voltak és megfogtak. Bár küzdésmódokra oktatta a főszereplőt, az egész tanításának mégsem az a lényege. Az évszázadforduló eme könyvben is rosszul van értelmezve, hiszen matematikailag 1900 -ról 1901-re érve történt, s nem egy évvel előbb.

Roppant különös, hogy Zakoljev megérezte, egyszer a jövőben még viszontlátja Szergejt. Igazán sátáni, ahogyan hazugságokkal előre ellene fordította a nevelt lányát. Szergej oktatása Valám szigetén, káprázatos volt. Az egész tanítás, ami átjött, szintén igen eredeti. Azt sajnáltam, hogy a keleti utazásáról csak pár szót ejtett a szerző.

Végül is a vallások és filozófiák magas beavatottaival együtt töltött el hosszabb időt Szókratész, Közép-Ázsiában. Utána azonban jó kis meglepetések voltak, ami keretbe foglalta az egész történetet. Pavlina, Zakoljev nevelt lánya harcra oktatása hasonlóan erős egyéniséggé nevelte, mint Rebekát, az avar hercegnőt, Szolár Judit könyvében.

Zakoljev a történet vége felé sem sokkal lehet negyvenen túl, mégis öregemberként van bemutatva. Rendkívül undorító ahogy megtéveszti Pavlinát, saját bűneit Szergejre kenve. Mindenesetre az események alakulása a végére lenyűgöző.

Ha a néhány túlzottan brutális jelenetet leszámítom, egy nagyon szép történetet olvashattam. Dan Millman tanújelét adta regényíró zsenijének is, egy másik korból. Letisztult történetvezetés, semmi felesleges leírás, a cselekmény és a mondanivaló is harmóniában volt.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2019.12.29. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.