Mariszajev – Az utolsó farkas könyv ajánló, tartalom

 

 

 

Mariszajev – Az utolsó farkas könyv ajánló

Mariszajev – Az utolsó farkas – Szibériai állattörténetek könyv főként kutatók – geológusok és fúrómunkások, valamint segédeik – és az általuk megfigyelt, vagy velük kapcsolatba került állatok eseteit meséli el.

Kíváncsi voltam mikor készülhetett ez a könyv. Nem csak erről, de magáról szerzőről is olyan nehéz adatot találni, mint tűt a szénakazalban. Mariszajev eredeti neve: Evgenij Kleonikovič Marysaev

Néhány könyvcím található tőle, ami a leginkább hasonlít ehhez, az a Povest' o beloj medvedice: povesti 1981-es évszámmal. Kicsit félrevezető az alcím, mert valójában az orosz távol-kelet, Kamcsatka, és az északra levő szigetek a helyszínek, s csak egy-két alkalommal Szibéria.

Mariszajev – Az utolsó farkas könyv tartalom

Méregzsák, az embergyűlölő vezérkutya

Az észak-kamcsatkai havas tajgán, a fúrótornyokhoz télen kutyaszánnal közlekednek a munkások. De most van egy agresszív eb, amely nekiront az embereknek, amint szabadon engedik. Nem találják ellenszerét, komoly veszélyt jelent rájuk, azonban ő az egyetlen, amelyet elfogadnak a kutyatársak falkavezérnek.

Ez jó történet, az embernek folyton azon jár az esze, miért vált ez a kutya ilyen fenevaddá? Különösen sokáig húzódik a megoldás, és nem tudni, mi lesz a vége. Egyben nehéz azt is elképzelni, ezeket a fickókat mi vitte rá erre a kemény életre (munkára).

Pimasz Alak, a rabló jegesmedve

A sarkköri kutatóállomás kis településére egy napon betéved egy jegesmedve. Végül a szemétdombnál ver tanyát, élelmet keresve. Az expedíció vezetője megtiltja, hogy bárki is élelmet adjon neki, nehogy odaszokjon. Azonban az ott élők titokban mégiscsak megteszik, így a medve rendszeres látogatóvá válik.

Azon csodálkoztam, miért van szemétdomb, tudniuk kellene, hogy az ilyesmi vonzza a medvéket. Érdekes és izgalmas történet, nem szívesen lettem volna az ottaniak helyében, a zord égajlat és a veszélyhelyzetek miatt sem.

Mariszajev – Az utolsó farkas tartalom: Cicus

A tajgában dolgozó kutató csoport helikopteren száll, amikor észrevesznek a zuhatagos folyónál egy bajban levő hiúzt. Leszállva egyikük, Borisz, kisegíti az állatot a bajból. Ettől fogva az a közelükben marad és elfogadja az ételt, majd maga is vadászik, amikor már felgyógyult sérüléseiből.

Nehéz a hiúzt összehasonlítani a messze, délre levő, ébredő dzsungelek nagymacskáival. Állat és ember különös barátságáról szól ez a történet, érdekes epizódokkal fűszerezve.

A táncoló daru

Az expedíció az igen ritka japán daru nyomában jár, Oroszország távol-keleti részén. A táncára különösen kíváncsiak lennének, mivel nagyon nehéz megközelíteni őket, így csak elmondásokból ismerik. Egyikük egy alkalommal eltávozik a sátorból, és sikerül meglesnie a madarakat közelebbről.

Ezt az állatot már többször láttam természetfilm felvételekből, de amikor megeshetett ez a történet, nem túl sok ilyesmi készülhetett még. A ritka élmény bemutató az állati élet legkülönösebb pillanataiba.

Sajnálom; mégis

A geológusok egyike megfigyeli a parton tanyázó rozmár csapatot. Észreveszi, hogy egy fiatal nőstény minduntalan más nőstények kölykéhez úszik, majd mindig elkergetik. Közelebb akar menni egy csónakon, de mielőtt odaérne, egy eszkimó megállítja. Elmondja neki a rozmár történetét.

Sokat szerepel a Szibériai állattörténetek könyvben a verszta mértékegység. Ezzel a Szókratész utazásai kalandos regényre emlékeztetett engem, ahol szintén ezt a mértéket használták. Szomorú egy történet ez a rozmárral, de választ ad a viselkedésére.

Mariszajev – Az utolsó farkas tartalom: Masutka

Masutka a tajgán dolgozó kutatók egyik lova. Mielőtt elrepülnek az állomáshelyről, a ló eltűnik. Keresik, majd a magasból még körbenéznek, de csak annyit derítenek ki, hogy medve járt a környéken, és a lovat valószínűleg elkapta. Közben Masutka menekül a medve elől, amely nem tud kifogni rajta.

Ez igazi Lassie hazatér szerű történet. Csak azt nem értem ki derítette ki, hogyan történt, hiszen a lovak nem beszélnek ☺. Egészen elképesztő, és nagyon egyedi. Végig drukkoltam a lónak, akiről a kutatók már lemondtak. A vége viszont nagyon nem tetszett, elrontotta az egészet.

Lord és Kari

A geológus kutatócsoport egy másik kutyát visz magával a telephelyről, mint addig. Lord úri viselkedésű, nagyon határozott eb, megvannak a különcségei, de lehet rá számítani a bajban. Azonban amikor megjelenik egy pimasz varjú – aki ráadásul nagyon ravasz is – hirtelen Lord sem tud mit kezdeni a helyzettel.

Fekete István gazdás könyvében volt egy megtermett kutya, mely Lordra emlékeztetett, bár ott nem voltak ilyen kalandok. Már-már kissé hihetetlen volt, amiket a varjú művelt ebben a történetben. Egyben bizonyítja, hogy okos varjak nem csak a fantasy történetekben vannak.

Szibériai állattörténetek - Mulatság

A csoport új kutatóhelyére repülése közben megpillant egy anyamedvét a kölykével. Úgy döntenek, hogy a bocsot magukkal viszik, szórakoztatóbbá tegye az életüket, amíg ott lesznek. Nem is sejtik, hogy ezzel mennyi kalamajkát, sőt tragédiákat okoznak.

Nagyon nem volt szimpatikus, hogy egy medvekölyköt csak úgy elvesznek az anyjától a saját szórakoztatásukra. Ez a történet is azt bizonyítja az emberi meggondolatlanság mennyi problémát okoz. Itt másként alakul a dolog, mint a régi, A medve című erdei filmben.

Barátok

Az északi tundrás tengerparton egy fehér lúd szárnya megsérül, és az egyik munkatárs beköti, egyben a kutatóállomás mellé viszik. Társa, a gúnár is velük tart, s ettől fogva minden rá támadó vadállattól megvédi. Idővel kis ludak is születnek, és elérkezik az idő, hogy megtanuljanak repülni, mielőtt délebbre kell vonulniuk.

Szép kis elbeszélés, eszembe is jutott a régi idők rajzfilmsorozatai közül a Nils Holgersson. Van egy pár aggódós jelenet ebben a sztoriban, de ez legalább pozitívabb. Borzasztó rossz lehet, hogy ott a nyár is csak olyan, mint nálunk a kora tavasz, s augusztusban már havazik.

Az utolsó farkas

Az öreg farkasnőstény és a családja egy nagyobb csoportot alkot. Mivel a fagyos tajgában egyre kevesebb az eleség, kénytelenek a települések felé vonulni. Előbb csak rénszarvast rabolnak, majd kutyákat is pusztítanak. Ezt már nem nézhetik tétlenül a helyiek, valamit csinálniuk kell.

A tajgát mindig imádtam nézni, és A kőszívű ember fiaiban olvasott farkas üldözős jelenet óta, mindig megborzongok az ilyen történetektől. Szeretem ezeket olvasni, bár elég ijesztő, különösen, hogy ez valós történet. Egyben az egyik példa is arra, hogy szabad-e végleg kipusztítani egy ragadozót, egy területről.

Szibériai állattörténetek - Talpig úriember

Az egyik geológus kutatóműszerért utazik, és a kis motoros hajón egy alig 19 éves tanult fiatalember a kapitány. A többiekkel együtt meglátnak egy medvét úszni a folyóban. A fiatalember igencsak úrias viselkedésű, de a geológus ugratására mégiscsak közel mennek a medvéhez, amely végül felkapaszkodik a hajóra...

Ez egy jó kis sztori, el tudnám képzelni a túrázós kalandfilmekben. Szórakoztató és van benne veszély is, tanulság is. Érdemes figyelni, az események hatására milyen gyorsan tanulnak az emberek. Meg a medve is...

Szélesszarvú halála

Szélesszarvú, a kamcsatkai hegyi bárány egy új kihívóval küzd meg a szakadék szélén. Később farkascsapat támad a báránycsordára, így cselt kell bevetnie. Nem mindennapi eszével a szakadék felé csalja a ragadozókat… De egy napon megjelennek az emberek, s sok minden megváltozik.

Ez elég buta cím, mert kapásból lelövi a végét. Az állatfaj fordítása szintén rosszul hangzik, mert ilyen állatfaj nincsen. Talán a szibériai, vagy havasi juhról van szó? Igazán lenyűgöző volt az állat viselkedése, találékonysága. De amit az emberek műveltek, az szörnyű...

Az utolsó farkas - Északi-sarki történet

A hideg övben a kutató figyeli az irdatlan mennyiségű rozmár viselkedését a parton. Észreveszi, hogy egy jegesmedve settenkedik oda, és mindenféle csellel próbál hozzájuk férkőzni, de azok többnyire résen vannak.

Az a jelenet, amikor az egyik rozmár rácsap a másikra, majd végigfut a láncolat, és mindegyik a szomszédjára, hihetetlenül vicces. A medve manőverei roppant érdekesek, a vége viszont elég komoly, már-már horrorisztikus.

Anya csak egy van

A tajgában lakó kutatócsoport egy éjjel szokatlan és félelmetes üvöltözésre ébred. Hamarosan rájönnek, hogy egy hatalmas nőstény barnamedve az. Nem tudták mit akar, végül – miután az többször elindult egy irányba – rájöttek, hogy valahova vezetni akarja őket.

Ez a történet bizonyos szempontból a Mulatság sztori ellenpárja. Ott negatív módon történik a találkozás a medvékkel, itt pozitívan. Máskülönben csak filmekben látni az állat és ember közti ösztönös bizalom eme ritka megnyilvánulását.

Szibériai állattörténetek - Helyreállított bizalom

Kamcsatka déli részén az egyik kutató segéd felkeresi a tengeri vidrák parti helyét. Ezek az állatok tartanak az embertől múltbeli rossz tapasztalataik miatt. Miután az egyik kölyök közel merészkedik, sikerül elérnie, hogy ez a bizalmatlanság megváltozzon.

Ez egy rövidebb történet, és inkább érdekesség. Bepillantást kaphatunk a vidrák életébe és viselkedésébe. Az utolsó farkas könyv epizódjai közül az egyik legnyugodtabb.

Hús-vér jelzőműszer

A tengeren halászó hajók egyik hálójába delfin keveredik. Sikerül kiszabadítaniuk a nőstény állatot, amely ezután a közelükben marad. Mutat nekik halrajokat – amivel sokszorosára növekszik a zsákmányuk – és szórakoztatja őket. Hamarosan több hajó is kihasználja a helyzetet, mígnem a delfin bajba kerül egy rátámadó kardszárnyú delfin miatt.

Ezt a csodálatos állatot képtelenség nem szeretni, és nem véletlen, hogy oly sok delfines tévé és mozifilm készült róla. Varázslatos a találékonysága, amit csak a hűsége múlhat felül. Igen jó kis történet, mely bizonyíték, hogy a valóság olykor még a filmeknél is káprázatosabb.

Jégzajlás

A tajga menti folyónál tábort verő csoport észleli, hogy megkezdődött a tavaszi jégzajlás. Egyikük közelről szemléli, s észreveszi, hogy fa kidőlése miatt egy ragadozómadár fiókái veszélyben vannak. Egyiküket megmenti, de a a ragadozó őt is megsebesíti. Még különösebb eset, amikor a jávorszarvas kerül bajba a jégen.

Ez is egy pozitív sztori az emberi segítőkészségről. Viszonylag rövid, de a Szibériai állattörténetek közül az egyik legjobb benyomást keltő.

Csapda

Az északi vidéken levő fúrócsoport egyik tagja kinyitja a barakk ajtaját, és egy álló jegesmedve néz vele szembe. De nem akármilyen helyzetben, mert a nyelvéről egy rókacsapda lóg, amely rácsapódott…

Nem mindennapi helyzet, s acélidegek kellenek a megoldásához. Talán csak olyan emberek rendelkeznek ezzel, mint Sztrogof Mihály, vagy a fő fúrómester, Saratov.

Tigrissorsok

Az öreg tigris már nem képes nagy vadat ejteni. Kénytelen kisebb zsákmányok után nézni, de még a kisebb szarvast sem tudja elintézni. Végül arra a döntésre jut, hogy háziállatokat kap el. Ez olykor sikerül is neki, azonban felfigyelnek rá.

Már alig vártam, hogy végre az oly ritka szibériai tigrissel is legyen egy történet. Azt viszont nem értettem miféle vörös farkasokról van szó, hiszen ilyenek nincsenek azon a tájon. Az öreg tigrisről pedig azt közlik: 49 éves. Úgy tudom eme faj 15-20, esetleg 25 éves koráig él, de közel 50-ig semmiképp.

Egyébként ez valójában két sztori, mert a második egy fiatal tigrisről szól. De itt vannak erős túlzások, mivel a szerző azt írja, farok nélkül is 3 méter hosszú a tigris (mégis mekkora?!), valamint 350 kiló. Bár hozzá kell tenni, hogy a mai amúri tigrisek már valóban kisebbek. Az is érdekes a szibériai állattörténetek gyűjteményében, hogy a ragadozók ragadozót esznek. Kezdve a farkasok kutyaevésével, majd folytatva a tigris medveebédjével.

Hogyan tanította móresre a bagoly a rókát

Ez a sztori Az utolsó farkas könyvben ismét az északi tundrán játszódik. Az itt dolgozó kutatókhoz odajár egy sarki róka, amely elé gyakran vetnek táplálékot. De amint a tavasz végén megérkeznek a vándormadarak, megfigyelhetik, hogyan cseni el a tojásaikat.

A sarki róka esetében többféle műfaj keveredik, egy kicsit humoros, néha egészen drámai, valamint roppant tanulságos. Néha nehéz eldönteni, a rókának szurkoljunk, vagy sem. Éppen ez a kettősség adja meg a szükséges feszültséget a figyelemhez.

Mariszajev – Szibériai állattörténetek összegzés, vélemény

Az utolsó farkas könyv egy nagyszerű, hiánypótló mű, bár a címe (vagyis a magyarra fordított cím) lehetne más. Egyrészt vannak már ilyen címmel alkotások, másrészt itt rengeteg állatról van szó. Mint említettem, a Szibériai állattörténetek alcím jobb, de csak a szövegek kis része zajlik ott. A többségük Kamcsatkán, az északi tundrán és szigeteken, vagy a távol-keleti részen zajlik.

Az állattörténetek egy része tanulságos, mások viccesek, sokuk roppant izgalmas, van jó néhány dráma, sőt ijesztő rész is. Jó ez a változatosság, bár amellett, hogy ezek valós történetek, néhányuk tartalmazhat fantáziát. Nem kitaláltak, mint például a felejthetetlen Bambi történet, de azok a részek, ahol a főszereplő állatot senki sem látta, feltételezésen alapulnak.

Értékelés (saját tetszési indexem)

7

(0-értékelhetetlen, 1-büntetés, 2-borzalmas, 3-nagyon gyenge, 4-gyenge, 5-közepes, elmegy, 6-jó, 7-nagyon jó, 8-kiváló, 9-nagyon kiemelkedő, 10-abszolút csúcs)

A cikk szerzői jogvédelem alatt áll – copyright © Eyn 2021.08.19. - engedély nélküli felhasználása, másolása tilos.

Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!