2020. október 27., kedd

Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő

 

Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő


Fekete István Gyeplő nélkül könyve 1947-ben jelent meg, az Új Idők kiadásában. Az író gazdatiszti múltjából merítve öntötte regénybe egy dunántúli uradalom mindennapjait, az ott élők életét. Mindez abban az átmeneti időszakban történt, amikor a társadalom egyre nagyobb rétege tért át a földművelésről ipari munkára, akár alkalmazottként is.



Fekete István Gyeplő nélkül tartalom, történet


Egy vidéki gazdaságban mezőgazdasági termeléssel telnek a mindennapok, több-kevesebb sikerrel. Az uraság csak a hasznát nézi, a dolgozók kénytelenek beérni azzal, ami van, az ispán meg a két fél között őrlődik. Továbbítania kell az úr kívánságait, de a munkások sorsa sem hagyja hidegen.

Vannak akik a bánya felé nézelődnek, ahol biztos megélhetés várna rájuk, mások messziről jönnek ide, s egyebek, mint a Mackó kutya és kölykei itt vannak otthon. Közben személyes sorsok dőlnek el, boldogság és szomorúság zajlik, de a változások elkerülhetetlenek.



Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő, kritika


Jó sok oldal elment, mire felfogtam, miről van szó. Nem sokon múlott, hogy abba nem hagytam. Ez a könyv is körülbelül a rendszerváltás óta megvan, de nem tudom, honnan származik. Az elejével az volt a bajom, hogy nem volt benne történet. Az egész olyan, mint a mindennapok leírása külsőleg, majd a szereplők szemszögéből.

Azt is csak lassan tudtam kihámozni, ki kicsoda, micsoda. Ez is decemberben kezdődik, mint a Téli berek, de az jóval érdekesebb volt. Ha nem lett volna pár szokatlan jellemvonása a szereplőknek, biztosan abbahagyom. Csak lassan esett le, hogy az ispán lesz a leginkább főszereplő. Először olyan semmilyennek tűnt, aki se jó, se rossz, nem tartozik se az urakhoz, se a parasztokhoz.

Majd a szegény úton gyalogló öregember sorsán lepődtem meg. Az utódjai milyen hidegen bántak vele! Épphogy megtűrik a létét. Micsoda embertelen népség. Az uraság meg, aki az ispán feljebbvalója, úgy tekinti az embereket is, mint a tárgyakat; csupán eszközöknek. De a csúcs a Tobakné. Ilyen asszony szó szerint több is létezik, még manapság is!

Tipikusan a megfélemlítő szerepét veszi fel. De miért ilyen ostobák az emberek, hogy hagyják? Ki ez? Egy senki, aki csupán olyan légkört teremtett, hogy neki aztán senki sem szólhat, úgy lesznek a dolgok, ahogy ő akarja. A gróf gyengesége, hogy hagyja.

Jancsi, aki a Bódai éjjeliőr lányára pályázik, érdekes mellékszál lehetne, inkább, mint a Mackó komondor a kölykeivel. Bár utóbbi sem rossz téma, hiszen ha Lassie kalandjaira gondolok, az is megért egy misét. De ha Bódai 65 éves, akkor elég nagy korkülönbség lehet a lánya és közte, bár ez nem baj, sőt manapság már semmi különös nem lenne ebben.

Azért Fekete Istvánnak is van humorérzéke:

Van olyan, aki háromszor is visszamegy ugyanarra a helyre, ami mégis kisebb bolondság, mint aki ugyanazt az asszonyt elveszi kétszer is, holott nyilvánvaló, hogy a szolgálat megváltozhatik, de az asszony egykutya marad mindvégig.”

A komor gondolatokkal teli szereplőknek jól jött volna, ha olvashatják a vonzás törvénye könyveket, hogy pozitívabban gondolkodjanak. De akkoriban ezek még nem léteztek, s az átlagemberek gondolatait a szokás és a betanult korlátok irányították. Gyeplő nélkül elveszettek.

A „fiatalúr” pedig egészen jó fej lehetne, de az apja, az uraság elrontotta. Elültette benne a gyanakvást az emberek iránt, s nem is sejti, hogy ezáltal tudat alatt bizalmatlan rezgések kelnek életre. A pénzes ügy az állatorvossal tényleg szörnyű, s teljesen az ispánnal értek egyet: maradni a becsületnél, többet ér.

Az új felvételiseknél pedig megmutatkozott az ispán embersége, amikor a betegeket nem küldte el, különösen amit a tbc -s fiúval szemben tanúsított. A párbeszédek, s ilyetén történések miatt néha érdekesebb a könyv, de aztán megint nem halad a történet, csak a mindennapok unalma kerül leírásra. Bizony, nem egy Kinizsi Pál ez a történet, még ha közeli vidéken is zajlik.

Amikor belementek a viharba, már előtte, ahogyan közeledett, tapasztalatból szurkoltam, hogy ne menjenek tovább. De a regénybeli ispán nem hallgatott rám. Igencsak szívbemarkoló emberi sorsok vannak a regényben. De mindez javítható lenne gyeplő nélkül, amennyiben az emberek mind szívvel viseltetnének egymás iránt. Az ispán a kasznártól tudja meg a legközvetlenebb dolgokat.

Az uraság, vagyis az öregúr a termés iránt érdekelt, a felesége meg – aki társaságával nyaralni jön – a kertet, parkot szereti gondozni. Viszont nincs annyi munkás, így az asszony az ispántól kér kölcsön embereket. Csakhogy a mezőgazdasági munkákhoz is kevés a munkás, nemhogy a kertbe. Így aztán két malom közt őrlődik az ispán, mert egyiknek se mondhat nemet, viszont mindenért megkapja a magáét.

Ráadásul a jónépről rosszat is kell mondania (személyenként), hogy az uraság bízzon bennük, hát micsoda kifacsart kommunikációs logika. A dzsungel vadászai pedig csóválnák a fejüket, látván, az uraság unokája mennyi madarat lelövöldözött, köztük hasznosakat is. A másokkal olyan szigorú öregúr az unokájának mindent elnéz. Az szinte bármit tehet. Ugyanezt egyes mai embereknél is megfigyelem, olyanok, mint egy diktátor, de van valaki számukra, akinek mindent lehet. És sokszor éppen az fütyül rájuk.


Fekete István Gyeplő nélkül könyvbemutatás


Ez a sok jelenet, ahol csak kihasználják az ispánt és nem becsülik meg, bosszantó lehetne. Hej, ha ismerte volna a tolték harcosok művészetét, vagy Castaneda munkásságát, mennyire másként élte volna át az egészet. Akkor az egész egy képzési folyamat része lett volna szomorúság, bánkódás és önsajnálat helyett. De hát erről fogalmuk sem volt ebben az országban, ama szerző meg csak évtizedekkel később bukkant fel.

A Kálmán és az Anna kapcsolata halvány kis mellékszál, mégis elgondolkodtató. Aminthogy az is, az uraság unokját, a Bélát elkényeztetése helyett miért nem nevelik jóra. A Bálaházi birtokrész eladása újabb megmosolyogtatóan szomorú esemény. Közben az új Mackó kutya, a kölyök felnő az ispánéknál. De az idő is eljár, decemberben kezdtünk, jött a tél a tavasz, a nyár, s máris itt az ősz. Pont mint a Bőrharisnyában fél bolygóval arrébb, s másfél századdal előbb.

Hanem az a Kálmán nagy gazember. Ezt nem vártam volna tőle. A szerző pedig gondolhatott volna a tudatlan olvasóra, s vagy pontosabban meghatározza ki kicsoda, vagy egy névmutatót is ad a Gyeplő nélkül regényhez. Ugyanis még a könyv vége felé is gyakran zavarban voltam a szereplők meghatározásánál. Ki volt az az asszony, aki a tüdőbajos fiúval összejött? Mert egy mondatban beszél a számadónéról, s (egy) asszonyról, előtte a szakácsnéról, így engem teljesen megkevert.

Majd milyen szomorú dolgok történnek, és akkor ott az az asszony, akit csak az anyagiak érdekelnek. Te jó isten, milyen lelketlen egy némber az, akit egy tragédiánál csak az érdekel, milyen hasznot húzhat belőle? De még csak ezután jöttek a szomorú dolgok.

Időben Nem sokkal előbb játszódhatott a Puskák és galambok regény, s bár más téma, az emberek lelkivilágába hasonló bepillantást adott. Ott is jelen volt egyfajta háttérben meglapuló bizalmatlanság az emberek között. Az öregúr, a fiatalúr, meg a vő vezetik a gazdaságot, ami különböző személyiségüket tekintve kész vicc, az eredménye – vagy inkább eredménytelensége – meg is lesz.

Volt egy kis hiányérzetem, mert nem derült ki a Fekete István Gyeplő nélkül könyv szövegéből, pontosan mire utalt az a bizonyos hivatalos levél, amit az ispán kapott. Az öregúr drámája pedig sajnálatos, de a fia az ő nevelése, ahogy vezette és továbbadta a birtokot, meg az ő felelőssége. A haszonvágyból eladott Bálaházi birtokrész pedig előre vetítette a pereskedéseket, de egyik tulajdonos sem hallgatott az ispánra.

A csodás leírások, a föld, az évszakok, állatok, emberek és termények változásai Rudolf Steinert juttatják eszembe. Magasabb világok megismeréséhez egyik legjobb előfeltétel a természettel együtt élés, annak csendes szemlélése, együtt haladás az évszakokkal, a változással. Borongós egy könyv ez, de nem bántam meg, hogy több mint negyed század után elolvastam.



Értékelés (saját tetszési indexem)

5.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)





A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.10.27. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

2020. október 23., péntek

Vavyan Fable – Halkirálynő könyv bemutatás értékelés

 

Vavyan Fable – Halkirálynő könyv bemutatás értékelés


Vavyan Fable Halkirálynő könyve eredetileg 1987-ben jelent meg, A Halkirálynő és a kommandó címmel. A második kiadás 1990-ben már csak a Halkirálynő címet viselte. A regényből az évek alatt sorozat lett.



Vavyan Fable – Halkirálynő tartalom, történet


Denisa Wry belevaló zsarulány, egyik feladata a késes előkerítése. Ehhez társul Danielt kapja, akit ő csak Mogorvának nevez. A férfi a háttérből biztosítja őt, amire szükség is lesz, mert a gyanúsított életveszélybe sodorja. Időközben Denisa öccse, Martin, belekeveredik valamibe, mire kemény verést kap, és a kórházban köt ki.

Majd egy motoros támadásnál a nő barátját is csúnyán helybenhagyják. A szálak – úgy tűnik – magasabb körökhöz vezetnének, de eléggé veszélyes az ügyben nyomozni. Nemsokára még a bűnözők is veszélybe kerülnek, sőt, úgy tűnik, ők sem maradhatnak életben, mert valakiknek érdekében áll, hogy semmiről se beszéljenek.

Közben persze elkerülhetetlen, hogy főhőseink hozzátartozói is fenyegetettségbe kerüljenek. Sajnos a hatóságnak is részben kötve a keze, ezért kénytelenek improvizálni, nem várt ötleteket bevetni. De a „játék” sokkal veszélyesebb, mint valaha gondolták volna, és életekről van szó.


Halkirálynő könyv tartalom


Valaki olyan messziről mozgatja a szálakat és azok annyira behálózzák a hatóságokat, hogy nyilvánosan nem lehet felvenni a harcot. De vannak akik nem nyugszanak ebbe bele, és feltűnik Justitia, majd a Justitia kommandó, egy nem hivatalos cselekvő szerv, de senki sem tudja kik és mik ők.



Halkirálynő könyv bemutatás, értékelés, kritika


Pontosan 30 éve, 1990-ben olvastam ezt a könyvet, vagyis ez a második kiadása a műnek (az első Halkirálynő és a kommandó címen jelent meg). Megtaláltam a félretett regények között a szekrényben az egyik folytatásával együtt. Nagyon halványan rémlett valami, a főszereplők személyére részben emlékeztem.

De azt nem tudtam, hogy Vavyan Fable magyar írónő, erről sehol sem lehetett olvasni. Mellesleg a női és férfi főszereplőről egyből a klasszikus személyiségtípusok jutottak eszembe. Denisa kolerikus jellegzetességeket mutatott, Daniel pedig kezdéskor flegmatikusat. Ez később árnyaltabb lett, különösen Danielnél, őt már nem is tudtam volna a végén besorolni, de nem csak flegmatikus.

Bár érzékelhető volt, hogy a tűz és a víz vonzzák egymást, mégis túl gyorsan egymásnak estek. Nem rossz a történet, viszont néha sok nekem Vavyan szövegelése. Sok mellékdolog nem érdekelne, de tudom, hogy a nők szeretnek ezekbe belemerülni. Aztán meg hirtelen egyik izgalom a másik után. Pontosan mint Wilbur Smith Mozambik közeli szigeteken játszódó regényében.

Ugyanúgy itt is szörnyű gyilkosok leledzenek, és még mélyebb lelki szintre süllyedő megbízóik, és ebből a világból nagyon elegem van. Vavyan Fable viszont olyan bravúrosan halmozza az izgalmakat a Halkirálynő könyvben, hogy nem tud nem érdekelni. Ami kicsit zavaró, hogy abban a korban csak azt hitték, amit láttak, mintha az élet a fizikai test haláláig tartana, és az 50 éves már idősnek számított. De komolyan, ahogy ír, ő, a főszereplő 26-27 évesen már szokatlannak számít egyedülállóként, manapság a 36 éves lány sem. Quasimodót pedig majdhogynem idősként mutatja be, amikor csak a negyvenes éveiben jár.

A vendéglátóhelyen, ahol a főszereplő Daniellel jár, a régi Modern Talking zenét játsszák. 1987-ben, amikor a könyv először megjelent vált szét éppen először a zenei duó. Majd Denisa látogatása Jon Holdennél, aki a háttérből irányítja a bűnszövetkezeteket, szintén emlékezetes. Pont olyan, mint a filmbeli gazdag patkányok, akik felett a rendőrségnek sincs hatalma.

Az nem derül ki, a világ melyik szegletében játszódik a történet, így maradjunk abban, hogy kitalált helyszín. Line nevű várost nem ismerek. A regénybeli filmforgatás jelenetei felülmúlják a harcművészeti filmek legkeményebb pillanatait is, annak ellenére, hogy Vavyan Fable – azaz Molnár Éva – sosem tanult ilyen sportot. Daniel Belloq ezek szenvedő alanya, aki dublőrként helyettesíti a főszereplőt, bár ellenfelei számára is emlékezetesek maradnak ezek a küzdelmek.

A valóságban egy filmforgatáson a kaszkadőrök sem verik össze egymást, épp csak annyira küzdenek, hogy valódinak hasson. Majd a további események felbőszítőek. Milyen jogon vernek kínoznak erősebbek gyengébbeket, főleg kislányokat aljas célból? Nagyon alacsony tudati rezgésszinten élőkre jellemző ez.

És, hogy mindenkinek homokba kell dugnia a fejét, mert Holdennek a rendőrség is a kezében… A nőket késelő férfi ügye beékelődött a regénybe, mintha húzni kellene az időt. Már amikor Denisa elindította az autóját és nem indult, azonnal tudtam, hogy baj lesz, nem igaz, hogy ő nem érezte meg…

Majd az izgalmak után ismét egy kis időhúzás, hát ezért olyan hosszú a Halkirálynő könyv. De később újra lélegzetelállító veszélyek, amikor nem lehet letenni. Az nem szimpatikus, hogy cigarettázik és gyakran nyúl az alkoholhoz a főhős. A sok titokzatosság, és hogy a szálak sokkal fontosabb dologról szólnak, mint Holden, egy kicsit az Emlékmás regény történetének csavarásaira emlékeztetnek.

Denisa bemegy egy üzletbe, és Vavyan Fable könyvet vesz… Hát ez nagyon vicces. Vajon melyik ország lehet ez? De nem is szóltam még arról, hogy a Halkirálynő fontos szereplője Donald – egy másik zsaru – aki könyvet ír, és feleségével együtt jó barátja a főszereplőknek. Valamint a főhősnő öccse, Martin motoros barátairól, élükön Konraddal, akikre újabban mindig számíthat. És akkor még ott van Lubos Holden, a főgonosz öccse, aki testvérével ellentétben normális életet él… vagyis élne.


Halkirálynő bemutatás, kritika


Ezek felett még ott van a titokzatos Justitia, vagy Justitio, a gonoszakat elintéző, aki egy személy, vagy később egy egész kommandó is lehet. A Justitia kommandó. Az elmegyógyintézetről elmondottak, amikor ott járnak titokban elég borzalmasak, de van ennél még szörnyűbb. Manapság normál kórházakban ugyanígy kezelik a betegeket, különösen idősebb embereket, olyan nyugtatókkal, melyek egy elefántnak is elvennék az eszét. Szóval a valóság még rosszabb.

Ahogy kiderül, kik mozognak a háttérben, akik akcióba lendülnek, az egész hasonlít Rog Carter történetére a Hádész bolygón. Ama régi sci-fi akcióregényben is varázslatos volt, ahogyan kibomlottak a szálak, mit miért tettek a háttérerők. Viszont a játék, amit játszottak a kaszkadőrök a filmforgatás szüneteiben, elég buta játék.

Mi abban az élvezet, ha egy választott közülük egy napon át szolga és mindent meg kell tennie, amit parancsolnak? Oviban elmenne, de komoly felnőttek közt… A végső felvonás – ami jó hosszú – pontosan olyan, mint a 80-as évekbeli akciófilmek fináléja. Csak itt részletesebben van leírva, s van bonyodalom bőven. A halkirálynő pedig nem segít.

Vavyan Fable első sikerében igen jól megírta a végjátékot is. De volt egy pont, ahol ennek ellenére untam, mert egy kicsit túl hosszúra nyúlt ez a regény. Az időről időre felpörgő események néha bosszantóak voltak. Miért is nem viselt ez egyik főszereplő golyóálló mellényt? És ez az őrült nőszemély megint mit művel! Sérülten, erőszakkal kirohanni, csak mert aggódik valaki miatt és újból életveszélyes helyzetbe kerülni… Kicsit gyorsan lezárul a vége, de elég volt.

Folytatás: Mogorva nyár

 

Értékelés (saját tetszési indexem)

6

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)



A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.10.23. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!