Ida regénye könyv értékelés, bemutatás, ajánló, kritika

Gárdonyi Géza Ida regénye című kötete az 1910-es évek végén készült, és 1924-ben adták ki először. A romantikus történet az első világháború előtti időszakban játszódik, főként Budapesten és Münchenben. A történet az író egyik utolsó munkája, és többször is feldolgozták filmen.

Gárdonyi Géza Ida regénye tartalom, történet

Balogh Csaba apja halála után lemond az örökségi részéről a húga, Jolán javára, az pedig hozzámegy egy szegényebb sorsú férfihoz, aki szerencsejátékos. Budapesten és Münchenben tölti az idejét, a festészet után a szobrászattal foglalkozva. Végül az újságírásnál köt ki.

Odahaza Jolán férje eltékozolja a vagyonukat, és nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Csaba lát egy hirdetést, melyben „menyasszonyt” árulnak nagy hozománnyal. Ez kihúzhatná őket a bajból. De vajon mi baja lehet a leendő arának, hogy így árulják?

Ida apácák közt nevelkedik, s felcseperedve egyre nehezebb számára a szabadság nélküli élet. Anyja elvesztése óta apja egyedül él, s csak nagyon ritkán látogatja meg. Szeretne már kijutni onnan, s a lehetőség meg is érkezik, amikor megóvja egy társát a bajtól, s ezért ő kerül gondba.

Ida regénye könyv értékelés, kritika

Valamikor a 80-as években láttam az Ida regényét két részes tévéfilmben és igen tetszett, így nagy reményekkel vártam a könyvet is. Azt tudtam, hogy az Egri csillagok színvonalát nem érheti el, de jó kis szórakozás lehet. (Van egy 1934-es film is róla, amiben több mindent megváltoztattak, de annak a régies világa nem igazán jött be nekem.)

Amikor olvasom, hogy a főszereplő húga kihez akar hozzámenni, már gyanakodtam. Sejtettem, hogy itt baj lesz. Balogh Csaba túl könnyelműen lemondott a részéről. Amikor megtörtént a baj, gondoltam, csak tesznek valamit. De nem. Őrültek ezek? Újra megismétlődik, és még mindig nem!

Nem lehetnek ennyire naivak! De megvárták a szinte teljes katasztrófát. Csaba inkább távol tartotta magát, ahelyett hogy cselekedne. Miért tartottak ki egy végtelenül jellemgyenge alak mellett, aki abszolút nem érdemelte meg?

Egészen a szokatlan leányeladásig felcsigázó volt a történet, de utána feleslegesen belemélyedt az író Ida tanuló éveibe az apácáknál. Egész hosszan elnyújtotta és ezzel elvette számomra a mű izgalmát. Itt meg kell jegyezzem, roppant tévedés volt régen, hogy úgy hitték, a szülő rendelkezhet gyermeke sorsa felett. Ugyanez elmondható a Maitreyi könyvről is.

Az külön lélek, s szellem, ezért joga van megválasztani saját életútját. Tetszett Ida kiállása a lányért, aki szerelmes levelet kapott. De milyen elmaradott, buta, sőt ördögi hozzáállás volt, hogy ezért elküldik. Szánalmasan előítéletesek és rosszindulatúak voltak ezek a tiltások azokkal szemben, akik nem is apácák.

Meglepően hűvös lett Ida amikor újra találkozott a lánnyal, Ellával, akit régi ismerősének tekintett, bár a későbbiek fényében érthető. Az apja pedig milyen szánalmas jellem volt! Ma már az 50 éves ember fiatal, 100 éve még nem számított annak. Ha egy tizenévest vesz el feleségül, csak a vágyainak enged, amaz meg a pénze miatt megy hozzá.

Visszaemlékeztem mennyi özvegy apa és lánya kapcsolatról olvastam történelmi regényekben. Szolár Judit Rebekája tüzes, de remek kapcsolat volt, a Nyomkeresőben Mabel és apja viszonya nyugodt, tiszta.

Egy idő után kezdett zavarni, hogy csak megy az idő, de nem halad a történet. Mert ígéretesen kezdődött, s utána Csabáról teljesen elfeledkezett az író. Végül csak összejött a találkozás, és innentől már pörgött minden. Azonban nehéz volt elképzelnem szőke, kefehajúként a férfit, a film után.

A színlelt házasság után meglehetősen hullámzó a sztori színvonala. Néha egész érdekes – amikor a főszereplők beszélnek egymással – sokszor egészen érdektelen. Kifejezetten ellenszenves volt, hogy már akkoriban divatból cigarettáztak a nők. Szép kis hagyatéka lett ennek.

Csaba Mikey -vel való vitájánál nem értettem egyet vele. Mert művészként valóban egyetemes az ember. Nem lehet, s nem kell ragaszkodni a nemzetiséghez. Attól az még nem szűnik meg. De mekkora iszonyatos, bődületes, képtelen őrület a párbaj! Semmi köze a valódi becsülethez, valójában a büszke ego sértett önérzete kívánja. Ostoba vita miatt életet játékra tenni képtelenül nagy butaság.

Itt a blogban bemutatott könyvek közül a Tarzan visszatér első harmadában volt hasonló eset, bár ott komolyabb ok miatt. De visszatérve Ida regényéhez, gondolkodtam, lehet-e romantikus regénynek nevezni, amikor az a meghittség mindig csak úgy a háttérben lappang. Szókratész találkozása választottjával éppen az ellenkezője volt ennek a történetnek, bár ott is meglepően villámgyors házasság történt.

Amit ezek ketten – Ida és Csaba – műveltek, hogy minél körmonfontabban, szenvtelenebbül, és távolságtartóan beszéljenek még sok hónap után is, az már-már betegesnek tűnt nekem. Ez még a robotok közt sem természetes ☺. Egyébként a könyv végére is nehezemre esett Csabát szőkének és kefehajúnak elképzelni.

Amúgy jó volt a vége, de túl hirtelen zárta le az író. Nem bántam meg, hogy elolvastam – szimpatikusak voltak a főszereplők – de sokszor nem olvasnám, vannak jobbak.

Értékelés (saját tetszési indexem)

5.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.06.04. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.