Wilbur Smith A tigris szeme könyv ajánló, értékelő
Wilbur Smith A tigris szeme könyve 1975-ben jelent meg. A Mozambik közeli szigetek környékén játszódik. A szerző első szám első személyben, Harry Fletcher szemszögéből mutatja be egy rejtélyes kutatás és azzal kapcsolatos bűnesetek szövevényét.
Wilbur Smith A tigris szeme tartalom, történet
Harry a délkelet-afrikai partoknál hajózik két társával, és halászásból, meg különféle ügyletekből él. Egy napon két rosszfiúnak látszó ember keresi fel, és megbízzák, hogy fiatal társukkal együtt hajózza el őket valahova. Napokig csak hajózgatnak, mielőtt pontos úti cél megnevezésre kerülne.
Közben rájönnek, hogy Harry -nek is van egy sötét múltja – valaha részt vett rablásokban – így kissé jobban megbíznak benne. Egy hajózásilag veszélyes helyen érnek el oda, ahol valamit keresnek. Végül némi nehézségek árán sikerül a felszínre hozni, de ekkor beüt a krach. A fegyverek eldördülnek és minden megváltozik…
Később kiderül, hogy valami van a szigetek közt a tenger alján, ami a bűnszövetkezetek érdeklődését is felkeltette. A főszereplő, és két fekete társa, Chubby és Angelo, valamint egy angol hölgy, kockázatos merülésekbe kezdenek. Veszélyes korallok, cápák, balesetek, viharok, és bűnözők sodorják őket folyamatosan veszélybe.
A tigris szeme könyv ajánló, értékelő, bemutatás
A szerző könyveit nézegettem a hálózaton, amikor rábukkanva A tigris szeme borítójára, hirtelen felismerés gyúlt bennem. Hiszen ez nekem megvan! Már 3 évtizede, 1990 óta, de nem emlékszem, hogy vettem-e, vagy úgy kaptam. Valószínűleg nem igazán tetszett az elején, így félre lett téve azok könyvek közé, melyektől egyszer megszabadulnék. Előkerestem az átlátszó zsákból, ahol egy kicsit megviselten, de elég jó állapotban megmaradt.
El is kezdtem olvasni, és már értettem, miért nem folytattam. Akkoriban rengeteg jó könyv volt, és itt az elején elég sok a mellébeszélés, ezért lemondtam róla. Most viszont kíváncsi voltam. A Kiálts rá az ördögre regényhez hasonlóan, itt is a kelet-afrikai partok mentén zajlik a történet, bár most jóval délebbre.
Egy szimpatikus fiatalember, , és két gengszterképű alak keres valamit a szigetek között. Többé-kevésbé szokványos akciótörténet egészen addig, míg azt a valamit ki nem húzzák a vízből. Na itt aztán elindul a haddelhadd. Kőkemény jelenetek vannak, s nem győztem ámuldozni, hogy ilyen gyorsan véget érnek az életek. Rövid ideig hajótöréshez hasonló időszak következett, melyet utolsóként A kalózbáró diadalában olvastam.
Nem is tudtam, hogy a Mozambik közeli szigeteken is ilyen komoly civilizációs élet van. A korrupt Daly rendőrtiszt hamar elnyerte az ellenszenvem. Ha a hatóság, illetve katonaság is ilyen gátlástalan, mint itt, akkor még inkább a főszereplőnek szurkolok, annak ellenére, hogy nem értek egyet a törvénytelen életmódjával.
Az újabb veszélyes jelenetek után nem igazán értettem, hogy Harry – két fekete társával, Chubby -vel és Angelóval – miért megy vissza úgy az otthonába, mintha mi sem történt volna, és folytatja addigi életét. Ezek szerint a brit katonai gépezet sem cselekedett valami törvényesen. Egyébként mivel könyvben eddig csak Dáné Tibor történetében hajóztam körül a fekete kontinenset, elővettem imádott régi világatlaszomat, hogy kutassak a könyvbeli helyszínek után, persze eredmény nélkül.
A történetbe belépő szőke nő, érdekes egy figura. Legalább néhány szokványos jellemzőt leszámítva más jellegű, mint akikkel regénybeli főhősök összejönnek. Viszont a legkevésbé sem volt rokonszenves. Nem gondoltam, hogy ilyen tragikus eseményekhez vezet a találkozásuk. Az is váratlan volt számomra, hogy másik kontinensen folytatódik a történet.
De Sherry North ideális jelenség, nem is gondoltam volna, hogy Harry -nek is ilyen jó az ízlése. Az angliai jelenetektől felidéződött bennem a Nindzsaörökség sztorija, ahol szintén egy érdekes ügy állt a fejlemények mögött. Egy izgalmasabb perpatvart leszámítva, kissé leült a sztori, és nekem hiányzott az egzotikus, trópusi környezet.
A 19. századi hajó története igazán drámai volt, nem is tudom, a Homokzátony, vagy a Kék hegyek kincse regények hasonló epizódjaira emlékeztetett. Talán inkább utóbbira, bár egészen mások a részletek. Később, az elrablással ismét sötét oldalak következtek, itt éreztem, hogy a hideg akcióregények lelki sivárságától elszoktam.
Örültem később, amikor újra az indiai-óceáni szigeteknél jártunk. Bár sok leírás következett, és a történet eléggé leült, néhány kisebb malőrt és balesetet leszámítva. Akkor már inkább Cormac Mac Art tengeri harcairól olvastam volna. A rengeteg felkészülés csak feleslegesen elnyújtotta a regényt, és a korallok közti roncsfeltáró műveletek is elég unalmasak.
De csak azért, hogy utána ne győzzem kapkodni a fejem. Tudtam, szinte biztos voltam a jellemét ismerve, hogy Harry őrültséget csinál, és úgy is lett. Majd túl gyorsan jöttek az izgalmak, itt sokkal durvábbak voltak a cápák, mint a Fogakkal és karmokkal könyvben bemutatott esetek. S persze mikor újra felbukkant az „ellenség” mindjárt biztosan tudtam, hogy rájöttek hőseink tartózkodási helyére. Csak azt nem értettem, Harry, Sherry, Chubby és Angelo miért nem jut erre a következtetésre.
Elképesztő, milyen alacsony rezgésszinten élnek egyesek, akik szemrebbenés nélkül képesek bárkit elpusztítani, ha vagyonról, pénzről, kincsekről van szó. Többek közt ezért sem rajongom túlzottan az akcióregényekért, bár mint Wilbur Smith mondja, ez egy akció thriller. A végéhez közeledve számos brutális esemény történt, amiért nem is bánom, hogy annak idején kihagytam ezt a regényt.
Szulejmán Dada valami emberi förtelem, nem értem, hogy lehetett egy ilyen szörnyetegből tiszt és tele kitüntetésekkel. Azon mindvégig csodálkoztam, hogy az a sok gyilkolás és eltűnt ember miért nem kelti fel a hatóságok figyelmét. A szerző könyveit leszámítva talán a Tarzan és a hajótöröttek regényben volt még ennyi „gazember náció”, de Burroughs legalább nem ment el a brutalitás irányába.
A tigris szeme fülszövege túl sokat árul el a történetből. Ez nem jó. A jó fülszöveg felcsigáz, de nem árul el döntő pontokat. A regény végén is van még egy csavar, úgyhogy nem mindennapi a történet. Ennek ellenére számomra túl sok a negatív tényező, az erőszak és sötétség, ami miatt nem szívesen olvasnám újra.
Értékelés (saját tetszési indexem)
6
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)
A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.09.20. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, és/vagy g+, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
