Régi Új Könyvek Blogja

Edgar Rice Burroughs - Tarzan fia bemutatás, könyvajánló

Tarzan Eyn 18:23

Edgar Rice Burroughs - Tarzan fia bemutatás, könyvajánló

Edgar Rice Burroughs - Tarzan fia történetét 1915 első felében vetette papírra, hat részes sorozatként jelent meg az All Story Weekly magazinban 1915 decembere és 1916 januárja között. Könyv alakban 1917-ben adták ki. A cselekmény a Tarzan a fenevadak élén folytatása. Később egy némafilmes sorozatban és képregényekben is közreadták, némileg módosítva. A tartalmáról itt olvashatsz részletesebben, spoiler nélkül.

Edgar Rice Burroughs Tarzan fia története

Azt már a „vademberes” könyvnél is jeleztem, hogy az időbeliség nem stimmel, hiszen ezek az események még az első világháború előtt játszódnak. Márpedig Tarzan születését figyelembe véve Korak, a fiú nagyjából 1910, vagy kicsivel utána születhetett.

A Tarzan fia könyvből filmsorozat is született akkoriban, erről írtam is a Tarzan filmeket bemutató oldalamon. Elég sok zűrrel járt a sorozat, a szereplők kiválasztásától balesetekig és más problémákig. Ezek a színészek külsőleg – mai szemmel nézve – szörnyűek, köszönőviszonyban sincsenek a regényben lefestett ideális alakokkal.

Ez volt a negyedik regény a sorban, s az egyetlen, amelyben nem a majomember a főszereplő, hanem az utóda. Nagy kár, hogy a benne rejlő lehetőségeket az író nem használta ki, hiszen egy-két folytatást leszámítva a további történetekben már nem szerepel Korak.

Tarzan fia, az eredeti könyvborító

Tarzan fia története igazán drámai, jó kis hosszú regény, de nem kevésbé izgalmas. A megszokott alakok, népcsoportok, gonosztevők és jóemberek egyaránt jelen vannak. Arabok, bennszülöttek, franciák, a nagy majmok, és turisták is.

Tarzan fia bemutatás, könyvajánló, értékelés

Az első csodálatos esemény az előző regényből megismert emberszabású majom, Akut megjelenése. Igazán hihetetlen ahogyan ennyi év elteltével is a dzsungel urát kereste minden emberben. Ahogyan az is, hogy eltűrte a civilizáció korlátait ennek érdekében. Paulvics, Rokov legközelebbi cinkosa itt most közvetítőként akaratlanul is hasznosat tett, az ő elhozatalával.

Az előző regény eseményei után tizenegynehány év telt el, és az író Paulvicsot még mindig a 30 éves éveiben járónak nevezi, aki az őserdei viszontagságok miatt idős embernek néz ki. Ebből kiindulva a régi eseményeknél még csak nagyon fiatal lett volna, ami meglehetősen furcsa ahhoz képest, hogy az a páros már milyen ismert volt a bűnözői múlttal.

Jane beteges tilalmai, hogy a fiuk, Jack ne tudjon meg semmit a vadonbeli életről, számomra meglehetősen ellenszenves volt. Mintha a vizet akarná megakadályozni, hogy lefelé folyjon. Éppen ez miatt került Jack egyre inkább olyan helyzetbe, amit anyja nem akart. Mert minél jobban tiltva volt ettől, annál inkább érdekelte a vadon élete.

Jack neve, amit Akuttól kapott, Korak, a Vadölő, egy másik kalandregényt juttatott eszembe. Ő az őserdőbe kerülve hirtelen nagyon gyorsan kezdett fejlődni serdülőből felnőtté. Az viszont nem tetszett, hogy embert is ölt (feketéket). Burroughs pedig itt még mindig abban a hiedelemben élt, hogy a dzsungelben oroszlánok, hiénák és zebrák kószálnak.

A másik szálon az elrabolt francia kislány, Meriem történetét ismerhettük meg. Nála még gyorsabb a változás. Előbb 7, utána 10 éves, majd villámgyorsan felnő. Az évekkel eléggé nagyvonalúan bánt az író, egy idő után nem lehetett tudni mennyi telt el belőlük. Mint említettem, Korak bennszülött gyilkosságai és rablásai tőlük nem tetszettek. Apja is ezt tette, mint olvasható a dzsungeltörténeteiben, de ő majmok között nőtt fel, Korak viszont nem.

Tantor, az elefánt itt is jó figura a társaival, bár azt nem tudhatjuk, hogyan ismerkedtek meg a dzsungel urának fiával. A két svéd haszonleső többszöri felbukkanása a könyvben jó változatossá tette az eseményeket. Valamint a többféle állat és ember. A cerkófmajmokról ezen kívül talán a Fogakkal és karmokkal című remek vadásztörténetekben olvastam, itt fontos szerepük van.

A regényben lefestett összetalálkozásoknak kevésbé nagy a valószínűsége egy ekkora őserdőnél. A Meriemet gyermekkorában fogva tartó arab sejk faluja az északi részen volt, a Bwana -nak nevezett úr rezidenciája pedig a dzsungeltől délre. Számos véletlen van, ami a szereplőket elválasztja egymástól. Az is érthetetlen, Korak miért mondott le arról, hogy visszatérjen a szüleihez.

Egyébként ebben a kötetben csak említve van az előző regényből megismert Mugambi, de igazából nem találkozunk vele. A vazirik főnökeként viszont egy bizonyos Muviri van jelen, akinek neve nagyon hasonló a jóval későbbi folytatásokban rendszeressé váló Muvirohoz, aki a vazirik vezére.

A méltóságos Baynes Morison úrfi, aki kedvtelésből érkezett Afrikába, a Szepes Mária karmikus könyvéből megismert úri társaságok emlékét idézte fel bennem. Még az ő jötte előtt említi Burroughs, hogy Meriem 16 éves, ami végre egy támpont. Egyébként a regény tipikus esete annak, amikor emberek túlgondolnak dolgokat és téves következtetést vonnak le.

Ez esetben is a szereplők behódolnak saját hiedelmeiknek, ahelyett, hogy utána járnának a dolgoknak, és ezzel sok bajt elkerülhetnének. Baynes Morison úrfi és Meriem kalandos esete után a Bwana nem beszél róla a lánnyal, de ami még nagyobb baj, párja, „Kedvesem”, akivel olyan jó összhangban volt a lány, szintén nem hozta szóba a témát. Ráadásul Korak, aki véletlenül szemtanú volt a dzsungelbéli esetnél, szintén félrevezette saját magát, azáltal, hogy rosszul ítélte meg.

A svéd Malbihn újbóli megjelenése igazi gyújtóoka lett az események drámai megváltozásának. A regény utolsó harmada – vagy inkább negyede – fordulatos események káprázatos egymásutánja. Mindeközben a szereplők lelkivilágában is viharos változások mennek végbe. Edgar Rice Burroughs nemhiába volt a kaland mestere. Több mint 30 év után ugyanúgy izgulok,mint amikor először olvastam.

Afrika vad, hátborzongató oldalának képei némelyik Solomon Kane történetből is ismert voltak előttem, bár ott erőteljes misztikummal körüllengve. Itt most Tantor vérengző oldala is előkerült, és a Meriemet elrabló sejk falujánál egy újabb szereplő, az arab Abdul Kamak tette szövevényesebbé az eseményeket.

A végső tetőponton Burroughs utánozhatatlan stílusban fonja egymásba az történéseket. A dzsungel eredeti urának kell megjelennie, hogy megoldás szülessen. A Tarzan fia egy ezerszer is olvasós regény. Korak ezután csak Pal-ul-don földjén bukkan fel ismét a sorozatban. Egyetlen másik későbbi könyv sem ível át ilyen hosszú időszakot, ami szintén egyedülállóvá teszi.

Értékelés (saját tetszési indexem)

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

Folytatás: Tarzan és a gyémántok