Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő

 

Fekete István Gyeplő nélkül könyve 1947-ben jelent meg, az Új Idők kiadásában. Az író gazdatiszti múltjából merítve öntötte regénybe egy dunántúli uradalom mindennapjait, az ott élők életét. Mindez abban az átmeneti időszakban történt, amikor a társadalom egyre nagyobb rétege tért át a földművelésről ipari munkára, akár alkalmazottként is.

Fekete István Gyeplő nélkül tartalom, történet

Egy vidéki gazdaságban mezőgazdasági termeléssel telnek a mindennapok, több-kevesebb sikerrel. Az uraság csak a hasznát nézi, a dolgozók kénytelenek beérni azzal, ami van, az ispán meg a két fél között őrlődik. Továbbítania kell az úr kívánságait, de a munkások sorsa sem hagyja hidegen.

Vannak akik a bánya felé nézelődnek, ahol biztos megélhetés várna rájuk, mások messziről jönnek ide, s egyebek, mint a Mackó kutya és kölykei itt vannak otthon. Közben személyes sorsok dőlnek el, boldogság és szomorúság zajlik, de a változások elkerülhetetlenek.

Fekete István Gyeplő nélkül könyv ajánló, értékelő, kritika

Jó sok oldal elment, mire felfogtam, miről van szó. Nem sokon múlott, hogy abba nem hagytam. Ez a könyv is körülbelül a rendszerváltás óta megvan, de nem tudom, honnan származik. Az elejével az volt a bajom, hogy nem volt benne történet. Az egész olyan, mint a mindennapok leírása külsőleg, majd a szereplők szemszögéből.

Azt is csak lassan tudtam kihámozni, ki kicsoda, micsoda. Ez is decemberben kezdődik, mint a Téli berek, de az jóval érdekesebb volt. Ha nem lett volna pár szokatlan jellemvonása a szereplőknek, biztosan abbahagyom. Csak lassan esett le, hogy az ispán lesz a leginkább főszereplő. Először olyan semmilyennek tűnt, aki se jó, se rossz, nem tartozik se az urakhoz, se a parasztokhoz.

Majd a szegény úton gyalogló öregember sorsán lepődtem meg. Az utódjai milyen hidegen bántak vele! Épphogy megtűrik a létét. Micsoda embertelen népség. Az uraság meg, aki az ispán feljebbvalója, úgy tekinti az embereket is, mint a tárgyakat; csupán eszközöknek. De a csúcs a Tobakné. Ilyen asszony szó szerint több is létezik, még manapság is!

Tipikusan a megfélemlítő szerepét veszi fel. De miért ilyen ostobák az emberek, hogy hagyják? Ki ez? Egy senki, aki csupán olyan légkört teremtett, hogy neki aztán senki sem szólhat, úgy lesznek a dolgok, ahogy ő akarja. A gróf gyengesége, hogy hagyja.

Jancsi, aki a Bódai éjjeliőr lányára pályázik, érdekes mellékszál lehetne, inkább, mint a Mackó komondor a kölykeivel. Bár utóbbi sem rossz téma, hiszen ha Lassie kalandjaira gondolok, az is megért egy misét. De ha Bódai 65 éves, akkor elég nagy korkülönbség lehet a lánya és közte, bár ez nem baj, sőt manapság már semmi különös nem lenne ebben.

Azért Fekete Istvánnak is van humorérzéke:

„Van olyan, aki háromszor is visszamegy ugyanarra a helyre, ami mégis kisebb bolondság, mint aki ugyanazt az asszonyt elveszi kétszer is, holott nyilvánvaló, hogy a szolgálat megváltozhatik, de az asszony egykutya marad mindvégig.”

A komor gondolatokkal teli szereplőknek jól jött volna, ha olvashatják a vonzás törvénye könyveket, hogy pozitívabban gondolkodjanak. De akkoriban ezek még nem léteztek, s az átlagemberek gondolatait a szokás és a betanult korlátok irányították. Gyeplő nélkül elveszettek.

A „fiatalúr” pedig egészen jó fej lehetne, de az apja, az uraság elrontotta. Elültette benne a gyanakvást az emberek iránt, s nem is sejti, hogy ezáltal tudat alatt bizalmatlan rezgések kelnek életre. A pénzes ügy az állatorvossal tényleg szörnyű, s teljesen az ispánnal értek egyet: maradni a becsületnél, többet ér.

Az új felvételiseknél pedig megmutatkozott az ispán embersége, amikor a betegeket nem küldte el, különösen amit a tbc -s fiúval szemben tanúsított. A párbeszédek, s ilyetén történések miatt néha érdekesebb a könyv, de aztán megint nem halad a történet, csak a mindennapok unalma kerül leírásra. Bizony, nem egy Kinizsi Pál ez a történet, még ha közeli vidéken is zajlik.

Amikor belementek a viharba, már előtte, ahogyan közeledett, tapasztalatból szurkoltam, hogy ne menjenek tovább. De a regénybeli ispán nem hallgatott rám. Igencsak szívbemarkoló emberi sorsok vannak a regényben. De mindez javítható lenne gyeplő nélkül, amennyiben az emberek mind szívvel viseltetnének egymás iránt. Az ispán a kasznártól tudja meg a legközvetlenebb dolgokat.

Az uraság, vagyis az öregúr a termés iránt érdekelt, a felesége meg – aki társaságával nyaralni jön – a kertet, parkot szereti gondozni. Viszont nincs annyi munkás, így az asszony az ispántól kér kölcsön embereket. Csakhogy a mezőgazdasági munkákhoz is kevés a munkás, nemhogy a kertbe. Így aztán két malom közt őrlődik az ispán, mert egyiknek se mondhat nemet, viszont mindenért megkapja a magáét.

Ráadásul a jónépről rosszat is kell mondania (személyenként), hogy az uraság bízzon bennük, hát micsoda kifacsart kommunikációs logika. A dzsungel vadászai pedig csóválnák a fejüket, látván, az uraság unokája mennyi madarat lelövöldözött, köztük hasznosakat is. A másokkal olyan szigorú öregúr az unokájának mindent elnéz. Az szinte bármit tehet. Ugyanezt egyes mai embereknél is megfigyelem, olyanok, mint egy diktátor, de van valaki számukra, akinek mindent lehet. És sokszor éppen az fütyül rájuk.

Ez a sok jelenet, ahol csak kihasználják az ispánt és nem becsülik meg, bosszantó lehetne. Hej, ha ismerte volna a tolték harcosok művészetét, vagy Castaneda munkásságát, mennyire másként élte volna át az egészet. Akkor az egész egy képzési folyamat része lett volna szomorúság, bánkódás és önsajnálat helyett. De hát erről fogalmuk sem volt ebben az országban, ama szerző meg csak évtizedekkel később bukkant fel.

A Kálmán és az Anna kapcsolata halvány kis mellékszál, mégis elgondolkodtató. Aminthogy az is, az uraság unokját, a Bélát elkényeztetése helyett miért nem nevelik jóra. A Bálaházi birtokrész eladása újabb megmosolyogtatóan szomorú esemény. Közben az új Mackó kutya, a kölyök felnő az ispánéknál. De az idő is eljár, decemberben kezdtünk, jött a tél a tavasz, a nyár, s máris itt az ősz. Pont mint a Bőrharisnyában fél bolygóval arrébb, s másfél századdal előbb.

Hanem az a Kálmán nagy gazember. Ezt nem vártam volna tőle. A szerző pedig gondolhatott volna a tudatlan olvasóra, s vagy pontosabban meghatározza ki kicsoda, vagy egy névmutatót is ad a Gyeplő nélkül regényhez. Ugyanis még a könyv vége felé is gyakran zavarban voltam a szereplők meghatározásánál. Ki volt az az asszony, aki a tüdőbajos fiúval összejött? Mert egy mondatban beszél a számadónéról, s (egy) asszonyról, előtte a szakácsnéról, így engem teljesen megkevert.

Majd milyen szomorú dolgok történnek, és akkor ott az az asszony, akit csak az anyagiak érdekelnek. Te jó isten, milyen lelketlen egy némber az, akit egy tragédiánál csak az érdekel, milyen hasznot húzhat belőle? De még csak ezután jöttek a szomorú dolgok.

Időben Nem sokkal előbb játszódhatott a Puskák és galambok regény, s bár más téma, az emberek lelkivilágába hasonló bepillantást adott. Ott is jelen volt egyfajta háttérben meglapuló bizalmatlanság az emberek között. Az öregúr, a fiatalúr, meg a vő vezetik a gazdaságot, ami különböző személyiségüket tekintve kész vicc, az eredménye – vagy inkább eredménytelensége – meg is lesz.

Volt egy kis hiányérzetem, mert nem derült ki a Fekete István Gyeplő nélkül könyv szövegéből, pontosan mire utalt az a bizonyos hivatalos levél, amit az ispán kapott. Az öregúr drámája pedig sajnálatos, de a fia az ő nevelése, ahogy vezette és továbbadta a birtokot, meg az ő felelőssége. A haszonvágyból eladott Bálaházi birtokrész pedig előre vetítette a pereskedéseket, de egyik tulajdonos sem hallgatott az ispánra.

A csodás leírások, a föld, az évszakok, állatok, emberek és termények változásai Rudolf Steinert juttatják eszembe. Magasabb világok megismeréséhez egyik legjobb előfeltétel a természettel együtt élés, annak csendes szemlélése, együtt haladás az évszakokkal, a változással. Borongós egy könyv ez, de nem bántam meg, hogy több mint negyed század után elolvastam.

Értékelés (saját tetszési indexem)

5.5

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2020.10.27. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!