
Edgar Rice Burroughs - Tarzan fia bemutatás, könyvajánló
Edgar
Rice Burroughs
- Tarzan
fia
történetét
1915 első felében vetette papírra, hat részes sorozatként jelent
meg az All
Story Weekly
magazinban 1915 decembere és 1916 januárja között. Könyv alakban
1917-ben adták ki. A cselekmény a Tarzan
a fenevadak élén
folytatása. Később
egy némafilmes sorozatban és képregényekben is közreadták,
némileg módosítva. A
tartalmáról itt
olvashatsz részletesebben,
spoiler nélkül.
Edgar Rice Burroughs Tarzan fia története
Azt
már a „vademberes”
könyvnél is jeleztem, hogy az időbeliség nem stimmel, hiszen ezek
az események még az első világháború előtt játszódnak.
Márpedig Tarzan születését figyelembe véve Korak, a fiú
nagyjából 1910, vagy kicsivel utána születhetett.
A
Tarzan fia könyvből
filmsorozat is született akkoriban, erről írtam is a Tarzan
filmeket bemutató oldalamon. Elég sok zűrrel járt a sorozat,
a szereplők kiválasztásától balesetekig és más problémákig.
Ezek a színészek külsőleg – mai szemmel nézve – szörnyűek,
köszönőviszonyban sincsenek a regényben lefestett ideális
alakokkal.
Ez
volt a negyedik regény a sorban, s az egyetlen, amelyben nem a
majomember a főszereplő, hanem az utóda. Nagy kár, hogy a benne
rejlő lehetőségeket az író nem használta ki, hiszen egy-két
folytatást leszámítva a további
történetekben már nem
szerepel Korak.
![]() |
Tarzan
fia, az eredeti könyvborító |
Tarzan
fia története igazán drámai,
jó kis hosszú regény, de nem kevésbé izgalmas. A megszokott
alakok, népcsoportok, gonosztevők és jóemberek egyaránt jelen
vannak. Arabok, bennszülöttek, franciák, a nagy majmok, és
turisták is.
Tarzan fia bemutatás, könyvajánló, értékelés
Az
első csodálatos esemény az előző regényből megismert
emberszabású majom, Akut megjelenése. Igazán hihetetlen
ahogyan ennyi év elteltével is a dzsungel urát kereste minden
emberben. Ahogyan az is, hogy eltűrte a civilizáció korlátait
ennek érdekében. Paulvics, Rokov legközelebbi cinkosa itt
most közvetítőként akaratlanul is hasznosat tett, az ő
elhozatalával.
Az
előző regény eseményei után tizenegynehány év telt el, és az
író Paulvicsot még mindig a 30 éves éveiben járónak nevezi,
aki az őserdei viszontagságok miatt idős embernek néz ki. Ebből
kiindulva a régi eseményeknél még csak nagyon fiatal lett volna,
ami meglehetősen furcsa ahhoz képest, hogy az a páros már milyen
ismert volt a bűnözői múlttal.
Jane
beteges tilalmai, hogy a fiuk, Jack ne tudjon meg
semmit a vadonbeli életről, számomra meglehetősen ellenszenves
volt. Mintha a vizet akarná megakadályozni, hogy lefelé folyjon.
Éppen ez miatt került Jack egyre inkább olyan helyzetbe, amit
anyja nem akart. Mert minél jobban tiltva volt ettől, annál inkább
érdekelte a vadon élete.
Jack
neve, amit Akuttól kapott, Korak, a Vadölő, egy másik
kalandregényt juttatott eszembe. Ő az őserdőbe kerülve
hirtelen nagyon gyorsan kezdett fejlődni serdülőből felnőtté.
Az viszont nem tetszett, hogy embert is ölt (feketéket). Burroughs
pedig itt még mindig abban a hiedelemben élt, hogy a dzsungelben
oroszlánok, hiénák és zebrák kószálnak.
A
másik szálon az elrabolt francia kislány, Meriem
történetét ismerhettük meg. Nála még gyorsabb a változás.
Előbb 7, utána
10 éves, majd villámgyorsan felnő. Az
évekkel eléggé nagyvonalúan bánt az író, egy idő után nem
lehetett tudni mennyi telt el belőlük.
Mint
említettem,
Korak
bennszülött gyilkosságai és rablásai tőlük nem tetszettek.
Apja is ezt tette, mint olvasható a dzsungeltörténeteiben,
de ő majmok között nőtt fel, Korak
viszont nem.
Tantor,
az elefánt itt is jó figura a társaival, bár azt nem tudhatjuk,
hogyan ismerkedtek meg a dzsungel urának fiával. A két svéd
haszonleső többszöri felbukkanása a könyvben jó változatossá
tette az eseményeket. Valamint a többféle állat és ember. A
cerkófmajmokról ezen kívül talán a Fogakkal
és karmokkal című remek vadásztörténetekben olvastam, itt
fontos szerepük van.
A
regényben lefestett
összetalálkozásoknak kevésbé nagy a valószínűsége egy ekkora
őserdőnél. A Meriemet
gyermekkorában fogva tartó arab sejk faluja az északi részen
volt, a Bwana -nak
nevezett úr
rezidenciája pedig a dzsungeltől délre. Számos véletlen van, ami
a szereplőket elválasztja egymástól. Az is érthetetlen, Korak
miért mondott le arról, hogy visszatérjen a szüleihez.
Egyébként
ebben a kötetben csak említve van az előző regényből megismert
Mugambi,
de igazából nem találkozunk vele. A vazirik főnökeként viszont
egy bizonyos Muviri
van jelen, akinek neve nagyon hasonló a jóval későbbi
folytatásokban rendszeressé váló Muvirohoz,
aki a vazirik vezére.
A
méltóságos Baynes
Morison
úrfi, aki kedvtelésből érkezett Afrikába, a Szepes
Mária karmikus könyvéből
megismert úri társaságok emlékét idézte fel bennem. Még az ő
jötte előtt említi Burroughs,
hogy Meriem
16 éves, ami végre egy támpont. Egyébként
a
regény tipikus esete annak, amikor emberek túlgondolnak dolgokat és
téves következtetést vonnak le.
Ez
esetben is a szereplők behódolnak saját hiedelmeiknek, ahelyett,
hogy utána járnának a dolgoknak, és ezzel sok bajt
elkerülhetnének. Baynes
Morison
úrfi és Meriem
kalandos esete után a Bwana
nem beszél róla a lánnyal, de ami még nagyobb baj, párja,
„Kedvesem”,
akivel olyan jó összhangban volt a lány, szintén nem hozta szóba
a témát. Ráadásul Korak,
aki véletlenül szemtanú volt a dzsungelbéli esetnél, szintén
félrevezette saját magát, azáltal, hogy rosszul ítélte meg.
A
svéd Malbihn
újbóli megjelenése igazi gyújtóoka lett az események drámai
megváltozásának. A
regény utolsó harmada – vagy inkább negyede – fordulatos
események káprázatos egymásutánja. Mindeközben a szereplők
lelkivilágában is viharos változások mennek végbe. Edgar
Rice Burroughs
nemhiába volt a kaland mestere. Több mint 30 év után ugyanúgy
izgulok,mint amikor először olvastam.
Afrika
vad, hátborzongató oldalának képei némelyik
Solomon Kane történetből
is ismert voltak
előttem, bár ott erőteljes misztikummal körüllengve. Itt most
Tantor
vérengző oldala is előkerült, és a Meriemet elrabló sejk
falujánál egy újabb szereplő, az arab Abdul
Kamak tette
szövevényesebbé az eseményeket.
A
végső tetőponton Burroughs utánozhatatlan stílusban fonja
egymásba az történéseket. A dzsungel eredeti urának kell
megjelennie, hogy megoldás szülessen. A Tarzan
fia
egy
ezerszer is olvasós regény. Korak ezután csak Pal-ul-don
földjén bukkan fel ismét a
sorozatban. Egyetlen másik későbbi könyv sem ível át ilyen
hosszú időszakot, ami szintén egyedülállóvá teszi.
Értékelés
(saját tetszési indexem)
8
(0-értékelhetetlen,
1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes,
elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő,
10-abszolút csúcs)
Folytatás:
Tarzan
és a gyémántok
A
cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn
2020.07.13.
-
engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.