Wilbur Smith – Kiálts rá az ördögre - könyvértékelés

Wilbur Smith Kiálts rá az ördögre című regénye az első világháború előtt és elején játszódik Afrika keleti részén. A részben valós eseményekhez is kapcsolódó művet 1976-ban megfilmesítették.

Kiálts rá az ördögre tartalom, történet

Az amerikai Flynn főként orvvadászatból keresi a kenyerét Afrika keleti részén, arab embereivel együtt. Sebastian Oldsmith, a fiatal angol mintegy véletlenül keveredik össze vele. Az amerikai félrevezeti és például egy szigetnél elhiteti vele, hogy kitűzheti a brit zászlót, s a föld az övék.

Közben a terület német fennhatóság alatt állt, és a német főbiztos már régóta fente a fogát Flynn -re. Egy alkalommal sikerül is rajtuk ütnie, és a férfi sebesülten az ingoványba menekül. Oldsmith talál rá. De az üldözés nem ér véget, hajón menekülnek ki a tengerre.

Egy német nehézcirkáló, a Blücher is a képbe kerül, miáltal a főszereplőkből hajótöröttekké válnak. Ráadásul Flynn sebe üszkösödik, és muszáj kivenni a golyót. A cápa támadások miatt számosan életüket vesztik, majd a vihar még tovább ront a helyzeten.

Kiálts rá az ördögre könyvértékelés, vélemény

Az Elefántsirató regény után egyből negatívan hatott rám az egyik főszereplő, aki elefántagyarral kereskedik. Viszont az egzotikus, izgalmas helyszín nagyon is vonzott. A kezdet olyan akár a Tarzan és a tiltott városban, azzal a különbséggel, hogy itt jóval kevesebb a szereplő.

Szóval Flynn – aki ráadásul még iszákos is volt – nem nyerte meg a tetszésem, bár ellenszenvesnek sem éreztem, Sebastian viszont elég naiv. Őt az orránál fogva vezette, ám idővel a srác egész jól beletanul a dolgokba, s kiderült, hogy talpraesettebb, mint hinnénk.

„Szerencsére” ott van Fleischer, a német – akinek semmilyen gátlása sincsen – így megvan az ügyeletes gonosz. Amikor odaértünk, hogy delfint akartak elfogni, s megenni, az bizony nagyon fájt. Ezt a csodás, kedves állatot, amely annyi filmben is szerepel még ha nincs is más, szentségtörés elpusztítani.

A hajótöröttes rész szörnyű volt, bár nem meglepő, miután sok hasonlót olvastam. Bár például A kék hegyek kincse című Salgari regényben még húzósabb volt a helyzet.

Amúgy Sebastian rendkívül hiszékenyen viselkedett, amikor pénzbeszedésre küldték a helyi falvakhoz… Míg a németek kihasználták ezeket a szerencsétleneket, őt meg ők tették lóvá. De legalább ő szerethető, nem úgy mint más hősei Wilbur Smithnek. A sok egoista, kéjsóvár és anyagias szereplő után, ezen regényben végre valaki nem olyan.

A vad elefántok támadása elég izgalmas, főként hogy szereplőink nem rendelkeztek igazi stratégiával ellenük. Ennél már csak Fleischer visszatérése lett hajmeresztőbb. Viszont fiatal hősünket egyszerre sújtja a balszerencse és a szerencse, így mindenből (jól) kikeveredik.

Ami igazán meglepetés volt, hogy körútja előtt Sebastian egy pillanatra még elbúcsúzott Flynn lányától, Rosától, később – visszatérte, vagy is három hónap múlva – pedig kiderült, hogy a lány terhes. Regényekben mindig nagyon gyorsan mennek a dolgok.

A házasodás időszaka eléggé szórakoztató és vidám volt. Bár azt nem értettem, hogyan lehetnek olyan ostobák, hogy az összes megszerzett pénzüket elköltik. Később az öreg elefánt felbukkanása a mocsaras helyről ama bizonyos magyar szafari regényt idézte fel bennem. 

Blücher típusú német csatahajó

 

Nagyon nem értettem egyet azzal, ahogyan elbántak Fleischer főbiztos tulajdonaival, még akkor is, ha egyébként megérdemelte. A későbbi iszonyatos eseményeknél meg az aszkárik kegyetlensége volt érthetetlen. Onnantól mintha kettéválna a regény, új szál indult a hadihajók csatájával.

Ez nem volt rossz, bár meg kellett szokni. A végére nagyon eldurvult. Technikailag a Blücher cirkáló lesz a főgonosz. Szerencsére később visszatérnek a már megismert főszereplők. Rosa személyisége sajnos nagyon megváltozott. A németek elleni gerillaharc visszarepít emlékeimben a Tarzan a vadember regény elejére, főleg, ha az odavalósiak repülőgéptől való félelmét is említem.

Flynn nagyon gyerekesen működött, amúgy is csak vágyai mozgatták, de ahogy érem után irigykedett, még éretlenebbnek tűnt szellemileg-lelkileg. Ebben a regényben számtalanszor húzta a fiatalembert olyan dolgokba, amit sosem tett volna, ha tudja előre. De sokszor mulattató volt, például amikor a bőrét beolajozták, hogy beállhasson a feketék közé.

Flynn gyermeteg vágyai jó példa arra, hogyan viszik ezek az embert a végzete felé. A szerzőnek ezen regényéből sem hiányoznak a brutális, vagy undorító epizódok. A vége felé számos feszült jelenet van, amikor az olvasó lerágja a körmét izgalmában. A Kiálts rá az ördögre felveszi a versenyt a világ legismertebb kalandregényeivel.

Amikor a fekete tolmács Gólya Bvaná -nak nevezte a 19 éves német tisztet a többi fekete előtt, ott bizony a padlón voltam a nevetéstől. Viszont az események annyira borotvaélen táncoltak, hogy képtelen voltam csak regényként olvasni, mert mélyen magába szippantott a történet.

A németek közül Fleischerért nem kár, de von Kleine kapitány és a fiatal tiszt, Kyller nem voltak rosszindulatúak, nekik nem kívántam a halálát. Nos, a vége igen drámai lett, nem tetszett. Bár el kell ismerni, nem az a szokványos befejezés, az biztos.

A Kiáltás az ördögre film 1976

A film forgatásánál Wilbur Smith is ott volt. Flynn figuráját Lee Marvin, Oldsmith -et pedig Roger Moore formálta meg. Azonban az eredeti helyszínek helyett Dél-Afrikában forgattak, ahol nem éppen ideális volt a politikai helyzet a 70-es évek közepén. Érdekességképpen megemlítem, míg a regénybeli Oldsmith a 20-as évei elején járt, Moore már 49 volt a forgatás idején.

Marvin az általa játszott személyhez hasonlóan élőben is ivott, így az egyik jelenetnél, ahol összecsaptak a másik főszereplővel, úgy viselkedett, mintha a valóságban kellene verekednie. Több eset fordult elő, amikor az ital miatt elfelejtette, hogy csak filmet játszanak, például egy elefántvadászaton is.

Több jó jelenet kimaradt, mint például a támadó elefánt, a csatahajók harca, s még néhány apróság. Azonban meglepően hűen követték a regény történetvezetését. Az ilyen filmeket nagyon tisztelem. Méltán kerül be ez is azon mozik közé, melyek pontosan a könyv sztoriját adják vissza.

Az egyenes agyarú öreg elefántot viszont nem vállalták, így kicsit másképp csavarták a film végét, mint eredetileg van. A regényben sokkal jobb. Nem ugyanaz lett a legvége, kár, hogy pont az utolsó mozzanatokat megváltoztatták. A film vége pozitívabb, nem merték felvállalni a drámát.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.05.28. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.