Éhes, akár a tenger könyv 1978 -ban jelent meg. Ez volt az első Wilbur Smith regény, amely Amerikában jelent meg és ott vált bestsellerré. A szerző egy hosszabb időszakot egy bálnavadászhajó fedélzetén töltött, Afrika és az Antarktisz közötti vizeken. Ezen tapasztalataira támaszkodva írta meg ezt a regényt.
Wilbur Smith Éhes, akár a tenger könyv tartalom
Nicholas Berg hamarosan negyvenéves lesz. Az elmúlt 15 évben a Christy Marine Tengerhajózási Vállalat csúcsaira jutott, mígnem egy váratlan vetélytárs letaszította onnan. Fokozatosan átkerült a hajóbirodalom Duncan Alexander, egy angol városi ficsúr kezébe, akihez még az ő felesége is távozott a gyermekével.
Apósa, a vállalat egykori tulajdonosa már halott, és Duncan lett az új vezérigazgató. Most a Christy Vontató-és Mentőhajózási Vállalat lett Nick tulajdona, és ideiglenesen a Lidérc hajó kapitányaként kel útra. De segélyhívást fognak mely ama hajóbirodalom egyik járművétől – egy luxushajóról – érkezik, a déli óceánról.
A mentés nem várt lehetőségekkel kecsegtet a jövőt illetően, de ehhez olyan helyzetbe kell kerülni, hogy ő diktálhassa a feltételeket. Kiderül, hogy a segélyhívást egy másik hajó is fogta, és sebesen indul. Őrült versenyfutás kezdődik, de úgy, hogy a másik hajónak nem szabad tudnia a mentő vetélytársról.
Közben a bajba jutott hajó egyre szorultabb helyzetbe kerül, közeledik az Antarktiszhoz 600 emberrel a fedélzetén. Már csak a legalapvetőbb életben maradási lehetőségeik vannak, és végül oda jutnak, hogy mentőcsónakokba kell szállni, ami végzetes lehet a kemény fagyban.
Éhes, akár a tenger kritika
Örültem neki, hogy nem egy megszokott ficsúr a főszereplő, hanem kicsit tapasztaltabb, nem tökéletes férfi. Az viszont nála sem tetszett – igazi pszichológia – hogy a lelki nyomásnak enged. Arra gondolok, hogy ha valakitől valamit meg akarunk szerezni, de neki nincs szüksége arra, hogy eladja, netalán jobban is járna vele, ha megtartaná.
De az illető olyan természetű, ha sokat nyaggatják, végül feladja a nyugalom kedvéért, és akár úgy is odaadja, hogy ő húzza a rövidebbet. Sajnos a való életben sok ilyenre van példa. De hogy a gépész nem fogad szót a kapitány-tulajdonosnak, sőt verekszik vele, akár össze is verné, ha az mást akar, na ez számomra érthetetlen.
Kicsit féltem, hogy ez egy rideg akcióregény lesz, de feltűnt egy különleges nő, és akkor már tudtam, hogy fontos szerepe lesz. Valahol sejthető volt, hogy ez is egy hajótöröttes regény is, de reméltem, nem lesz olyan durva a helyzet, mint például A kék hegyek kincse című Salgari regényben.
A szerzőt ismerve tudhattam volna, hogy nem kerüli el a szörnyűségeket, sőt minél drámaibb helyzetet igyekszik festeni. Még olvasva is rossz volt átélni a hajótöröttek helyzetét. Bosszantó volt, hogy a Lidérc legénysége és a kapitány mennyire nem szívesen fordul a vészjelzés felé, mely az egyik elszakadt mentőcsónakból származott.
Érthető, hogy versengtek a másik hajóval, ki ér oda előbb és nagyon kevés volt az esély, hogy még tudnak segíteni a csónakon, de mégis, az emberélet az első. Ezek kőkemény jelenetek voltak, és a gyengébb lelkű olvasó fogy néhány kilót aggodalmában, amíg zajlik.
Az Ég és Föld című ismeretterjesztő könyvből tudjuk, hogy az antarktiszi jéghegyek inkább laposak, bár amelyik nem, fel is borulhat természeti erők hatására. Itt most a lehető legrosszabbkor szakadt szét egy jéghegy. Van egy olyan szokásom, hogy a legizgalmasabb pillanatokban hagyom abba egy regény olvasását, most is azt tettem.
Ez egyrészt fejleszti az akaraterőt – bár nekem sosem kellett nagy ehhez – másrészt másnapra kellemes bizsergés jár át, hogy vajon mi történt a szereplőkkel. Nem is bántam meg, mert csak még jobb lett az Éhes, akár a tenger regény.
Éhes, akár a tenger könyv ajánló
A szerző másik regényében, A tigris szemében voltak hajmeresztő víz alatti kalandok. De ami itt zajlott a jég alatt, amikor Nick és a főgépész lemerült a másik hajó alá, azt is felülmúlta. Kőkemény események, még olvasva is rossz volt átélni a szereplők izgalmas helyzetét.
A szakács és a fiatal Samantha beszélgetése csúcs volt. Azon annyit nevettem, mint utoljára Danny és Jezabel párbeszédein az egyik Tarzan könyvben. Közben amit a tengerészek véghez visznek a luxus óceánjáró megmentéséért, az elképesztő küzdelem.
Sokszor úgy tűnik, ez már a vég, szinte reménytelen helyzetbe kerülnek a déli sarki vihar miatt. Nick kivételes helyzetfelismerése, váratlan húzásai és találékonysága nélkül gyorsan ott pusztulnának. Wilbur Smith a végsőkig feszíti az izgalmakat, az olvasó az összes körmét lerágja, hogy a szereplők ne vesszenek oda.
Alig vártam, hogy a két legérdekesebb szereplő, a kapitány és Samantha kicsit jobban összeismerkedjenek. Némileg hasonlít a helyzet A Mars katonája romantikus sci-fi fantasy történethez, ahol a főhős csak lassan döbben rá, akit ismer, mennyivel értékesebb. De mit vacakol Nick korkülönbség gondolatokon? 16 év 20 év múlva már mit számít?
Ez a rész legalább olyan izgalmas volt, mint a hajó(k) mentési küzdelmei. Amikor Nick és Samantha a bálnavadászat, valamint egyéb a tenger élőlényeiben okozott károkról beszélt, egyből eszembe jutottak David Attenborough figyelmeztetései ezekkel kapcsolatban.
Később Nicholas gondolatai önmagát illetően a sírba vittek… előbb csak középkorúként, majd egyre idősebbként gondolt magára. Pedig 40 év az semmi. Utána még azok a buta gondolatok, mint akinek az önértékelése építésével komoly gondok vannak.
Épp az imént hajtott végre olyan cselekedeteket, mint talán a Földön senki, de azért nem tartja magát elég kelendőnek. Ráadásul volt feleségét, aki az ellenfelével kelt egybe, összehasonlítja a romlatlan Samanthával, az előbbi javára. Ez a kicsavart gondolkodásmód roppant elmaradott. Nem árulom el a végét (sem) de nem úgy zajlott, mint bizonyos romantikus regényekben, akát a Maitreyi -t, akár a kék lagúna sztorit veszem alapul.
Általában a filmekben és regényekben is a végén a férfi fut a nő után, s nem fordítva. Tetszett, hogy itt ki van csavarva a történet. A vége viszont teljesen semmitmondó. Szinte biztos voltam benne, hogy Smith ki nem hagyná a testi részleteket, e szempontból meglehetősen közönséges, de amúgy az utolsó részből elég lett volna feleannyi.
Értékelés (saját tetszési indexem)
7
(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)
A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2021.08.15. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
Nincsenek megjegyzések:
Write megjegyzés