Jön a farkas könyv Wilbur Smith 1976-ban kiadott regénye, mely az 1935 -ös olasz-etióp harcok idején játszódik. A háborús kalandregény történelmi eseményeit színes egyéniségek személyes történetén keresztül élhetjük át.
Wilbur Smith – Jön a farkas tartalom, történet
1935-ben Jake, az amerikai, harci járműveket szerel Afrikában. Nemsokára megjelenik az angol Gareth Swales, akinek szüksége lenne rájuk. A két eltérő mentalitású, ám haszonelvűségben hasonló, és volt katona fiatalember hamarosan alkut köt. A járműveket az etióp hercegnek akarják eladni.
Elég ügyesek ahhoz, hogy kiváló üzletet kössenek, csakhogy Etiópia embargó alatt van és a páncélos járművek hivatalosan nem juthatnak be. A herceg ajánlatot tesz nekik, hogy kerülő úton ők vezessék oda a járműveket. Ám ez nem könnyű út, mindenféle terepen, tengeren, mocsáron, sivatagon át.
Ráadásul, tiltott dolgot tesznek és a hatóságoknak sem szabad tudomást szerezniük róla. Váratlan társaik is lesznek, a herceg unokaöccse mint kalauz, és egy igen vonzó külsejű újságíró hölgy. Mindeközben az olasz sereg egy része is abba az irányba tart egy úri ficsúr vezérletével, ugyanis megtámadták Etiópiát.
Jön a farkas könyv ajánló, kritika, vélemény
Kellett egy kis idő, hogy belerázódjak ebbe a regénybe. Egyik főszereplő sem volt szimpatikus, mindketten alacsony anyagi rezgésen élő, haszonleső hapeknak tűntek. De az angol a rosszabb, aki igazi szélhámos. Így csak a szórakoztatás miatt olvastam a regényt, de hajdanán ugyanígy voltam a széltoló Cugellel is, az első, róla szóló regényben.
Amikor az utat tervezték a harckocsikkal Etiópia földjére, egyre inkább érdekelt a dolog, mert kaland körvonalazódott, aminek nem tudok ellenállni. A herceg unokaöccse, és az új női szereplő is kíváncsivá tett. Reméltem, hogy valamelyest nemesebb jellemekre találok. Legalább olyanra, mint a fiatal Oldsmith a Kiálts rá az ördögre című – szintén Wilbur Smith műben - mely nem is olyan távol játszódott ettől a helytől.
Ahogyan a női főszereplő megjelenése után mindkét férfi le akart csapni a lehetőségre, az szánalmas volt. Swales mesterkedése, hogy mindenáron a nő hálószobájába jusson, annyira kiszámítható. Miért hiszi azt, hogy őneki be kell cserkésznie, és zsákmánnyá tennie egy nőt, ha kicsit is vonzóbb az átlagnál? Bizony, őt csak a vágyai vezették, ezért is volt nemes csak külsőségekben.
A hölgy, Vicky, pedig meglehetősen meggondolatlanul küldte utolsó hírében el a céljukat és útjuk helyszíneit. De amikor megjelent az a paprikajancsi olasz, már tényleg sok volt a gyenge jellemekből. Ekkora ripacs egy jelenséget… Amint lövöldözni kedte az orix antilopokat, egyből az a bokszoló jutott eszembe a Tarzan és a bajnok történetből.
Gareth ebben az időszakban ugyanolyan jellemtelen ócska alak maradt, Jake viszont a feszültebb helyzetekben egészen határozott, talpraesett arcát mutatta. Amikor a kötelek partra juttatásáról volt szó, és Gareth felvetette, hogy „fej, vagy írás”, abban a pillanatban tudtam, hogy csak egy eredménye lehet, ami neki kedvez. Nem akartam elhinni, hogy Jake egyből belemegy, amikor tudja, hogy a társa egy nagy csaló.
Jön a farkas vélemény, szereplők
A környezet leírása nagyon tetszett, a sivatagos táj Karl May Máhdi trilógiájának helyszíneire emlékeztetett. A fentebb már említett Aldo Belli gróf felettébb idegesítő jelenség lehetett a katonák körében. Egy ilyen szánalmas, gyáva alak, aki egyébként az orrát sem fújná ki szolgák nélkül, mit keres egy hadseregben, ráadásul ezredesi fokozatban? Az egy dolog, hogy Mussolini ismerőse, de háborút egy ilyen alakkal nem nyerhet.
Ha az oroszlános esetet is számítom, akkor a szereplők sokfélesége és az izgalmak az örök életet kereső Tarzan regényt idézik. Sara megjelenése, aki a herceg unokaöccsének, Gregoriusnak az unokatestvére, igazi új színfolt volt. Az viszont roppant zavaró, hogy Gregorius menyasszonya. Unokatestvéreknek nem szabadna házasodni.
Az etióp tömeg tivornyázása, élén a királyi családdal ellenszenves volt, de már megjelenésükkor bugyuta a viselkedésük tűnt fel. Ezt megkoronázták azzal, hogy nekirohantak csak úgy az olasz seregnek nőkkel, gyerekekkel…
Amit az olaszok műveltek az abszolút egoista Aldo Belli parancsára, szörnyű emlékeket hozott felszínre bennem. Gyermekként olvastam a William Henry erődi mészárlást Az utolsó mohikán regényben. Ott sem számított az irokézeknek, hogy harcost, vagy védtelen nőket és gyermekeket ölnek. A reakciók alapján itt már kiütközött Jake és Gareth közötti jellembeli különbség.
Vicky Camberwell is megmutatta, hogy nő a topon, aki nem félti a bőrét, s ezzel sikerült lenyűgözniük. Itt olyan izgalmas volt oldalakon át a Jön a farkas regény, ami a legszebb olvasmányaimra emlékeztetett. A hirtelen jellemfejlődések is jót tettek az érdeklődésemnek. A gallákkal történő tanácskozás borzalmas jelenetekkel zajlott le egy közbenső ügy miatt.
A pigmeusok között volt egy ilyen szipirtyó a párducemberekről szóló Tarzan könyvben, mint itt, és azok is ilyen vérszomjasak voltak. Bár az is néha félelmetes, Burroughs legalább nem megy ilyen mélyen bele a szadisztikus jelenetekbe, mint Wilbur Smith.
Nem tetszett, ami a főszereplők közül kettővel lejátszódott, vajon miért gyengülnek el a nők bizonyos körülmények hatására? Bosszantó volt az is, hogy ostoba öreg etióp vezető majdnem tönkretette az egyik páncélautót. Csak azért, mert óvodásként viselkedve vezetett. De egyébként is ez a robbanékony természet nem tesz valakit jó vezetővé.
A csata előtt kivételesen Gareth -szel értettem egyet, kicsit még ki kellett volna várni, hogy összezáruljon a jól előkészített csapda. Az öreg etióp vezető, a rasz, tovább bosszantott gyermeki lelkületű viselkedésével. Nála csak az olasz gróf volt rosszabb, aki biztonságban hősként tekintett magára, veszélyhelyzetben viszont maga volt a gyávaság. Dühítő, hogy csak úgy gyilkolta az életet, és még büszke is volt rá.
Wilbur Smith Jön a farkas kritika
Személyes őrültségek A Sátán és Júdás című könyv végső harcában is voltak fél évszázaddal korábban. Ezeket a vezetői hibákat leszámítva igencsak lekötött a küzdelem. Szinte filmként láttam az eseményeket. Lefogadtam volna, hogy a rasz ünneplést rendez utána, és úgy is lett. Nem zavarta, hogy háborús helyzet van.
A galla táborban közben iszonyatos események történtek, ami tipikus Wilbur Smith leírás. Ez az ember ki nem bírná, ha horrorisztikus, iszonyatos jelenetekkel nem sokkolhatná az olvasókat. Mondjuk Robert E. Howard is szokott durva jeleneteket ábrázolni a Cormac Mac Art és más harci történeteiben, de mégsem ilyen sokkoló. Köztünk legyen szólva, az ócska Aldo Belli megérdemelte volna azt a kínzást. Na jó, csak annyira, hogy halálra rémüljön, bár szerintem már a kezdésnél elájult volna félelmében.
Jake magánakciója Vicky segédletével igencsak izgalmasra sikeredett. De még be kellett vetni a történetbe, egy emberirtó szörnyeteget, Badoglio tábornokot. Egyébként Gareth újra elővette a pénzfeldobós trükköt és Jake megint belement. Ilyen már csak a mesében van. Ellenben bátrabbik arcát is megmutatta az angol, így már jobbnak tűnt a jelleme.
Hogy egy gróf tankokat használ állatterelésre, a saját vadászati szórakozására egy háború kellős közepén... hát igen, ilyen is csak egy regényben van. Nehéz elhinni, hogy a sereg ezt nem súgná meg a feljebbvalóinak. A feldühödött elefánttal történő üldözés roppant szórakoztató esemény volt a sztoriban. Ha már úgyis többször emlegettem őket, megjegyzem, az egyik Tarzan könyvből tudjuk Tantor milyen vad lesz, ha elfogja az őrület.
Csak megjegyzem, Gareth még egyszer eljátszotta a pénzfeldobást, s mikor Jake belement, már nem szóltam semmit. Érdekes és hatásos stratégiát alkalmaztak az ellenfél tankjainak csapdába csalására, de az olaszok ármánykodása még ravaszabb volt. Vajon mennyi köze lehetett ezeknek a valódi háborúhoz, 1935-ben?
Az újabb kis vérengzés, amit a bennszülöttek végeztek, ismét ellenszenvemet váltotta ki. De ez semmi ahhoz képest, amit a vége felé műveltek a vérszomjas gallák. Attól felforr az ember vére, ezek egyenesen a pokolból jöttek elő. Ennyire betegek nem lehetnek emberek.
Mekkorát nevettem, amikor a gróf kis inasa egyből felbukkant, miután gazdája elküldte. Majdnem lelőtte, és a páratlan reakciókészségére hivatkozott, pedig csak arról volt szó, hogy (megint) majdnem elájult félelmében. Mai szemmel az etiópok önfeláldozása – hogy belerohantak az ellenfél sortüzébe – teljes őrültségnek tűnik, mivel alig tartoztatták fel őket. Nem méltó halál, inkább öngyilkosság.
A sivatagban játszódó kalandfilmek között egy sincsen hasonló, csodálkozom, hogy a szerző ezen könyvéből nem készítettek filmet. Hihetetlenül lebilincselő volt a végjáték, nehéz volt elviselni a sok szenvedést könyvön keresztül is. Roppant kemény háborús kalandregényt kaptunk a Jön a farkas könyv által, de a szerzőnek sikerült felülmúlnia várakozásaimat.
Utánanéztem az eseményeknek, a történelmi részletek stimmelnek, még Badoglio személyisége és sikerei is. Amúgy a két férfi főszereplő iránti kezdeti ellenérzéseim, igencsak tiszteletté váltak a végére, és ez az író képességeit dicséri. Wilbur Smith regénye több mint szórakozás, elgondolkodtat az emberi jellemekről.
Értékelés (saját tetszési indexem)
7.5
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)
A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2021.03.30. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés